Dolgozók Lapja, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

2 Egy nap a külpolitikában Gowon tábornok, a szö­vetségi Nigéria vezetője, hét­főn éjfélkor rádióbeszédet mondott és ebben elfogadta a biafrai fegyverletételi aján­latot. A kapitulációt Philip Effiong biafrai vezérkari fő­nök jelentette be, akire Ojuk­­un szökése előtt átruházta a hatalmat. Gowon rádiószózata Effiong korábbi rádiónyi­latkozatára utalva, Gowon üdvözölte a biafrai magatar­tást, és parancsot adott had­seregének : békésért állítsa helyre a szövetségi hatalmat a szakadár tartomány továbbra is lázadó kézen levő terü­letein. A szövetségi katonai parancsnokok .— mondotta Gowon — minden eszközzel meg­védelmezik a hadműve­leti­ területen tartózkodó pol­gári személyeket, nagy kö­rültekintéssel fognak eljárni és csak akkor használnak tűz­fegyvert, ha ellenállásba üt­köznek. Gowon rádiószózata köz­vetlenül követte annak meg­erősítését, hogy a szövetségi haderők elfoglalták a Biafra számára létfontosságú repülő­teret Aliban. Ez jelentette szakadár rendszer utolsó kap­­­csolatát a külvilággal. Lusakából azt­ jelentették a hírügynökségek, hogy Ojukwu valószínűleg kedden Zambis fővárosába érkezett, miután értesítették róla, hogy a zambiai kormány megsza­vazta számára a menedékjo­got. Az AFP értesülése sze­rint azonban Ojukwu nem marad Lusakában, Nyugat-Európába indul hanem to­vább, előreláthatólag Lon­don lesz a további politikai tevékenységének színhelye. Az olajki­rályok felelőssége Nigéria legsűrűbben lakott területein több mint két és fél évig folytak a harcok. Városok tucatjai dőltek rom­ba és százezrek vesztették életüket. Nem kétséges, jegy­zi meg a Pravda­sa, hogy a „nigériai rpunkatá^ belső torzsalkodások nem vezettek volna ilyen pusztító követ­kezményekhez, ha az’ impe­rialista hatalmak nem igye­keznek minden eszközzel ki­szélesíteni a konfliktust, nem nyújtanak fegyveres és po­litikai támogatást a szepa­­ratistáknak”.­­A nigériai háború kulis­­­szái mögött — folytatja a Pravda — világosan kive­hetők a világ legnagyobb olaj­monopóliumainak mes­terke­dései. Angol, amerikai, francia­­ és holland vállalatok szereztek ezen a területen nagyértékű koncessziókat. Ve­télkedésük sok tekintetben az országon belüli szakadáro­­kat erősíti”. „Az egységes Nigéria meg­őrzéséért vívott nehéz küz­delem — írja végül a Prav­da —, sok , mindenre, megta­nította az ország népét, egye­bek között ellenségeinek és barátainak megkülönbözteté­sére”. A gaullisták kudarca is .Effiong tábornok fegy­verszüneti javaslata kapcsán az Humanité keddi számában René Lambotte megállapítja, a jelenlegi helyzet lásához az vezetett, kialaku hogy Ojukwu tábornok követke­zetesen elutasította a tárgya­lásokra irányuló javaslatokat. A kudarc nemcsak Ojukwué, hanem mindazoké, akik tá­mogatták és bátorították, no­ha nagyon is jól tudták, hogy a lázadásnak semmi esélye sincs­ a győzelemre. Ezek az emberek azok, nevezetesen a gaullista vezetők, akiket legnagyobb felelősség terhel a jelenlegi helyzetért. Ma pe­dig, amikor reményeik Nigé­ria széthullásában szertefosz­lottak, minden eddiginél na­gyobb pimaszsággal kampányt indítanak az „emberiesség’ nevében, a biafraiak érde­kében. (**••■>% „Valójában igaz — írja a lap —, hogy Nigéria egykor: keleti tartományában