Dolgozók Lapja, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
971. január 29. csütörtök 2 millió forint csőkutakra január kilencedikén hírt adtunk arról a koordinációs értekezletről, amely súlyos dorogi vízgondok megaldásának lehetséges módjairól tárgyalt. Azonnali intézkedés született az értekezletet követően a lakosság ellátása érdekében, de néhány éves távlatra szóló elképzelések felett is döntöttek. Igaz ugyanis, hogy az utóbbi hónapokban tapasztalt vízhiány a Duna rendkívül alacsony vízállásának a következménye, de az is tény, hogy a vízfogyasztók is szaporodtak, a víznyerő kapacitás viszont nem tartott lépést a növekvő igényekkel, így hát újabb parti kutak telepítése válik szükségessé. A járási tanács a koordinációs értekezleten az ipari vízfogyasztók anyagi hozzájárulását kérte négy csőkút telepítésének költségeihez. A tanács elnökhelyettese elmondotta, hogy január nyolcadikától korlátozó intézkedéseket foganatosítottak a legnagyobb vízfelhasználó üzemekkel szemben, s ennek köszönhető, hogy a lakosság igényét a korábbiakhoz képest lényegesen jobban elégíthetik ki. Naponta mintegy 800—1000 köbméter vízzel jut több a lakosságnak Ezek az intézkedések azonban csak átmeneti jellegűek, így a megoldás is az. A vízproblémát — néhány éves távlatban — a tervbe vett csőkutak telepítése oldja meg. Az üzemek részéről a szükséges egymillió forint gyakorlatilag összegyűlt. A dorogi erőmű, bár a koordinációs értekezleten elzárkózott az anyagi támogatástól, azóta 200 000 forint hozzájárulásra tett ígéretet. A Dorogi Szénbányák is adja a 600 000 forintot A Kőbányai Gyógyszerárugyár már át is utalta az ígért összeget a járási tanácsnak A négy csőkút építési költsége azonban 2 millió forintba kerül. A hiányzó egymilliót a járási tanács biztosítja a fejlesztési alapból. A jó idő beálltával tehát megkezdődhet a tervek kivitelezése, amely előreláthatóan ez év végére be is fejeződik. Ez a négy csőkút napi 1400 köbméter vizet képes adni a Duna alacsony vízállása esetén is. Csak üdvözölni lehet a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi üzemének azt az elhatározását, amely egy ötödik csőkút telepítési költségeinek vállalását jelenti a korábbi hozzájáruláson felül. A gyár ugyanis fejlődik, és 1973-ban nagyobb mennyiségű vízre tart igényt mint jelenleg. Ezért előrelátóan már most megépíttetik a csőkutat, és amíg nincs rá szükségük átadják a vízműnek, tehát a lakosság ellátásának szolgálatába állítják. KIALAKULÓBAN VANNAK a vízellátást távlatokra megoldó elképzelések is A koordinációs bizottság a karsztvíz megfelelő felhasználásának lehetőségeit keresi. Egyelőre a legkézenfekvőbbnek az látszik, hogy Dorog és Tokod környékén egy aknát építenek, amely kifejezetten a vízellátás céljait szolgálná, s alacsony vízállás esetén dunai parti kutak csökkenő a hozamát ellensúlyozná. Ezzel kapcsolatban február közepén kezdik meg a tárgyalásokat. — dós — DOLGOZÓK LAPJA Megjelenik Zsukov emlékirata A Zrínyi Katonai Kiadó egész sor érdekes új művet jelentet meg a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából. Egyik legjelentősebb jubileumi kötet a „Hazánk felszabadulása”. A több mint félezer oldalas könyvben a felszabadító hadműveletek szervezői és irányítói mondják el a nagy történelmi fordulatot előidéző eseményeket. „A budai vár és a debreceni csata” a hazánk felszabadításáért folytatott hadműveletek egyik legérdekesebb szakaszáról szól. Az olvasók elé tárja, hogyan készítette elő Malinovszkij marsall és vezérkara a Magyarország sorsát debreceni