Dolgozók Lapja, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
196T, KBsprelaber 1 ®. szombat Ahova nem léphet he idegensee A kesztölci Jószerencsét Tsz Vaskapu-pusztai sertéstelepének hírét már az országban sokfelé jól ismerik. Ezen a telepen ugyanis törzstenyész állományt nevel a szövetkezet. A tenyészállomány utódai, az angol hússertések átlag nyolc hónap alatt elérik a 100—110 kiló vágósúlyt. Az utóbbi két hónapban csaknem kétszáz malacot és tizenhat apaállatot szállítottak el a telepről, az ország különböző gazdaságaiba. A többi között a csatkai tsz-nek is erről a telepről jelöltek ki két tenyászjószágot. Figyelmet érdemel az is, hogy a legutóbb elszállított kétszáz malacot huszonegy kocától választották le. Ami pedig a választási súlyt illeti, az 45—50 napos korban átlag 17,50 kilóra tehető. Az önetető és itató berendezéssel felszerelt szállást rövidesen dróthálóval körülkerítik. Állategészségügyi okból ugyanis ezzel biztosítják majd, hogy hívatlan látogató ne kerülhessen a sertésszállás közelébe. Külszínről cementálják az elöntött vágatokat A több éve folyó előkészítő munka — amely a tatabányai XV/b aknába betört víz visszaszorítására folyik — befejező szakaszába érkezett Három éve már, hogy az amúgy is vízveszélyes aknába nagyobb mennyiségben tört be a víz. A percenként 20 köbméter víz felszínre nyomatása nagy szivattyúkapacitás beállítását tette szükségessé. Hogy a vízbetörést meggátolják és csökkentsék, két éve megkezdték külszínről a fúrásokat a víz alatt álló vágatokba, hogy a kifúrt lyukakon engedjék le a bányára a víz útját elzáró kötőanyagot. A napokban e munka utolsó ütemeként megkezdték a vízben álló bányavágat mintegy 100 méteres szakaszának a cementálását, s ezzel a víz útjának elzárását. A lyukakon homokot és eddig 65 tonna cementet engedtek a mélybe. A víz áramlását erre az időszakra betongáttal szüntették meg. A cement kötését kötésgyorsító vegyszerrel siettetik. Nyolc- tíz nap alatt megkeményedik a mélybe juttatott cement. A szakemberek bíznak abban, hogy ez a nagyarányú munka nem hiábavaló és a cementálás meghozza majd a kívánt eredményt, s akkor a termelés is megindult. Balesetvédelmi vetélkedő Móron Az Oroszlányi Szénbányáknál már hagyománnyá vált az évenként lezajló balesetvédelmi vetélkedő. Jelenleg az üzemi selejtezőket tartják s ezután kerül majd sor Oroszlányban a vállalat legjobbjainak összecsapására. A pusztavámi bányászok a móri szakszervezeti székházban tartották balesetvédelmi vetélkedőjüket. A fő cél, — mint ahogy azt Kisbán Tibor körzeti bányaműszaki felügyelő, a zsűri elnöke mondta — a balesetek elkerülése, a dolgozó ember védelme. A zsűri előtt 11 csapat jelent meg, hogy adjon szakmai, tanúbizonyságot balesetvédelmi, politikai és kulturális felkészültségéről, jártasságáról. A selejtezőt 13 + 1-es totó jelentette, mely után 8 csapat folytatta a küzdelmet. A kérdések nehezebbek, a feleletek pontosabbak, átgondoltabbak lettek. A zsűriben Németi Ferenc, Beck József mérnököknek és Sipos Gyula, Nagy Pál, technikusoknak akadt dolguk a feleletek bőven értékelésében, a pontok és tárgy jutalmak kiosztásában-A csapatok 5—5 dolgozóból álltak. Tagjaikat úgy válogatták össze, hogy abban vájár, lakatos és villanyszerelő szakmunkások is legyenek, mert a kérdések egy része ezekből a témakörökből tevődött össze A bányász szakmai kérdések közt szerepelt például: „Mi a sújtólégrobbanás?” és ..Mi a sújtólég az oka?’ A meggyulladásának villanyszerelők kérdései voltak talán a legnehezebbek. Ezek egyike: Milyen célt szolgál a transzformátor kamrába beépített állandó szigetelés ellenőrző relé? A szép számú hallgatóság arról is meggyőződhetett ezen a délelőttön, hogy ismerik bányászok a magyar és más a nemzetek irodalmai nagyjait, hogy lépést tartanak a politikai élet eseményeivel. A balesetvédelmi vetélkedőn végül az értékelésre, s a díjkiosztásra került sor. Csapatban az Iker-akna — Takács Emil, Bitter Lajos, Hegedűs Antal, Kádas Miklós és Steiner János összetételű — csapat lett az első, második helyezést a Katona-csapásiak érték el, s Torna Ferenc, Csaba Imre, Kulcsár József, Lambert József és Pisch János volt az együttes tagja. Egyéniben Stettner János győzött, mögötte Lambert József szerezte meg a második helyet. A közönség köréből is sokan kaptak jutalmakat. Aradi János DOLGOSOK LAPJA S KR ■ 5 I ISW1 1M -az Országos Anyag- és Árhivatal Július 1-től az Árhivatal már Országos Anyag- és Árhivatalként működik. Az átszervezésről kormányhatározat intézkedett. Ezzel az árak és az áruforgalom funkciója egyesül. szabályozási Ezért is fordultunk több kérdéssel dr. Csikós Nagy Bélához, a Hivatal elnökéhez. — Miért kellett egyesíteni ezt a két feladatot? Köztudott, hogy az új gazdasági irányítási rendszerben többféle ár lesz. Lesz kötött, maximált, és szabad ár. Hogy melyik termékcsoportnál melyik árat vezessük be, ahhoz azt is pontosan tudni kell, hogy milyen az ellátottság az illető termékcsoportból. termelőeszköz-kereskedelemben például csak azoknál a termékeknél alkalmazhatunk szabad árat, csak akkor adhatunk lehetőséget a vállalatoknál a szabad áralkura, ha a szóbanforgó termékből van elegendő, s így áruforgalmi kötöttséget szükségtelen bevezetni. Ott szükséges az árat megkötni, szabályozni a termékforgalmat, ahol nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s így nincs lehetőség a szabad forgalomra. Következésképp, az ár, az árfajta meghatározásakor egyben a termékforgalom szabadságáról, vagy kötöttségéről is dönteni kell. S mivel az árak alakításához figyelemmel kell kísérni a termékforgalom alakulását, így az a helyes, ha mindkét funkciót, az anyaggazdálkodás és az árforma megállapítás feladatát is egy szerv látja el, hangolja össze. A gazdasági élet legfontosabb szférájában a termelőeszköz-forgalomban ily módon biztosítható lesz a piaci egyensúly. — Az áruforgalom és az árszabályozás funkciójának egyesítéséről Intézkedő kormányhatározat egy helyen így fogalmaz: „...létre kell hozni a termelőeszköz kereskedelmet.” Ennek a túlságosan nagy kötöttség ellentmondana. A Hivatal nem azzal céllal kezd most foglalkozni a a termékforgalommal is, hogy sok kötöttséget vezessen majd be, ellenkezőleg: azzal az határozással fogunk a munkához, hogy ahol csak lehet, ott a megfelelő árarányok — tehát közgazdasági — segítségével minél eszközöl több korlátozást feloldhassunk. Az új gazdasági irányítási szer valójában a szabad rendáruforgalom elvén alapszik. Ennek az elvnek számos eleme már ma is létezik, — főképp a fogyasztási cikkek piacán. A mezőgazdasági termékek szabad forgalmát széles körben megteremtettük már 1967- ben, amikor a kötelező ménybeadási rendszerről teráttértünk az állami szabad felvásárlási rendszerre. A korlátozás eddig erőteljesen csak az ipari termelőeszközök forgalmában érvényesült, ám itt is számottevően szűkült a központi gazdálkodás körébe vont termékek száma az utóbbi években. 