Dolgozók Lapja, 1971. február (26. évfolyam, 28-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

Egy szereposztás titkai Néha viszonylag jelentéktelennek tűnő események idő­­^,1 Je Ige­n, ^ulságos lehet. Jichak Rabin, az Egyesült Államokba akkreditált izraeli nagykövet az elmúlt hét pén­­tekjén hazarepült Tel Avivba. A repülőtérről egyenesen a miniszterelnök-asszonyhoz hajtott, majd hosszas megbeszélé­­seket folytatott közvetlen főnökével, az izraeli diplomácia vezetőjével, Abba Eban külügyminiszterrel. Ezeket a megbeszéléseket az éjszakai órákba nyúló tár­gyalássorozat követte izraeli kormánykörökben, majd va­sárnap összeült a kabinet és hivatalos minisztertanácsot tar­tott. A minisztertanácsról közleményt adtak ki, amely gyakor­latilag Izrael állam felelete volt bizonyos világszerte nagy érdeklődéssel várt függő kérdésekre. Másnap, tehát hétfőn, Jichak Rabin visszautazott washingtoni állomáshelyére. Feltétlenül figyelemre méltó kronológia, amely a találga­tások egész sorát indította el és amely újabb méltó válasz azoknak, akik még mindig megkockáztatnak olyan állításo­kat, amelyek szerint „Tel Avivban Washingtontól függetle­nül döntenek” a lényeges kérdésekben. Mik voltak Rabin tábornok-nagykövet hazautazásának előzményei? Február 5-én lejárt volna a tűzszünet és Kairó hozzájárult annak meghosszabbításához, hogy alkalmat adjon Jarring­­nak közvetítő kísérletei folytatására, azzal a megjegyzéssel, hogy az EAK nem hajlandó a jelenlegi állapot semmiféle véglegesítésére. A Thant különmegbízottja, Svédország moszkvai nagykö­vete, folytatta is erőfeszítéseit, méghozzá olyan közegben, amelyre Anvar Szadat egyiptomi elnök rendkívül konstruk­tív, a rendezés érdekében komoly gesztusokkal kísért ma­gatartása és Golda Meir izraeli miniszterelnök veszélyesen monoton „nem”-je volt a jellemző. Ekkor terjedtek el a hírek, Washington nyilvánvalóan erős nyomást gyakorol majd annak érdekében, hogy Izrael álláspontja ne legyen ilyen tarthatatlanul merev. Ezután utazott haza Rabin nagy­követ és ezután hozta nyilvánosságra válaszát az izraeli ka­binet. Olyan válasz volt ez, amelynek lényege: Tel-Aviv to­vábbra sem hajlandó alávetni magát a Biztonsági Tanács jól ismert határozatának. A kép lassan összeáll tehát. Csaknem bizonyosan a kö­vetkező történt: Washingtonban szándékosan kiszivárogtat­tak „amerikai nyomásról” szóló híreket, miközben Rabinnal legalábbis érzékeltették, hogy kormánya még „várhat az ér­demi döntésekkel”. Olyan kettős játék ez, amely nemcsak a Távol-Keleten jellemző Richard Nixonra, hanem — mint most ismét bebizonyosodott — a Közel-Keleten is„. Ceausescu beszéde a nemzetiségi kérdésről Bukarest, MTI A vasárnapi román lapok közzétették annak a beszéd­nek a szövését, amelyet Ni­­colae Ceausescu, az RKP fő­titkára, az Államtanács érde­­ke, a romániai német nemze­tiségű dolgozók országos ta­nácsának pénteken megtar­tott plenáris ülésén mondott Ceausescu beszédében mél­tatta az 1966—1970-es ötéves terv során elért eredménye­ket, amelyek a nemzetiségi po­litikában is megmutatkoztak. — Abból indulunk ki — mondotta —, hogy a szocia­lizmus építésének feltételei között a nemzeti kérdés to­vábbra is jelentős szerepet játszik. A nemzeti kérdést a marxista—leninista tanítás alapján, megfelelőképpen kell megoldani, biztosítva az iga­zi jogegyenlőséget. — Mi az­­ összes német nem­zetiségű állampolgárt, akár­csak minden más