Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. május (18. évfolyam, 35-43. szám)
1963-05-01 / 35. szám
Komát"fmi megyei Világ DOLGOZÓK LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM * Ára 60 fillér * 1963. MÁJUS 1. SZERDA cJt munkát összefonás ünnepén írta: Boda László, az SZMT vezető titkára Ezernyolcszáznyolcvankilencben, alakuló ülésének utolsó napjain úgy határozott a II. Internacionálé, hogy május elsejét a nemzetközi munkásosztály harcos ünnepévé nyilvánítja. A határozatot követő évek eseményei egy új erő, a munkásosztály megjelenését tükrözték. Évről évre növekvő számú gyűlések, felvonulások, tüntetések jelezték: ez az új erő izmosodik, fejlődik, s további erősödése, történelmi hivatásának teljesítése ellen semmiféle erő sem léphet fel sikerrel. A munkásosztály legjobbjai előtt már ebben az időszakban világossá vált, hogy nemzetközi kapitalizmus ellen a munkásosztály küzdelmének is nemzetközi méretűvé kell válnia, ha ezt a harcot sikeresen akarja megvívni. De egyre erősebbé vált az a meggyőződés is: gazdasági engedmények kicsikarása nem elég, a kérdés végleges megoldásának csak egy útja lehetséges: a kapitalizmus megdöntése. Ez a felismerés vezetett el oda, hogy a munkásosztálynak kezébe kell ragadnia a politikai hatalmat. De ennek alapvető feltétele létrehozni a munkásosztály vezetésére, harci összefogására, irányítására alkalmas szervezetet, a munkásosztály forradalmi pártját. Lenin és a körülötte csoportosuló forradalmi mag vállalta magára e rendkívül bonyolult és nehéz feladat végrehajtását. S a Lenin vezette forradalmi párt 1917 októberében létrehozta a világ első munkáshatalmát. Ezzel új fejezet nyílt a nemzetközi munkásosztály harcában. A munkásállam létrejöttével gyakorlatilag megdőlt a kapitalizmus örökéletűségének tétele. A munkások szemében új fények,,,*. remény fényei gyűltek; vann megoldás, van lehetőség a szabadság elérésére, a munkásember felemelkedésére, a boldogabb élet kialakítására. A munkásosztály első államának létrejötte, annak gazdasági, politikai, erkölcsi sikerei, majd az ellene indított nemzetközi intervenció tovább növelte a munkásosztály nemzetközi gálát, és az abban rejlő erőt, összefogást már egyre nehezebbé vált a kapitalizmus igazságosságát hirdetni. Hozzájárult ehhez az a körülmény is, hogy a kapitalizmus „békés” fejlődésének ideje lejárt, az imperializmus szakaszába lépett, s ettől kezdve az imperializmus velejárója, ikertestvére, a háború, egyre súlyosabban fenyegette az emberiséget. A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott győzelme és a népi demokráciák létrejötte a nemzetközi összefogásnak új tartalmat adott. Kialakult, létrejött a szocialista világrendszer, amely immár világpolitikai méretekben meghatározó erővé vált. Ma már nem lehet azzal ijesztgetni dolgozókat, hogy a szocialista, kommunista rendszer tönkreteszi az egyént, az emberiséget, az emberi erkölcsöt. Sőt, ma már Nyugaton sem lehet elhitetni egyetlen épeszű emberrel sem, hogy egy-két év még és megbukik a „vörös rezsim”. De látja, érzi, tudja mindenki, hogy ma már a nemzetközi politikai életben egyetlen fontos kérdésben sem lehet a szocialista tábor figyelembe vétele nélkül dönteni. Elég talán emlékeztetőül az 1956. évi szuezi kalandot, a legutóbbi karib-tengeri eseményeket idézni. Mindkettőből — persze ezeken kívül még más eseményekből is — kirobbant volna a világháború, ha ... ha a világ első munkáshatalma, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásösszefogás olyan körülmények között lenne, mint akárcsak ezelőtt 20 évvel. A korábban leigázott, lebecsült munkásosztály megalkotta a maga államát, s ma már gazdasági versenyre hívja ki a világ legfejlettebb kapitalista országát, az Északamerikai Egyesült Államokat. Kifejezésre juttatja ezzel békés szándékát és azt a töretlen hitét, hogy a munkások állama képes minden vonatkozásban kiállni a versenyt a kapitalizmussal, s