Dolgozók Lapja, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

YtUIG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1971. május 1. SZOMBAT AZ MSZMP,KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évf. 102. sz. Ára: 1 Forint Májusi zászlók alatt L­obogókat lenget ma a szél, vidám, mosolygós embertömegek vonul­nak menetben a má­jusi zászlók alatt. Ünnep van — a munka, a munkásosztály, a nemzetközi munkásság ün­nepe. A legszebb, legnemesebb emberi tevékenység dicsérete, e az alkotásban, a munkában egy­érzésű felszabadult, munkástömegek vidám sereg­szemléje ez a nap. Nincs na­gyobb megtartó erő, mint munka, az emberiség fennma­a­radásának, boldogulásának e fő pillére. Történelmi véres május elsejék idézik fel azon­ban, hogy a munkásosztály egységének, az internaciona­lizmus kialakulásának és dia­dalmaskodásának fejlődési folyamatában a proletár-ke­ménység milyen dacolva har­cos megnyilvánulását is je­lentette a zászló magasba emelése. Ma ez a keménység úgy az országépítő szorgalom megnyilvánulása, hogy a munkásság uralmával ez a mi népünk, embersége valóra vál­­tásával, a szocialista eszmék és gyakorlat alapján a kom­munizmus békét, jólétet adó panorámáját rajzolja maga elé. A kétkezi és szellemi dol­gozók és mindenki más alko­tó tevékenysége az alap és a biztosíték ahhoz, hogy a holnap és a távolabbi jövő perspektíváit realitásként fo­gadjuk el. A mi társadal­munkban a munka, a cselek­vés természetességét nemcsak gazdasági eredmények jelzik, hanem az embert magát formáló tevékenység egység­es teremtő ereje. Töprengtünk-e az árvíz idején, hogy csele­kedjünk, avagy ne, mert hi­szen talán nem a mi dol­gunk? Ilyen nagy, rendkívüli országos ügyekben látszik meg, hogy embereszményünk hogyan válik valósággá. Ez az eszmény a maga boldogu­lását és a közösség érdekeit nap mint napi s távlatokban is egyeztetni tudó, dolgozó, alkotó ember. De még nyug­díjasaink sokaságát is meg lehet kérdezni: ha megvan az egészség, a jól megérdemelt pihenés a szó szorosabb ér­telmében a természetes mun­kás életrendből való kizökke­nést jelenti, keresik hát az alkalmat a tevékenykedésre. Nem szükséges a munkáról, azz ember önmegvalósításának eme alapformájáról dicsérő himnuszokat zengeni itt — az a költők, a szép szavak mestereinek dolga. Azt vi­szont joggal s büszkén mond­hatjuk, hogy a tétlenség, a m­unkátlanság kiszorult népünk életéből, s ha ilyen szándék­kal megélni szeretne valaki, nincs talaja, s a közvélemény mélységesen elítélő vélemé­nye érzelmileg is ellene dol­gozik. Ma nem kell arról beszélni, hogy­ a munka be­csület és dicsőség dolga; ma legyen — s van — munkaal­kalom; s ez az emberi meg­nyilvánulási forma éppen maga természetességével avat­­­­ja pirosbetűssé május első napját. A zászlók alatt ott mene­telnek a nemzetközi munkás­ság hatalmas tömegei. A vi­lágon a munkásoknak egyet jelent az Internacionálé dal­lama, a magasba emelt vörös zászló, Picasso galambja, mely a munkához elengedhe­tetlen­ béke jelképévé nőtt. A mai nap a szolidaritás kifeje­zése is. Mert hiszen alig több mint negyedszázada még a mi munkásságunk is ne­héz harcokban ünnepelt. Tud­juk tehát, mit jelent a kapita­lista világban a proletariátus­nak fennen hirdetni a mun­ka becsületét, s harcolni leg­természetesebb jogaiért. A dolgozó emberek nem állnak egyedül, magukra hagyva