hadműveletet eldöntő A Kossuth Kiadóval közösen jelenik meg Zsukov marsall „Emlékirat” című több mint ezeroldalas műve. A szerző személyes élményei alapján tekint vissza a Vörös Hadsereg történelmi a polgárháború korától útjára, Németország kapitulálásáig. Ésszerűbben elosztott hatáskör - egyszerűbb ügyintézés A Minisztertanács tanácsszervek osztálya megvizsgálta, mi lett a sorsuk azoknak a javaslatoknak, amelyeket egy évvel ezelőtt a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai a hatáskörök szétosztására, az ügyintézés egyszerűsítésére kidolgoztak. A vizsgálat megállapította, hogy az érdekelt tárcák 329 javaslatot fogadtak el, ezeknek körülbelül a fele nyolc hónap alatt jogszabályi úton már rendeződött. Ennek eredményeként számos hatáskört adtak át alsóbb szintű szerveknek. Százhetven javaslat nem volt megvalósítható, ezekről az érintett megyei részletesen indokolást tanácsok kaptak. A nagyközségek — az egyébként is községi feladatkörbe tartozó tennivalóik mellett — mintegy 110 új, jelentős hatósági ügy eldöntésére kaptak hatáskört. Az ügyintéző munka színvonalát mutatják a legutóbb készített államigazgatási statisztika adatai is. Eszerint a tanácsi szervek évente mintegy 14 millió üggyel foglalkoznak írásban, ebből körülbelül másfél millió esetben hoznak jogot vagy kötelezettséget megállapítható határozatot. Döntéseikkel az érintett lakosok általában egyetértenek, amit jól szemléltet egyetlen adat: a fellebbezések aránya mindössze 4,1 százalék. A tanácsi szerveket egyébként évente körülbelül húszmillió állampolgár keresi fel ügyes-bajos dolgával. A tapasztalatok szerint többségük elégedett a tanácsok tevékenységével. Az eredmények mellett azonban a vizsgálat rámutatott néhány nem kívánatos jelenségre is. Ilyen például az esetenként tapasztalható sablonos ügyintézés. Továbbá sok hiba forrása a tényállás nem elég részletes és pontos feltárása, a határidők túllépése stb. Ezért az illetékesek változatlanul nagy figyelemmel kísérik az ügyfelekkel való bánásmódot. Peter Rarely éppen hazafelé tartott Invernessből, a skót felföldről, ahol saját költségén tanfolyamot tartott fenn skót dudások számára, mert többfélét az a panasz hangzott el, hogy ez a nemes és ősi művészeti ág a rádió és a gramofon hatása alatt kiveszőben van. Rarely a záróünnepélyre utazott most fel, és nagyon meg volt elégedve. „Vajha a medvetelepem is ilyen jól prosperálna” — gondolta magában. Mert Walesben, ottani erdőiben néhány Erdélyből importált medvét helyezett el, minthogy nagyon nyugtalanította, hogy ez a jeles vad már kiveszett a brit szigeteken. De legjobban számolói aggasztották. Ugyanis néhány munkanélkülit szerződtetett azzal a megbízással, hogy számoljanak egyfolytában hétmillió-háromszázezerig. Kettő már feladta, három még számol, de a legtehetségesebb is még csak egymillió-kettőszázötvenezer körül járt, amikor Barely elutazott Londonból. Vajon hol tarthat azóta? A londoni gyorsvonat étkezőkocsijában ismerős arcot pillantott meg: Tom Macleant, az írót. Maclean egyedül ült, és álteknősbéka-levest kanalazgatott, közben mereven nézett maga elé, és szavakat írt egy jegyzetblokkra. — Megengedi? — kérdezte Rarely, letelepedve az író mellé. — Nem zavarom? — Dehogynem, de mennyire •Huszonöt évvel ezelőtt pusztították el a fasiszták a kiváló írót és irodalomtörténészt. Szerb Antal:* A menthetetlen — Részlet zavar — felelte Maclean kitörő örömmel. — Éppen nagyon kérem, maradjon azért itt. Zavarjon, legyen olyan kedves, tobb milliomosnak, rendkívül lekötelez vele. Rarely