Dolgozók Lapja, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

196T­, KBsprelaber 1 ®. szombat Ahova nem léphet he idegensee A kesztölci Jószerencsét Tsz Vaskapu-pusztai sertéstelepé­nek hírét már az országban sokfelé jól ismerik. Ezen a telepen ugyanis törzstenyész állományt­ nevel a szövetkezet. A tenyészállomány utódai, az angol hússertések átlag nyolc hónap alatt elérik a 100—110 kiló vágósúlyt. Az utóbbi két hónapban csaknem kétszáz malacot és tizenhat apaállatot szállítottak el a telepről, az ország külön­böző gazdaságaiba. A többi között a csatkai tsz-nek is er­ről a telepről jelöltek ki két tenyászjószágot. Figyelmet érdemel az is, hogy a leg­utóbb elszállított kétszáz ma­lacot huszonegy kocától vá­lasztották le. Ami pedig a vá­lasztási súlyt illeti, az 45—50 napos korban átlag 17,50 kiló­ra tehető. Az önetető és itató beren­dezéssel felszerelt szállást rö­videsen dróthálóval körülke­rítik. Állategészségügyi okból ugyanis ezzel biztosítják majd, hogy hívatlan látogató ne ke­rülhessen a sertésszállás kö­zelébe. Külszínről cementálják az elöntött vágatokat A több éve folyó előkészí­tő munka — amely a tata­bányai XV/b aknába betört víz visszaszorítására folyik — befejező szakaszába érkezett Három éve már, hogy az amúgy is vízveszélyes akná­ba nagyobb mennyiségben tört be a víz. A percenként 20 köbméter víz felszínre nyoma­­tása nagy szivattyúkapacitás beállítását tette szükségessé. Hogy a vízbetörést meggá­tolják és csökkentsék, két éve megkezdték külszínről a fúrásokat a víz alatt álló vá­gatokba, hogy a kifúrt lyu­kakon engedjék le a bányá­­ra a víz útját elzáró kötő­­anyagot. A napokban e mun­ka utolsó ütemeként meg­kezdték a vízben álló bánya­vágat mintegy 100 méteres szakaszának a cementálását, s ezzel a víz útjának elzárá­sát. A lyukakon homokot és eddig 65 tonna cementet en­gedtek a mélybe. A víz áram­lását erre az időszakra beton­gáttal szüntették meg. A ce­ment kötését kötésgyorsító vegyszerrel siettetik. Nyolc- tíz nap alatt megkeményedik a mélybe juttatott cement. A szakemberek bíznak ab­ban, hogy ez a nagyarányú munka nem hiábavaló és a cementálás meghozza majd a kívánt eredményt, s akkor a termelés is megindult. Balesetvédelmi vetélkedő Móron Az Oroszlányi Szénbányák­nál már hagyománnyá vált az évenként lezajló balesetvé­delmi vetélkedő. Jelenleg az üzemi selejtezőket tartják s ezután kerül majd sor Orosz­lányban a vállalat legjobbjai­nak összecsapására. A pusztavám­i bányászok a móri szakszervezeti székház­ban tartották balesetvédelmi vetélkedőjüket. A fő cél, — mint ahogy azt Kisbán Tibor körzeti bányaműszaki fel­ügyelő, a zsűri elnöke mond­ta — a balesetek elkerülése, a dolgozó ember védelme. A zsűri előtt 11 csapat jelent meg, hogy adjon szakmai, tanúbizonyságot balesetvédel­mi, politikai és kulturális fel­­készültségéről, jártasságáról. A selejtezőt 13 + 1-es totó jelentette, mely után 8 csapat folytatta a küzdelmet. A kér­dések nehezebbek, a feleletek pontosabbak, átgondoltabbak lettek. A zsűriben Németi Fe­renc, Beck József mérnökök­nek és Sipos Gyula, Nagy Pál, technikusoknak akadt dolguk a feleletek bőven ér­tékelésében, a pontok és tárgy jutalmak kiosztásában-A csapatok 5—5 dolgozóból álltak. Tagjaikat úgy válogat­ták össze, hogy abban vájár, lakatos és villanyszerelő szak­munkások is legyenek, mert a kérdések eg­y része ezekből a témakörökből tevődött ös­­­sze A bányász szakmai kérdések közt szerepelt például: „Mi a sújtólégrobbanás?” és ..Mi a sújtólég az oka?’ A meggyulladásának villanyszerelők kérdései voltak talán a leg­nehezebbek. Ezek egyike: Mi­lyen célt szolgál­ a transzfor­mátor kamrá­ba beépített ál­landó szigetelés ellenőrző re­lé? A szép számú hallgatóság arról is meggyőződhetett ezen a délelőttön, hogy ismerik bányászok a magyar és más a nemzetek irodalmai nagyjait, hogy­­ lépést tartanak a politi­kai élet eseményeivel. A balesetvédelmi vetélkedőn végül az értékelésre, s a díj­kiosztásra került sor. Csapat­ban az Iker-akna — Takács Emil, Bitter Lajos, Hegedűs Antal, Kádas Miklós és Stei­­ner János összetételű — csa­pat lett az első, második he­lyezést a Katona-csapásiak ér­ték el, s Torna Ferenc, Csaba Imre, Kulcsár József, Lambert József és Pisch Já­nos volt az együttes tagja. Egyéniben Stettner János győ­zött, mögötte Lambert József szerezte meg a második he­lyet. A közönség köréből is so­kan kaptak jutalmakat. Aradi János DOLGOSOK LAPJA S KR­ ■ 5 I I­­­SW1 1M -az Országos Anyag- és Árhivatal Július 1-től az­ Árhivatal már Országos Anyag- és Ár­­hivatalként működik. Az át­szervezésről kormányhatározat intézkedett. Ezzel az árak és az áruforgalom funkciója egyesül. szabályozási Ezért is fordultunk több kérdéssel dr. Csikós Nagy Bélához, a Hiva­tal elnökéhez. — Miért kellett egyesíteni ezt a két feladatot? Köztudott, hogy az új gaz­dasági irányítási rendszerben többféle ár lesz. Lesz kötött, maximált, és szabad ár. Hogy melyik termék­csoportnál melyik árat vezessük be, ah­hoz azt is pontosan tudni kell, hogy milyen az ellátottság az illető termék­csoportból. termelőeszköz-kereskedelem­­­ben például csak azoknál a termékeknél alkalmazhatunk szabad árat, csak akkor ad­hatunk lehetőséget a vállala­toknál a szabad áralkura, ha a szóbanforgó termékből van elegendő, s így áruforgalmi kötöttséget szükségtelen beve­zetni. Ott szükséges az árat megkötni, szabályozni a ter­mékforgalmat, ahol nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s így nincs lehetőség a szabad forgalomra. Következésképp, az ár, az árfajta meghatározá­sakor egyben a termék­forga­lom szabadságáról, vagy kö­töttségéről is dönteni kell. S mivel az árak alakításához fi­gyelemmel kell kísérni a ter­mékforgalom alakulását, így az a helyes, ha mindkét funkciót, az anyaggazdálkodás és az árforma megállapítás feladatát is egy szerv látja el, hangolja össze. A gazdasá­gi élet legfontosabb szférájá­ban a termelőeszköz-forgalom­ban ily módon biztosítható lesz a piaci egyensúly. — Az áruforgalom és az ár­szabályozás funkciójának egyesítéséről Intézkedő kor­mányhatározat egy helyen így fogalmaz: „...létre kell hozni a termelőeszköz kereskedel­met.” Ennek a túlságosan nagy kötöttség ellentmondana.­­ A Hivatal nem azzal céllal kezd most foglalkozni a a termékforgalommal is, hogy sok kötöttséget vezessen majd be, ellenkezőleg: azzal az határozással fogunk a mun­kához, hogy ahol csak lehet, ott a megfelelő árarányok — tehát közgazdasági — segítségével minél eszközöl több korlátozást feloldhassunk. Az új gazdasági irányítási szer valójában a szabad rend­áru­forgalom elvén alapszik. En­nek az elvnek számos eleme már ma is létezik, — főképp a fogyasztási cikkek piacán. A mezőgazdasági termékek szabad forgalmát széles kör­ben megteremtettük már 1967- ben, amikor a kötelező ménybeadási rendszerről ter­át­tértünk az állami szabad­ fel­vásárlási rendszerre. A kor­látozás eddig erőteljesen csak az ipari termelőeszközök for­galmában érvényesült, ám itt is számottevően szűkült a központi gazdálkodás körébe vont termékek száma az utób­bi években. 