az em­berek milliói közvetlenül ve­szélyben vannak és érdekük­ben gyorsan és sokat kell ten­ni, de ez a világméretű men­tőakció nem szolgálhat sen­kinek és semmiképpen sem ürügyül valamiféle beavatkozásra. Főleg álcázott ■ nem válhat az elengedhetetlenül szükséges nemzeti megbéké­lés akadályozójává”. Kairói közlemény . Kairóban véget ért Líbia,­­Szudán és az EAK külügymi­nisztereinek háromnapos ta­nácskozása. A tanácskozásról­­ kiadott közös közlemény be­jelenti, hogy a három ország közös miniszteri szintű bi­zottságokat hoz létre, ame­lyek februárban és március­ban találkoznak és javasla­tokat dolgoznak ki a három ország közötti integráció kér­­­­désével foglalkozó következő hármas csúcsértekezlet össze­hívására. Maurer Belgrádb­án­ ­ Maurer román, és Ribicsics jugoszláv kormányfő kedden Belgrádban a két ország kap­csolatáról tanácskozott és ki­cserélték véleményüket egyes nemzetközi kérdésekről is. A megbeszélésen megálla­podtak azokról az okmányok­ról is, amelyeket a román— jugoszláv gazdaság együttmű­ködési «egyesbizottság ülésén készítettek­­ elő. Az okmányok az árucsereforgalomra, a koo­perációra, valamint a műsza­ki és egyéb együttműködésre vonatkoznak. Aláírták a jugoszláv—ro­mán kishatárforgalmi egyez­ményt, amelynek értelmében 15 kilométeres övezetben meg­könnyítik a lakosság határ­­átlépését a túlsó oldalra. A megállapodás a jugoszláv, illetve a román kormány jó­váhagyását követő hatvan na­pon­ belül lép életbe. DOLGOZOK LAPJA Összeesküvés Szudánban Abbasz szudáni hadügymi­niszter kedden hogy a hadsereg bejelentette, a Szudáni Forradalmi Tanács megdönté­sére irányuló összeesküvést hiúsította meg. A puccs­kí­­sérlet vezetőjét Mohamed Adam dandártábornokot és néhány tiszttársát letartóz­tatták. Ügyüket katonai bí­róság tárgyalja majd. Abbasz közlése szerint a imperialista és­­ szudáni puccsot el­lenforradalmi elemek sugal­mazták. Franciaország közel-keleti politikája Schumann, francia külügy­miniszter kedden kétórás be­szédben részletezte és indo­kolta a kormány közel-keleti politikáját, a gaullista párt politikai bizottságának ülé­sén. Közel-keleti politikája ré­vén Franciaországnak sike­rült visszaszereznie befolyá­sát az egész arab világban — hangsúlyozta Schumann. — A francia külpolitika általános­ságban arra törekszik, hogy ne veszélyeztesse a közel-ke­­leti helyzetet, ■ s mint ilyen, világos és egyértelmű, — je­lentette ki a külügyminiszter, hozzáfűzve, ha Franciaország nem töltené be azt a szere­pet,, amelyet betölt, helyét haladéktalanul m­ások foglal­nák el. Schumann ismertette a „Cherbourg-i hadihajók” ügyével kapcsolatos kor­mányálláspontot és foglalko­zott az ügy nemzetközi kiha­tásaival, majd ezzel kapcso­a­latban ismét részletesen kitért közel-keleti francia em­bargó-politikára. Megismé­telte a január 7-i miniszter­­tanácsi ülésen elhangzottakat, hozzáfűzve, hogy a hatnapos háború után a francia kor­mány mindkét fél iránt tett a jóindulatról tanúskodó lépé­seket, egyebek között példá­ul felajánlotta Izraelnek, hogy megtéríti a megrendelt, de az embargó miatt le nem szál­lított 50 Mirage-repülőgép árát. Azokat az adás-vételi szerződéseket, amelyeket a harci cselekményekben köz­vetlenül részt nem vevő or­szágokkal kötnek, egy sereg alaposan megfontolt feltétel­hez