Dolgozók Lapja, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
DOLGOZÓK LAPJA Hétfő: Szociáldemokrata visszaesés, kommunista térnyerés a svéd választásokon. FAO-konferencia Budapesten. Kedd: Giri indiai elnök Moszkvában. Halasztás az arab csúcson. Szerda: Szovjet diplomáciai lépések a jordániai válság rendezésére. Tímár Mátyás római tárgyalásai. Csütörtök:Sikeresen Földet ér a Iuna—16 visszatérő egysége Az Egyesült Államok visszautasítja az új nyolcpontos vietnami javaslatokat. Péntek: Titokzatos körülmények között eltűnik majd felbukkan az ammani katonai kormány feje. Az NSZK gazdaságügyi miniszterének megbeszélései Moszkvában. Szombat: Folytatódnak a kambodzsai harcok. Nixon a zongoránál Őszintén remélem, hogy amikor ezeket a sorokat az olvasó kézbe veszi , Jordániában hallgatnak a fegyverek. A remény nem megalapozatlan, hiszen Nimeri szudáni elnök közvetítésével a hét végére létrejött a tűzszüneti megállapodás Husszein jordániai király és Arafat, a palesztin gerillák vezetője között. A kommentátort legfeljebb az készteti fokozottabb óvatosságra, hogy két hét leforgása kilenc „Tüzet szüntess!” alatt felhívás hangzott el, de a vérgyilkos háború mégis testtízezres nagyságrendben követelt áldozatokat. Okot ad a fenntartásokra az információk gyakori ellentmondásossága is, az olvasó vissza-visszatérő refrénként találkozott a megállapítással: Jordániában áttekinthetetlen a helyzet. (A Luna—16 nagyszerű automatikáinak jóvoltából ezen a héten pontosabb adatokat valószínűleg nyertünk a Hold túlsó oldalánakjáról, mint a valamivel túlaközelebbi Ammanban történt egyik-másik eseményről. Nem szólva a miniszterelnöki krimiről, a katonai kormánynak, Daud tábornoknak, fejetitokzatos eltűnéséről...) A fegyvernyugvásra nősen nagy szükség van, külöhiszen a jordániai kórházak kifogytak a gyógyszerekből s a fővárosban hat napon keresztül szünetelt a víz- és villanyszolgáltatás. De túl alapvető életfeltételek biztosíartásán, a fegyverek elhallgatása kedvezőbb kereteket biztosíthat az arabközi ellentétek feloldásához, a jordániai királyi udvar és a palesztin ellenállók viszonyának rendezéséhez. Ez viszont jelentősen hozzájárulhatna a közel-keleti krízis általános enyhítéséhez, az agresszió következményeinek mielőbbi felszámolásához. A hallatlan mértékben kiéleződött jordániai feszültség csökkenése mindenekelőtt annak a következetes diplomáciai tevékenységnek volt köszönhető, amelyet a Szovjetunió, valamint ezzel összhangban Kairó és más haladó arab rendszerek kifejtettek. Az arab csúcsértekezlet formálisan ugyan nem ült össze, de az EAK fővárosában szinte megszakítás nélkül tartottak a csúcsszínvonalú tanácskozások. Különösen az egyiptomi—szudáni—líbiai hármas volt tevékeny, amely józan mérsékletet ajánlott a szembenálló feleknek, s fellépett a szélsőségek ellen. (Az arab közvetítők szerint a katonai kormány legalábbis a jordán menesztése, hadsereg legreakciósabb elemeinek visszaszorítása, első lépés lehetne a kibontakozás irányába.) A jordániai helyzet legfontosabb tényezője természetesen az volt, hogy ki lehessen zárni minden külső beavatkozást — ilyen intervenció elsősorban az Egyesült Államok oldaláról fenyegetett Washingtonban különböző változatokat dolgoztak ki: szabályos helyi háborútól a „korlátozottabb” változatig: az ammani repülőtér megszállásáig. Izrael részéről is sűrűn hangzottak el a nyilatkozatok, miszerint Tel Aviv nem lehet „érdektelen” a Jordániában történtekkel kapcsolatban Széltében-hosszában beszéltek a Damaszkusz által cáfolt állítólagos szíriai betörésről — a hét végére azután elhallgattak ezek a híresztelések. Az amerikai beavatkozás veszélye, ha nem is múlt el teljesen, csökkenni látszik, nek több tényezője