1953-ban példá­ul még 1200 termékkel gaz­dálkodott az Országos hivatal, 1957-ben már Terv­csak 600-zal, majd 350-nel, míg jelenleg kontingenseket már csak­ 75 termékre adnak. 1968- tól ez a kör tovább szűkül, előreláthatólag mindössze 35 termékre terjed­ csak ki. De még ennél a 35 terméknél is másképp gazdálkodunk majd. Ma az említett 75 termékre valamennyi felhasználó meg­kapja a keretet. 68-tól a for­galmat lehetőleg már csak egyetlen ponton kötjük vagy az importot, vagy meg­ az exportot, ahogyan azt a lakos­­ság zavartalan ellátása meg­kívánja. — Ha szűkül a központi gazdálkodás alá vont termékek köre, akkor a hatóságilag rög­zített árak körének is szűkül­nie kell. — Jelenleg a lakosság áru­alapjának 15 százalékánál — a fogyasztási cikkekből szaba­don alakul az ár. A mező­­gazdasági piaci termékeknél, a kisipari­ szolgáltatásoknál tapasztalhatjuk ezt. Ez az arány tovább növek­szik . A kereslet és a kínálat aránya állandóan változó té­nyező, a változásokkal, a ter­mékforgalom szabályainak és az áraknak lépést kell tartá­­l­niok. Elképzelhető például hogy a 68-ra kötött­ gazdálko­dás alá vont egyes termék kínálata megugrik s már szabadforgalomba 69-ben lehet bocsájtani. Ezzel összhangban a termék árát is kötött árból maximált vagy szabad árrá lehet változtatni. — Ezekkel a változásokkal lépést tud tartani a Hivatal? — Ez feladatunk. Régebben a hatósági árrendszer évei alatt általában csak három­négy évenként került sor ter­melői árváltozásokra, a fo­gyasztási árak még ritkábban változtak, ennél is Ezentúl sokkal operatívabb, napra ké­szebb munkát kell végeznünk, a kereslet és kínálat össz­hangjáért Hazánkban rend­kívül jól szervezett termelő­eszköz-kereskedelem, kis- és nagykereskedelmi hálózat mű­ködik. Ez a szervezet kitűnő informátor is egyben a gaz­dasági élet irányítói számára. Az Országos Anyag- és Ár­­hivatal ezt az „információs rendszert” is használja épp azért, hogy gyorsan majd­ in­tézkedhessen a lakosság jó ellátása érdekében. Ez az intézkedés persze többnyire áttételes, hiszen elsősorban a gyárak jó ellátásáról kell gon­doskodni — ám ha itt rend van, akkor az üzletek maradnak áru nélkül. A sem adat rendkívül bonyolult fel­és sokrétű, ezért szoros együtt­működésben kell dolgoznunk a minisztériumokkal is. A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi tárca nélkül például nem dönthetünk gyorsan és jól a lakosság húsellátása ügyében. A személy- és te­hergépkocsi ellátás ügyében a KPM-r­el kell együttműköd­nünk. Határozat született tárcaközi Ár- és Termékfor­a­galmazási Bizottság felállítá­sáról is. Ez operatív szerv lesz: figyeli a piacot, a keres­let és kínálat, az árak alaku­lását, az áruellátás egész szervezetét, s ha egyensúlyi zavarokat észlel — javaslatot tesz a kormánynak a módosí­tásra. G. F. Telefonon ismerkedett meg a lánnyal. Bár ehhez általá­ban nem szükséges telefon, hiszen annyi ilyen alkalom kínálkozik. Például