kötik francia részről — mutatott rá a külügyminisz­ter —, s így ezek a fegyver­­szállítmányok semmiképpen sem keresztezik a Biztonsági Tanács négy tagjának a kö­zel-keleti helyzet békés ren­dezésére irányuló erőfeszíté­seit. My Lai-i szemtanú Budapesten Az amerikaiak dél-vietna­mi tömegmészárlásainak két fiatal szemtanúja, a 21 éves Pham Thi Lien és a 12 éves Vo Thi Lien — akik a DÍVSZ­ meghívására európai körúton vesznek részt — kedden az Ifjúsági Szállóban találkoztak a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. Yo Thi Lien­­ szemtanúja volt az amerikaiak My Lai­­ban — pontosabban Son Mi­nél — elkövetett véres tö­megmészárlásnak. A megrázó eseményre emlékezve, sírás­tól elfulladó hangon mondta el gyermekéletének legszomo­­rúbb történetét: — Túléltem a vérfürdőt, amelyet az amerikai csapatok rendeztek a falunkban, de 18 hozzátartozóm meghalt, s a helységben mindössze öten maradtunk életben. Házaink­ra ágyútűz zúdult egyik nap. Én a közeli folyó voltam nagyapámmal, partján nagy­anyámmal. Az óvóhelyre ro­hantunk. Helikopterekből amerikai katonák szálltak ki, s elkezdődött a gyilko­lás. A katonák betörtek a mi tanyánkra is, géppisz­tollyal agyonlőtték nagy­anyámat. Láttam összeesni a vérző nagyanyát. Aztán grá­nátot dobtak búvóhelyünkre és a robbanástól elvesztettem eszméletemet. Amikor ma­gamhoz tértem, hozzátartozó­im keresésére ind­ultam. Min­denféle holttesteket talál­tam,­ öregeket, asszonyokat és gyermekeket. Pham Thi­lien, a­ Dél-Vi­etnam felszabadításáért küz­dő ifjúsági szövetség tagja,­az amerikaiéit Ba Lang An-ban elkövetett tömegmészárlásá­nak volt tanúja. A barbár akció pontosan egy évvel ezelőtt történt. Az amerikai és bábcsapatok „tisztogató hadműveletet” hajtottak végre a­ környéjten­: több mint 300 embert megöltek,, a vidék lakosságát koncentrá­­ciós táborba hurcolták. Egy nap a letartóztatottak közül négyszázat uszály­okra­­ rak­tak, kivontatták a nyílt ten­gerre, s az uszályokat el­süllyesztették. Akik úszva próbáltak menekülni, gép­pisztollyal agyonlőtték. Ké­sőbb újabb­ 400 embert tettek hadihajókkal vontatott csó­nakokra, a nyílt tengeren el­süllyesztették a­­ csónakokat, s mind a négyszáz ember vízbe fúlt. De még ez sem volt elég, gyalázatos tettüket har­madszor is megismételték. A bátor kislány, aki harcok emlékeként ma is há­­­rom golyót visel a testében, hat hónapot volt kénytelen amerikai fogságban ahonnan a partizánok tölteni, sza­badították ki. Közvetlen hoz­zátartozóit azonban elvesztet­te, az amerikai katonák meg­ölték szüleit,­ két húgát és öccsét. 1970. január 14. S gyakorlási előkészítés útján van Az európai biztonsági értekezlet Zamjatyin sajtóértekezlete Moszkvában Leonyid Zamjatyin, a Szov­jetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője, Moszkvában tartott első idei sajtóértekezletén nyilatkoza­tot olvasott fel az európai biztonsági értekezlet össze­hívásáról, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. Ez idő szerint kétoldalú konzultációkon és sokoldalú találkozókon vizsgálják az összeurópai tanácskozás elő­készítésének konkrét kérdé­seit: az értekezlet résztvevői­nek körét, a konferencia idő­pontját és színhelyét, napi­rendjét, valamint a tanácsko­zás munkájának várható ered­ményeit. Leszögezte: a szovjet kor­mány