van. Eza legfontosabb, hogy a kormány figyelmeztette szovjet Washingtont bárminő felelőtlen akció kiszámíthatatlan következményeire. Moszkva arra is felhívta az Egyesült Államokat: használja fel az Izraelre gyakorolt befolyását, minden esetleges provokáció kiküszöbölésére. Közben az arab országok többsége is határozottan állást foglalt az amerikai fenyegetéssel szemben, magában az Egyesült Államokban pedig heves belső tiltakozás bontakozott ki, s ez nem mellékes a november 3- án esedékes félidős választások előtt. A közel-keleti kaland a szövetségeseket sem lelkesítette, Washington felett lidércnyomásként jelenhetett meg egy újabb „Kambodzsa” rémképe... így azután a hét derekán Nixon megjelent a Columbia Country Club kétezer személyes díszfogadásán, s ott leült a zongorához, hogy eljátsszon egy vidám amerikai népdalt. A sajtótudósítók bizonyos visszavonulásként értékelték ezt a „művészi eseményt”. Némi iróniával hozzáfűzhetnénk: akkor lett volna igazi zenei csemege, ha az elnök zongorázni tudja a különbséget a hivatalos amerikai nyilatkozatok s a hátsó gondolatok között... A kissé „jordániai-központos” héten azért sok más lényeges esemény is történt. Moszkva vendégkönyvébe Giri indiai elnök, az afgán király, a singapore-i miniszterelnök és Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter neve került: nem csökken a diplomáciai csúcsforgalom. Svédországban a Kommunista Párt a „mérleg nyelveként”, 17 mandátummal vonulhat be az új egykamarás parlamentbe. Folytatódtak a heves harcok Délkelet-Ázsiában — a héten különösképpen a csatatereken. Ám kambodzsai Párizsban az amerikaiak, immár az új delegációvezető, Bruce, visszautasította a DIFK és reális nyolcpontos ésszerű javaslatát. A magyar külpolitika sem tétlenkedett: FAO-tanácskozás Budapesten; magyar—olasz eszmecsere Rómában; a magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok felújításának * isa a negyedszázados médtóévfordulón — s az indiai elnök várnától látogatása, ennek a sornak folytatódását jelzi... Réti Ervin Vöröskeresztes segélyoszlop Koszigin és Schiller a indul Ammanba tárgyalóasztalnál. Husszein jordán király Daud, a lemondott jordán miniszterelnök. *1070. szeptember 27. ras&rsatf Kimeri sajtóértekezleten számolt be jordániai tapasztalatairól Új kormány alakult Jordániában Nimeri szudáni Kairó, MTI elnök, az Ammanból pénteken este visszatért különleges békéltető bizottság vezetője, szombaton Kairóban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy a bizottság részletes jelentésben számolt be az egyiptomi fővárosban tárgyaló arab vezetőknek a valóságos jordániai helyzetről. A vérontás méreteiről Nimeri elmondotta, hogy a kormánycsapatok legalább ötezer embert vesztettek, megsemmisült 93 harckocsijuk és számtalan páncélozott katonai járművük. Arafat szerint a harcok során 25 ezer Palesztinai arab vesztette életét, vagy sebesült meg. Nimeri bizottsága abban a meggyőződésben tért vissza Ammanból, hogy a jordániai hatóságok Husszein közreműködésével az egész Palesztinai nép fizikai megsemmisítésére szőttek terveket. Jordánia azonnal megsértette a tűzszüneti megállapodást. A kormánycsapatok több ízben tüzet nyitottak a békéltető bizottságot szállító páncélozott járműre is. A szudáni elnök a továbbiakban ismertette Jasszer Arafat álláspontját. A PESZ Központi Bizottságának elnöke úgy tudja, hogy a jordániai hatóságok a harcok fellángolását megelőzően kiköltöztették Amman lakosságának jórészét, és a fővárost 14 ezer főnyi katonasággal népesítették be. Ezeket a katonai erőket az izraeli frontvonalról vonták el. Arafat javasolta, hogy közös arab erők felügyeljenek a tűzszüneti rendelkezések betartására. Megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint a gerillák változatlanul ellenőrzésük alatt tartják az ország északi területeit, és képesek a harc folytatására. A hatóságok egyébként csak Ammanban 14 ezer Palesztinait tartóztattak le, akiknek egyetlen bűnük, hogy elég fiatalok a fegyverforgatáshoz. A Palesztinai mozgalom dokumentumokkal tudja bizonyítani, miszerint a tűzszünet ellenére Husszein király újabb egységeknek adott olyan értelmű utasítást, hogy indítsanak támadást gerillák ellenőrzése alatt álló aammani körzetek ellen — közölte Nimerivel a Palesztinai Központi Bizottság elnöke. Nimeri azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy része volt az elmúlt hetek eseményeiben. Mint mondotta, véleménye szerint az Egyesült Államok és Izrael összeesküvése nemcsak Jordánia, hanem minden arab állam, elsősorban a haladó arab államok ellen irányult. Az ammani rádió bejelentette, hogy Ahmad Tukan Palesztinai származású veterán politikus vezetésével megalakult az új jordániai kormány, amely a szeptember 16-án kinevezett katonai kormányt váltja fel. Ez utóbbi miniszterelnöke, Mohamed Daud, a napokban mondott le tisztségéről. Tukan korábban már többízben töltött be különböző tisztséget a jordániai kormányban. A külügyminiszteri tárcát ugyancsak Tukan fogja betölteni. Az első jelentések szerint a 13-tagú kabinet legalább öt tagja katona, öt miniszter pedig Palesztinai származású. Husszein király felhatalmazta Tukant, az „újjáépítési egységkormány” miniszterelelnökét, tegyen meg mindent, hogy az országban helyreálljon a normális élet Tímár Mátyás nyilatkozata olaszországi útjáról Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, szombaton hazaérkezett Olaszországból, ahol külkereskedelmi Mario Zagari miniszter meghívására néhány napos hivatalos látogatást tett. Hazaérkezése után adott nyilatkozatában elmondotta: — Közismert, hogy a két ország gazdasági kapcsolatait évek óta bizonyos hullámzás jellemezte, az utóbbi időben azonban javuló tendenciákat tapasztalhattunk. Olaszországi utam célja az volt, hogy e kedvező tendenciákat stabilizáljuk és erősítsük. Eszmecserét folytattam (időrendi sorrendben) Moro külügyminiszterrel, Zagari külkereskedelmi miniszterrel, de Martino miniszterelnökhelyettessel, majd Colombo miniszterelnökkel arró, hogy milyen módon lehet szorosabbra fűzni kapcsolatainkat, fokozni a két ország közötti árucserét és az ipari együttműködést. Mint ismeretes, az Olaszországba irányuló magyar export nagy része mezőgazdasági termék. A hosszabb távra szóló mezőgazdasági export stabilitásában bizonyos gondokat okoz az Európai Közös Piac ismert rendtartása. A kérdést bonyolíthatja Anglia és más országok belépési szándéka az Európai Közös Piacba. Az olasz fél utalt a közös piaci rendtartás rájuk nézve kötelező szabályaira, de nagyobb aktivitást helyeztek kilátásba, hogy a közös érdekeket érvényre tudjuk juttatni. Egyetértés volt abban is, hogy bővítsük az iparcikkek árucseréjét és a termelési kooperációt. Mindenekelőtt a gépipari termékekről van szó, amelyeknek a két ország közötti forgalma indokolatlanul alacsony. Ismertettem fejlesztési elképzeléseinket a negyedik ötéves terv időszakára, s azt, hogy e fejlesztéshez különféle gépek, berendezések szállításában, gyártásuk kooperációjának kialakításában érdekeltek lehetnek a nyugati országok is. Több más területen is lehetséges, sőt kívánatos a kapcsolatok elmélyítése. Mint ismeretes, Magyarországon az automobilizmus az utóbbi időben lényeges fejlődésnek indult, s a fejlődés tovább fokozódik. A negyedik ötéves terv végére hazánkban a személygépkocsik száma túlhaladja a félmilliót, ehhez megfelelő úthálózatra, szervizhálózatra lesz szükség, e fejlesztésben Olaszország is érdekelt. Erről tárgyaltunk a külkereskedelmi miniszterrel, más partnerekkel is, s illetékes szerveink e tárgyalásokat tovább folytatják. — Valamennyi megbeszélés alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a nyugat-európai országokban, köztük Olaszországban is erősödik a meggyőződés, hogy az európai biztonsági konferencia komoly lépés lenne az európai béke és biztonság érdekében. — Mindent egybevetve úgy vélem, hasznosak voltak olaszországi tárgyalásaim, mert elősegítették a két ország gazdasági együttműködésének továbbfejlesztését. 