nemzetisé­gű állampolgárt, a szocialis­ta Románia állampolgárainak tekintjük, az ebből adódó ös­­­szes jogokkal és kötelességek­kel együtt. Az RKP főtitkára szólott a családegyesítés keretében ki­vándorló német nemzetiségű polgárokról is, hangsúlyozva, hogy Románia „sohasem fog megállapodást, vagy egyez­ményt kötni a német, vagy más nemzetiségű lakosság át­telepítésére”. A plenáris ülésen elhang­zott, egyes hiányosságokat és hibákat érintő megjegyzések­re reagálva kijelentette, hogy azok java része reális és jogos, viszont „egyes problémák ál­talánosabb jellegűek és egyen­lő mértékben érintik mind a románokat, mind a német, vagy magyar nemzetiségű la­kosságot”. A nyelvi kérdést érintve hangoztatta, hogy a nemzeti­ségek sajátítsák el a román nyelvet, amire „rendkívül nagy szükségük van a gyárakban és intézményekben végzett közös munkában, a társadalmi élet­ben, a társadalom vezetésében való részvételben... Az elő­léptetés szempontjából is te­remtsünk meg minden felté­telt, hogy a más nemzetiségű dolgozók valóban otthon érez­zék magukat” — hangsúlyozta Ceausescu. Az RKP főtitkára kérdések­re válaszolva leszögezte, hogy „a német, illetve a magyar írók valóban sok jó művet al­kottak, s azokat le kell for­dítani, megfelelő példány­számban ki kell adni”. Intéz­kedünk is ennek érdekében — fűzte hozzá. Az együttlakó nemzetiségek részvételét fokozni kell sajtó, a kiadványok, a folyó­­­iratok tevékenységében —, szögezte le befejezésül Nico­­lae Ceausescu, amerikai — izraeli akció Moszkva, TASZSZ A Pravda brüsszeli tudósí­tója foglalkozik azzal a gyű­léssel, amely február 23-án nyílik meg Brüsszelben „Vi­lágkonferencia a szovjet zsi­dók védelmébenn” néven és ezzel kapcsolatban a követke­zőket írja: „Washington keze érezhető az új szovjetellenes provoká­ció szervezőinek egész tevé­kenységében”. Mint a konfe­rencia programjából kitűnik, valamennyi fő szónokot az Egyesült Államok és Izrael cionista szervezetei delegál­­ják. A Le Soir című lap közli, hogy a gyűlés résztvevőinek­­ több ma% ^harmad­a az óce­ánon túlról érkezik Brüsszel­be. Még a be nem avatottak számára is nyilvánvaló: közös amerikai—izraeli akcióról van szó azzal a céllal, hogy meg­rontsák a nemzetközi légkört, elvonják a világ közvélemé­nyének figyelmét az Egyesült Államok indokínai és Izrael közel-keleti agresszív politi­­kájáró. Mint a tudósító rámutat, e fondorlatnak különleges „mel­­lékízt” ad, hogy Brüsszelben, a NATO vezérkarának köze­lében, a szocialista országok ellen folytatott „lélektani há­ború’’ egyik központjában ke­rül megrendezésre. Az ame­rikai és izraeli provokátora más nyugat-európai főváro­sokban is meg akarják indí­tani vissiaWzutp akcióiba*. DOLGOZÓK LAPJA Thaiföldi csapatok betörtek Laoszba Hanoi, MTI Phoumi Vongvichit, a La­oszi Hazafias Front főtitkára sürgős üzenetet intézett a Szovjetunióhoz és Nagy-Bri­­tanniához, az 1962-es genfi értekezlet két társelnökéhez. Tájékoztatta őket arról, hogy az Egyesült Államok felszó­lítására újabb thaiföldi csa­patokat dobtak át laoszi terü­letekre, míg a laoszi határ mentén más thaiföldi csapa­tok állomásoznak, készen ar­ra, hogy bármikor átlépjék a határt. Az üzenet arra kéri a Szov­jetuniót és Nagy-Britanniát, hogy az Egyesült Államokat és Thaiföldet kötelezzék la­oszi intervenciójuk beszünte­tésére. . Dél-Vietnamban észrevehe­tően növekszik a DNFF fegy­veres erőinek nyomása az amerikai és a saigoni