Dolgozók Lapja, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-02 / 78. szám
PROLErfeJAlSGSESOUETBCl AZ MSZMP KOMÁROM HJÉG TÍfj WZ ÖT IS ÁGA ÉS MEGYEI TANÁCS LAPJA. XXIII. ÉVFOLYAM 78. SZÁM ARA: 70 FILLÉR * 1968. Április 2. kedd 80 és 15 AZT IS ADHATTAM VOLNA e cikk címének — ha nem lenne ez már kissé elcsépelt —, hogy „a vezetők felelőssége”. Mert voltaképpen erről lesz szó. Ehhez kapcsolódik a címben szereplő két szám is: a részesedési alap felosztásánál, az első és a harmadik kategória sokat vitatott csoportmaximuma. A nyocvan, illetve tizenöt százalék. Néhány héttel ezelőtt a képernyőn is vitatkoztak erről egy fővárosi gyár munkásai. De ha megyénkbe látogat a tv riportere, ez is találkozhatott volna olyan véleményekkel, amelyek vitatják ezeknek az arányoknak a helyes, igazságos voltát. Ahogy egy tatabányai munkás mondotta nekem a napokban: „Hát valóban ennyivel többet ér az igazgató munkája, mint a miénk? Jó, tudom, valóban nagyobb a felelőssége, több múlik rajta. Mégis arra gondolok: ilyen több tízezer forintos külön juttatás kilátásba helyezése nélkül már meg sem kívánhatnánk a szocialista vezetőktől, hogy lelkiismeretesen helytállhattok a maguk posztján?” De jogosnak tűnik a kérdés: gondolkodjunk el csak egy kicsit a dolgon: mit kíván, mit igényel az új mechanizmus a gazdasági vezetőktől? Elegendő-e az új körülmények között puszta kötelességteljesítés, a a lelkiismeretes helytállás? Bármennyire is fontos ez, a jó gazdálkodás fogalmát aligha meríti ki. Az új irányítási rendszerben a vezetőknek nem állniuk kell, hanem mozogniuk. kezdeményezniük: ötletekre, mozgékonyságra van szükség, adott esetben a kockázat vállalására is. LOGIKUS AZONBAN az a gondolat, hogy a kockázat ne csak a közösség zsebét érintse, hanem a döntést hozó vezetőikét is. Ez ugyanis bizonyos biztosítékot jelent a felelőtlenséggel, a könnyelműséggel szemben. S ilyen biztosítékokra feltétlenül szükség van, hiszen egy-egy gazdasági vezetőre milliós értékeket bíztak. Döntése kihatásait megérzi a közösség — érezze meg ő is. Ezért tesz különbséget az új rendelkezés ebben a vonatkozásban is a három kategória között: veszteség esetén az első kettőnél fizetésből is le lehet vonni a maximálisan 25, illetve 15 a jázalékot míg a harmadik minden körülmények között megkapja a neki járó bért felvégre nem ő dönt.) Ezt se felejtsük hát el, ha a három kategória közötti különbségről van szó! Minden igazgató, főmérnök, főkönyvelő számolhat ezután azzal, hogy keresete egynegyedét a hónap elsején vagy másodikán majd szépen visszafizeti az államnak. De mi bírhat rá valakit ennek a kockázatnak a vállalására? Mi késztetheti arra, hogy ennek ellenére se a kitaposott, a lassabb, de biztosabb utat válassza, hanem merjen vállalkozni, merészen kezdeményezni? Könnyű eme fatelni: ilyesmire főként az olyan helyzet ösztönözhet, nemcsak veszíteni, amelyben hanem nyerni is lehet. Nyerni elismerést — ha úgy tetszik: hírnevet, dicsőséget —, de egyúttal anyagi javakat is. Felismertük, tudomásul vettük, egész gazdasági életünk mechanizmusába „beépítettük”, hogy a fejlődésnek ebben a történelmi szakaszában a személyes anyagi érdekeltség messzemenően fontos szerepet játszik. Az irányítás új rendszere következetesen tudomásul veszi ezt a tényt — s ezzel a munkások is teljes mértékben egyetértenek. Aligha kívánja közülük bárki is, hogy pártunk és