kezdett megdöbbenni. Hirtelen az a gyanú villant át rajta, hogy nem ő a legkülönösebb ember a vonaton. — Tudniillik dolgozom — mondta Maclean. — Jegyzeteket készítek egy rádióelőadás számára, amelyet skóciai élményeimről fogok tartani. Amíg magával beszélek, addig legalább nem dolgozom. Uram, nem lehet kibírni, mennyit dolgozom, már undorodom magamtól, abszolúte undorodom. Most Skóciában voltam, hogy egy kicsit magam. Kérem, egy kipihentem hónapig voltam ott, azalatt lefordítottam egy francia regényt, megírtam két esszét és egy novellát, nyolc elmefuttatást, a Morning Glory számára, hat könyvkritikát a Spectatornak és tíz hosszabb cikket egy készülő lexikon számára, amelynek ez lesz a címe: Nők, gyermekek és kutyák az emberiség szolgálatában. De két rádióelőadással még el vagyok maradva. — Érdekes — tűnődött Rarely —, én mindig azt képzeltem, hogy egyy ilyen író csak fekszik a hasán, és várja az ihletet, és aztán, ha jön az ihlet, akkor ír is valamit. Hiszen magának több dolga van, mint egy magamfajta egyszer Nem tudom, mennyi dolga van egy milliomosnak, mert utálom ezt az emberfajtát, a jelenlévőket természetesen kivéve. De nekem annyi dolgom van, hogy azt már nem lehet kibírni. Most hallotta, miből áll a vakációm. Képzelheti, mennyit dolgozom, mikor munkában vagyok. Évente két regényt kell szállítanom a kis Soha. Nincs időm sportolni, és nincs időm a lemhez. Évek óta csak szerenőkkel beszéltem, akik olyan kéziratot hoztak, és higgye el, nem ezek a legrokonszenvesebbek nekem. De ez még nem volna baj. A baj az, hogy nem jutok az olvasáshoz. — De hiszen könyvkritikákról és lektori jelentésekről beszélt. Csak el kell olvasni azokat a könyveket... — Igen, uram, rengeteget olvasok, naponta hat-hét órát adómnak, hetente három dk- De csak olyan könyveket, ami- kérem- ne ugráljon. 7 .~ 77. „ T ..-r 7. _ ... °. ’ nem nnínm azino ion két alapnak... és hol vannak még a könyvkritikák, a lektori jelentések, és időnként mégis egy novellát is kell írnom, hogy megmutassam, még művész vagyok, és valami kis tudományos munkát, hogy ne butuljak el egészen ez írásban, na és a propagandacikkecskék a barátaim könyveiről és a kis megfúrások az ellenségeim könyveiről... kérem, számítsa ki. — Rémes. Hogy győzi? Mikor ír? — Inkább azt kérdezze, hogy mikor nem írok, írással alszom el, írással ébredek. Álmomban tovább gondolkozom hősnőm sorsán, és amikor felébredek, eszembe jut az a bemondás, amivel a rádióelőadásomat be fogom fejezni. És mikor él maga?két a szerkesztők és a kiadók küldenek a nyakamra, vagy amire szükségem van valamelyik írásomhoz. Tudja, szeretnék már egy könyvet teljesen ok nélkül elolvasni. Egy könyvet, aminek semmi hasznát nem veszem. Például Andersen meséit. Évek óta vágyódom a Csúnya Kis Kacsa története után, és nem jutok hozzá. Rarely elmélázott, majd így szólt: — Mi az ördögnek dolgozik ennyit? — Hogy megéljek, kedves hralmasak arra, hogy filmet készítsenek belőlük, az agyam még nincs annyira megtámadva, hogy színdarabot tudnék írni, szürke irodalmi kézműves vagyok, és reggeltől estig kell dolgoznom, hogy meg tudjak élni. — Ne haragudjék egy tolakodó kérdésért: mennyit keres? — öt-hatszáz fontot egy évben. — Micsoda? Ennyi munkával? Hisz ez rettenetes. Meghasad a szívem magáért, pedig maga nincs is kiveszőben, mint a dudások. — Előbb-utóbb én is kiveszek, ez nem embernek való, amit én csinálok. — Idehallgasson, volna egy ajánlatom. Maclean, Fizetek magának évente ezer fontot. Persze nem adom ingyen. Ellenszolgáltatásul azt kérem magától, hogy