Dolgozók Lapja, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

VUAG MOUJARMI­CGYESOUNIK* MINOKÁM AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A­ MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1969. JANUÁR 39. SZERDA A mi elnökünk A FORMÁLÓDÓ falusi tár­sadalomnak kevés olyan ér­dekes és egyben fontos egyé­nisége van, mint a termelő­szövetkezeti elnök. Sokszor megállapítottuk ezt már, kü­lönböző alkalmakkor, de va­lójában ő még mindig a ke­vésbé ,,feltárt” személyek kö­zé tartozik. Ezért is volt időszerű, hogy a Minisztertanács­ egyik leg­utóbbi ülésén terjedelmes és alapos beszámolót hallgatott meg a termelőszövetkezeti elnökök társadalmi, anyagi és erkölcsi helyzetéről, s az eb­ből fakadó gondokból. Mert nem vitás, hogy az elmúlt húsz év, de különösen az el­múlt évtized nagy falusi át­alakulásának főszereplője és egyben harcosa is volt az el­nök, akit akkor nem nevez­tek úgy, mint manapság, vagyis: a mi elnökünk. A mostani tanulmány nem is annyira az elnökök eddigi munkáját akarta elemezni, mint inkább a jelen és a jö­vő feladatait kívánta megha­tározni. Ami a múltat illeti, az szinte egyértelmű: szö­vetkezeti elnökeink szinte va­lamennyien cselekvő része­sei a magyar falu és a mező­­gazdaság szocialista formáló­dásának, a kialakuló új élet­nek, és szinte minden falu sokat köszönhet a szövetke­zeti elnöknek. Ezt annál inkább ki lehet jelenteni, hi­­s­­zen nem egyszerűen csak a földek közös megművelése volt az elnök gondja, hanem sokkal inkább a közösséghez nem szokott emberek össze­­szoktatása, az egész kollektív élet megalapozása. S ugyan­akkor ő maga, az elnök sem volt képzett népművelő és agitátor, csupán egyszerű pa­rasztember, aki egyszerre ta­nult és tanított. ÉS HOL TARTANAK MA? Hiszen egy történelmi korszak zárult le a szövetke­zetek 20 éves fennállásával, s ez nem csak egy jubileum a sok közül, hanem új tenni­valók kezdete, újabb gondok és feladatok forrása a szö­vetkezeti elnök számára. Ho­gyan tud ezeknek megfelel­ni, még többet tenni a kö­zösségért, mint eddig, de úgy, hogy közben ő maga is ké­pezze tovább magát, ugyan­akkor óvja egészségét, tartsa tiszteletben törvényeinket, si­mogasson és büntessen egy­szerre, szóval betöltse azt a szinte lehetetlennek látszó feladatot, amelyet napjaink­ban egy tsz-elnöknek be kell töltenie. Nyomban tegyük hozzá, hogy az új feladatok semmivel sem könnyebbek a régieknél, csak más termé­szetűek, bonyolultabbak, vagyis az eddigi vezetői ké­pességhez és szakmai felké­szültséghez újabbakat kell hozzátenni. És mindezt nehe­zíti az a körülmény, hogy az egyre fejlődő mezőgazdasági nagyüzemek vezetése a régi módszerekkel szinte elkép­zelhetetlen. És ha az elnök nem talál magának megfele­lő munkatársakat, nem lehet többé jó elnök. És ez sem olyan egyszerű, hiszen az elnök sokáig egyet­len vezetője volt a szövetke­zetnek és bizonyos dicsfény ragyogta be falusi alak­ját. De a fény mellett sokan nem látták, miként őszült a kelleténél gyorsabban, rom­lott meg az egészsége, ame­lyet sokszor csak akkor vet­tek észre már, amikor késő volt. Hiszen az elnöknek il­lett mi­ndig és mindenütt ott lenni, hétköznap és vasárnap egyaránt, arról pedig szó sem lehetett, hogy csak néhány­­ napra is befeküdjön a kór­házba. Ezért dicsérendő az a megállapítás, amely újkele­tű az elnök munkájának megítélésénél, hogy tulaj­donképpen nem egyedül őt kell e témában a nagyító­üveg alá tenni, hanem a szö­vetkezet vezetőségét, az el­nök közelebbi és távolabbi munkatársait, kollégáit, se­gítőit. Másként nem lehet