Dolgozók Lapja, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
1970. május 13, szombat Ajánlják magukat... yakori jelenség, hogy egy-egy kisebb gyár igazgatóját vagy üzemvezetőjét magasabb beosztásba helyezik. Ilyenkor természetesen megindul a találgatás: „Vajon ki lesz az utóda?” S ha nem azt nevezik ki, akire az esetleg néhány jól értesült ember által befolyásolt közvélemény számított, akkor megindul a pletykaáradat, hogy az új igazgató kinek a rokona vagy barátja, s hogy mennyire érdemtelen az új poszt betöltésére. Ennek a téves szemléletnek egyik torz oldalhajtása az a meghökkentő jelenség, amelyről a közelmúltban az egyik megyei szerv osztályvezetőjétől értesültem. Az illető visszatetsző dolog mellett megemlítette, hogy ha nem több is nagy számban, de akadnak emberek, akik magas vezető beosztásba ajánlják magukat. Ezek az önhitt férfiak felkeresik az illetékes megyei vagy járási szervet, s közük, hogy hallottak egy bizonyos igazgatói állás megüresedéséről, és az új igazgató kiválasztása körüli gondokról. S miután kellően hangsúlyozzák, hogy őket pusztán a közérdek vezeti, felajánlják, hogy megmentik a helyzetet, és vállukra veszik az adott intézmény, gyár vagy iparág gondjait Az embernek szeme-szája eláll a csodálkozástól, amikor a különböző példákat és eseteket hallja. Nem tudja, hogy nevessen-e vagy mély megrendülést érezzen az emberi önhittség és jellembeli eltorzulás láttán Éppen Tatabányán fordult elő, hogy egy korábban alacsonyabb beosztásba helyezett gazdasági vezető úgy érezte, őt nagyobb feladatokra szánta a sors. Amikor meghallotta, hogy felettese érdemei elismeréséül magasabb beosztásba kerül, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy „megmentse” az iparágat. S érdekes módon, nem is tetszett neki, amikor felajánlkozását az illetékes megyei szerv képviselői ízléstelennek és erkölcstelennek találták. Az ilyen saját árfolyamon jelentkezőknek tudniuk kell, hogy magatartásuk erkölcstelen, s megítélésüknél ez a jelenség kedvezőtlenül jön számításba, a párt káderpolitikájától idegen az ilyenfajta önajánlás elfogadása. S azok, akik nem hisznek a káderkiválasztás objektív mércéjében és az említett módszerekhez folyamodnak, megérdemlik, hogy a saját kárukon tanuljanak. (dkl) DOLGOZOK LAPJA Az Interkozmosz—1 eredményei A Pravda pénteki ban NDK-beli, szovjet számúés csehszlovák tudósok beszámolnak az Interkozmosz—1 műhold segítségével folytatott kutatások eredményeiről, amelyek alapján elkészítették a következő szputnyik által végzendő kutatások terveit és körvonalazzák az Interkozmosz-program keretében végrehajtandó napkutatások távolabbi perspektíváit. Bár a mérési adatok feldolgozását még nem fejezték be, a kutatók már számos tudományos eredmény birtokában jutottak — a tudósok véleménye szerint különösen eredményesek voltak azok a kutatások, amelyeket 1969. október 20-a és 30-a több napkitörés idején között folytattak. A műholdról érkező információt ki kellett egészíteni a földről folytatott napmegfigyelésekkel, hogy az adatokat maximálisan hasznosítani tudják. A földi megfigyelést Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia megfigyelőállomásai és intézményéi folytatták. A szocialista országok tudósainak ebben a programban végzett közös munkája jelentősen hozzájárul a kozmikus térség kutatásához. Jelentős a magyarországi kezdet sikerek iparszerű sertéshústermelésben A KGST-országok szakembereinek tanácskozása Bábolnán CSÜTÖRTÖKÖN ISMÉT jelentős esemény színhelye volt a Bábolnai Állami Gazdaság: a Magyarországon KGST-országok tartózkodó szakembereinek delegációi tanácskozásuk