kormányunk az adminisztratív kényszerítő intézkedésekben, vagy ■ pedig — külföldi mintára — bizonyos mostanában terjesztett piros könyvecskékbe, foglalt „lelkesítő” idézetek szajkózásában keresse a jobb munka fő hajtóerőit. DE AKI Á-t MOND, mondjon bé-t is: ha elfogadjuk az anyagi ösztönzés elvét általában, el kell fogadnunk a vezetők vonatkozásában is. S el kell fogadnunk azt is, hogy az ösztönzés nagyságának náluk is arányban kell állnia a cselekvési lehetőség és a felelősség mértékével. Mert egyébként nem tölti be jól a szerepét, nem ösztönöz megfelelő módon. A gazdasági irányítás régi rendszere, amely erősen megkötötte a vezetők kezét, lehetőségeikkel együtt felelősségüket is csökkentette. Most eloldoztuk e kötelékek számottevő részét, s így egy-egy vállalat gazdálkodása valóban igen jelentős mértékben az ottani vezetők tevékenységén múlik. Az első és második kategória részesedési csoportmaximuma, illetve a fizetésből történő veszteségtérítés lehetősége éppen ezt a helyzetet fejezi ki. És a munkások? Az munkájuktól nem függ sem mi? Dehogyisnem! Éppen ezért teszi lehetővé a rendelkezés, hogy a harmadik kategória egészében akár nyolc heti részesedést is zsebre tehessen. Ez azonban csak csoportátlag' „Lehet egy üzemben néhány olyan munkás — mondotta az írás elején, említett vitapartneren —, aki olyan nélkülözhetetlen, van ér annyit a vállalat számára, mint bármelyik főosztályvezető.” Ez így is van. De a lehetőség is megvan a díjazásra: a meghatározott százalék csak átlag, ezen belül egy vagy több személy ennek a többszörösét is megkaphatja! (Akkor persze másoknak, a hanyagoknak, lustáknak ezzel arányosan kevesebbet kell kapniuk.) A KATEGÓRIÁK részesedésének nagysága között a vállalatoknál egyenes és nem fordított az arányosság. Más szóval: egymás rovására nem növelhetik ezt az összeget, csak jobb gazdálkodással, és ez valamennyi kategória részesedési ágát egyaránt fokozza aráAz érdek tehát a vállalaton belül közös. S ez az mindhárom kategória érdek „tagjait” mindenekelőtt a jobb munkára kell hogy késztesse. 80. Mert azt a maximális illetve T5 százalékot csak a nyereség többszörösére emelésével lehet elérni. Ahol pedig nem lesz nyereség, ott hiába vitatkoztak akár egycZ esztendőn át a részesedés arányairól, ott egyszerűen nem lesz mit elosztani. Gyenes László Önkéntes rendőrök Tatabánya közrendjéért A tatabányai rendőrkapitányság vasárnap a szokásos évi tanácskozásra hívta össze a város önkéntes rendőreit. A tanácskozáson Dingi Ferenc des, a városi rendőralezmetányság vezetője rendőrkapuértékelte az önkéntes rendőrök múlt évi munkáját. A város vezetőinek, s a lakosságnak az a megállapítása, hogy Tatabánya 200 önkéntes rendőre becsülettel teljesítette a rábízott feladatokat, hathatós segítségükkel tovább szilárdult a közrend. Az 1936-os évhez viszonyítva 1967-ben a bűncselekmények mennyisége 23,7 százalékkal csökkent, de 30 százalékkal csökkent a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények száma is. Ungi Ferenc rendőralezredes elismeréssel szólt arról, hogy az önkéntes rendőrök egy év alatt több mint 27 ezer órát töltöttek el szolgálatban, és ez idő alatt, több száz esetben intézkedtek és nem egyszer tették ártalmatlanná a bűncselekmény elkövetőit, vagy akadályoztak meg lopásokat, betöréseket. Ungi Ferenc alezredes kitért arra, hogy ebben az esztendőben növekedett a betöréses