Dolgozók Lapja, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
2 Egy nap a külpolitikában Vietnam és az amerikai választási kampány Magasszintű NATO-tanácskozások Közeledik november 5, az amerikai választások napja. Teljes erőbedobással küzdenek a jelöltek a kampány finisében. Humphrey alelnök a Pennsylvania állambeli Erie-ben elismerte ugyan, hogy az eddigi szondázások szerint Nixon vezet, de azt állította, hogy hátránya csökkenőben van és a választás napjáig előnnyé változik. Ismét felszólította republikánus ellenfelét, fejtse ki véleményét bizonyos „életbevágó kérdésekről” elsősorban Vietnamról. Nixon eddig valóban megpróbált kibújni a külpolitikai állásfoglalások elől és kampányát igyekezett a „törvény és rend” belpolitikai jellegű demagógiájára korlátozni Ha egy pillanatig is komolyan hitte, hogy képes kisiklani a kellemetlen vietnami téma alól, be kellett látnia, hogy naivnak bizonyult: Amerika egyik legfájóbb sebe, a délkelet-ázsiai kudarc elemzése nélkül ma nem lehet politikai tevékenységet folytatni az Egyesült Államokban. A vietnami nép hősies harcának eredményességére, az amerikai kudarc nagyságrendjére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még a „kemény” húrokon játszó Nixon is csak azt tudta maximumként ígérni választóinak: „igyekszik tisztes békét elérni Párizsban.” Nyilatkozata felért a vietnami katonaierkölcsi-politikai vereség látványos beismerésével. Az amerikai közhangulatnak talán még ennél is szemléletesebb bizonyítéka, hogy a hisztérikusan „héja” Wallace, a fajüldözők elnökjelöltje is kénytelen volt megcáfolni saját alelnök-jelöltjét, Curtis Lamay nyugalmazott tábornokot, aki szerint a vietnami kérdést atombombával kellene megoldani. Az újságírók összenéztek, amikor a washingtoni sajtóklubban Wallace — eddigi fenyegető hadonászásával ellentétben — kijelentette: a katonai megoldás előtt meg kell próbálkozni „türelmes tárgyalásokkal.” Bármi lesz is egy eljövendő amerikai kabinet külpolitikai vonalvezetése, annyi bizonyos, hogy a jelenlegi washingtoni vezetés — ezúttal mindenekelőtt a NATO felhasználásával — továbbra is a háborús pszichózis felszításán fáradozik. A katonai kapacitás növeléséről, az európai tagállamok nagyobb „anyagi áldozatvállalásáról” beszélt Dean Rusk külügyminiszter, egy NATO- beli kollégái számára általa adott „munkavacsorán”. Ezen Brandt nyugatnémet külügyminiszter is megjelent és újabb jelek vannak arra, hogy a State Department az északatlanti tömbben az eddiginél is nagyobb szerepet szánjonnak. A TASZSZ emlékeztet arra, hogy a hét végén éppen a nyugatnémet fővárosban tartják meg a NATO nukleáris tervező csoportjának ülését, amelyen a hadügyminisztereken és magasrangú katonai vezetőkön kívül részt vesz Brasio, a szervezet főtitkára is. Először fordul elő — hangsúlyozza a TASZSZ , hogy a Rajna partjára ilyen magasrangú NATO-személyiségek érkeznek és ennek nyilvánvalóan köze van ahhoz, hogy a Csehszlovákiával kapcsolatos atlanti remények meghiúsultak. „Fallex — 68" Lemnitzer amerikai tábornok, haderőinek a NATO európai főparancsnoka, kedden bejelentette, hogy a szervezet október 16 és 25 között „Fallex—68” elnevezéssel két év óta a legnagyobb hadgyakorlatát tartja. r,... ...... . . A belgiumi Casteau-ban, ahova a NATO európai főhadiszállása a franciaországi Fontainebleau-ból költözött, nem voltak hajlandók a felvilágosítást adni arról, hogy hadgyakorlatokon hány ország, milyen létszámú csapatokkal vesz részt. Az október közepén kezdődő hadgyakorlat lesz a NATO első nagyobb akciója azóta, hogy a szervezet európai főhadiszállása Franciaországból Belga területre költözött át. Egy „ellenáló” hitlerista Kiesinger vihart aratott Majna-Frankfurtban Rendőrök kísérték a gépkocsijához Kiesiger nyugatnémet kancellár hétfőn este megjelent és felszólalt pártjának, a CDU-nak Majna- Frankfurtban rendezett gyűlésén. Felháborodott közbekiáltásoktól ismételten megzavart beszédében a kancellár azt állította, hogy „tisztára védelmi intézkedésképpen erős Bundeswehrre és erős NATO-ra van szükség”. Kiesinger elismerte, hogy a bonni kormány rendkívül nagy összegeket fordít fegyverkezésre. Nyugati hírügynökségek szerint a hallgatóság egy része hevesen tüntetett a kancellár kijelentései ellen. Kiesinger náci múltjára utalva, időnként ütemesen a hitleristák köszöntésével, „Sieg- Heil!” kiáltásokkal hozták zavarba a szónokot. Kiesinger végül szükségesnek tartotta, hogy reagáljon a támadásokra és elismerte, hogy tagja volt Hitler pártjának, de ehhez különös indoklást fűzött: „Úgy gondoltam, így módom lesz ellenállási mozgalmat szervezni. Ha a háború végén nem lett volna tiszta a lelkiismeretem, nem kezdtem volna el politikával foglalkozni”. Mint a Reuter tudósítója megjegyzi, a gyűlés végén a kancellár megerősített rendőri osztagok védelme alatt jutott el az épület előtt várakozó gépkocsijáig. Na nyílik a toryk pártkongresszusa Szétfolyó és határozatlan program A Blackpoolban kezdődő konzervatív szerdán pártkongresszuson Edward Heath pártvezérnek nemcsak Munkáspárt, hanem az Enocha Powell-t követő növekvő tory-tábor támadásaival szembe kell néznie. A Koniszervatív Párt most nyilvánosságra hozott programja túlságosan szétfolyó és határozatlan ahhoz, hogy akár az új erőre kapó Munkáspárt, akár a „powellizmus” ellen megfelelő fegyverként szolgáljon. Enoch Powell, a Konzervatív Párt fenegyereke, aki egy interjúban „a szocialistákat ölő vírusnak” nevezte magát, fél évvel ezelőtt indította el az elmaradott tömegek előítéleteire épülő mozgalmát, amelynek lényege a fajgyűlölet, a gazdasági életben a „klasszikus tőkés verseny” helyreállítása, minden államosított vállalat visszaadása, illetve kiárusítása magánkézbe. Egyetlen olyan kérdés van, amelyben Powell álláspontja reálisabb mint Heathé: Heath a Szueztől keletre felszámolás alatt álló brit katonai jelenlét helyreállítását követeli, míg Powell ezt „költséges ostobaságnak” tartja és Európára kívánja alapozni Anglia katonai stratégiáját. A toryk „Tegyük jobbá az életet” című új programja a jövedelmi adózás enyhítését, a lakásépítkezés meggyorsítását, adókedvezményekkel ösztönzött takarékbetét-politikát helyez kilátásba, megígéri az acélipar reprivatizálását és az államosítási politika megfékezését. Elveti Wilson „állami bérbefagyasztási politikáját” A skót nacionalisták megnyugtatására az edinburghi nemzetgyűlés felállítását említi (de nem ígéri), homályos szavakkal elismeri a walesi nép „nézeteinek demokratikus képviseletét”. A színesbőrű bevándorlás nemzetközösségi korlátozása mellett, a program javasolja a már bevándoroltak rendőri nyilvántartását, hasonlóan a külföldi állampolgárokéhoz. Az okmányt még a hűséges konzervatív Daily Mail is bírálja, „túlságosan határozatlan ígéretei” miatt, a Guardian pedig rámutat, hogy nem ad átfogó gazdasági programot. A kongresszus egyébként pénteken vitatja meg a rhodesiai kérdést, valamint a kül- és katonapolitikát, s szombatra tűzték ki Edward Heath felszólalását. A DOLGOZÓK LAPJA Wilson — Smith találkozó Gibraltárban Megegyezés — az afrikaiak bőrére? Londonban hivatalosan bejelentették, hogy Wilson brit miniszterelnök szerdán Gibraltárban találkozik a Fearless („rettenthetetlen”) brit cirkáló fedélzetén Ian Smithszel, a rhodesiai fehértelepes kormány elnökével. Bejelentették, hogy Smith kedden este Salisbury-ben rádió- és televízió beszédet mond. A brit királyi légierő egy repülőgépe már Salisbury-be érkezett, hogy a beszéd elhangzása után nyomban Gibraltárba szállítsa Smith-t. Úgy tudják, hogy a találkozó három-négy napig is eltarthat. Angol baloldali politikai körökben attól tartanak, hogy Wilson ezúttal befejezi a „kiárusítást” és végleg lemond arról, hogy a rhodesiai afrikaiak egyenjogú vehessenek részt az félként ország ügyeinek intézésében. A nemzetközösségügyi minisztérium hangsúlyozottan „rendkívül óvatos” nyilatkozatokat tesz és azt állítja, hogy nem volt titkos kapcsolat a két kormány között, de rámutat, hogy James Bottombey, a nemzetközösségi ügyek fese nemrég államtitkár helyetSalisbury-ben járt. Mindenki előtt világos, hogy a két fél alaposan megismerhette egymás álláspontját és alighanem a megállapodás végleges formába öntése van hátra. Douglas Home volt miniszterelnök, a tory ellenzék külpolitikai szóvivője azonnal üdvözölte a bejelentést. Angol megfigyelők nehezen képzelik el, hogyan egyezhet bele Smith az ország lakosságának kilencvenöt százalékát kitevő afrikaiak egyenjogúsításába, annál is inkább, mivel Smith néhány nappal ezelőtt éppen az angol televízió riporterének jelentette ki, hogy „legalább száz-kétszáz év telik el, mielőtt az afrikaiak teljes joggal részt vehetnek a hatalomban”. A fehér üzletemberek rhodesiai nagy része ugyanakkor követeli, hogy vessenek véget a gazdasági szankcióknak amelyek csapást mértek a dohánykivitelre és valami ügyes alkotmányjogi formulával nyugtassák meg a világ és Afrika közvéleményét, de mindenáron vessenek véget a három éve tartó abnormális helyzetnek. A jelenlegi brit belpolitikai helyzetben Wilson is erős ellenzéki nyomás alatt áll, s bármilyen megegyezés nagy sikerhez juttatná a torykkal szemben. A független afrikai államok azonban semmiesetre sem egyeznek bele az afrikai lakosság érdekeinek bármilyen kiárusításába. A kiárusítás — ha létrejön — heves bírálatot kelt majd nemcsak a nemzetköziség januári londoni csúcsértekezletén, hanem a brit Munkáspárt baloldali köreiben is. Da Nang és Saigon a szabadságharcosok ríszében A dél-vietnami hadszíntér „északi frontján”, Da Nang térségében, az amerikai fegyveres erők napok óta sikertelen hadműveletet folytatnak a Thuong Dac-i különleges kiképző táborba beszorított dél-vietnami és amerikai alakulatok mentésére. A gyűrűben felrekedt intervenciós katonák immáron tíz napja elkeseredett kísérleteket tesznek, hogy kijussanak a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők szorításából. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint ezekben az órákban heves harcok folynak a jelzett térségben. Az amerikai felmentő sereg kilenc kilométernyire megközelítette a tábort, de ekkor hirtelen partizán osztagok fogták körül őket. Az amerikaiak kénytelenek voltak vadászbombázók és tüzérség támogatását kérni. A hazafiak automata fegyverekkel, páncélöklökkel és 60 milliméteres aknavetőkkel harcba az ellenséggel szálltak A „déli frontszakaszon” a főváros birtoklásáért ütközetek során — az vívott AFP jelentése szerint — a gerillahadsereg osztagai mindinkább megközelítik Saigont. Különösen élénk a harci tevékenység Trang Bang és Binh Chanh övezeteiben, amelyeken áthaladnak a kambodzsai határtól a főváros felé tartó stratégiai jelentőségű útvonalak. Az amerikaiak három koncentrikus körben építették ki Saigon védelmi vonalait, de ezek közül az elsőt, az úgynevezett külső vonalat a hazafiak a védelmi Tay Ninh térségében indított offenzívákkal áttörték. Az amerikaiak most bombázásokkal próbálják visszaszorítani az előrenyomuló forradalmi néphadsereget. A—52-es sugárhajtású stratégiai bombavetők kedden — egy hónap óta először — behatoltak a VDK-nak a demilitarizált övezettől északra fekvő vidékeire. Az amerikai katonai szóvivő bejelentése szerint a gépek 11 kilométer mélységben pusztítottak a VDK területén. Saigonban elismerték, hogy a vietnami néphadsereg partvédő ütegei hétfőn tűz alá vették és eltalálták a partok előtt ólálkodó egyik amerikai rombolót. A károkról a szóvivő részletesen nem volt hajlandó beszélni, csak annyit közölt, hogy három tengerész megsebesült. Kedd déli tudósítások szerint a Saigon környékén tevékenykedő szabadságharcos egységek szilárdan megvetették lábukat a fővárostól , 40 kilométernyire fekvő Trang Bang övezetében. Ezen a tájon már napok óta harcok folynak. A 22. heves számú országos főközlekedési útvonalon a dél-vietnami népi forradalmi erők tőrbe csaltak egy amerikai gyalogos századot. Az amerikai főhadiszálláson elzárkóztak az elől, hogy a veszteségekről beszámoljanak, Egy hónapig tartózkodtam, turistaként az NDK-ban. Sok szépet, érdekességet láttam, most mégsem a tenger kékségéről, a hegyek magasságáról és a rétek virágairól szeretnék szólni. Az egy hónap alatt inkább arra figyeltem, milyenek a német emberek, hogyan éreznek, hogyan gondolkodnak. A Treptow Parkban Berlinben járva az ember csodálkozik a gyönyörű, széles sugárutakon, az impozáns toronyházakon, szállodákon, az üzletek dús kirakatain — annak tudatában, hogy itt a háború alatt majdnem minden házat találat ért, nem volt egy ép szakasz villamossín. Huszonhárom év alatt a keletberliniek csodát műveltek. Csodálkoztam és meghatódtam azon a törődésen, ahogy ápolják parkosítják a fővárost, ahogy a diákok társadalmi munkában építik Európa egyik legszebbnek ígérkező, főterét, az Alexander modern Platzot, ahogy politizálnak, szenvedéllyel és hozzáértéssel. De a csodálat és áhitat jelzőkkel kifejezhetetlen fokát éreztem akkor, amikor elmentünk a Treptow Farkba és megpillantottam a képről már ismert monumentális emlékművet. Az emlékmű a fasizmus feletti győzelem hirdetője, a német nép felszabadításának s a szovjet néphez fűződő hű és igaz barátságának záloga, szimbóluma. Esős, szürke hétköznapon jártunk ott. Arra gondoltam, nem lesznek olyan sokan. Ám rosszul számítottunk. Számtalan autóbusz szorongott a parkírozóhelyen, s még több magánautó, nem is beszélve azokról a berliniekről akik rendszeresen, visszatérően eljönnek ide. Sokféle arcot láttam. A legtöbb ember meghatódottan lépkedett a köveken. Kattogó magyarázó fényképezőgépek, idegenvezetők mindenhol. „Ennyi és ennyi márvány van itt... A park területe... A középen látható szobor...” Mellettünk közvetlen egy német család. Az apa, az anya és három gyerek. A szülők akkor születhettek, amikor a háborúnak vége lett. Az öltözetükről nem lehet megállapítani, fizikai vagy szellemi munkások-e. Az apa mondja az adatokat, egészen közel vannak meghallom. — Negyvenezer szovjet katona sírja van itt... Christa Mann Sehma egy kis falu az NDK déli határán, néhány kilométer választja el Csehszlovákiától, s ebben a faluban Christa Mann, a helyi fonalfinomító üzem szakszervezeti titkára volt a vendéglátónk. Szívesen beszélt a legégetőbb problémákról. A termelés egyik kerékkötője volt még nemrég, hogy az asszonyok az összekuszálódott szálat egy borotvapengével levágták az orsóról, holott azt mind le kellett volna fejteni. Nem is beszélve arról, hogy rendkívül súlyos a sérülési lehetőség is, mert a szájuk szélén tartották a pengét úgy beszélgettek, cigarettáztak. A szó szoros értelmében is saját húsukba vágnak, nemcsak a keresetüket rövidítik meg ezzel az eljárással. Persze gyűlés gyűlést míg sikerült — úgy követett, ahogy — lebeszélni őket róla. És... Ha csak gyűlés lett nem lett volna semmi volna, mény. Naponta többször eredis végig kell menni az üzemen, figyelni, pedig hát nem is tartozik egészen a hatáskörömbe. Egy más alkalommal a következőket mondta: — Most volt nálam a párttitkár. Be kell mennem délután gyűlésre, megbeszélni egy újabb szolidaritási akciót a vietnami szabadságharcosok megsegítésére. Már több alkalommal küldtünk nagy összeget mindig szívesen adták. Tudja, a német munkások legjobban azt szeretik, ha tettekkel politizálhatnak, ha tettekkel fejezhetik ki állásfoglalásukat az egyes aktuális kérdésekben. Megkérdeztem, mi a véleménye a csehszlovák helyzetről. Határozott állásfoglalást éreztem feleletében. — Még nem tudom pontosan, mi lesz a vége, de az biztos, hogy ugyanolyan uszító politika áldozatai, mint a magyarok voltak 56- ban. De bízom abban, hogy a kommunista párt erős lesz, s hamarosan rendeződik a helyzet. Meggyőződésem, hogy nem marad el a vérpártok segítsége sem.testEgy hét múlva aztán kiadták Moszkvában azt a bizonyos megnyugtató tartalmú nyilatkozatot. MOZAIK AZ HDK-BÓL 1968. október 9. szerda Főiskolai hét Berlini tartózkodásunk egyik legérdekesebb és leghasznosabb eseménysora volt az idén tizedik alkalommal megrendezett főiskolai hét néhány előadása. Jubileumi összejövetel, a színvonal ennek megfelelően igen magas volt. Úgyszólván a modern pedagógia összes kérdése felvetődött valamilyen formában, a központi helyen pedig az NDK- ban bevezetett iskolareform feladatai, valamint az új szocialista hazafiságra nevelés kérdései álltak. való Érdekessége az NDK tudományos életének, hogy mind a tankönyveket, mind a tudományos kutatások eredményeit nem egyetlen személy, hanem valamennyi esetben pedagógus kollektíva dolgozza ki.Természetesen ezzel korántsem a magyar iskolakönyveket szeretném támadni, de alighanem a mi tankönyveink is jobbak lennének néhány esetben, ha nem egy tanár készítené. Akármilyen jó szakember, akármilyen nagy gyakorlattal is rendelkezik, a régi közmondásnak van igaza, több szem többet lát. Az előadások maguk is tanulságosak voltak, és különösen az volt számomra érdekes, hogy bepillantást nyerhettem a keletnémet szocialista iskolarendszer feladataiba, nehézségeibe, legújabb eredményeibe, melyekről alkalomadtán még érdemes lesz szólni az érdeklődő olvasó számára. Wer Vilmos