nem kell ahhoz sok idő, hogy e versenyből győztesen kerüljön ki. Ugyanakkor e lépéssel példát ad arra is, hogy a két ellentétes tábor a versenynek, ha a versengésnek melyik útját úgy tetszik, válassza. A történelem eddigi menete igazolja, hogy mindig az a társadalmi forma kerekedett felül, amelyik az emberiség ügyét, haladását szolgálta. A háború, a pusztítás sohasem volt az emberiség érdeke. A józan ész tehát azt diktálja, hogy aki csak egy kicsit is törődik az emberiség sorsával, az a fegyveres összetűzés helyett a tárgyalások útját válassza. A munkásosztály nemzetközi összefogása e kérdésben is sikerhez fog vezetni, s az összefogás erősítésével rá tudjuk szorítani a kapitalizmust a háború helyett a békés versenyre. A magyar munkásosztálynak, a magyar népnek mint a múltban, a jövőben is érdeke a nemzetközi összefogás erősítése. Munkásosztályunk a történelem során teljesítette a reá háruló feladatokat, s dicső történelmi tradíciói vannak az internacionalizmus ápolásában, erősítésében. A nemzetközi összefogás, az internacionalizmus történelmünk során áldozatos segítséget is jelentett számunkra. 1919-ben a magyar Vörös Hadseregben Európa számos nemzete képviselve volt 1945 után az internacionalista eszméket valló testvéri államok és a testvéri nemzetközi munkásosztály sietett segítségünkre. 1956-ban, amikor már úgy látszott, hogy hazánkban felülkerekedik a reakció, újból az internacionalizmus szellemében kaptunk segítséget a testvéri szocialista országokból a nemzetközi munkásosztálytól. A magyar munkásosztály harcai során már régen felismerte, hogy az internacionalizmus és a szocializmus édes testvérek. Tudatában van annak, hogy a szocializmus építésében elért sikereink egyben a nemzetközi munkásosztályt is segítik, lelkesítik. Ugyanakkor tudja azt is, hogy a proletár nemzetköziség erősítése, gyakorlati alkalmazása nélkül, elszigetelten a munkásosztály nemzetközi harcától, lehetetlen a szocializmus felépítése. Ma a magyar munkásosztály előtt ebben a vonatkozásban két alapvető feladat áll: következetes, szilárd harc a béke védelméért, ezzel együtt és egy időben a szocializmus politikai, gazdasági eredményeinek növelése. E kettő szorosan összekapcsolódik: a szocializmus további építése lehetetlen a béke biztosítása nélkül, ez utóbbi esélyei viszont annál inkább nőnek, minél nagyobbak sikereink, s ezzel együtt erőink is. Nagymértékben elősegíti e törekvéseket az utóbbi években helyesen folytatott szövetségi politika és annak eredményeként az egyre erősödő népinemzeti egység. Ma hazánkban száz- és százezrek a legkülönbözőbb területeken végeznek társadalmi munkát. Végzik ezt azért, mert bíznak a béke megvédésében, s ezen keresztül a szebb, boldogabb holnap megteremtésében. Végzik azért is, mert tudják, hogy ezzel mindennapi életük derűsebbé tételéhez járulnak hozzá. S ezzel is kifejezésre juttatják, hogy egyetértenek a szocializmus építésével. Több mint hét évtizede ünnepeljük május 1-én a nemzetközi munkásosztály seregszemléjének napját. Ez alatt a hét évtized alatt a magyar munkásosztály együtt menetelt munkás testvéreivel. Felszabadulásunk előtt e harc — miként ma is a tőkés országokban — rendkívül sok megpróbáltatást és áldozatot követelt. Ma, tizenkilencedik szabad május elsejei ünnepünkön számot vetünk feladatainkkal is. A múlt hősies küzdelmeivel további helytállásra lelkesít, s egyben tanulsággal is szolgál. Legfőbb tanulsága az, hogy amikor a munkásosztály a haladás nemzetközi erőivel összefogva, vállvetve harcol, küzdelme sikerrel jár. S figyelmeztet arra is, hogy ma még munkástestvéreink tíz- és tízmilliói elnyomást élnek és felszabadulásukért vívott harcukhoz a szocializmus építésében elért további sikereikkel Íményt, bíztatást és erősítést adunk.