lopások száma, a garázdaság, verekedés, a testi sértés, amelyeket főleg galeriba verődött fiatalok követtek el. Van tehát feladat bőven. Tovább kell növelni az önkéntes rendőrök szakmai és politikai felkészültségét, és erősíteni a jó együttműködési kapcsolatot a munkásőrséggel. A tanácskozáson 68 önkéntes rendőr, az eddig végzett munkája elismeréseként pénz és tárgyjutalmat kapott. a városi tanács vb vándorzászlóját a tatabányai III. kerületben szolgálatot teljesítő K. Molnár Ferenc önkéntes rendőri csoport kapta meg. Hét végi baleseti krónika Két nap alatt hét sérülés a közutakon A tavaszi vasárnap fktcsalta az autósok és mforkerékpárosok ezreit ukra, a hegyekbe. Már Mioán reggel autókaravánok indultak kifelé a városokból. Nem is siettek, hanem egyenesen vágtattak, és este ugyanilyen sebességgel rohantak vissza. A meggondolatlan gyorshajtásnak sajnos megvannak az áldozatai is, hét végi baleseti statisztikákból nem maradt ki megyénk sem. Két nap alatt hat közúti baleset történt. Szombaton Tatában Beigelbeck Antal gépkocsivezető szabálytalanul kanyarodott és összeütközött egy csehszlovák gépkocsival. Lábatlanon Fülöp Gábor motorkerékpárjával gyorsan hajtott és elütötte az úttest jobb oldalán gyalogoló Fárbás György lábatlani lakost. Mind a ketten megsérültek. Vasárnap Tárkányban Járóka Miklós vezetői igazolvány nélkül motorkerékpárjával ugyancsak gyorsan hajtott és felborult. A motorkerékpáros megsérült. Dömösön dr. Pers Kálmán budapesti lakos a kanyarban sem csökkentette a sebességet, ennek következtében kocsijával nekicsapódott az útmenti védőkorlátnak. Oroszlányban Nagy Sándor kerékpáros nem adott elsőbbséget egy motorkerékpárosnak, s összeütköztek. Ennél a balesetnél hárman sérültek meg. Komáromban Takács Emil koppánmonostori lakost érte baleset. Ittasan kerékpározott és felborult. Súlyosan megsérült. Mo: Az előretolt helyőrség Sport 2. oldal Út az élethez Amíg felderülnek az arcok... 3. oldal Jelek a Holdról (képregény) 1. oldal Jegyzék a lottó tárgy nyeremények sorsolásáról 5. oldal 6. oldal ÁCSI KÉPEK A ragyogó kék ég alatt óarany nádkévék sorakoznak. Közöttük egy idős házaspár köti a nádpallót. Hátrább jónéhány ilyen nádpallóból készült dohányszárító áll, s egy palaszürke, hipermodern torony". Ez is szárító: földtől tetőig illatos zellerlevelek lógnak benne. Ez a zellerlevél az ácsi tsz egyik érdekes próbálkozása: megszárították, s abban reménykednek, hogy el tudják adni. Hatvan mázsa, zellerzöld — egyelőre vevő nélkül — ringatózik a szárítórudakon. A dohányszárítók mögött, nádsövénnyel elkerített négyszögekben növekednek a dohánypalánták. Tavalyelőtt harminc holdon, két év múlva száz holdon termelnek az ácsiak dohányt. ■ Ez az a bizonyos „gazdátlan"’ zellerzöld. Ez aztán a harmónia: zsenge dohánylevelek fölött füstöl az erős Kossuth. Vasárnap eldőlt: Ki mit tud? Zsúfolt nézőtér előtt zajlott vasárnap délután a tatabányai Népházban a Ki mit tud? vetélkedő megyei döntője. A széksorokat jósrészt fiatalok töltötték meg, érthetően már várták a nagy izgalombemutatókat. A tét nagy volt: a zsűri huszonegy versenyszám meghallgatása után arról döntött, kik képviselik megyénket a következő napokban a televízió válogató versenyén. Ott dől el majd, kit láthatunk viszont a képernyőn. A műsor első részében vers- és prózamondók, a zenei szólisták és énekesek vonultak fel. A műsor nyitányát — versenyen