Dolgozók Lapja, 1971. február (26. évfolyam, 28-50. szám)
1971-02-03 / 28. szám
* r I ■ I ■* , Számolni a döntések hatásával Elmúlt már az az idő, amikor idézetekkel díszítettük a hivatali helyiségek falát. A X. kongresszuson elhangzott beszámoló egyik mondatát mégis szívesen kifüggeszném minden döntésre illetékes gazdasági és politikai vezető szobájában. Erre mondatra gondolok: „Aki politikai síkon intézkedik, az számoljon döntéseinek gazdasági hatásával, aki gazdasági kérdésekben viszont dönt, mérlegelje a politikai körülményeket”. Nemcsak a felsőbb vezetés számára lényeges a kongresszusnak ez az állásfoglalása. Hiszen a fejlődés jelenlegi szakaszában a döntések^ tu* nyomó része már „lent születik A vállalati és szövetkezeti önállóság, a kibontakozó tanácsi önkormányza szeles lehetőségeket teremt a helvi szervek számara a megeret kérdések eldöntőére, az ona * ■ Ez^el parnulo mtezKenese. *•«<.* * zamosan a politikai, társadalmi szervezetekben is tiére sín alá helyi ZP alkalmazásának. Sokan dönthetnek intézre eshetnek — s nagy<n trixít ma nálunk fontos, hogy felelősséggel és okosan dönt,' ' így intézkedjenek.k* *o hely.^ intéz)/#'nésnek és döntésnek éppenséggel egyik alapfeltétele az előbb idézett összefüggés figyelembevétele. Nagyon kevés ugyanis az olyan gazdasági döntés, amelynek ne lenne valamilyen közvetlen, vagy közvetett hatása politikai összefüggése. Ez nemegyszer egészen nyilvánvaló hogy a bérezés, az anyagi ösztönzés problémái befolyásolják munkahelyi légkört, a köza hangulatot, a kollektíván belüli egyéni és csoportviszonyokat, azt aligha szükséges részletesebben bizonygatni. Az e területen hozott döntéseknek tehát óhatatlanul van politikai vetületük is. A fejlesztési, beruházási programok kimunkálásánál ez az összefüggés nem jelentkezik ennyire nyilvánosan, ekkora kényszerítő erővel. De ha azt nézzük, miként hatnak döntések a munkakörülményekre, a foglalkoztatásra, milyen igényeket támasztanak a dolgozók szakképzettségével szemben, a politikai vonatkozások előbb-utóbb ugyancsak szembetűnnek. S a politikai hatás gyakran messzebbre is terjed a munkahely kapujánál, kisugárzik szélesebb körre, akár a társadalom egészére. 1igyelmen kívül hagyhatók-e a politikai szempontok, például a vállalati körben eldönthető szabad árak megállapításánál? Aligha. De az alapvető szükségleteket kielégítő fogyasztási cikkek gyártása és árusítása sem pusztán gazdasági kérdés, a szolgáltatások fejlesztése során sem elegendő csak a jövedelmezőség számait vizsgálni. A műszaki vagy közgazdasági szakemberek részéről gyakran érthető és megbocsátható, hogy csak a saját nézőpontjukból elemzik a dolgokat. De a döntésre hivatott vezetők részéről már nem az! A vezetőnek szélesebb összefüggésben kell látnia, állást foglalnia. A gazdasági vezetőkkel szemben támasztott politikai követelménynek _ a káderpolitika úgynevezett hármas követelménye egyikének - épp ez adja meg a célját és értelmét Azért nem elég a vezető szakmai hozzáértése, azért kell rendelkeznie politikai érzékkel, látókörrel és képzettséggel, hogy képes legyen mérlegelni a politikai körülményeket. Ebben természetesen nagy szerepe van a pártszervezetnek, mely lényegénél fogva politikai oldalról közelít meg minden problémát. Ami nem jelenthet munkamegosztást, valami olyan hogy gazdasági vezető mérlegeli a szakmai, a pártszervezet pedig a politikai összefüggéseket. A pártszervezet segíthet, de közreműködése nem mentheti fel a gazdasági vezetőt a politikai mozzanatok számbavétele alól. Mint ahogy viszont a politikai, a mozgalmi, állami, társadalmi szervek vezetői és irányító testületei sem lehetnek meg a gazdasági hatás számításba vétele nélkül. Haülönben a döntés a rétegekben járna, az intézkedés csupán reális feltételek híján papíron maradna. Példaként említhető, hogy mostanában sok fórum foglalkozik a fiatalok és a nők helyzetével, hoz döntéseket ebben a témakörben. Ám a legszebben fogalmazott, a politikai követelményeket legjobban kifejező határozat sem ér sokat, ha közben nem számolnak a gazdasági feltételekkel, a várható következményekkel. Ezért legyen szó akár a nők éjszakai műszakjának megszüntetéséről, akár a fiatalok pályaválasztásáról, akár a művelődési lehetőségek bővítéséről —s a gazdasági és politikai tényezőket mindig együtt kell a mérlegre helyezni. A gazdasági életnek megvannak a maga objektív törvényei. S ezeket semmiféle