harmadik napján a Bábolnai Állami Gazdaságba látogattak el, hogy a helyszínen tanulmányozzák az iparszerű sertéshústermelés tapasztalatait Az előző napokban a szekszárdi az agárdi, illetve állami gazdaságban jártak, ahol ugyancsak különböző, modern sertéstelepeket néztek meg. A gazdaság vezetősége nevében dr. Burgert Róbert igazgató tájékoztatta a KGST- államokból, illetve Jugoszláviából és Vietnamból érkezett sertéstenyésztő szakembereket és az írásos tájékoztató mellé levetítették a gazdaság sertéstenyésztéséről szóló filmet. Ezt követően a gazdaság lovasműsorral a hagyományos kedveskedett vendégeinek, majd ebéd után a szakemberek fehér köpenyt öltöttek, és több bábolnai telep, valamint a nagyigmándi sertéshizlaló társulás munkáját tanulmányozták. Ezt követően a gazdaság művelődési házában ismét összejöttek vendégek és vendéglátók, hogy kicseréljék tapasztalataikat és a bábolnai szakemberek válaszoljanak a vendégek kérdéseire. Tóth János igazgatóhelyettes számos „nehéz” kérdést kapott, amelyek küldöttek nagy szakértelmét a igazolták a vendégeket többek között részletesen érdekelte az állami gazdaság és a partnergazdaságok kapcsolata. az a mód, ahogy a bábolnai gazdaság hízóalapanyagot ad partnereinek, azok pedig vágóállatként értékesítik. a bábolnai szakemberek szaktanácsadással segítik e munkát, amely az eddigi tapasztalatok alapján kiváló eredménnyel jár. A gazdaság fő feladatának meghatározására is kíváncsiak voltak a vendégek, amelyet az igazgatóhelyettes így foglalt össze: legfőbb cél a tenyésztés, a sertés, a ló, juh és a baromfiágazatban. A továbbiakban az iparszerű sertéstenyésztés és tartás korszerű technológiájáról érdeklődtek, nevezetesen a speciális világítástechnikáról az istállókban, továbbá az ugyancsak speciális takarmányozás módjairól. Érdekes és számunkra is legújabb hír, hogy fűthető és a hűthető speciális szállítókocsikat állítottak munkába a sertések, illetve malacok szállítására. Az egészségügyi kérdések taglalásánál legfontosabb feladatnak a betegségek megelőzését jelölték meg, és ezt a takarmánykeverékek helyes összeállításával és gyógyszerezéssel valósítják meg. Ezen kívül injekciókúrában is részesítik fiatal állatokat. A továbbiakaban a telepek nagyságáról és termelési eredményeiről érdeklődtek a vendégek, amelyekre ugyancsak felvilágosítást kaptak.részletes EZT KÖVETŐEN dr. Lőrincz József, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi térium főosztályvezetője Miniszbezárta a háromnapos tanácskozást, s zárszavában utalt a találkozó céljára és eredményére. Mint mondotta, legfőbb feladat volt, hogy vendégeinek bemutassák az iparszerű sertéhústermelés hazai eredményeit, s ehhez véleményeket és tanácsokat kapjunk barátainktól. A tanácskozás a szakmai eredményeken túl alkalmas volt arra, hogy ismét megerősítse a baráti államok szakembereinek kapcsolatát és további jó együttműködését. A külföldi és hazai szakemberek találkozójának záró aktusaként a résztvevők emlékeztető okmányt írtak alá, amelyben összegezték a tanácskozások tapasztalatait és tanulságait. Egyértelműen megállapították, hogy a magyarországi tapasztalatcsere elérte célját és a résztvevő országok illetékes szakemberei kellő képet alkothattak maguknak az iparszerű sertéshústermelés eddigi eredményeiből, hogy nemcsak megállapították, Magyarországon, hanem a többi baráti országban is nagy problémát okoz napjainkban a sertéshús előállítása, a sertéstenyésztés fejlesztése. A közeljövőben újabb, magas szintű tanácskozások és döntések várhatók a KGST -országok közös munkájáról e témában, és minden bizonnyal a végleges