Íogy válik a szocializmus építésének ügye az egész nemzetközi munkásosztály, a békéért, a haladásért küzdő százmillióik ügyévé. S ez az ügy egészen bizonyosan győzedelmeskedni fog, mert e harc vezető eszméje: a marxizmus—leninizmus. Átadták a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóit megyénkben Tizenkilenc élüzemet avattak Ünnepi termelési tanácskozásokon beszélik meg múlt évi munkájukat kiváló eredményt elért üzemeink. Szombaton a Tatai Tangazdaság dolgozói átvették a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A megyei pártbizottság alapította vándorzászlót Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság titkára adta át. Az ünnepségen részt vettek a minisztérium és járási pártbizottság képviselői is. Hétfőn délután öt órakor az Ady Filmszínházban gyűltek össze az Oroszlányi Szénbánya Vállalat dolgozói. Tavalyi munkájuk alapján ők is kiérdemelték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A kongresszusi versenyben elért kiváló teljesítményeiket pedig az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi oklevéllel jutalmazta. Az év munkáját Seregi János az Oroszlányi Szénbánya Vállalat igazgatója méltatta. A Központi Bizottság nevében Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte az ünneplőket, majd átadta a kongresszusi oklevelet. Kedden este hat órakor az Almásfüzitői Timföldgyár művelődési házában is ünnepeltek a gyár dolgozói. Venczeli Kálmán, a gyár igazgatójának beszéde után dr. Dobos György, a színesfémipari főosztály vezetője a nehézipari miniszter nevében átadta a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Átvette a zászlót a Győr-Sopron-Komárom megyei Állatforgalmi Vállalat és az ÉDÁSZ is. Él üzemavató ünnepséget tartottak szombaton a Magyar Viscosagyárban, a Tokody Üveggyárban, a Dorogi Szénbányászati Tröszt X-es aknájában. Elmúlt évi munkájával kiérdemelte az élüzem címet a Komárom megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés, a Komárom megyei Húsipari Vállalat, a Komáromi Nyomda Vállalat, a Komáromi Járási Sütőipari Vállalat, a Tatai Díszműbőrgyár, a Bányászati Építő Vállalat, a tatabányai VII-es akna, a Tatabányai Erőmű, Tatabányafelső vasútállomás és a Tatabányai Kiskereskedelmi falat. A kiskereskedelmi Válvállalat hétfőn délután tartott ünnepi termelési értekezletén 8# ezer forint jutalmat osztottak ki a kiváló dolgozóknak, szocialista brigádtagoknak. Az ünnepségen tíz boltot „kiváló bolt” címmel jutalmaztak, s hét kollektíva kapta meg szocialista brigád oklevelet és a a velejáró pénzjutalmat. Az ünnepi tanácskozások mindegyikén nagy összegű pénzjutalmakat osztottak ki a dolgozók között. Kulturált emberek kulturált élete A művelődésügyről tárgyalt a népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront megyei elnöksége legutóbbi ülésén a műveldésügy több kérdésével foglalkozott. Azt vizsgálta, hogyan segítik a népfrontbizottságok a dolgozók kulturális kielégítését a megyében. A jelentés több számottevő kezdeményezésről, eredményről számolt be. A népfrontbizottságok mindenütt együttműködnek a kulturális bizottságokkal. személyes A bizottsági tagok példájukkal, felvilágosító szóval buzdítják a lakosságot az általános iskola elvégzésére. Két járásban a népfrontbizottság patronálja a kihelyezett mezőgazdasági technikumokat A népfront aktívái több helyen bekapcsolódtak a művelődési ház szakköreinek, és a sportkörök tevékenységébe. Az elnökség megállapította, hogy mindezek ellenére néhány helyen a bizottságok még csak formálisan törődnek a kulturális problémákkal. A vita után hozott határozatokban legfontosabbnak jelölték meg a népfront és különböző szervek egységes népművelési tervének elkészítését. Ajánlotta az elnökség, hogy a különböző szintű bizottságok tegyenek a tanácsi végrehajtó bizottságoknak javaslatot egyes kulturális kérdések megoldására. A megyei elnökség az ismeretterjesztés, a könyvbarát mozgalom, a felnőttek továbbtanulásának, a tervagitációnak jelentőségére is felhívta a figyelmet. Éljen Május 1., a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje!