Dolgozók Lapja, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-29 / 23. szám
VUAG MOUJARMICGYESOUNIK* MINOKÁM AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1969. JANUÁR 39. SZERDA A mi elnökünk A FORMÁLÓDÓ falusi társadalomnak kevés olyan érdekes és egyben fontos egyénisége van, mint a termelőszövetkezeti elnök. Sokszor megállapítottuk ezt már, különböző alkalmakkor, de valójában ő még mindig a kevésbé ,,feltárt” személyek közé tartozik. Ezért is volt időszerű, hogy a Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén terjedelmes és alapos beszámolót hallgatott meg a termelőszövetkezeti elnökök társadalmi, anyagi és erkölcsi helyzetéről, s az ebből fakadó gondokból. Mert nem vitás, hogy az elmúlt húsz év, de különösen az elmúlt évtized nagy falusi átalakulásának főszereplője és egyben harcosa is volt az elnök, akit akkor nem neveztek úgy, mint manapság, vagyis: a mi elnökünk. A mostani tanulmány nem is annyira az elnökök eddigi munkáját akarta elemezni, mint inkább a jelen és a jövő feladatait kívánta meghatározni. Ami a múltat illeti, az szinte egyértelmű: szövetkezeti elnökeink szinte valamennyien cselekvő részesei a magyar falu és a mezőgazdaság szocialista formálódásának, a kialakuló új életnek, és szinte minden falu sokat köszönhet a szövetkezeti elnöknek. Ezt annál inkább ki lehet jelenteni, hiszen nem egyszerűen csak a földek közös megművelése volt az elnök gondja, hanem sokkal inkább a közösséghez nem szokott emberek összeszoktatása, az egész kollektív élet megalapozása. S ugyanakkor ő maga, az elnök sem volt képzett népművelő és agitátor, csupán egyszerű parasztember, aki egyszerre tanult és tanított. ÉS HOL TARTANAK MA? Hiszen egy történelmi korszak zárult le a szövetkezetek 20 éves fennállásával, s ez nem csak egy jubileum a sok közül, hanem új tennivalók kezdete, újabb gondok és feladatok forrása a szövetkezeti elnök számára. Hogyan tud ezeknek megfelelni, még többet tenni a közösségért, mint eddig, de úgy, hogy közben ő maga is képezze tovább magát, ugyanakkor óvja egészségét, tartsa tiszteletben törvényeinket, simogasson és büntessen egyszerre, szóval betöltse azt a szinte lehetetlennek látszó feladatot, amelyet napjainkban egy tsz-elnöknek be kell töltenie. Nyomban tegyük hozzá, hogy az új feladatok semmivel sem könnyebbek a régieknél, csak más természetűek, bonyolultabbak, vagyis az eddigi vezetői képességhez és szakmai felkészültséghez újabbakat kell hozzátenni. És mindezt nehezíti az a körülmény, hogy az egyre fejlődő mezőgazdasági nagyüzemek vezetése a régi módszerekkel szinte elképzelhetetlen. És ha az elnök nem talál magának megfelelő munkatársakat, nem lehet többé jó elnök. És ez sem olyan egyszerű, hiszen az elnök sokáig egyetlen vezetője volt a szövetkezetnek és bizonyos dicsfény ragyogta be falusi alakját. De a fény mellett sokan nem látták, miként őszült a kelleténél gyorsabban, romlott meg az egészsége, amelyet sokszor csak akkor vettek észre már, amikor késő volt. Hiszen az elnöknek illett mindig és mindenütt ott lenni, hétköznap és vasárnap egyaránt, arról pedig szó sem lehetett, hogy csak néhány napra is befeküdjön a kórházba. Ezért dicsérendő az a megállapítás, amely újkeletű az elnök munkájának megítélésénél, hogy tulajdonképpen nem egyedül őt kell e témában a nagyítóüveg alá tenni, hanem a szövetkezet vezetőségét, az elnök közelebbi és távolabbi munkatársait, kollégáit, segítőit. Másként nem lehet jó elnök már ma sem, de különösen nem holnap. Mint ahogy az sem egészséges, hogy az elnök, mivel egész nap szövetkezetében jár-kel, soha nem ülhet le, olvashat, tanulhat, vagy egyszerűen művelődhet nem csupán maga javára, hanem a közösség hasznára. Elérkezett idő, hogy intézményesen az megoldást nyerjen szövetkeszeti elnökeink továbbképzése, de most már nem „középiskolás” fokon. AZ ELNÖK SOKFÉLE arculata közül az egyik az a bizonyos karikatúra, amelyet még ma is gyakran látunk újságjaink humoros oldalain. Az a tulajdonképpen tíz évvel ezelőtti arc, amely nem volt sokkal több, mint egy falusi emberé a sok ezer közül, akin nem nehéz élcelődni. Aztán a másik arc, amelyet akár a társadalom, akár a bíróság -vádlottak padján láttunk, mint elrettentő példát. S a két arc között sokszor elsiklott a valódi harmadik, a szövetkezetért élő és küzdő ember képmása. S ha már itt tartunk, ne felejtsük el, hogy az elnök is az esendő emberek nagy családjába tartozik, aki természetesen nem csak jót tud és akar tenni mindig. De helyzete megítélésénél legalább annyi tárgyilagosságot lehet elvárni, mint egy gyárigazgató esetében. A gondos felmérés, s a tapasztalatok összegezése szinte minden oldaláról megnézte az elnökök munkáját. Megállapítása egyértelmű: hibáikkal, hiányos felkészültségükkel együtt elismerésre méltó munkát fejtettek és fejtenek ki a szövetkezetben. Ez a munka természetesen további kötelezettségeket ró rájuk, azt is mondhatnánk, hogy nem is elsősorban gazdálkodás fejlesztése terén. Mert arra ott vannak a szakemberek, akik mindent tudnak, amit tudni kell a szakmában. Az elnöknek viszont azt kell tudnia, hogyan lehet e szakembergárdával a gazdálkodást jobban irányítani, az egész szövetkezettel pedig a falu társadalmi életét felvirágoztatni. Mert ezen a téren még sok kell, hogy történjen. MOST, AMIKOR az elnökök zárszámadó beszámolóikat mondják, egyre többször kerül szóba a művelődési ház, vagy a tsz-klub hiánya, s az a törekvés, hogy a szövetkezetiek ne csak a munkában legyenek együtt. S ez is az elnök dolga, de nem egyedüli dolga. Marad még neki ezután is éppen elég, amiért sokszor megtisztelik, sokszor nem. Ahogy ez eddig is történt, amiért külön-külön tulajdonképpen nem is vár köszönetet. Elég, ha meghallja, amint róla beszélnek : a mi elnökünkről... Köbér Imre A KÖNNYŰIPAR a lakosság ellátásáért Nagy Józsefné könnyűipari miniszter kedden a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában tájékoztatta a központi és a megyei sajtó vezető munkatársait a könnyűipar 1968. évi munkájáról, idei és távlati terveiről. A lakosság fokozott várakozást tanúsít, a könnyűiparral szemben, s ez érthető is, hiszen a legközvetlenebb kapcsolatban áll a fogyasztási cikkeket gyártó iparágakkal, amelyek gyártmányainak tízmillió fogyasztója, felhasználója és ennek megfelelően legalább hétmillió felnőtt, hivatott kritikusa van az országban —— mondotta a miniszterasszony. — 1969-ben általában ugyanazoknak a tendenciáknak és arányoknak az érvényesülésével számolunk, mint 1968-ban — mondta a továbbiakban, ismertetve az ágazat idei terveit. A könnyűipar termelése szintén előreláthatólag ágazati 3— 3,5 százalékkal emelkedik. A textil-bőrruházati ipar 3, a bútoripar 6, a papíripar 6,4 a nyomdaipar mintegy 5,4 százalékkal több árut kap. A szocialista országokba irányuló export körülbelül az eddigi szinten marad. Fontos feladat a gazdaságos tőkésexport fokozása. A népgazdasági tervek a könnyűipari termékek tőkésexportjának körülbelül 6 százalékos emelésével számolnak. Ebben az évben könnyűipar vezetőinek egyik a legfontosabb feladata a távlati és középlejáratú fejlesztési tervek kidolgozása. A negyedik ötéves terv és a 15 éves távlati fejlesztési tervek kialakítása a kormány által meghatározott ütemterv szerint folyik. • A jelenlegi elképzelések szerint a negyedik ötéves terv időszakában könnyűipar egészének téremelése 30—32 százalékkal növekszik. A ruházati iparban a fejlesztés ennél mérsékeltebb ütemű lesz. Szeretnénk elérni azt a célt, hogy a szövött textíliák aránya a jelenlegi 88-ról 70—75 százalékra jön, ezzel szemben csökkenmegkétszereződjék a kötöttáruk gyártása, ami jelenleg a ruházati cikkeken belül csak 11 százalékot képvisel. A műbőrök felhasználásánál és olyan nagyok értékesítésénél a lehetőségek, hogy azoknak csak beruházások korlátai szaba hatnak határt. A Gazdasági Bizottság döntése alapján megkezdtük a győri műbőrgyár bővítését. Gyorsan nő az igény a bútor-, papír- és nyomdaipa gyártmányai iránt is, ezért a fejlesztés üteme az átlagosnál gyorsabb lehet. Ma: Helytállás — asszony módra 3. oldal Ez történt Sztálingrádnál 4. oldal Megyénk útjain 5. oldal SZÁRÍTÓK Lengyelországban a rogozini „Eofarma” Mezőgazdasági Gépgyár dobszárítókra specializálta magát. A berendezés zöldtakarmányliszt készítésére szolgál, de pótalkatrészek beiktatása után alkalmas burgonyaszárításra is. A szárító úgy belföldön, mint külföldön sikert aratott. Fő átvevői a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság Képünkön: a szárító egyes elemeinek összeállítása Fővárosunk költségvetése: nyolcmilliárd Budapest lakossága: kétmillió 12 é- 13 ezer lakás épül 1969-ben A Fővárosi Tanács kedden ülést tartott az Új Városháza termében. Napirenden szerepelt a főváros 1969. évi fejlesztési tervjavaslata és költségvetése. Az elmúlt évben a főváros szempontjából nagy jelentőségű beruházások — a Metro, a Baross tér, a Hungária körúti felüljáró építkezései — jó ütemben folytatódtak, a korábbi évinél több, összesen 12 500 lakás készült el a múlt évben Budapesten. Figyelemre méltó fedési adat: Budapest népelakóinak száma az előzetes statisztikák szerint — az 1968. december végi állapotot figyelembe véve — néhány ezerrel már meghaladja a kétmilliót. Az idén a Fővárosi Tanácsnak csaknem nyolcmilliárd forint áll kérésére gazdálkodási rendellokra. Ebből körülbelül hét milliárd 400 millió forintot beruházásokra, mintegy 4,5 milliárdot pedig a költségvetési intézmények fenntartására használnak fel. Ebben az évben 12—13 ezer lakás befejezését tervezik. A szocialista vállalat címért Műszaki, termelési tanácskozás a Tatabányai Szénbányáknál Február negyedikén, Tatabányai Szénbányák vaalamennyi üzemében megtartják az ez évi első termelési tanácskozásokat. Ezt megelőzően azonban kedden a Népházban Becker Ferenc, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese ismertette a bányák és külüzemek gazdasági és műszaki vezetőivel, a társadalmi szervezetek képviselőivel a múlt évi eredményeket és az ez évi feladatokat. A tanácskozás központjában a gazdaságos termelés, a műszaki fejlesztés, a termelés koncentrálása, a darabos szénhullás arányának növelése, ehhez a robbantási technológia tökéletesebbé tétele állt. A vállalat a múlt esztendőben 138 ezer tonna szenet adott, az igényeknek megfelelően, eredeti programján felül. Gazdaságilag jó eredményeket ért el. Az ország szénbánya vállalatai között a tatabányai a legnyereségesebb. A szén és a pala aránya az év végéig az eredetileg meghatározott tervnél jobban eltolódott a szén javára. Ez a tény mégsem jelenti azt, hogy elégedettek lehetnek, mert az év folyamán a szénarány nem alakult egyenletesen. Zavart okozott a vállalatnál a minőségi durvaszén biztosítása is. A durvaszén alakulása ugyanis a múlt évben csupán 29,5 százalék volt az össztermelésen belül, ugyanakkor a piac ebből a szénfajtából lényegesen többet igényelne most, de még 1975-ben is, ha a vállalat ki tudja alakítani a megfelelő arányokat. Mit lehet tenni? A beszámoló, amely valamennyi üzem tevékenységét értékelte, kritikusan állapította meg, hogy túlzott mértékben megemelkedett több üzemben a robbanóanyag felhasználása. Az év folyamán meg kell oldani a tisztán termelés növelésére a vegyes szelvényű munkahelyeken a szén és a pala elkülönítését is. Sólymos András főmérnök felszólalásában elmondta: februárban lövőmesteri tanfolyamot indítanak szigorú vizsgával. Ugyanakkor azonban az üzemek is vizsgálják felül az alkalmazott robbantási technológiát, hogy annak korszerűsítésével változást érhessenek el. A Tatabányai Szénbányák 1969-ben 3,3 millió tonna szén kitermelését tervezi. Az üzemek már jóváhagyott művelési tervekkel kezdhették meg az új esztendőt. A koncentrációját munkahelyek tovább folytatják. Nagy feladatok várnak a vállalat melléküzemére, a Víztisztító és Dúsítóberendezések Gyárára, ahol megteremtődtek a feltételei az új gyár szervezeti megerősítésének, a berendezések tökéletesítésének. Folytatják az export-import tevékenységet, az eddigi üzletkötések reális alapját képezik munkájuknak. Az év folyamán építi ki a vállalat az üzemek között a korszerűbb diszpécser rendszert is, amelynek gazdasági szükségességét Reviczki Ferenc főmérnök felszólalásában tényekkel igazolta,számokkal. A jövő héten minden üzemben megtárgyalják termelési tanácskozásokon a a Vállalat munkájának egyéves tapasztalatait. Szó lesz a baleseti helyzet alakulásáról is, amelyről a műszaki tanácskozás megállapította: jelentős eredményeket értek el 1968-ban, de lankadatlanul tovább kell dolgozni a biztonsági helyzet további javításáért. Ezeken a tanácskozásokon, mintegy 560 dolgozót tüntetnek ki „Kiváló dolgozó” jelvénnyel és az ezzel járó két heti fizetéssel. Ezután felkészülnek a szocialista brigádok is az éves szerződés megkötésére. A vállalatnál ma már a szocialista brigádba tartozik a dolgozók hatvanegy százaléka, megteremtődtek a feltételei a szocialista vállalat cím elnyerésének is. A vállalat gazdasági vezetői és a szakszervezeti bizottság közösen dolgozza ki ,a verseny feltételeit Ismét a régi helyén a falai tanács Keddtől kezdve ismét hagyományos helyén, a Kossuth téren működik a tatai városi tanács. Az épület helyreállítása ugyan még nem fejeződött be teljesen. Mesteremberek dolgoznak a tanácsteremben, és a házasságkötő teremben is. Az udvaron is teljes még a felfordulás. A hivatali helyiségek azonban már használhatók. A tanács szakosztályai beköltöztek és itt fogadják ügyfeleiket. Az épület nem elég nagy ahhoz, hogy befogadja valamennyi szakosztályt. Így az egészségügyi, a művelődésügyi csoport és az állategészségüggyel foglalkozók a Rákóczi utca 9. szám alatti helyiségekben működnek. Amennyiben az anyagi feltételeket sikerül megteremteni, úgy a jelenlegi tanácsháza udvari szárnyához újabb részt építenek majd. A tanács fogadási ideje, telefonjainak száma változatlan.