csapa­tokra. Hivatalosan közölték, hogy hétfőre virradóra a ha­zafias erők ötven amerikai és saigoni állás ellen intéztek tá­madást. Egy saigoni szóvivő beismer­te, hogy „bizonyos egységek” közepes, vagy súlyos vesztesé­geket szenvedtek. Hz agresszor súlyos veszteségei Vientiane, AFP t A Laoszba behatolt dél­vietnami zsoldosok az elmúlt napokban súlyos vesztesége­ket szenvedtek és egy hét óta egyetlen kilométerrel sem ju­tottak előbbre. A különleges harci feladatokra kiképzett 39-es saigoni rohamzászlóaljat teljesen felmorzsolták és meg­­futamodásra kényszerítették a Patet Lao fegyveres erőt Az intervenciósok súlyos helyze­téről érkezett híreket hétfői sajtóértekezletén alátámasz­totta a vientianei hadügymi­nisztérium szóvivője is. Be­ismerte, hogy a partizánok a hét végén Észak-Laoszban el­foglalták a királyi kormány négy előretolt állását és to­vábbra is nyomást gyakorol­nak a Long Cheng-i támasz­pont, a CIA laoszi hadműve­leti központja ellen. A kritikussá vált laoszi hely­zet tanulmányozására hétfőn Creighton W. Ad­ams, az Egyesült Államok Dél-Viet­namban és Kambodzsában harcoló fegyveres erőinek pa­rancsnoka megbeszélést tar­tott Bunker-rel, az Egyesült Államok saigoni nagyköveté­vel és Thieu-val, a dél-viet­nami bábrezsim elnökével. Egy saigoni mint egyórás szóvivő a több konzultációról csak annyit mondott, hogy „Kambodzsáról, Laoszról és az egész indokínai program mo­dernizálásáról volt szó. Hamis atomriadó az Egyesült államokban Colorado Springs, UPI A washingtoni Fehér Ház vasárnap aggodalmát fejezte ki a hamis riadó miatt, amely szombaton figyelmeztette „atomtámadásra” az Egyesült Államok lakosainak nagy ré­szét A Pentagon az­­ üggyel kapcsolatban vizsgálatot in­dított , s vasárnap este, ha ellenkező előjellel is, de meg­ismétlődött a baj.­­ Az Észak-amerikai Védelmi Parancsnokság (NORAD) köz­pontjában, a Colorado állami Cheyenne hegység belsejében követték el tudvalévőleg a té­vedést, amikor az ügyeletes tisztviselő be akarta fűzni a telexgépekbe a próbaadásra perforált szalagot Ehelyett azonban azt a szalagot vette kézbe, amelyen a nukleáris riadót elrendelő kódszámok voltak perforálva. A jelzések automatikusan kimentek UPI és az AFP hírügynökség a belföldi szolgálatához, ame­lyek azonnal riadót jeleztek száz és száz rádióállomásnak. Sok rádiós szerkesztőségben hittek a riasztásnak és figyel­meztették hallgatóikat „nukleáris támadásra”. Más a rádióknál viszont nem; s hogy miért nem, az már külön kérdés, amire szintén vizsgá­lat fog választ adni. Az üggyel kapcsolatban Nixon elnök az alábbi nyilat­kozatot tette: „A Fehér Ház, épp úgy, mint bárki más, szerencsétlen dolognak tartja, hogy ilyen technikai tévedés történt, s ezáltal szükségtelen aggodalom és zűrzavar tá­madt”. Miközben a hadügyminisz­­tériumi vizsgálat már folyt, az AP hírügynökség New Yorkból vasárnap este a kö­vetkezőket jelentette: „A normális vasárnap esti pró­baadást az országos riadójelző központ nem továbbította az Associated Press amerikai belföldi rádióknak kapcsolt vonalain. Az ok technikai hi­ba volt...” — IMI folwaSí S3. iedü ] Mahmud Riad nyilatkozata a nagyhatalmak követei előtt Kairó, BITI Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter hétfőn magá­hoz kérette a négy nagyhata­lom kairói diplomáciai kép­viselőit, s az izraeli kormány vasárnapi közleményével kap­csolatban nyilatkozatot tett előttük. A közlemény — mondotta — „kihívás az