politikai érdekből nem hagyhatjuk figyelmen kívül, nem s érthetjük meg, mert az dyes 1 mi előbb-utóbb — politikailag is _ csúnyán visszaüt. Ha azonban azonos „nagyságrendű” gazdasági és politikai szempontokról van szó, akkor az utóbbiak az elsődlegesek és irányadóak. Félreértés ne essék, a közgazdasági látásmód természetesen nagyon fontos. „A közgazdasági szemlélet érvényesítése azonban — állapítja meg ezzel kapcsolatban a kongresszusi beszámoló —, nem teheti kétségessé azt a marxista alapelvet, hogy a politika az elsődleges”. Nem múlt el még hosszú idő a X. kongresszus idézett megállapításainak elhangzása óta. Az eltelt hetek nemzetközi eseményei mégis ismét telten aláhúzták időszerű és igaz voltukat. Ez is arra kötelez mindenkit, aki politikai vagy gazdasági kérdésekben dönt, hogy egyetlen percre se feledkezzék meg ezekről az összefüggésekről. Gyenes László VILÁG PROLETÁRJA, EGYESÜLJETEK! Mai számunkban: Új tervekkel az eredmények javításáért 3. oldal Holnap vasárnap 4. oldal ..Nem is tudom mi lesz velem” 5. oldal Megyénk útjain 6. oldal Még nem kielégítő a fogyasztók érdekvédelme a kereskedelemben és a vendéglátó- iparban A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége keddi ülésén a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos teendőkről tárgyalt. Az ülésen — a korábbi széles körű vizsgálat alapján — megállapították, hogy a vállalatok irányítói nem foglalkoznak kielégítően a fogyasztói érdekvédelemmel, azt sok helyen csak a dolgozók magatartására szűkítik. A szakszervezet elnöksége az országos kereskedelmi főfelügyelőséggel egyetértésben kidolgozta azokat az alapvető feltételeket, amelyek megvalósítását a kereskedelmi vállalatok vezetőitől, szakszervezeti szerveitől várják. Felhívják a figyelmet a jogszabályokban a vállalati ügyrendekben előírt, s a kereskedelmi dolgozókra vonatkozó tennivalókra, a társadalmi tulajdon és a fogyasztók érdeke védelmének összefüggéseire, a követelmények teljesítéséhez szükséges tárgyi feltételekre- A dolgozóktól egyebek között szakmájuk ismeretét, udvarias, segítőkész magatartást, feladatuk becsületes, képzettségük szerinti elvégzését, az új értékesítési módszerek, eljárások, az új termékek megismerését várják. A vállalatok gazdasági vezetőinek kötelessége a kereskedelmi munkát elősegítő apró napi eszközök — hitelesített poharak, pontos mérlegek, kéziszerszámok, csomagolóeszközök, stb. — a munkát könnyítő gépek biztosítása, a minőségi áruátvételhez szükséges szabványok, leírások, árukezelési utasítások kidolgozása A szakszervezet határozatában egyebek között kimondta, hogy a kiváló vállalat cím odaítélésénél figyelembe kell venni a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos vállalati intézkedéseket, a rendelkezések végrehajtását* TÁJÉKOZTATÁS a nácizmus üldözötteinek kártalanításáról Csaknem másfél évtizede hívta fel a nácizmus üldözötteinek bizottsága a magyarországi érdekelteket: jelentsék be kárigényeiket, hogy azokat az NSZK-ban közzétett törvények alapján érvényesíthessék. Mint ismeretes, a közelmúltban a kártalanításról megállapodás született az NSZK pénzügyminisztériumával. Ezzel kapcsolatban az MTI munkatársa kérdésekkel fordult Gáti Ödönhöz, a Nácizmus Üldözöttei Bizottságának elnökéhez: mik voltak a megállapodás előzményei, s kik részesülnek kártalanításban? — Az egyéni kártalanításokra irányuló eljárások eredményes befejezését több mint tíz éven át minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk elérni — mondotta a NÜB elnöke. Ennek oka az volt, hogy az NSZK-ban a kártalanítási ügyek intézésére hivatott szervek a rendezést adminisztratív és jogi huzavonával akadályozták, az igényeket elutasították vagy jelentéktelen összegek fizetésével akarták a folyamatban levő ügyeket lezárni, végső soron azonban még ezeket a rendkívül alacsony összegeket sem fizették térítési ki. Később a tárgyalások pozitívabbá váltak, s előzmények után került ilyen sor ez év január 22-én az NSZK pénzügyminisztériumával megállapodás aláírására. Ennnek értelmében százmillió márkát folyósítanak annak a 62 022 bejelentésben foglalt igénynek a kielégítésére, amelyeket bizottságunk a vonatkozó nyugat-németországi kártalanítási törvény alapján megszabott határidőben továbbított az NSZK illetékes hatóságaihoz. — Az egyéni eljárások, — amelyek intézésére az Általános Értékforgalmi Bank Rt. kapott megbízást — megszűnnek