elmegy az ember táncolni, vagy megtet­szik neki egy lány, hát akkor elmegy hozzá és így is jó, mert ha otthagyja, akkor úgy­sem ért volna az egész sem­mit. Török Zoltán esetében azon­ban úgy látszott, hogy ez legjobb alkalom, mert ő még a sohasem ismerkedett meg lánnyal. Se így, se úgy, Zol­tán ugyanis vak volt, így is született, lehunyt szemmel. Szüleivel élt, akik mindent megadtak neki, csak hát nem nagyon ismert lányokat. Egy­szer ugyan megcsókolta őt egy lány. A Balaton partján nya­ralt, és minden este kint ül­dögélt a ház előtti padon. Mindig egyedül, egyszer azon­ban mellé ült egy fiatal lány. Beszélgetni kezdtek, és a lány megkérdezte tőle, milyen érzés semmit se látni. Aztán azt is megkérdezte, tudja-e, hogy a lányok és fiúk csókolózni szoktak. A lány 1S éves volt, Zoltán 21: nem tudott mit vá­laszolni. A lány nevetett, és Zoltán érezte, hogy két kéz fogja körül, és ez a két kéz forró, és egészen hozzá simul, aztán a lány is egészen hozzá­simult, aztán megcsókolta őt a lány. Néhány pillanatig tartott az egész. A lány felugrott, és már távolról kiáltotta: „Látod, ilyen csók!" Nagyon jó szóra­kozásnak tarthatta ezt a dol­got, és bizonyára többször is elmesélte aztán barátnőinek. Telefonközpontban dolgozott, és ez azért is nagyon jó volt, mert itt sokszor durván be­széltek vele az emberek. Ter­mészetesen csak azok beszél­tek így vele, akik nem ismer­ték, de éppen ezért volt jó. Sokkal jobb, mint amikor ud­variasan szóltak hozzá, Zoltán csak később lepődött meg, mert amikor a lány megint hívta, akkor azt m­­ond­­ta, hogy ne kapcsoljon senkit, mert vele akar beszélni. Tele­fonközpontost csak ritkán hív­nak, őt pedig soha, mindig a „Melléket" kérik. Most a lány vele akar beszélni, és bocsá­natot kért, hogy délelőtt úgy siettette, „de hát biztosan meg­érti, olyan nehéz napunk volt." Zoltán nem tudta, mit vá­laszoljon. A lány nem tette le a kagylót. Miért ilyen szo­morú a hangja? Ilyet még senki sem­ kérdezett tőlem. Hallgatta, ahogy a lány beszél, és elfelejtett sok mindent, még azt is, hogy „Látod, ilyen csók”, mert a lánynak nagyon a kedvesen csengett a hangja... Már fél órával a megbeszélt idő előtt ott állt és várt. Az utca néptelen volt de éppen hét órakor lépéseket hallott. Elmúlt tíz perc. Egy hirdető­oszlop állt közöttük. Ketten, ha találkoznak, akkor együtt mennek tovább és összesíyia­­­nak. .4 lány is várt. Ketten, ha találkoznak... „Hiszen ezért jöttem. Te is megígérted, olyan szomorú volt a hangod.’’ A lány körülnézett, de senkit sem látott. Hét óra 11 perckor Zoltán ismét hallotta a lépteket. Tá­volodtak. Kiáltani szeretett volna [UNK] A fehér bot kiesett a kezéből. Elindult a hangok felé. Kitárta karjait és úgy érezte, nem kell a fehér bot, ő lát, a lány is látja, és nem lehet, hogy sohase találkozza­nak. A zajra megállt a lány. Mit látott? Fekete szemüveg ki­tárt karok, és egy földön he­verő fehér bot. Gyorsan leha­jolt, felvette és átnyújtotta. „Ne haragudjon, nem vettem észre, hogy itt volt. Elkísér­­jem?” „Az a hang volt, szólj már!“ „Látod, ilyen a csók!’’ Nem szólt. A lány átkisért a túloldal­ra egy vak embert és közben többször is visszanézett Ahogy mentek, a lány belekarolt. „Most megyünk, megyünk, soha nem ér véget ez az út”. Keskeny volt az utca... ha­mar véget ért. Esnsdak B­­­ i KESKENY AZ UTCA

Next