nemcsak hogy nem ta­gadja a tanácskozás gondos előkészítésének szükségessé­gét, hanem gyakorlati munkát is végez a gondos előkészí­tésért. Azokat a kérdéseket kell előtérbe állítani, amelyek időszerűek, egyben megold­hatók is az összeurópai ta­nácskozáson. A cél az, hogy ezek a­ megoldások hozzájá­ruljanak az európai feszült­ség enyhítéséhez. A Szovjetunió és más szo­cialista ország — hangzik a nyilatkozat — készek vizsgálni az összeurópai meg­ta­nácskozás gyakorlati előkészí­tését célzó más javaslatokat is. A szovjet kormány, csak­úgy, mint korábban, kész más államokkal mind kétoldalú, mind pedig másmilyen ala­pon további eszmecseréket folytatni annak hogy előmozdítsa a érdekében, tanács­­­kozás mielőbbi összehívását. A nyilatkozat befejezésül hangsúlyozza: más szocialista a Szovjetunió, országokkal együtt, továbbra is kitartóan törekszik arra, hogy Európá­ban a jószomszédság váltsa fel a feszültséget. Ezután Zamjatyin több mint másfél órán át válaszolt az újságírók kérdéseire. Az összeurópai tanácsko­zás időpontját tudakoló kér­désre megjegyezte, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a konferenciát, a szo­cialista országok nisztereinek prágai külügyei­alapján, ez év első javaslata fejében meg lehet tartani. Egy amerikai tudósító kér­désére válaszolva Zamjatyin közölte: a szovjet kormány, washingtoni nagykövete út­ján, a decemberi brüsszeli NATO-értekezlet előtt két héttel tájékoztatta az Egyesült Államok kormányát arról, hogy hozzájárul az Amerikai Egyesült Államok részvételé­hez az európai biztonsági ér­tekezleten. A bonni válasz Nyilvánosságra hozták Brandt kancellár mai beszédének m­ellék­letét NyilvánosSágra; '■•T­u­dia^ák Bonnban Brandt kancellár szerdai parlamenti­ beszédének mellékletét.­­ A négy­­ részből álló doku­mentum első fejezetének ez ,a címe: „a német kérdés ki­alakulása, valamint az NSZK és az NDK kapcsolatai”. E fejezetben a bonni kormány kifejti azt a véleményét, hogy „25 évvel a Harmadik Biro­dalom feltétel nélküli kapitu­lációja után a német nemzet, 1970. évi tényleges határai között,­ két államra van oszt­va.’’ A dokumentum a ,,német nemzet, egységéről” vallott is­meretes bonni felfogást, az NDK 1968. évi alkotmányával próbálja alátámasztani. Idézi az alkotmány megállapításait, amelyek az NDK-t „a német nemzet szocialista államának” nevezik, és kötelezi, magát „a ,>kettéosztottság ” megszünteté­sére a két német állam kö­zött, addig is, míg az újra­egyesítés megtörténik”. Ezen az alapon tárgyalja a melléklet a két német állam viszonyát. Figyelemre méltó annak erőteljes hangoztatása, hogy a két állam között csak akkor jöhet létre jobb kap­csolat, ha nem tévesztik szem elől, hogy a két állam „alap­vetően különböző társadalmi és gazdasági rendszerben él”. Svéd -amerikai kapcsolatok Egyéves huzavona után Ni­xon elnök végre kinevezte az Egyesült Államok stockholmi nagykövetét Washington a múlt­ év januárja óta nem küldött nagykövetet a svéd fővárosba, — általános véle­mény szerint annak demonst­rálására" hogy ,,elégedetlen” a svéd kormány­ egyes politikai döntéseivel. Amerikai részről elsősorban azt kifogásolták, hogy Svédország gazdasági se­gélyt helyezett kilátásba a Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak, s menedékjogot biztosított