Dolgozók Lapja, 1971. február (26. évfolyam, 28-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
2 Egy nap a külpolitikában alz együttműködés hétköznapjai Dr. Lubomir Strougal csehszlovák szövetségi kormányfő most befejeződött magyarországi látogatása tovább terebélyesíti népeink kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatait. Ezeket a kapcsolatokat sok tényező teszi rendkívül fontossá Máltunk minden tanulsága, jelenünk közös feladata és jövőnk megannyi v közös célkitűzése az eleve adott földrajzi koordinátákon, a földrajzi közelségen túl is egyenesen kötelez bennünket a magyar—csehszlovák barátság nagy hagyományainak ápolására és kiteljesítésére. Gazdasági együttműködésünk biztatóan fejlődik. Nemrég tartotta meg fővárosunkban 8. ülésszakát a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság, amelynek tanácskozásain elégedetten állapították meg: az elmúlt esztendőben 14 százalékkal növekedett országaink külkereskedelmi forgalma. A további bővülésről gondoskodik az egyezmény, amelyet a két külkereskedelmi miniszter írt alá 1971 januárjában. 1971 és 1975 között kétmilliárd rubeles árucsere-forgalmat terveztek: ez a hatalmas szám hatvan százalékkal múlja felül a most lezárult időszak eredményét. Rendkívül intenzív a két szomszédnép kölcsönös kulturális érdeklődése és a két kabinet a jövőben is minden segítséget megad ennek a jogos igénynek a kielégítéséhez. A Balatonnál, vagy éppen a Tátra festői fenyvesei között gyakran hangzik fel magyar, illetve cseh vagy szlovák nyelven új és régi barátok kölcsönös-szívélyes köszöntése és a növekvő turistaforgalom a „népi diplomácia” eszközeivel erősíti értékes módon népeink barátságát. Ennek a barátságnak a legerősebb pillére az eszmék közössége, az alkotó marxizmus—leninizmus gránitalapja. Mindkét ország — amint ezt a látogatásról kiadott közlemény hangsúlyozza — kiemelkedő fontosságot tulajdonít a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való barátság elmélyítésének és az együttműködés szakadatlan fejlesztésének. Mindkét ország aktívan közreműködik a szocialista tábor két rendkívüli jelentőségű szervezete, a Varsói Szerződés és a KGST erősítésében. Eszmei közösségünk természetes következménye az emberiség sorskérdéseinek teljesen azonos megítélése. Ennek a jegyében méltatta a két kormányfő a szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—NSZK egyezményeket és hangoztatta azt az alapvető tényt, hogy a müncheni egyezmény, a hitlerista agresszió e terméke, érvénytelen és ezt Bonnak is el kell ismernie. Dr. Strougal már visszaérkezett hazájába. A nagy jelentőségű tárgyalások befejeződtek. Most kevésbé látványos, de nem kevésbé fontos időszak következik: a megállapodások megvalósításáé, az együttműködés hétköznapjaié. Péter János külügyminiszter a Koppenhágai Kereskedelmi Kamara meghívására látogatást tett az Értéktőzsdén. Képünkön: a külügyminiszter a Kereskedelmi Kamara elnökével (baloldalt) és egyik magas rangú képviselőjével beszélget. DOLGOZOKhÄPSÄ flz NDK kész tárgyalni Nyugat-Berlinnel Berlin, MTI Berlinben csütörtökön nyilvánosságra hozták annak levélnek a szövege, amelyet a Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke intézett Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármesterhez és amelyet az NDK minisztertanácsának megbízottja szerdán délelőtt adott át Nyugat- Berlinben. A levélben Willi Stoph az NDK kormánya nevében javasolja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat egymással a nyugatberlini lakosok NDK-beli utazásáról, ideértve az NDK fővárosának meglátogatásár ia. „Az NDK kormánya készségét nyilvánítja a látogatások kérdését úgy megoldani, hogy Nyugat-Berlin polgárainak az NDK ugyanolyan vendégjogot biztosít, mint a Német Demokratikus