terv kidolgozásában a magyarországi tapasztalatok az első helyen szerepelnek. A VENDÉGEK ÉS VENDÉGLÁTÓK ezután beszélgetésre jöttek össze a bábolnai gazdaság klubjában, ahol baráti eszmecserével és vendéglátással zárult a program. A vendégek ismét hangsúlyozták, hogy mindennél fontosabb az állattenyésztés korszerű fejlesztése valamennyi országban, s a KGST jó lehetőséget nyújt ahhoz, hogy feladatot a legjobb tapasztalatokkal rendelkező ország példája nyomán oldják meg. Nyílt így szoktuk meg... az ajtó: idősebb _______ férfi lépett be a ===== szobába. Egy papírdarabot tett az asztalra a párttitkár elé. „Igen, mindjárt aláírom” — mondotta az, aztán megjegyezte: „Ahogy látom, már csak a könyvtár igazolása hiányzik, s azután már mehet a munkaügyire... Hát, minden jót — tette még hozzá néhány pillanat elteltével —, nálunk nem valami sok időt töltött, de az új munkahelye most már talán csak kedvére való lesz. .” Csodálkozva pillantottam párttitkár barátomra. Látva, hogy nem nagyon értem lejátszódott jelenetet, gyorsan a elmagyarázta: vállalatuknál az az előírás, hogy aki kilép az üzemtől, és más helyre megy dolgozni, annak a munkaruha leadását, a könyvtári tartozás nemlétét és a többi szükségest tanúsító aláírásokkal együtt vinnie kell a pártszervezet képviselőjének kézjegyét is. Anélkül nem számolhat le, ha párttag, ha pártonkívüli, mindegy. „Általában a vállalati pártbizottságon írja alá az adminisztrátor — magyarázta barátom —, de most a kislány szabadságon van, a titkár értekezik, s ilyenkor én mint alapszervezeti titkár is aláírhatom. Egyébként nem ismerem az illetőt, pár hetet dolgozott csak itt.” Utánagondoltam az ügynek, s megpróbáltam tájékozódni, mi indokolhat egy ilyen rendelkezést. Olyan válaszokat kaptam, hogy „a pártszervezet így közvetlenül figyelemmel kísérheti a munkaerő mozgását, azonnal tájékozódhat róla”, „így a pártszervezt is elbeszélgethet a távozni akarókkal, megtudhatja szándékuk okát, még meggyőzheti őket, hogy maradjanak”. De egyik válasz sem tűnt valami meggyőzőnek. Tájékoztatást éppenséggel nyújt a munkaügyi osztály, ha kívánják, akár naponta kétszer is. Ha egy régebbi dolgozó menni akar, annak úgyis korábban híre kel, s kommunista munkatársai beszélhetnek vele időben. És még sorolhatnám az ellenérveket azzal szemben, hogy egy pártszervezet efféle „hatósági” feladatokat lásson el, „hozzájáruljon” a dolgozók kilépéséhez. Ez a mai körülmények között már nem tűnik semmi egyébnek, mint egy túlhaladott munkastílus megkövesedett és zavaró maradványának. Ami — bármilyen apró jelenség is önmagában — éppen a legfontosabbat homályosíthatja el: a pártszervezet politikai tevékenységét. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a pártszervezetek a jelenlegi körülményeknek megfelelő új, hatékony módszereket alkalmaznak, igyekeznek csiszolni, fejleszteni munkastílusukat. De nem egy helyen ezzel együtt élnek, léteznek még azok a bizonyos megkövesedett maradványok is. Ugorjunk át az üzemből a termel [UNK] 11 lőszövetkezetbe: ide iktatnám egy ismerősöm beszélgetését egy tsz-párttitkárral, aki keservesen panaszkodott, milyen kevés az ideje. S már sorolta is: hétfőn a banktól voltak kint tárgyaim, kedden az egyik felvásárló vállalat emberei, szerdán a biztosítótól, és így tovább. — És az elvtárs mindezeket a tanácskozásokat végigüli az elnökkel együtt? — Igen, végig. — És ért különösebben az említett témákhoz, szakembere ezeknek? — Dehogy vagyok én pénzügyi szakember. — Az elnök politikai megbízhatósága kétes talán, ezért kell ellenőrizni? — Ugyan, hogy gondolhat ilyet, régi kommunista! — "Hát