kívül — a Bányász Táncegyüttes Népek barátsága című kompozíciójának bemutatása jelentette, majd Tóth Károly, a KISZ megyei bizottságának első titkára kívánt sikeres szereplést a vetélkedő résztvevőinek. Forró Sándor esztergomi és Csóka Katalin tatabányai versenyző zongorajátéka mellett Gergely Csaba esztergomi és Németh Mária dorogi énekes produkciója képviselte a megyei döntőn a ,,komoly” zenét. A szavalók, úgy látszik, lámpalázzal ve, de legalább is küszködindiszponáltan léptek a zsűri és a közönség elé. Kidolgozott előadásuk intimebb körülmények között nyilván jól érvényesül. Ám a vetélkedőhöz ez a felfokozott hangulat, s a nagy nyilvánosság is hozzátartozik. Érthető tehát, ha ebben a szituációban kellett helytállniuk, bizonyítaniuk. Horváth Eszter nyergesújfalui, Kutschera Éva tatai és Lelkes Ilona kisbéri versenyző halk, visszafogott előadása mellett jól érvényesült a tatabányai Mező József, Gengeliczky László és a komáromi Durzák Anna orgánuma A műsor első felében még Kondár Anna bajnai versenyző népdalcsokor előadásának és az esztergomi Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet néptáncegyüttese Pántlikázó táncának tapsolhatott a közönség. A szünet után a tatabányai Bányász Színpad részletet mutatott be Irodalmi Striptease 68 című műsorából. Ezt követően Lakatos Pál tatabányai versmondó lépett a zsűri elé. Aztán a könnyű műfaj képviselői vonultak fel- Két érdekes pantomim láttunk. Boros István, etűdöt komáromi versenyző A kispolgár délutánja címmel mutatta be produkcióját, az oroszlányi Rajnai László szellemes ötletekkel teli jelenetének címe Nemzetközi rex volt. A táncdalénekesek orgánuma alig érvényesült a műsorban, másrészt érezhetően elbizonytalanodtak. Patkó Éva és Stikker László dorogi énekeseknek a dorogi József Attila Művelődési Ház zenekara szolgáltatta a kíséretet, Kurcsinka Gabriella tatai szólista kíséretében a tatai honvédség gitáregyüttese lépett a színpadra. Engel József tatabányai versenyző mellett pedig a túlzott hangerejű Nautilus együttesnek tapsolt a közönség. „Ringbe lépett” még a tatabányai Bányaipari Technikum Echolodle gitáregyüttese is. A fiatalok lelkes tapssal, füttyel köszöntötték a zenekarokat és énekeseket, miután technikai okok miatt, s ez egy „elektromos” együttesnél hamar bekövetkezhet — elég huzamos időt vártak. Ilyen okok miatt aztán műsor majd egy órát ,.csúszott”. A második félidő műsorában nagyon kellemes látványt nyújtott az esztergomi Petőfi Művelődési Ház társastánc együttesének két produkciója.Míg a zsűri tanácskozásra vonult vissza, a dorogi zenekar szórakoztatta a közönséget. Végül sor az eredményhirdetésre: került Az április 6—10 között tartandó válogató versenyre a következő versenyzők illetve együttesek jutottak tovább: Csóka Katalin (zongora), Mező József (vers), Durzák Anna (próza), az esztergomi néptáncegyüttes, a tatabányai Bányász Színpad, Rajnai László (pantomim), a tatabányai Nautilus együttes. A Eldőlt tehát: Ki mit tud? produkció értékelésére ugyan később kerül sor, de azt máris elmondhatjuk, hogy ez a sok-sok fiatalt megmozgató mozgalom mindenképpen eredményes volt, egészében jelentős mértékben járult hozzá a fiatalok sokoldalú kibontakozásához. Örömmel látnánk persze magyar versenyzőt televízió képernyőjén is, de a már a megyei vetélkedőre való eljutás is mindenképpen tisztel' 'cméltó, szép eredmény volt.'