ENSZ alapok­mányával, a világ közlemé­nyével és a négy nagyhata­lommal szemben". Az Egye­sült Arab Köztársaságnak a a véleménye — tette hozzá — hogy a térségben csak akko­­lesz béke, ha Izrael kivonu minden megszállt arab ten»­létről”. A külügyminiszter végig felkérte a nagyhatalmakat érvényesítsék felelősségüket a Jarring-féle javaslatok izraeli részről történt elutasítása nyo­mán. Tepavac moszkvai Alfa Belgrád, MTI Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter kedden ötna­pos hivatalos baráti látoga­tásra a Szovjetunióba utazik. Tepavac Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter 1969. szeptemberi jugoszláviai hi­vatalos látogatását viszonoz­za. A látogatást jugoszláv rész­ről úgy értékelik, hogy az hasznos lesz és hozzájárul a két ország baráti viszonyának és együttműködésének fejlesz­téséhez. A moszkvai Topavac­­látogatás a rendszeres szovjet —jugoszláv véleménycsere résza Az emberrablók kiadták a brazil konzult Montevideo, Reuter Az uruguayi Tupamaro-ge­­rillák vasárnap szabadon bo­csátották Aloysio Dias Go­midét, a brazil nagykövetség konzulját, akit 205 előbb túszként ejtettek nappal fog­ságba. Gomidét a föld alatti harcosok vasárnap késő este engedték útjára Montevideo előkelő folyóparti negyedében, utána pedig telefonáltak fele­ségének, hogy készüljön fel a viszontlátásra. Úgy tudják, hogy a 42 éves ember, amint befejeződnek a legszüksége­sebb orvosi vizsgálatok, a bra­zil kormány által rendelkezés­re bocsátott légitaxin azonnal visszatér hazájába. A szabadulás körülményei­vel kapcsolatban a brazil nagykövetség nem nyilatko­zik. Más diplomáciai források előzőleg elárulták, hogy a vá­rosi gerillaszervezet váltságdí­jat kért és kapott. A Tupamaro-szervezet, amely két év alatt hét ember­rablást hajtott végre, hogy en­nek révén, foglyokat bocsáttas­son szabadon, vagy pénzt sze­rezzen működéséhez, a Gomi­dével kapcsolatos alku fő fel­tételéül mindazonáltal azt szabta meg, hogy az uruguayi kormány adja vissza a ko­rábban felfüggesztett alkot­mányos jogokat A gerillák tudvalévőleg még mindig fogva tartják Geoffrey Jackson angol nagykövetet és Claude Fly amerikai segély­szolgálati tisztviselőt, mert a kormány nem teljesítette szabadon bocsátási feltételeket a A New York Times szerkesz­tőségi titkára vasárnap leve­let kapott Uruguayból. Az alá­írók, akik a Tupamaro-geril­­lák megbízottainak vallják ma­gukat, egymillió dollár vált­ságdíjat követelnek Fly sza­badságáért; Bernadette és Angela San Francisco, AP Az Egyesült Államokban előadókörúton tartózkodó Ber­nadette Devlin vasárnap a ka­liforniai Marin járási bör­tönben meglátogatta Angela Davist. A beszélgetés az ír lány és Davis kisasszony között húsz percig tartott. Bernadette Devlin, az egyetlen észak-ír­országi katolikus képviselőnő, a látogatás miatt kénytelen volt egy órán át várakoztatni az előadásra összegyűlt négy­ezer főnyi hallgatóságát San Franciscóban. Amikor megérkezett az elő­adóterembe, Bernadette Dev­lin kijelentette: „Azt hiszem, hogy Angela Davis és jóma­gam egyazon harcot vívunk. Az ő harca olyan, mint az enyém: népének felszabadí­tásáért folyik. És azt hiszem, hogy ha Angela Davis nem len­ne fekete és nem lenne kom­munista, akkor ma nem tarta­nák magánzárkában”. Csehszlovákiai jegyzetek 1. Prága tavasz előtt AZ IDEI rövid, s enyhe tél után Prága külső képe von­zóan tavaszi­as. A Vencel tér, a Na priképe és a Na­pok­éi üzleteiben