akkor miért kell magának is minden ilyen megbeszélésen ott lennie? — Hogy miért? Hát... így szoktuk meg... Sok mindenre választ ad ez az utolsó három szó. Valamikor, más helyzetben kialakult ebben a tsz-ben a párttitkári tevékenységnek egy formája. S ehhez most is ragaszkodnak, anélkül, hogy egyszer végiggondolták volna: voltaképpen van-e ennek értelme, célja, haszna? Pedig lenne mit csinálnia abban a szövetkezetben a párttitkárnak, a pártmunka tucatnyi területén kellene előbbre haladni, de nincs idő ezzel foglalkozni, mert az időt lekötik a megszokott és szükségtelen munkaformák. S olykor a legszebb szándék is visszájára fordulhat ebben a tekintetben. Ilyen szándék például, hogy a pártszervezet foglalkozzék a dolgozók mindennapi gondjaival, ügyes-bajos dolgaival. Nos, ismerek néhány párttitkárt — gondolom, olvasóink is ismernek —, akiknek a társadalmi tevékenységét nagyrészt ez köti le. Olykor még leg hangon méltatjuk is őket, emelkedett stílusú cikkekben mutatjuk be tevékenységüket (magam is írtam ilyeneket), mondván, mennyire erősítik a párt iránti bizalmat, a párt tömegkapcsolatait. Holott érdemes lenne egyszer ezt is kritikai mérlegelésnek alávetni. Hiszen a dolgozók érdekképviseletére, munkahelyi problémáik szóvátételére elsődlegesen szakszervezetek hivatottak, a a lakóhelyi személyes gondoknak a tanácstagok lehetnek a szószólói (bár nekik sem ez a fő teendőjük), felesleges tehát a pártszervezetnek, a párttitkárnak erre összpontosítania energiáját. Egyes esetekben persze helyes és szükséges lehet, hogy a pártszervezet foglalkozzék személyes gondokkal és kérdésekkel, de egészében véve ez nem az ő dolga. Mert amelyik párttitkár ideje nagy részében ezzel törődik, annak nem marad elég a semmilyen egyéb szerv által el nem végezhető pártfeladatokra, a politikai munka, a pártmunka szervezésére és irányítására. y *| ty, olyan formaia OAdli.Uh és módszere ===== alakult ki pártmunkának az évek során,a amelyek ma is célravezetőek, amelyekhez továbbra is érdemes ragaszkodni. De velük együtt megmaradtak néhol az élet által túlhaladott formák is, melyek már jórészt vagy teljesen elvesztették tartalmukat, s ma csak elvonják az energiát és a figyelmet a fontosabb teendőktől. Ezért szükséges a pártmunkában a megszokott módszerek állandó és folyamatos felülvizsgálata, hogy ne cipeljünk magunkkal feleslegessé vált „holtsúlyokat”. Gyenes László Pannónia konferencia Pénteken véget ért a háromnapos székesfehérvári Pannónia konferencia. Az Alba Regia Napok keretében megrendezett nemzetközi tudományos tanácskozáson a hazai és külföldi régészek megvitatták a Dunántúl történetének legújabb kutatási eredményeit. Az emeleten _____nak. Névjegy nagyságú felirat mindegyiken. Igazgató. Olvasom, a soron következőn. Nem a titkárnő fogad „Milyen ügyben?” felkiáltással. Az ajtó valóban egyenesen a főnök szobájába nyílik. — Nálunk ez a divat — mosolyodik el csodálkozó tekintetemre Takács György, a tatabányai VII-es bányaüzem igazgatója. — Bárki előzetes bejelentés nélkül elmondhatja ügyes-bajos dolgait. Minden dolgozó előtt nyitva az irodám. Szinte mindenről tudok, ami az üzemben történik. A problémát jelentő családi ügyek nagy része is valamilyen formában elém kerül. Bátortalan kopogás után fiatal szőke legény lép be. A Somlyó-aknáról helyezték ide, mondja- Ide könnyebb lesz naponta eljutnia, mert vidékről jár be. — Holnap reggel már munkára jelentkeznék — teszi hozzá a fiú. — Várjon csak egy kicsit — szól utána az igazgató. Kendőt ne feledjen el hozni. — Kendőt? Minek? — A fejére — hangzik válasz. — Túl hosszú a hanja. A munkavédelmi