Köztársaság más látogatóinak” — írja levelében az NDK miniszterelnöke. A továbbiakban a levél megemlíti, ha húsvétig nem is fejezik be a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos tárgyalásokat, az NDK kormánya mérlegelni fogja, hogy lehetővé teáid nyugat-berlini lakosok számára, a húsvét alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság meglátogatását- Gromiko és Tepavac megbeszélései Gromiko szovjet külügyminiszter újabb megbeszélést folytatott jugoszláv kollégájával, Mirko Tepavaccal II párizsi Vietnam-konferencia Párizs, MTI Nguyen Van Tien, a DIFK küldöttségének helyettese A Vietnamról folyó párizsi tetője, felszólalásában hangkonferencia csütörtöki, 104. súlyozta, hogy Nixon február ülésén Bruce amerikai fődé 15-i sajtóértekezletén tett legátus és Pham Dang Lam, a kijelentései ismét leleplezték saigoni redszer képviselője, Washington háborús politifelszólalásaikban mélyen hall káját. A Laosz elleni agreszgattak a laoszi hadműveletek- szió megindulása óta azonban fől, s azt hangoztatták, hogy az amerikaiak és a bábrendű konferenciának elsősorban szercsapatainak a vesztese„a csapatok kölcsönös visszagei jelentősen fokozódnak, vonásának” kérdésével kell Február 22-e óta csupán foglalkoznia és annak menet- dél-vietnami Quang Tri kora rendjét kellene kidolgoznia. nyékén és a laoszi Savannak- Xuah Tteug, a VDK küldött két térségében az amerikai ségének vezetője hangsúlyoz- haderők és a saigoni bákta: a Nixon-kormány újabb rendszer csapatai négyezer támadásokat készít elő Észak-katonát, több mint kétszáz Vietnam ellen, ami rendkí repülőgépet és helikoptert, val súlyos helyzetet idézne 210 katonai járművet — maely nemcsak Ázsiában, hanem gyobsrészt harckocsit — világviszonylatban is. A de vesztettek és 12 hajójuk markációs vonal környékén süllyedt el. A felszabadító olyan csapatösszevonások erők egyedül Quang Tri térsévannak folyamatban, amelyek gében kilencszáz amerikai közvetlenül fenyegetik a katonát öltek meg, vagy se Vietnami Demokratikus Kézbesítettek meg a társaság biztonságát. Ugyan A DIFK küldöttsége ismét akkor napról napra világo- hangsúlyozza, hogy a háborúsabbá, válik, hogy a Nixon- „vietnamizálásának” politikakormány nem óhajt komolyan jó csak teljes kudarchoz letárgyalni, hanem győzelem kivívására katonai terhet, s itt az ideje, hogy az török- amerikai kormány végre reszikálisan ítélje meg a helyzetet Amerikai diákok háborúellenes tüntetése New York utcáin diáktüntetés volt a vietnami háború kiszélesítése ellen. Izgalmas parlamenti választások Indiában Az utóbbi évtized egyik legizgalmasabb parlamenti választására kerül sor Indiában február 26-tól március 4-ig. A hatalmas és rendkívül bonyolult országban a korábbinál sokkal egyértelműbben polarizálódtak a politikai erők. Az ország bonyolultsága, amelynek 16 államában az emberek 14 nyelven és 250 dialektusban beszélnek — természetesen nem csökkent. Mégis, az európai átlagember számára minden eddiginél világosabban észlelhető határvonal választja el egymástól haladás és a reakció, vagy haagyományos értelemben a balos jobboldal erőit. A választások megértéséhez óhatatlanul fel kell vázolni, miképpen történt a politikai erőknek ez a csoportosulása. A független India első parlamenti választásán három (1952, 1957, 1962) a függetlenségi harcot annak idején vezető Kongresszus párt mindig megszerezte az abszolút többséget. A Kongresszus azonban valójában nem volt homogén párt. Soraiban a szocializmus felé hajló baloldaltól a centrumon át a kifejezetten kés, sőt feudális monopoltőérdekeket képviselő szélsőjobboldalig számos irányzat élt együtt. Az hálózatoknak ezt az egyvelegét a közös függetlenségi harc emlékei — és nem utolsósorban Nehru kiemelkedő történelmi alakja fogta össze. A negyedik választás idején, 1967-ben azonban már nemcsak Nehru, hanem utódja Sasztri is meghalt. Nehru lánya, a párt „baloldali centrumához” sorolt Indira Gandhi alig egy esztendeje állt a párt és a kormány élén. Ebben a helyzetben a Kongresszus párton belül nagyobb erővel lépett sorompóba a párt konzervatív frakciója, a jobboldal az úgynevezett Szindikátus Az 1967-es választások megmutatták, hogy a Szindikátus fellépésével párhuzamosan a Kongresszus párt rohamos gyorsasággal veszíti el a választótömegek bizalmát. 