azoknak az ameri­kai katonáknak, akik a viet­nami szolgálat elől menekül­tek el. Az új nagykövet, Jerome H. Holland, néger egyetemi tanár. Ronald Ziegler, Nixon sajtótitkára a nagykövet ki­nevezését bejelentve azt mondotta, hogy ez a tény, minden bizonnyal enyhíti majd a feszültséget.” Január 28-án ül­ össze a CSKP M p­lénuma Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti: Csehszlovákiában folynak az előkészületek a CSKP KB januári ülésére, amely min­denekelőtt az ország legége­tőbb gazdasági problémáival, az 1970-es népgazdasági terv és az ötéves terv irányelvei­vel foglalkozik majd. A plé­­num elé terjesztik ezenkívül a párttagsági igazolványok cseréjének alapelveit. A pártelnökség hétfői ülé­sén bejelentették, hogy Központi Bizottság plénumát a január 28-ra összehívták. Az elnökség politikai és szervezeti intézkedéseket ho­zott az 1971—1975. évi ötéves népgazdasági terv kidolgozá­sának biztosítására. A­ terv — mint hangsúlyozták — rendkívüli jelentőségű a kon­szolidáció befejezése és népgazdaság továbbfejlesztése a szempontjából. Az elnökség jóváhagyta a CSKP KB szerveinek 1970-es első félévi munkatervét. A konszolidációs folyamat idei befejezését szolgáló munka­terv feladata, hogy előmoz­dítsa a párt politikájának ál­talános megértését és megva­lósítását a párttagság és az összes becsületes állampolgá­rok mozgósításával, segítse továbbá­­ a szocialistaellenes és jobboldali opportunista irányzatok felszámolását, a szervezők elszigetelését. A libanoni helyzet Karami körutat tesz az arab országban Hérou elnök ünnepélyesen kijelentette: Libanon nem szegi meg a kairói megállapodást Mint már Kamal Dzsumblatt jelentettük, libanoni belügyminiszter hétfőn meg­beszélést folytatott Safik el Hutt-tal, a Palesztinai Felsza­­badítási­­ Szervezet bejrúti irodájának vezetőjével. A tanácskozást követően beje­lentették, hogy Dzsumblatt belügyminiszter meghívta a palesztínai ellenállási szer­vezetek vezetőit a vele folyta­tandó tanácskozásra, amelyen megvitatják, miért adtak ki szombaton Ammanban olyan közleményt, amely szerint­­ a libanoni hatóságok „igyekez­nek kijátszani a kairói meg­állapodást” — jelenti a liba­­noni hírügynökség. Charles Hélou libanoni szt társasági elnök közölte, hogy kész bármely nagy képviselővel, miniszterrel aki azt kéri, ismertetni az elmúlt év novemberében Kairóban a Palesztinai Ellenállási Szer­vezetek és a libanoni katonai hatóságok között létrejött megállapodást. Hélou ünnepé­lyesen kijelentette, hogy Li­banon egy pillanatra sem akarta megszegni a kairói megállapodást. A libanoni minisztertanács hétfőn este ülést tartott. tanács úgy határozott, meg­­­bízza Katami miniszterelnö­köt és Madzsdalani külügy­minisztert, tegyen látogató­­körutat az arab fővárosokban és ismertesse a libanoni helyzetet, valamint az ország lehetőségeit a honvédelem te­rületén. Jól tájékozott körökből származó értesülés szerint a libanoni kormányfő látogatói körútjának egyik célja az is, hogy arab országoktól pénz­ügyi támogatást kérjen Liba­non számára. A rendkívüli miniszterta­nács egyebek között elhatá­rozta óvóhelyek építését, határ megerősítését, a határ­a menti falvak lakosságának katonai kiképzését, s az iz­raeli agresszióknak leginkább kitett falvak lakosságának felfegyverzését.

Next