és az igényjogosultak a mostani megállapodás alapján kapnak kártalanítást. Új bejelentési lehetőséget a megállapodás nem biztosít, így kártalanításban csak azok részesülhetnek, akik igényüket felhívásunk nyomán határidőre bejelentették. Elhalálozás esetén a kártalanítás az örökösöket illeti meg. Az NSZK pénzügyminisztériuma a 100 millió kártalanítási összeget márka 1972, 1973 és 1974-ben három egyenlő részletben folyósítja. A most létrejött megállapodás szerint a Német Szövetségi Köztársaság kizárólag az üldöztetés idején a nácik által elvett tárgyakért fizet kártalanítást és nem érinti más nyugatnémet kártalanítási törvények (pL Bundesentschädigungsgesetz) alapján a szabadságkorlátozás, az egészségromlás, vagy az eltartó elvesztése miatt érvényesíthető kártalanítási igényeket. — Az ügyek feldolgozását bizottságunk már megkezdte. A továbbiakról az érdekelteket levélben és a sajtó útján értesítjük. Addig is kérjük türelmüket. Valósággá válik a terv A Cardo Bútorgyár üzemének idei tervében tatai telőcsarnok lesz, amelyet jötővő év elején kívánnak üzemvábbra is legfontosabb az egybe helyezni. Külön épületet kettő és háromajtós székre emelnek a robbanásveszélyes nyék gyártása. A tervek szepolietilénlakk-anyagoknak és mint a 16 millió forint évi tér- új szárítógépet kap a gyár. melési érték lényegében ezeknek a cikkeknek a gyártásából adódik. Az emeletes gyerekágy és a tv-szekrény készítése is tovább tart. Mivel a negyedik ötéves terv utolsó évére tervezett termelés a jelenleginek a kétszeresére emelkedik, érthető, hogy már most hozzákezdtek több új technológia bevezetéséhez. A második negyedévben megkezdi működését hidraulikus lapsurnérozó gép, a amely óránként 80 ajtót készít el. Ezt a munkát jelenleg kézzel végzik, s csupán 6 darabot készítenek ennyi idő alatt. A beruházások következő állomása egy vasvázas sze E mellett több száz méter szilárd burkolatú utat is építenek. Felújítják a bútorfelületmegmunkáló gépeket és gyáron belüli szállítások mega könnyítésére új targoncákat vásárolnak. Még ebben a hónapban üzembe helyezik a két és fél millió forint költséggel épült kazánházat. Az első negyedévben kezdi meg üzemelését a levegővel működő berendezésekhez felállított nagy teljesítményű kompresszor. Hamarosan a régi, 80 kilowattos oszlopra szerelt transzformátor helyett egy 400 kilowattos kezdi meg működését. Csuka Lajos kazánbiztonsági felügyelő a most elkészült kazánt ellenőrzi. Szerelik a légsűrítők tartályait. Blumm József és Brenner Tibor munka közben. Megyénkbe érkezett a XII. páncélvonat február másodikán reggel kilenc óra után egy-két perccel begördült az ácsi állomásra a XII. páncélvonat, hű mása amely annak a szerelvénynek, a Tanácsköztársaság hősi harcaiban annyi dicsőséget szerzett a Vörös Hadseregnek. A fogadásra közel ezer úttörő és kisdobos sorakozott fel, ott voltak a megye és a komáromi járás politikai, gazdasági és társadalmi vezetői, tizenkilences veteránok. Bakó József megyei úttörőtitkár Csapó Lászlótól, a Győr megyei úttörőtitkártól vette át szocialista megőrzésre a XII. páncélvonatot, majd Varga Katalin az ácsi úttörők nevében köszöntötte a kedves vendégeket, a vonat parancsnokát, kísérőit. Szilágyi Lajos őrnagy, a vonat parancsnoka megköszönte a meleg szavakat és meghívta a megjelent vezetőket, majd a pajtásokat a szerelvény megtekintésére. Hiszen a XII. páncélvonat nemcsak a régi dicsőséget hivatott hirdetni, hanem egyben gördülő múzeum is, amelyben megtekinthetők a Tanácsköztársaság különböző fegyverei, néhány röpírat, dokumentum, újság, zászló és egyenruha. A megyei úttörő elnökség külön díszparancsot adott ki a nagy esemény tiszteletére. A pajtások, kisdobosok kíváncsian papírral, ceruzával járták végig a kocsikat, feljegyezték a látottakat, hogy azután az őrsi naplók megőrizzék a legendás páncélvonat megtekintésének napját. Az állomás látogatói között ott volt Soós Sándor, az egykori ácsi direktórium egyetlen élő tagja. Amikor a szerelvény az állomásra gördült, az idős férfinek kicsordultak a könnyei: — Akkor ugyan nem láthattam a vonatot, de most eszembe jutnak az események. Gyönyörű idők voltak. Csak legalább többen * itt lehetnénk.. .. A XII. páncélvonat küldetése megyénkben ér véget. Komárom, Tata, Tatabánya, Oroszlány, Esztergom után visszakerül Miskolcra, ahol a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója tiszteletére kész» t