Dolgozók Lapja, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
fO^'^ffam'RSTKOíJFiai, AZ MSZMP-KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM 98. SZÁM. ARA: 1 FORINT 1969. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK A munkásegység ünnepén AÍrtat Boda László, az mióta május elseje a munkások, a munka ünnepévé vált, azóta nemcsak jelkép, de az internacionalizmus, a munkásság összefogásának demonstratív megnyilvánulása is. Kifejezi a munkásösszefogás erősödését, terjedését, s tükrözi azt a célt is, melynek elérésére ez az összefogás irányul. E cél röviden így foglalható össze: harcolni az imperializmus ellen, a munkáshatalomért, a szocializmusért. Különösen világosan fogalmazódott ez meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után. Hiszen a Nagy Október diadala adott további erőt, hitet és reményt a nagy célokért vívott küzdelemhez. Hazánk munkásosztálya a történelem során számos esetben adta bizonyságát magas fokú internacionalista érzületének, segítőkészségének, a munkásegység erősítését szolgáló törekvéseinek. Napjainkban tovább erősödik az a felismerés, hogy a munkáshatalom gazdasági és politikai erősítése egyben internacionalista, a nemzetközi munkásosztály harcát segítő kötelezettség is. Elért gazdasági, társadalmi, politikai eredményeink is e felismerés mélyülését mutatják. Kifejezésre jutott és jut a magyar nép segítőkészsége, minden olyan esetben is, amikor más országokban élő dolgozó testvéreink megsegítéséről, támogatásáról van szó. Számos demonstráció, s az anyagi-technikai segítség sok ezernyi példája fejezi ezt ki. S ennek a segítőkészségnek az emberi humánumon túl egyre inkább jellemzője az internacionalista érzés, kötelezettségvállalás. Munkásosztályunk, dolgozó népünk, a segítség adásának öröme mellett, átérzi annak jelentőségét, tartalmát, is. E tekintetben különösen említésre méltó, hogy kölcsönösen vérrel megpecsételt barátság, testvériség fűzi a világ első munkásállamához, a Szovjetunióhoz. A nemzetközi munkásegység erősítése sarkalatos tétele pártunk politikájának. Az MSZMP politikáját munkásosztályunk, dolgozó népünk magáénak vallja, s ezzel együtt annak internacionalista törekvéseit, célkitűzéseit is. Mutatja és kifejezi ezt az az egyetértés is, mellyel a csehszlovák munkásosztály számára nyújtott segítséget fogadta. A pozitív tények, az előremutató tendencia ellenére sem lehet elhallgatni, hogy akad még disszonáns hang és ellentétes megnyilvánulás is. Hiszen még nem beszélhetünk homogén szocialista társadalomról. Emellett az egyes rétegeket különböző hatások érik, s az ezekre való reagálás adott esetben eltérő". Ezek a körülmények jelzik, hogy az internacionalista gondolkodásmód erősítésében van még tennivalónk. Május elseje időben egybeesik a természet ébredésével, rügy fakadásával. S vannak olyan nézetek, melyek május elsejét egyszerűen a munkás pihenőnapjaként értelmezik. Ez az álláspont — akarva-akaratlanul — igazi céljától, tartalmától, osztályharcos jellegétől fosztaná meg május elsejét. A kapitalista országok uralkodó erői nagyon is világosan látják a munkásság küzdelmének igazi tartalmát. Tudják, hogy az az ő hatalmuk, a dolgozók munkájából kipréselt gazdagságuk ellen irányul. Ezért anyagi és hatalmi helyzetüket felhasználva, még a munkásosztály soraiból is toboroznak segéderőket. Erre a nemzetközi munkásmozgalom története nagyon sok szemléltető példával szolgál. S arra is, hogy a tőke, a kapitalizmus nemzetközi méretekben fog össze a munkásság, a dolgozók törekvései ellen. A történelem azonban igazolja, hogy a haladást, a fejlődést lehet késleltetni, útját lehet nehezíteni, de megállítani lehetetlen. Lehetnek — mint ahogy vannak is — a sikerek mellett törések és buktatók, a győzelmek mellett átmeneti vereségek is, a végső győzelem azonban nem kétséges. Hogy lesz-e és hol, milyen mérvű törés, buktató, visszavonulás, az nagymértékben éppen a munkásosztály egységének, a dolgozók összefogásának és harcosságának mértékétől, erejétől függ. Éppen napjaink eseményei mutatják, hogy ez mennyire így van. Ha nem lennének egységbontó megnyilvánulások és törekvések, a hős vietnami nép harcának segítése is hatékonyabb lenne. De az egység fontosságát demonstrálja a Varsói Szerződés öt tagállama által a csehszlovák munkásosztálynak nyújtott önzetlen, internacionalista segítség is. E két példa mutatja a munkásság nemzetközi összefogásának szükségességét és eredményeit, de rámutat más fontos tényezőre is. Mutatja, hogy az imperializmus politikai és propagandagépezete kihasznál minden sorainkban támadt rést. Ám az imperializmus belső válságát, ellentmondásainak kiéleződését ezek a manőverek sem képesek meggátolni. Tanúsítják ezt az egyesült államokbeli tüntetések, a francia államelnök lemondása, hogy csak néhányat ragadjunk ki napjaink eseményeiből. Mert ezek nem átmeneti tünetei a kapitalizmusnak, s ezt a mai fejlemények nagyon is prózai módon, a korábbinál sokkal érthetőbben adják tudtára az egyszerű dolgozóknak is. Napjaink eseményei a munkásosztály számára is tanulsággal szolgálnak. Ezek kifejezésre jutottak a moszkvai tanácskozás előkészítésében, a Varsói Szerződés, majd a KGST tagországainak minapi tanácskozásaiban. Megmutatkozott, hogy az egység fokozása, erősítése sok kölcsönös erőfeszítést, figyelmet, megértést kíván a testvérpártok között. Ugyanakkor szükséges az elkülönülésre irányuló tendenciákkal szembeni céltudatos fellépés, akármilyen forrásból, bármilyen szándékból származzanak. Mindez együtt megkívánja a munkásosztály célkitűzéseiért harcoló szervek és mozgalmak felelősségérzetének növekedését, tudatosodását. E tanulságok nemcsak általánosak, hanem egyben konkrétak és feladatmeghatározók is, éppen a munkásmozgalom egységének fejlesztése, erősítése, célkitűzései elérése érdekében. Ma a világ egyharmadán szabadon, a végzett munka eredményeinek örvendve, ünnepelnek a dolgozók. Baráti beszélgetések közben tervezik az alkotó munka feladatait, a békés jövőben bízva. A világ nagyobbik részén még csak reményként ejtenek szót vágyukról, harcuk céljáról, a szocializmusról. Ezekben az ünnepi órákban gondoljunk elnyomott, vagy éppen bátor kiállásuk miatt börtönben sínylődő munkástestvéreinkre. Az ünnepet követő munkanapokon pedig odaadó, munkával fáradozzunk népünk szorgos és nemzetközi munkásság ügyének győzelemre segítésén. SZMT vezető titkára Mai számunkban: A munkásosztály helyzete Tatabányán rf Ok — tizenhárman 3. oldal A Komáromi Kőolajipari Vállalat ünnepe Nyomozás magánügyben 4. oldal ... dal, tűz, harc, szerelem 7. oldal Olvasóinké a szó 9. oldal SZOT-díjak Szerdán a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában — a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából — átadták SZOT elnöksége által adományozott 1969 évi irodalmi és művészeti díjakat Várnai Zseni költő, Kámmján István író, Gáli István író, Ákos Károly szakíró, Bokor Péter filmrendező, György István filmrendező, Szepesi György riporter, Major Tamás színművész, Szirtes Ádám színművész, Zala Tibor grafikusművész, Tar István szobrászművész, Maróthy János zenetudós, Balázs Árpád zeneszerző, és Szigeti Károly koreográfus kapott díjat alkotásaiért, illetve munkásságáért Megnyílt Tatabányán a családi ünnepeket rendező intézet Ez a szám még nincs benne a telefonkönyvben, érdemes azonban jól megjegyezni: Tatabánya 82—82. És a címet is: Kossuth Lajos u. 106. Az itt található intézmény azért alakult meg, hogy örömtelibbé tegye a boldogságot jelentő családi eseményeket, gyász esetén pedig utá njárástól, fáradtságtól kímélje meg a hozzátartozókat. A tatabányai városi tanács végrehajtó bizottsága által létrehozott „Családi eseményeket, ünnepeket rendező intézetet” szerdán délelőtt avatták fel ünnepélyes külsőségek között. Az ünnepséget Horváth Géza, a városi tanács vb-elnöke nyitotta meg, majd Jakab János, a városi tanács vb-titkára mondott ünnepi beszédet, s adta át az új intézményt vezetőjének, Szilaj Gyulának. Az ünnepség után az intézmény vezetője körülvezette az intézet helyiségeiben megnyitón részt vett vendégeket, köztük Havasi Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát, Kroszner Lászlót, a megyei tanács vb-elnökét, Takács Tihamért a városi pártbizottság első titkárát, Izsáki Mihályt, a népfront megyei titkárát, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagjait, valamint Nagy Lajosnét, a megyei nőtanács titkárát és Salamon Hugóné országgyűlési képviselőt. A vendégek láthatták, hogy az eddig is közismerten szép, ünnepélyességet árasztó házasságkötő termet még bensőségesebbé tették. A hozzáépített új helyiségek lehetővé teszik, hogy menyasszony élete nagy pillanata, a házasságkötés előtt rendbehozza ruháját, frizuráját. Egy másik helyiség —ízléses klubszerű berendezésével — arra alkalmas, hogy az ünnepség vendégei koccintsanak, baráti szót válthassanak a család tagjaival. Az intézmény — amely mindezt előzetes megállapodás szerint az ünneplők rendelkezésére bocsátja —, a maga nemében az első és páratlan az országban. Két házasságkötő terem felett rendelkezik. Az egyik a város I1. körzetében a már jelzett Kossuth Lajos utcai címen található, a másik pedig IIvárosban. Aki elolvassa az ízléses prospektust, vagy telefonon felhívja a 82—82-t, megtudhatja, milyen sokat köthet az megállapodás intézmény* nyel. Válogathat például a meglévő zeneszámok közül, s eldöntheti melyik hangozzék fel esküvőjén. Névadáskor az intézmény gondoskodik szavalatról, ha szükséges, énekkarról is. A későbbiekben — a kidolgozott tarifa szerint — taxit, vonatjegyet, szállodát, ünnepi vacsorát is meg lehet rendelni az intézménynél. Az új intézmény a gyászot , i lókat is megkíméli az utánjárástól. Kívánt számban és felirattal szállítja a koszorúkat, gondoskodik a gyászbeszédről, zenéről. * Az intézmény örömteli eseménnyel, esküvő megrendezésével kezdi meg működését május első napjaiban.'