mától fogva ne írjon többet egy sort sem. Elfogadja az ajánlatot? — Hogy elfogadom-e? Jó kérdés. Hát azt hiszi, ha egy jóságos angyal beröpülne az ablakon, volna szívem belerúgni? Uram, ön visszaad az életnek és az emberiségnek, nevét csak könnyek közt fogom tudni kiejteni. Uram ... angyalom... mától kezdve csak horgászni fogok. És nőknek udvarolni, akiknél csen kézirat... akik nem nincs olvasnak ... analfabéta nőkjó uram, kizárólag azért. Pernek fogok udvarolni. És elöl sze maga azt nem tudja, hogy az embernek meg is kell élnie, magánál az szinte automatikusan megy. Nem vagyok népszerű író, írásaim nem olvasom a Csúnya Kis Kacsát és Aquinoi Szent Tamás Summáját is. Én leszek az első boldog író az irodalomtörténetben. Mert én nem fogok írni. t Egy lépéssel előttünk. A derékhadból Hántán született, Budapesten kapcsolódott be a mozgalomba, Vérteskethelyen gyümölcsöztette tapasztalatait. „Menetrendszerűen” így lehet összefoglalni Sass Ferenc pályafutásának lényegét. Csaknem fél évszázadnyi munkásmozgalmi tevékenységében éppen az a megragadó, hogy számára a kisebb feladatok is nagy fontossággal bírtak. Senki sem születik forradalmárnak . Nehéz a mai fogalmak szerint megmagyarázni, milyen távol állt a huszas években a munkásmozgalomtól az a cipészinas, aki Kisbéren tanult, majd Tatán volt segéd — adott érdekes korrajzot és szólt egyben önmagáról Sass Ferenc. — Persze az élet, az események nem múltak el nyomtalanul egyetlen munkás felett sem. Nekem például Budapesten kellett állást keresnem, mert vidéken nem találam helyet A munkát kutató cipészsegéd, szűkös pénzéhez mérten, ágyra járó lakója lett egy tömegszállásnak. A nehéz viszonyok között szerencséjére jó pártfogója akadt. — Egyik ágyszomszédom érdekes regényeket kölcsönzött. Szívesen olvastam, hiszen nagyobb fényűzésre nem futotta — idézte indulásának eseményeit Sass elvtárs. — Aztán hívott, jöjjek vele oda, ahol magam választhatok az egész könyvtárból. — Így kerültem 1925-ben a bőrösök szakszervezetébe. Évek múlva rájöttem, korántsem a véletlenen múlott, kik közeledtek hozzám. A szakszervezetben működő kommunisták törődtek azzal, hogy az új tagokat maguk köré vonják, és megnyerjék a szakszervezeti baloldal részére. Az új ismerősök pártfogása révén megszabadult az ágyrajárástól. Albérletet szereztek a számára. Ez azzal az előnnyel is járt, hogy „vicces” munkát vállalhatott, ami azt jelentette, hogy kapott anyagból bedolgozhatott a cipőboltoknak. A tulajdonosok szívesen adták ki a munkát, mert ebben az esetben nem kellett műhelyt fenntartaniuk, munkásaik számát nem ellenőrizhették, és ezáltal kevesebb adót, betegbiztosítási járulékot fizethettek. — Új szállásom révén kerültem abba a környezetbe, ahol felnyitották a szememet mondotta nagyon őszintén — e Az alsógödi egyetem — Ezt a mozgalmi módszert az akkori viszonyoknak megfelelően tömegméretekben kellett alkalmazni — folytatódott a visszaemlékezés. — A párt a munkások egyetemévé avatta az alsógödi Duna-partot, a Hűvösvölgyet, a Zugligetet, a Munkás Testedző Egyesületet. Én például az úszószakosztályba jártam. A rendőrség kópei persze rájöttek a turpisságra. De mit tehettek? Nem foghattak le minden versenyzőt. Az alsógödi parton fürdőzők közül is nehéz volt kiemelni azokat, akik nemcsak lubickoltak, napoztak, szembekötősdit játszottak, előadásokat hallgattak.Ianem — Az ismerősök csoportokat alkottak és sohasem hiányzott az, aki Leninről, a Szovjetunióról vagy az osztályharcról beszéljen. Az egymást jól ismerő kis közösség tagjai közé nehezen