élénk a forgalom, az utcai árusok standjain nagy halmokban vi­rít a narancs, grape fruit, ba­nán, s a sörözők, büfék, kis­vendéglők, falatozók zsúfol­tak. Szállodai szobát alig kapni, az Európa Hotel, a Jalta, az AI­erőn úgyszólván hetekre előre foglalt, a belvárosi mo­zik legtöbbje csak elővételben árusít jegyeket, így is hosszú sorok kígyóznak a pénztárak előtt. A romantikus, kalandos, látványos filmek hihetetlenül népszerűek (Angelika és szultán. Tegnap, ma, holnap, a Spartacus), s ugyancsak előre eladót telt házak előtt fut a Vor’­­va utcai Svetozor uc­­án Rohác film­ja Ez utca nem annyira címe, „Az c­­er és háza”, mint in­kább módszere, a „Kinoauto­­mat”­­ jellemző; egy-egy ir­­dalmas jelenetnél megáll kép, s a néző egy zöld, illetve a piros gomb lenyomásával sza­vazhat, dönthet a folytatásról, például arról, hogy a fürdő­kádból kilépő Szvobodáné (öl­tözéke mindössze egy kis le­pedő) bemenjen-e a szomszé­dos Novák úrhoz, aki feleségét várja haza...éppen A Vencel szobor és a Nem­zeti Múzeum közti területen hatalmas gépek dolgoznak deszkakerítéssel körülbástyá­zott terepen, itt lesz a prágai metró egyik állomása. Hogy mennyire kell ez a metró, azt a prágaiak éppúgy érzik, mint a szűk utcák szédítő forgal­mában bolyongó külföldiek. Közlekedési szakemberek szerint a konszolidáció, vagy ahogy itt mondják, a „norma­­lizácó” a prágai földalatti épí­tését is meggyorsítja. Mint ahogy máris meggyorsította az ipari termelést, árualapot te­remtett a kereslethez a­­ prá­gai üzletekben ma viszonylag bőséges választékban elegen­­dő áru található), stabilizálta a csehszlovák koronát 1969 Áprilisától a CSKP Központi Bizottsága 1970 decemberi plénumáig tartó időszakban következete­sen visszaszorították és eltá­volították a pártból a jobbol­dal képviselőit szigorú gazda­sági intézkedéseket hoztak, elemezték az 1966. évi XIII. kongresszus óta kialakult vál­ság okait s az utóbbi elem­zés szövegét „Tanulságok” címmel közzétették az 1971 februári plénum előtt. Prágába érkezésein napjai­ban ez volt a párton belül és kívül is az egyik fő téma. Tag­gyűlések ezrein vitatták meg, üzemekben, hivatalokban szól­tak hozzá. Az érdeklődés ért­hető, hisz a több éves válság­ból kivezető út egyik fontos szakaszát zárta le s egyúttal előkészítette a „politikai ta­lajt” a közelgő kongresszus számára. (Mint a híradásokból írár ismert, a kongresszust, májusban tartják meg, ugyan­akkor lesz a CSKP megalaku­lásának 50. évfordulója is.) A FŐVÁROS politikai lég­köre — amennyire két hét alatt megbízhatóan lemérhe­tő, vagy érzékelhető — nyu­godt, kiegyensúlyozott, s mint egyik prágai újságíró ismerő­söm megfogalmazta „óvatos derűlátásra” ad okot. Az óva­tosságot azért hangsúlyozta, mert bár a termelés eredmé­nyei várakozáson felüliek, az emberek gondolkodásából nem tűnt el nyomtalanul válságkorszak hatása. A szak­ a szervezetekben, ifjúsági szer­vezetekben és a művészeti szövetségekben még nem min­denütt szilárdult meg az elvi egység, noha ez a folyamat is meggyorsult az utóbbi hóna­pokban. A KB februári ülése előtt tartották meg a Nemzeti Front országos értekezletét, s Kusák, a CSKP KB első titkára nagy beszédében vázolta a Front feladatait, szerepét a csehszlo­vák társadalomban. Erre tisztázásra azért volt nagy a szükség, mert 1968 nyarán és azt követően is egy ideig té­ves elképzelések voltak a Front szerepéről, a párthoz való „partom” »őa­n­­gról.

Next