szabályok előírják... — Kendőt nem hozok. Inkább levágatom. — Azt is lehet — mosolyog a főnök. — Még jobb, mint a kendő. Ismét magunk maradunk a barátságos irodahelyiségben. — Előfordult már, hogy munkára jelentkezett valaki, dolgozott is vagy három napot. Előleget is kért, aztán lelécelt, nem láttuk többet. Ismét kopogás. Egy házaspár nyit be. — Áthelyezéssel szeretnék a központi műhelyhez kerülni — mondja a férfi. — Felmondott néhány nappal ezelőtt Azt mondta, jobb, kényelmesebb munkahelyet talált, a vállalaton kívül. — hangzik az igazgató megfontolt érvelése. — Felmondását elfogadták. Most mégis meggondolta magát. Nekünk viszont már jogilag semmi közünk egymáshoz- vissza nem csinálhatunk semmit. A hűségpénzt ott is megkapja majd, és ezt a néhány napot összekötik. Semmiféle kárt nem szenved. Alig csukódik az ajtó, már újra nyílik. Nyugdíjas bácsi problémájával foglalkozik Takács György. — Nincs is ma olyan nagy forgalom. Előfordul, — hangzik az igazgató magyarázata —, hogy tízen állnak a szobámban. Mindenki bizalommal fordul hozzánk a legapróbb problémával is. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a VII-es bányaüzem szigorú munkafegyelméről ismert. Ahol a vezetők mindent megtesznek a dolgozók érdekeinek védelmében, ott a humanitás elvének figyelembevételét elvárhatják, megkövetelhetik a legnagyobb fegyelmet is. Leszállás előtt a kasban kissé váratlanul ért az utolsó „Jószerencsét!”. Nem köszöntés volt ez, hanem sóhaj, jókívánság, hogy épségben érkezzünk vissza, hiszen a föld mélyén a munka kiszámíthatatlanabb, mint fönt, a fényben. Mozgó csillesor mellett bandukolunk. Néha zajosan összetorlódnak, megállnak, majd erős rándulás után ismét elindulnak a fekete alagutak apró szerelvényei... Különös szag érződik a levegőben. A robbantásról — tájékoztat kísérőm. Néhány, számomra bravúrosnak is mondható „akadályelhárítás” után elérjük a frontfejtést. Meleg van itt, fülledt a levegő. A szénfalat fúróval bontja egy jól megtermett, széles vállú fiatalember. Mint amikor technikai hiba miatt megszalad a film, egész teste átveszi a villanyfúró rezonálását. Homlokán verejtékcsepp csillan, világos barázdát írva lesiklik a szénportól fekete arcon, és megbújik a száj szegletében. — Van itt szabad lapát — szólít meg egy bányász. — Hely is van, beállhat. Osztatlan derűt váltanék ki mindenkiből „szakavatott” mozdulataimmal. Eszembe jutottak azok a keserves órák, amikor jobb híján, ámbár negyed ekkora lapáttal, nekem kellett fellapátolnom és behordanom az utcáról a tízegynéhány mázsa tüzelőt... Ezt a lapátot talán üresen sem bírnám el. A vasrámok közé kuporodva ketten tízóraiznak, örömmel fogadom a szíves Invitálást. Itt lenn valóban jobban esik a szalonna- a kenyér, mint odafönn, de még a víz is, a szénporos kulacsból. Egy helyen csoportosulást fedezünk fel- A fúró a felének irányul. Mint a malom garatjából folyó liszt alá a molnár, úgy tartja markát kísérőm a nyílásból csurgó szénpor alá. — Ez már homok — mondják egyszerre többen. — Harminc centi vastag lehet a szénréteg. A csapatvezető a sietségtől kipirultan érkezik, kezében még egy lámpával. Az egyik vájárnak munka közben elromlott a lámpája. Anélkül nem folytathatja a munkát, öt szolgálta ki most a csapatvezető. Ez sem történhetett volna meg harminc eszendővel ezelőtt.. dolgozunk együtt — vall társairól, munkájukról a csapatvezető. — Úgy vagyunk egymással, mint a testvérek. A mi csapatunkba rang bekerülni. A legnehezebb munkát is megkönnyíti az összefogás, a kölcsönös bizalom... Itt egyik sem hiányzik. Magyar Emőke egyforma ajtók sorakor Kölcsönös bizalom Régen