1967-ben az 520 tagú képviselőházban a Kongresszus mindössze 284 mandátumot szerzett. A Kongresszustól balra erőteljesen előretörtek a kommunisták: 43 mandátumot szereztek. (Később e siker értékét csökkentette, hogy az ultrabaloldali és maoista szakadár csoportok külön pártot alapítottak.) A jobbszárnyon a két pártra tagolódó szociáldemokraták 35, a nemzetközi nagytőkével és az amerikaiakkal szoros kapcsolatot tartó Swatantra 13, a fanatikusan vallásos, reakciós hindu nacionalista Jana Sangh pedig 32 mandátumot szerzett. Indira Gandhi 1967 után felismerte, hogy ha a Kongresszus továbbra is meg akarja tartani vezető szerepét, meg kell újulnia. Ezért a választások után két esztendeig tartó heves harc bontakozott ki Indira Gandhi és a Szindikátus között. Ez a küzdelem 1989- ben történelmi fordulathoz, a Kongresszus párt kettészakadásához vezetett. A Szindikátus emberei körülbelül 70 képviselőt szakítottak le parlamenti frakcióból és létrehozták az úgynevezett Régi Kongresszus Pártot Indira Gandhi a képviselőházi frakció többségének élén az Új Kongresszus Párt számára új politikai programot dolgozott ki. Ez a politikai program 1970 fordulóján jött létre, s a programot megalkotó tanácskozás helyéről „Bombay-programnak” nevezik. Megszületésének időpontjában Indira Gandhi már államosította az ország 14 legnagyobb bankját A Bombay-program e gyakorlati lépést általánosítva, előirányozta előbb az import ötéves távlatban pedig az export állami ellenőrzését, a biztosító társaságok és a bankrendszer, valamint a gépkocsiipar és a hajózás államosítását. A Bombay-program a mezőgazdaságban előirányozza a Kongresszus régi, eredeti programjában is szereplő, de mindmáig végre nem hajtott radikális földreform megvalósítását és gyorsítását. Indira Gandhi és az Új Kongresszus Párt vezetői ezzel megteremtették a politikai erők polarizálódásának napját Nyilvánvaló volt ugyanis hogy a Régi Kongresszus és a jobboldali pártok ellenzik ezt a programot. A kommunista pártok és néhány indiai állam helyi pártja pedig (az Indira Gandhi és kommunisták között fennálló a változatlan nézetkülönbségek ellenére) alapvetően támogatják. Indira Gandhinak és az Új Kongresszus Pártnak azonban tudomásul kellett vennie hogy az 1967-es, kedvezőtlen választási eredmények alapján nem képes hatásosan kormányozni. Hiszen a parlamentben a Kongresszus párt kettészakadása miatt az Új Kongresszus voltaképpen kisebbségbe került. Ez volt a magyarázata annak, hogy — noha eredetileg csak 1972 februárjában kellett volna választásokat tartani — Indira Gandhi javaslatára december 27-én az államelnök feloszlatta a képviselőházat és kiírta az új választásokat. A választások kiírása óta lényegében az történt, hogy a Régi Kongresszus tető alá hozott egy nem teljes jobboldali blokkot a reakciós pártokkal. A baloldalon Indira Gandhi a reakcióval szembeni akcióban — mindenekelőtt a marxista-leninista politikát folytató eredeti Indiai Kommunista Párt (CPI), valamint a nyugat-indiai Tamil Nadu államban a rendkívül befolyásos, nyelvi alapon szervezett a jelenleg 25 mandátum-mal rendelkező helyi párt támogatására számít. Jósolni természetesen talán , és lehetetlen is. célA megfigyelők többsége azonban az indiai tömegek körében