férkőzhetett be gyanús elem. Tavaszi és őszi időszakban természetjárókká vedlettünk. Túrák közben folytatódtak a szemináriumok. — Ilyen körülmények között rendeztük az amerikai árveréseket. A felkínált tárgyakat ajándékba kapták a szervezők. Az árverésen minden ráígérő befizette az általa bekiabált összeget. Mire a legtöbbet ajánlóhoz került a tárgy, addig jelentős summa halmozódott fel a kalapban, így gyűjtöttünk a Vörös Segély javára. Egy alkalommal havi keresetemet adtam oda egy Stromfeld-képért. A kicsiből lesz a nagy Az aprómunka a jelentős aktók szervezésekor érett — fordult beszélgetésünkbe sztrájkokra, a tüntetésekre. — aikor béremelésért harcolunk, egyik cipészsegéd szólt a másiknak, milyen célokért állunk le. Hamarosan megakadt a cipőboltok utánpótlása egy-egy kerületben. — Kicsi csoportokban érkeztünk az 1930. szeptember 1-i, emlékezetes nagy tüntetésre, mikor a csepeliekkel együtt vonultunk fel az Andrássy úton (ma Népköztársaság útja). Sejtekből nőtt ezrekre a félelmetes tömeg, amivel a rendőrök csak úgy bírtak el, hogy a városligeti tónak szorították a tüntetőket. A Szovjetunió 1940-ben rendezett emlékezetes budapesti kiállítására szintén ilyen kicsiny csoportokba szervezve mentünk el. A kiállított termékekből a látogatók tízezrei érthették meg, milyen életképes a munkáshatalom. A vérteskethelyi bázison A Horthy-rendőrség sajnos jól képzett nyomozókkal dolgozott. Előbb vagy utóbb felfedték a munkásmozgalomnak nemcsak vezetőit, hanem közkatonáit is. Sass Ferenc sem kerülhette el a fogdát, a vallatást. Sokat nem sikerült rábizonyítaniuk, de elegendőt ahhoz, hogy rendőri felügyelet alá helyezzék. Mikor ettől megszabadult, a párt figyelmeztetésére más munkakört vállalt. A cipőpasztát gyártó, akkoriban közismert Schmoll vállalat ügynöke lett. — Némi szerencsém volt — ismertette életének ezt a szakaszát a sokat próbált harcos —, kicsit jobban kereshettem, mint régebben. Valamit félre tudtam tenni. — Üzleti körútjaimon nemcsak árut ajánlottam, hanem ahol csak lehetett, vitákkal,megjegyzésekkel politikai munkát végeztem. ben majdnem pórul Debrecenjártam, mert egy nyomozó lakásáneveredtem politikai vitába. S mivel nem akartam ismét rendőrkézre kerülni, gyorsan odébbálltam. Állásomból kiléptem, és elköltöztem Budapestről. Sass Ferenc Vérteskethelyre húzódott. Itt nem ismerték múltját. Sovány családi örökségből és összegyűjtött pénzecskéjéből telket vásárolt, ahol szőlőt kezdett művelni. Amibe Budapesten belefogott, azt persze itt sem hagyta abba: folytatta az aprómunkát. Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy ezért vagy a kitudódott rendőri felügyeletért került-e internáló táborba a mozgalom közkatonája. Régi elvtársai körében, Celldömölk mellett, a sághegyi kőbányában érte meg a felszabadulást. Gazdag tapasztalatai birtokában ő hívta életre Vérteskethelyen az első pártszervezetet Elveihez ragaszkodó közkatonája maradt a mozgalomnak azután is, hogy a törvénysértések időszakában jogtalanul elvették tőle párttagsági könyvét. Nem sodródott a sértődöttek táborába, mikor késett a rehabilitációja. Állhatatosságával tiszteletet szerzett a falu lakói előtt az ügynek, amit a mozgalom egyszerű katonájaként híven szolgálópost is. Hasonló emberek sokaságából újhodik meg derékhad, amelynek tagjai egy- egy lépéssel előbbre járnak. a Csendben, szerényen dolgoztak munkáshatalom előtt a győzelemért, a kivívás a hatalom megragadása után pedig a gyorsabb előrehaladásért. Berde Mihály veterán harcos. — így ismerkedtem meg a forradalmi tanításokkal.