1953-ban például még 1200 termékkel gazdálkodott az Országos hivatal, 1957-ben már Tervcsak 600-zal, majd 350-nel, míg jelenleg kontingenseket már csak 75 termékre adnak. 1968- tól ez a kör tovább szűkül, előreláthatólag mindössze 35 termékre terjed csak ki. De még ennél a 35 terméknél is másképp gazdálkodunk majd. Ma az említett 75 termékre valamennyi felhasználó megkapja a keretet. 68-tól a forgalmat lehetőleg már csak egyetlen ponton kötjük vagy az importot, vagy meg az exportot, ahogyan azt a lakosság zavartalan ellátása megkívánja. — Ha szűkül a központi gazdálkodás alá vont termékek köre, akkor a hatóságilag rögzített árak körének is szűkülnie kell. — Jelenleg a lakosság árualapjának 15 százalékánál — a fogyasztási cikkekből szabadon alakul az ár. A mezőgazdasági piaci termékeknél, a kisipari szolgáltatásoknál tapasztalhatjuk ezt. Ez az arány tovább növekszik . A kereslet és a kínálat aránya állandóan változó tényező, a változásokkal, a termékforgalom szabályainak és az áraknak lépést kell tartálniok. Elképzelhető például hogy a 68-ra kötött gazdálkodás alá vont egyes termék kínálata megugrik s már szabadforgalomba 69-ben lehet bocsájtani. Ezzel összhangban a termék árát is kötött árból maximált vagy szabad árrá lehet változtatni. — Ezekkel a változásokkal lépést tud tartani a Hivatal? — Ez feladatunk. Régebben a hatósági árrendszer évei alatt általában csak háromnégy évenként került sor termelői árváltozásokra, a fogyasztási árak még ritkábban változtak, ennél is Ezentúl sokkal operatívabb, napra készebb munkát kell végeznünk, a kereslet és kínálat összhangjáért Hazánkban rendkívül jól szervezett termelőeszköz-kereskedelem, kis- és nagykereskedelmi hálózat működik. Ez a szervezet kitűnő informátor is egyben a gazdasági élet irányítói számára. Az Országos Anyag- és Árhivatal ezt az „információs rendszert” is használja épp azért, hogy gyorsan majd intézkedhessen a lakosság jó ellátása érdekében. Ez az intézkedés persze többnyire áttételes, hiszen elsősorban a gyárak jó ellátásáról kell gondoskodni — ám ha itt rend van, akkor az üzletek maradnak áru nélkül. A sem adat rendkívül bonyolult felés sokrétű, ezért szoros együttműködésben kell dolgoznunk a minisztériumokkal is. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca nélkül például nem dönthetünk gyorsan és jól a lakosság húsellátása ügyében. A személy- és tehergépkocsi ellátás ügyében a KPM-rel kell együttműködnünk. Határozat született tárcaközi Ár- és Termékforagalmazási Bizottság felállításáról is. Ez operatív szerv lesz: figyeli a piacot, a kereslet és kínálat, az árak alakulását, az áruellátás egész szervezetét, s ha egyensúlyi zavarokat észlel — javaslatot tesz a kormánynak a módosításra. G. F. Telefonon ismerkedett meg a lánnyal. Bár ehhez általában nem szükséges telefon, hiszen annyi ilyen alkalom kínálkozik. Például elmegy