rendkívül népszerű Indira Gandhi pártjának, az Új Kongresszusnak előretörését várja. Egy bizonyos: a független India történetében soha ilyen világos választási lehetőség nem kínálkozott a világrésznyi ország polgárai számára, mint éppen most. E tér* $ ÍMi. tibzvlrit $&&& 180 oldalas külpolitikai üzenetében Nixon az erőpolitika folytatását hangsúlyozta Washington, MTI Nixon elnök csütörtökön, helyi idő szerint 11 órakor — egy órával külpolitikai kongresszusi üzenetének nyilvánosságra hozatala előtt — a Fehér Házból rádióbeszédet mondott. A húszperces rádiószózatban röviden, szinte címszavakban összegezte 180 oldalas külpolitikai jelentését Éppen ezért, a terjedelmes jelentés helyett, a beszéd főbb tételeit ismertetjük. Nixon hangoztatta, hogy „ezúttal reményteljesebb hangulatban” tájékoztatja az amerikai népet a világ helyzetéről. Mint mondotta, hivatalba lépésekor „Amerika leggyötrelmesebb problémája a vietnami háború volt, de azóta nagy utat tettünk meg." Az indokínai szólva, a statisztikai helyzetről adatok tömegét sorolta fel annak bizonyítására, hogy a „vietnamizálás sikeresen halad”, megígérte, hogy rövidesen további amerikai csapatkivonásokat fog bejelenteni A laoszi invázió célját „a kommunista utánpótlási vonalak megszakításában” jelölte meg. Kijelentette, hogy „a kambodzsai akciótól eltérően ezúttal nem vesznek részt amerikai szárazföldi csapatok és tanácsadók a laoszi behatolásban”. Megismételve a VDK-nak címzett korábbi fenyegetéseit hangoztatta, hogy ami a párizsi tárgyalásokat illeti, „Hanoi kifut az időből”, és végül „nem lesz más választása, mint hogy egyedül a dél-vietnami kormánnyal tárgyaljon.” Biztosította az amerikai közvéleményt, megtartja azt az ígéretet, hogy „Véget vet a háborúban való amerikai részvételnek.” A továbbiakban kiemelte, hogy „az USA kapcsolatainak bővítésére törekszik a kommunista Kínával, anélkül azonban, hogy ezzel lazítaná kapcsolatait a tajvani rezsimmel. Ezután arról szólt, hogy az USA-nak „létfontosságú érdekei vannak a Közel-Keleten, s ezeket kész eltökélten megvédeni és kész részt venni a konfliktusban közvetlenül érdekelt, országok által, elfogaadhatónak talált garantálásában”.tőkerendezés Végül a szovjet—amerikai kapcsolatokról szólva kiemelte a SALT-megbeszélések „reménykeltő lehetőségeit”, de ezzel kapcsolatban hangoztatta: „Erősek maradunk, mert egy erős Amerika ,a béke biztosítéka és az erő helyzetéből kell megbirkóznunk a nemzetközi problémákkal”. Befejezésül az amerikai népet „türelemre, megértésre és eltökéltségre” szólította fel, hogy „kész legyen szükség esetén merész akciókra”. Az algériai döntés visszhangja at/UTT mánynak az az elhatározása, hogy átveszi a megfelelő kártalanítás ellenében — az Algériában működő francia olajtársaságok részvénytöbbségét (a részvények 51 százalékát), államosítja a kőolajvezetékhálózatot és a szaharai földgázlelőhelyeket. Az elnöki palotához közel álló körökben egyelőre annak kijelentésére szorítkoznak, hogy Algéria elhatározása „egyoldalú cselekedet” volt. Francia részről mindenesetre méltányos kártalanítást várnak. Vagy közös megegyezést — esetleg döntő-, bíráskodási eljárás alapján—, és a francia kormány fenntartja magának az 1965-ben kötött szerződésből fakadó jogokat. Készültség a VDK-ban Hanoi, MTI A VDK hatóságai csütörtökön felszólították az ország lakosságát: vértezze fel magát egy esetleges invázióval szemben. A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának lapja csütörtöki vezércikkében a laoszi hadi helyzettel foglalkozva leszögezi: „Tekintettel az amerikai légierő korlátlan bevetésével fenyegetőzésre, valamint való arra a veszélyre hogy Észak- Vietnam ellen inváziót hajtanak végre, a VDK népének és hadseregének, állandó készültségben kell állnia.5