jó elnök már ma sem, de külö­nösen nem holnap. Mint ahogy az sem egészséges, hogy az elnök, mivel egész nap szövetkezetében jár-kel, soha nem ülhet le, olvashat, tanulhat, vagy egyszerűen művelődhet nem csupán maga javára, hanem a közös­­­ség hasznára. Elérkezett idő, hogy intézményesen az megoldást nyerjen szövetke­­s­zeti elnökeink továbbképzé­se, de most már nem „közép­­iskolás” fokon. AZ ELNÖK SOKFÉLE ar­culata közül az egyik az a bizonyos karikatúra, ame­lyet még ma is gyakran lá­tunk újságjaink humoros ol­dalain. Az a tulajdonképpen tíz évvel ezelőtti arc, amely nem volt sokkal több, mint egy falusi emberé a sok ezer közül, akin nem nehéz élce­­lődni. Aztán a másik arc, amelyet akár a társadalom, akár a bíróság -vádlottak pad­ján láttunk, mint elrettentő példát. S a két arc között sokszor elsiklott a valódi har­madik, a szövetkezetért élő és küzdő ember képmása. S ha már itt tartunk, ne felejtsük el, hogy az elnök is az esen­dő emberek nagy családjába tartozik, aki természetesen nem csak jót tud és akar ten­ni mindig. De helyzete meg­ítélésénél legalább annyi tárgyilagosságot lehet elvár­ni, mint egy gyárigazgató esetében. A gondos felmérés, s a ta­pasztalatok összegezése szin­te minden oldaláról megnéz­te az elnökök munkáját. Megállapítása egyértelmű: hibáikkal, hiányos felkészült­ségükkel együtt elismerésre méltó munkát fejtettek és fejtenek ki a szövetkezetben. Ez a munka természetesen további kötelezettségeket ró rájuk, azt is mondhatnánk, hogy nem is elsősorban gazdálkodás fejlesztése terén.­­ Mert arra ott vannak a szak­emberek, akik mindent tud­nak, amit tudni kell a szak­mában. Az elnöknek viszont azt kell tudnia, hogyan lehet e szakember­gárdával a gaz­dálkodást jobban irányítani, az egész szövetkezettel pedig a falu társadalmi életét fel­virágoztatni. Mert ezen a té­ren még sok kell, hogy tör­ténjen. MOST, AMIKOR az elnö­kök zárszámadó beszámolói­kat mondják, egyre többször kerül szóba a művelődési ház, vagy a tsz-klub hiánya, s az a törekvés, h­ogy a szö­vetkezetiek ne csak a mun­kában legyenek együtt. S ez is az elnök dolga, de nem egyedüli dolga. Marad még neki ezután is éppen elég, amiért sokszor megtisztelik, sokszor nem. Ahogy ez eddig is történt, amiért külön-kü­­lön tulajdonképpen nem is vár köszönetet. Elég, ha meghallja, amint róla beszél­nek : a mi elnökünkről... Köbér Imre A KÖNNYŰIPAR a lakosság ellátásáért Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter kedden a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalában tájékoztat­ta a központi és a megyei sajtó vezető munkatársait a könnyűipar 1968. évi munkájáról, idei és távlati terveiről.­­ A lakosság fokozott várakozást tanúsít, a kön­­­nyűiparral szemben, s ez érthető is, hiszen a legköz­vetlenebb kapcsolatban áll a fogyasztási cikkeket gyár­tó iparágakkal, amelyek gyártmányainak tízmillió fogyasztója, felhasználója és ennek megfelelően legalább hétmillió felnőtt, hivatott kritikusa van az országban —— mondotta a miniszter­asszony. — 1969-ben általában ugyanazoknak a tendenci­áknak és arányoknak az érvényesülésével számolunk, mint 1968-ban — mondta a továbbiakban, ismertetve az ágazat idei terveit. A kön­­­nyűipar termelése szintén előreláthatólag ágazati 3— 3,5 százalékkal emelkedik. A textil-bőrruházati ipar 3, a bútoripar 6, a papír­ipar 6,4 a nyomdaipar mint­egy 5,4 százalékkal több árut kap. A szocialista or­szágokba irányuló export körülbelül az eddigi szin­ten marad. Fontos feladat a gazdaságos tőkésexport fokozása. A népgazdasági tervek a könnyűipari ter­mékek tőkésexportjának kö­rülbelül 6 százalékos eme­lésével számolnak.