az ember táncolni, vagy megtetszik neki egy lány, hát akkor elmegy hozzá és így is jó, mert ha otthagyja, akkor úgysem ért volna az egész semmit. Török Zoltán esetében azonban úgy látszott, hogy ez legjobb alkalom, mert ő még a sohasem ismerkedett meg lánnyal. Se így, se úgy, Zoltán ugyanis vak volt, így is született, lehunyt szemmel. Szüleivel élt, akik mindent megadtak neki, csak hát nem nagyon ismert lányokat. Egyszer ugyan megcsókolta őt egy lány. A Balaton partján nyaralt, és minden este kint üldögélt a ház előtti padon. Mindig egyedül, egyszer azonban mellé ült egy fiatal lány. Beszélgetni kezdtek, és a lány megkérdezte tőle, milyen érzés semmit se látni. Aztán azt is megkérdezte, tudja-e, hogy a lányok és fiúk csókolózni szoktak. A lány 1S éves volt, Zoltán 21: nem tudott mit válaszolni. A lány nevetett, és Zoltán érezte, hogy két kéz fogja körül, és ez a két kéz forró, és egészen hozzá simul, aztán a lány is egészen hozzásimult, aztán megcsókolta őt a lány. Néhány pillanatig tartott az egész. A lány felugrott, és már távolról kiáltotta: „Látod, ilyen csók!" Nagyon jó szórakozásnak tarthatta ezt a dolgot, és bizonyára többször is elmesélte aztán barátnőinek. Telefonközpontban dolgozott, és ez azért is nagyon jó volt, mert itt sokszor durván beszéltek vele az emberek. Természetesen csak azok beszéltek így vele, akik nem ismerték, de éppen ezért volt jó. Sokkal jobb, mint amikor udvariasan szóltak hozzá, Zoltán csak később lepődött meg, mert amikor a lány megint hívta, akkor azt mondta, hogy ne kapcsoljon senkit, mert vele akar beszélni. Telefonközpontost csak ritkán hívnak, őt pedig soha, mindig a „Melléket" kérik. Most a lány vele akar beszélni, és bocsánatot kért, hogy délelőtt úgy siettette, „de hát biztosan megérti, olyan nehéz napunk volt." Zoltán nem tudta, mit válaszoljon. A lány nem tette le a kagylót. Miért ilyen szomorú a hangja? Ilyet még senki sem kérdezett tőlem. Hallgatta, ahogy a lány beszél, és elfelejtett sok mindent, még azt is, hogy „Látod, ilyen csók”, mert a lánynak nagyon a kedvesen csengett a hangja... Már fél órával a megbeszélt idő előtt ott állt és várt. Az utca néptelen volt de éppen hét órakor lépéseket hallott. Elmúlt tíz perc. Egy hirdetőoszlop állt közöttük. Ketten, ha találkoznak, akkor együtt mennek tovább és összesíyianak. .4 lány is várt. Ketten, ha találkoznak... „Hiszen ezért jöttem. Te is megígérted, olyan szomorú volt a hangod.’’ A lány körülnézett, de senkit sem látott. Hét óra 11 perckor Zoltán ismét hallotta a lépteket. Távolodtak. Kiáltani szeretett volna [UNK] A fehér bot kiesett a kezéből. Elindult a hangok felé. Kitárta karjait és úgy érezte, nem kell a fehér bot, ő lát, a lány is látja, és nem lehet, hogy sohase találkozzanak. A zajra megállt a lány. Mit látott? Fekete szemüveg kitárt karok, és egy földön heverő fehér bot. Gyorsan lehajolt, felvette és átnyújtotta. „Ne haragudjon, nem vettem észre, hogy itt volt. Elkísérjem?” „Az a hang volt, szólj már!“ „Látod, ilyen a csók!’’ Nem szólt. A lány átkisért a túloldalra egy vak embert és közben többször is visszanézett Ahogy mentek, a lány belekarolt. „Most megyünk, megyünk, soha nem ér véget ez az út”. Keskeny volt az utca... hamar véget ért. Esnsdak B i KESKENY AZ UTCA