se­hol e világon. Együttérzé­sünk, szolidaritásunk segít a kapitalizmusban a lobogó alatt sorakozó munkásoknak, s tettekkel segítünk ott, ahol ez a harc ellenünkben olyan nyílt és emberpusztító, mint az indokínai térségben. A szo­cialista országok dolgozói nem feledkeznek meg a nemzetkö­zi munkásság iránti kötele­zettségeikről. A májusi zászlók alatt vo­nulnak fiataljaink is, akik apáiktól átveszik a szerszá­mot, akik tanulnak, hogy ma­gasabb szinten folytathassák a mi mai­ munkánkat,, akik nem emlékezhetnek véres sokra, terrorra, sötét, máju­nehéz évekre. Amit ma végzünk, az ő jövőjük értelmét adja majd. A kérges kezek, cserzett ar­cok között ott sorakozik az a csapat, amelyért történelmi harcot vívtunk s vívunk; a jövő generáció, a szocialista Magyarország fiatalsága. Át­­sugárzik­ arcukra ennek a mai ünnepnek a fénye, ha isme­reteik között nem is tudják teljes pontossággal és súllyal elhelyezni május elsejéink fel­­s­zabadultság-érzésének tör­ténelmi magyarázatát. Ennek azonban így kell lennie: múlt idézése segít a megértés­é­ben, de nem pótolhatja a munkásosztály ünnepének mai, más fényét. Nem az egykori harcokat kívánjuk nekik teljes magyarázatul. Azt kívánj­uk­, hogy a mából okosan bontsák ki a holnapo­kat, dolgos kézzel, serényen. A májusi zászló kötelező arra, hogy a munka becsü­lete, tisztessége mindenütt megadassák; hogy a munkás­ság történelmi küldetését a hétköznapokban is, minden apró részletében is helyesen értelmezzük és váltsuk való­ra, hogy a holnapi munká­soknak, a jövő dolgozó tö­megeinek úgy teremtsünk példát, ami alapján nekik is természetes közegük a tet­tekkel szavazás a szocialista építés mellett. „Minden De­­mosthenésznél szebben be­szél a tett” — ez ma való­ság, mert hiszen semmiféle szónoki fordulat nem igazít­hatja helyre dolgunkat, ha megtenni elmulasztottuk. Vá­lasztás után az ország — a mindennapi cselekvés, a mun­ka pedig a dolgozó emberek hétköznapi szavazata poli­tikánk mellett. ájus — tavaszünnep, a tettekben mindig meg­­újulni kész emberek seregszemléje, a mun­ka nyomán virágot bontó or­szág minden részében. Sereg­szemléje minden munkások­nak, akikben történelemfor­­máló erők dolgoznak. Sereg­szemléje szocialista építőmun­­kánknak, a a jövőnek is szemrevételezése. S mert tud­­­­­juk, hogy miért dolgozunk, természetes dolog, hogy a szélben lengő lobogók alatt mosolygósan vonul a money M Újjáválasztott tanácsok ülése Ezekben a napokban ülnek össze első ülésükre az új t­aá­­csok. Pénteken tartotta meg alakuló ülését Szőny és Tokod nagyközség tanácsa is. Mindkét helyen beszámolt munkájáról a választási el­nökség. Létrehozták az ügy­rendi bizottságot, amelyik a tanács munkájáról szóló ja­vaslatát terjesztette az ülés elé. Megválasztották a végre­hajtó bizottságot, annak tisztségviselőit. Kinevezték a végrehajtó bizottság ttkárát A szőnyi tanács elnöke is­mét Vizúr László lett. A vég­rehajtó bizottság tagjai: Di­­busz Imre, Potháczki Lajos, Sárai János, Sörös Istvánná, Szabó József­né és Vasvári Pál. Megyei tanácstagnak Szabó Józsefnét választották. A tokodi tanács elnöke: Lu­kasz Sándor. A végrehajtó bi­zotts­ág tagjai: Adámiczky Viktor, Fehér Józsefné, Ho­­lenczik Hugó, Mészáros Sándor Horvai János, és Papp Sándor. Megyei tanácstagnak vá­lasztották: Csipke Györgyöt és Tóth Károlyt. . \ Kollégiumavató és