­­ Ebben az évben könnyűipar vezetőinek egyik a legfontosabb feladata a táv­lati és középlejáratú fej­lesztési tervek kidolgo­zása. A negyedik ötéves terv és a 15 éves távlati fejlesztési tervek kialakí­tása a kormány által meg­határozott ütemterv szerint folyik. •­ A jelenlegi elképzelé­sek szerint a negyedik öt­éves terv időszakában könnyűipar egészének tér­e­melése 30—32 százalékkal növekszik. A ruházati ipar­­ban a fejlesztés ennél mér­sékeltebb ütemű lesz. Sze­retnénk elérni azt a célt, hogy a szövött textíliák aránya a jelenlegi 88-ról 70—75 százalékra jön, ezzel szemben csökken­meg­­kétszereződjék a kötöttáruk gyártása, ami jelenleg a ruházati cikkeken belül csak 11 százalékot képvi­sel. A műbőrök felhaszná­lásánál és olyan nagyok értékesítésénél a lehetősé­gek, hogy azoknak csak beruházások korlátai szab­a hatnak határt. A Gazdasá­gi Bizottság döntése alap­ján megkezdtük a győri mű­bőrgyár bővítését. Gyor­­­san nő az igény a bútor-, papír- és nyomdaipa gyártmányai iránt is, ezért a fejlesztés üteme az át­lagosnál gyorsabb lehet. Ma: Helytállás — asszony módra 3. oldal Ez történt Sztálingrádnál 4. oldal Megyénk útjain 5. oldal SZÁRÍTÓK Lengyelországban a rogozini „Eofarma” Mezőgazdasági Gép­­gyár dobszárítókra specializálta magát. A berendezés zöld­takarmányliszt készítésére szolgál, de pótalkatrészek beik­tatása után alkalmas burgonyaszárításra is. A szárító úgy belföldön, mint külföldön sikert aratott. Fő átvevői a Szov­jetunió és a Német Demokratikus Köztársaság Képünkön: a szárító egyes elemeinek összeállítása Fővárosunk költségvetése: nyolcmilliárd Budapest lakossága: kétmillió 12 é- 13 ezer lakás épül 1969-ben A Fővárosi Tanács ked­den ülést tartott az Új­ Vá­­rosháza termében. Napiren­den szerepelt a főváros 1969. évi fejlesztési tervja­vaslata és költségvetése. Az elmúlt évben a fővá­ros szempontjából nagy je­lentőségű beruházások — a Metro, a Baross tér, a Hun­gária körúti felüljáró épít­kezései — jó ütemben foly­tatódtak, a korábbi évinél több, összesen 12 500 lakás­ készült el a múlt évben Budapesten. Figyelemre méltó fedési adat: Budapest népe­la­kóinak száma az előzetes statisztikák szerint — az 1968. december végi állapo­tot figyelembe véve — né­hány ezerrel már megha­ladja a kétmilliót. Az idén a Fővárosi Ta­nácsnak csaknem nyolc­milliárd forint áll kérésére gazdálkodási rendel­lokra. Ebből körülbelül hé­t milliárd 400 millió forintot beruházásokra, mintegy 4,5 milliárdot pedig a költség­vetési intézmények fenn­­­­tartására használnak fel. Ebben az évben 12—13 ezer lakás befejezését tervezik. A szocialista vállalat címért Műszaki, termelési tanácskozás a Tatabányai Szénbányáknál Február negyedikén, Tatabányai Szénbányák va­a­lamennyi üzemében meg­tartják az ez évi első ter­melési tanácskozásokat. Ezt megelőzően azonban kedden a Népházban Becker Fe­renc, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese ismertet­te a bányák és külüzemek gazdasági és műszaki veze­tőivel, a társadalmi szerve­zetek képviselőivel a múlt évi eredményeket és az ez évi feladatokat. A tanácskozás központjá­ban a gazdaságos termelés, a műszaki fejlesztés, a ter­melés koncentrálása, a da­rabos szénhullás arányának növelése, ehhez a robban­tási technológia tökéleteseb­bé tétele állt. A vállalat a múlt esztendőben 138 ezer tonna szenet adott, az igé­nyeknek megfelelően, ere­deti programján felül. Gaz­daságilag jó eredményeket ért el. Az ország szénbánya vállalatai