99 Északi esküvő” Oslo, TASZSZ Szombaton befejeződött NATO „Északi esküvő” fedea nevű haditengerészeti gyakorlata, amely majdnem két hétig tartott Anglia, az Egyesült Államok, Norvégia, az NSZK, Dánia, s több más ország hadiflottájához és légierőihez tartozó egységek részvételével. Anatolij Tyupajev, a TASZSZ hírmagyarázója a hadgyakorlattal kapcsolatban a következőket írja: Sajtójelentésekből ítélve a hadgyakorlat sokoldalú volt. Magában foglalta a lövészetet és az aknalerakást, a torpedónaszád-rohamokat; gyakorolták a kereskedelmi hajóknak ,,harci körülmények közötti” kísérését, a felderítő műveleteket és a haditengerészet légierőinek támadásait. A hadgyakorlat hivatalos célja volt „a NATO-erők és a nemzeti haditengerészeti és légierők együttműködésének tökéletesítése”. A valóságban azonban a Faroer-szigetek és a Kattegat-szoros közötti tengeri térségben végrehajtották a NATO egyik legnagyobb katonai demonstrációját, amelyben 180 különböző típusú hadihajó, 30 szállítóhajó és nagyszámú repülőgép vett részt. Ezenkívül bevetették a NATO-nak az Atlanti-óceánon állomásozó haditengerészeti raját is. Az „Északi esküvő” nevű hadgyakorlat ismét azt bizonyította, hogy a NATO stratégái továbbra is szítják a háborús légkört. A NATO kardcsörtető stratégiája kizárólag a nemzetközi feszültség fokozását szolgálja és ezért készteti az európai tiltakozásra közvéleményt. Nyilatkozik a Luna-16 főtervezője Moszkva, MTI A Luna–16 automatikus űrállomás főtervezője nyilatkozott a Pravda tudósítójának: Mi — mondotta a szovjet tudós — tisztában vagyunk annak a kísérletnek az óriási értékével, amelyet az amerikai tudósok és mérnökök végeztek, amikor űrhajósokat juttattak a Holdra. Ez a kísérlet feltétlenül jelentős lépése a műszaki haladásnak. Véleményünk szerint a világűrkutatás jelenlegi szakaszában célszerűbb automatákkal végeztetni a feladatot. Az automaták — a főtervező szavai szerint — sok egyéb kutatómunkát is elvégezhetnek: mérni tudják a hőmérsékletet, a sugárzást, a légnyomást, televíziós adásokat közvetíthetnek. Ha a Luna–16-nak csak az lett volna a feladata, hogy a Földre való visszatérés nélkül tanulmányozza a Holdat, a visszatérő egység és a visszajuttató rakéta helyett sok tudományos műszert vihetett volna magával a Hold és a környező világ tanulmányozására, a jövőben pedig például, egy teleszkópokkal ellátott Holdobszervatórium építéséhez vihet magával felszerelést. A főtervező nagy fedéssel nyilatkozott a megelőLuna—16 Holdra-szállásának rendkívül jó mutatóiról. A Holdról való rajt is zajlott le. A visszatérő simán egység az adott körzetben, simán landolva ért földet. Semmiféle sérülést nem lehetett felfedezni rajta. A rakéta minden pályakorrekció nélkül ért vissza a Földre. A Pravda szombati vezércikkében felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Luna–10 sikeres rajtja és a ragyogó finis nagyszerű bizonysága a Szovjetunióban végbemenő rorohamos tudományos-műszaki fejlődésének. A vezércikk emlékeztet arra, hogy szovjet automatikus űrállomásokat nemcsak Holdra küldtek, hanem a Vénnuszra és a Mars irányába is. Az augusztus 17-én felbocsátott Vénusz–7 űrállomás most van úton a Vénusz felé.