között a tatabá­nyai a legnyereségesebb. A szén és a pala aránya az év végéig az eredetileg meghatározott tervnél job­ban eltolódott a szén ja­vára. Ez a tény mégsem jelenti azt, hogy elégedet­tek lehetnek, mert az év folyamán a szénarány nem alakult egyenletesen. Za­vart­ okozott a vállalatnál a minőségi durvaszén biztosí­tása is. A durvaszén alaku­lása ugyanis a múlt évben csupán 29,5 százalék volt az össztermelésen belül, ugyanakkor a piac ebből a szénfajtából lényegesen töb­bet igényelne most, de még 1975-ben is, ha a vállalat ki tudja alakítani a megfe­lelő arányokat. Mit lehet tenni? A be­számoló, amely valamennyi üzem tevékenységét érté­kelte, kritikusan állapítot­ta meg, hogy túlzott mér­tékben megemelkedett több üzemben a robbanóanyag felhasználása. Az év folya­mán meg kell oldani a tisz­tán termelés növelésére a vegyes szelvényű munkahe­lyeken a szén és a pala elkülönítését is. Sólymos András főmérnök felszóla­lásában elmondta: február­ban lövőmesteri tanfolya­mot indítanak szigorú vizs­gával. Ugyanakkor azonban az üzemek is vizsgálják felül az alkalmazott rob­bantási technológiát, hogy annak korszerűsítésével változást érhessenek el. A Tatabányai Szénbá­nyák 1969-ben 3,3 millió tonna szén kitermelését ter­vezi. Az üzemek már jó­váhagyott művelési tervek­kel kezdhették meg az új esztendőt. A koncentrációját munkahelyek tovább foly­tatják. Nagy feladatok vár­nak a vállalat melléküze­mére, a Víztisztító és Dú­sítóberendezések Gyárára, ahol megteremtődtek a fel­tételei az új gyár szerve­zeti megerősítésének, a be­rendezések tökéletesítésének. Folytatják az export-im­port tevékenységet, az ed­digi üzletkötések reális alapját képezik munkájuk­nak. Az év folyamán építi ki a vállalat az üzemek kö­zött a korszerűbb diszpé­cser rendszert is, amelynek gazdasági szükségességét Reviczki Ferenc főmérnök felszólalásában tényekkel igazolta,számokkal. A jövő héten minden üzemben megtárgyalják termelési tanácskozásokon a a Vállalat munkájának egy­éves tapasztalatait. Szó lesz a baleseti helyzet alakulá­sáról is, amelyről a műsza­ki tanácskozás megállapí­totta: jelentős eredménye­ket értek el 1968-ban, de lankadatlanul tovább kell dolgozni a biztonsági hely­zet további javításáért. Ezeken a tanácskozásokon, mintegy 560 dolgozót tün­tetnek ki „Kiváló dolgozó” jelvénnyel és az ezzel járó két heti fizetéssel. Ezután felkészülnek a szocialista brigádok is az éves szer­ződés megkötésére. A vál­lalatnál ma már a szocia­lista brigádba tartozik a dolgozók hatvanegy száza­léka, megteremtődtek a feltételei a szocialista vál­lalat cím elnyerésének is. A vállalat gazdasági veze­tői és a szakszervezeti bi­zottság közösen dolgozza ki ,a verseny feltételeit Ismét a régi helyén­­ a falai tanács Keddtől kezdve ismét ha­gyományos helyén, a Kossuth téren működik a tatai váro­si tanács. Az épület helyre­­állítása ugyan még nem fe­jeződött be teljesen. Mester­emberek dolgoznak a tanács­teremben, és a házasságkötő teremben is. Az udvaron is teljes még a felfordulás. A hivatali helyiségek azonban már használhatók. A tanács szakosztályai beköltöztek és itt fogadják ügyfeleiket. Az épület nem elég nagy ahhoz, hogy befogadja vala­mennyi szakosztályt. Így az egészségügyi, a művelődés­­ügyi csoport és az állategész­ségüggyel foglalkozók a Rá­kóczi utca 9. szám alatti he­lyiségekben működnek. Amennyiben az anyagi fel­tételeket sikerül megterem­teni, úgy a jelenlegi tanács­háza udvari szárnyához újabb részt építenek majd. A tanács fogadási ideje, telefonjainak száma változat­lan.

Next