névadó <D ünnepség Esztergomban Kállai Éva nevét vette fel a Tanítóképző Intézet kollégiuma Kollégiu­mavató és névadó ünnepsége; rendeztek pénte­ken az esztergomi Tanítókép­ző Intézet­ben. A diákotthon — ez idei­­ ezt a rangot visel­te — elsősorban szociális lé­tesítmény, szállást ad a ta­nulóknak. A kollégium ezzel szemben fejlettebb forma, alapvető nevelési feladatokat is ellát. Az egyi lesereglett vendé­gek előtt Gyarmati Lajos, az intézet iga­zgatója ismertette azokat az eredményeket, ame­lyek indokolták az új cím odaítélését. A diákotthonban a nevelő munka kiteljesedett, magas szintű kulturális, poli­tikai életet élnek az ott lakók. Dr. Füri Sándor, a Műve­lődésügyi Minisztérium képvi­selője adta át a kollégiummá minősítő határozatot, majd Szűcs Istvánná, a KISZ köz­ponti bizottságának osztályve­zetője átadta a KISZ kb vörös zászlaját a kollégium KISZ- bizottságának. Erre a zászlóra kerültek fel a testvér kollé­giumok, intézmények emlék­­szalagjai is. Gyarmati Lajos azoknak a nevelőknek és tanulóknak, akik áldozatos munkája révén elérték a megtisztelő rangot „Pro Educatione” emléklapot adott át. Ugyancsak sor került az intézet földszinti folyosóján elhelyezett Kállai Éva portré felavatására is. Végvári János festőművész alkotásánál Mol­nár Viktorné, az intézet MSZMP szervezetének titkára mondott megemlékező beszé­det. Mai számunkban: „Anyuka, szeretlek..." Ki mit csinál az ünnepen Megyei úttörőtalálkozó 1971. Az írástudók felelőssége 3. old. 4. old. 5. old.' JWWJWWiWWJWW_yWA,rt’AVWWW//AV Átadták a kongresszusi zászlót és a vörös vándorzászlót Bábolnának Biszku Béla és Nemeslaki Tivadar az ünneplő állami gazdaságit. Évente visszatérőn szinte hala­dó hagyományként, ünnepségre jönnek össze minden tavas­­­szal a Bábolnai Állami Gaz­daság dolgozói, hogy átvegyék államunk magas kitüntetését, elmúlt évi jó munkájukért, így van ez már 1964 óta, s az idén, sorrendben hetedszer ünnepelhettek Bábolnán az elmúlt esztendő sikereinek tu­datában. Az ünnepség most még nagyobb volt a szokásos­nál, hiszen nem csupán a „hagyományos” Miniszterta­nács és a SZOT vörös vándor­zászlót nyerte el a kollektívája, hanem a gazdaság kong­resszusi zászlót is. E kettős kitüntetés jegyében telt el áp­rilis 30-a, reggeltől estig. Már a délelőtti órákban kedves vendégek érkeztek a gazdaságba, közöttük Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT titkára és dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és ügyi miniszter első élelmezés­­helyette­se. A vendéglátók között ott volt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a megyei pártbizottság el­ső titkára, Takács Lajos a komáromi járási jág első titkára, a pártbizott­gazdaság vezetőivel együtt. A határjárás bizonyosságot nyújtott a szem­lélőknek, hogy a nagymúltú gazdaság az idén is gondosan felkészült eredményei öregbí­tésére. A délutáni órákban a gaz­daság központjában több szá­zan gyűltek össze — vendé­geik és vendéglátók —hogy ta­núi legyenek a magas kitünte­tések átadásának. Záhonyi László a gazdaság pártbizott­ságának titkára üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Soós Gábor a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter első he­lyettese méltatta a Bábolnai Állami Gazdaság elmúlt évi termelési eredményeit, a ma­gas kitüntetések elnyerésének körülményeit. Hangsúlyozta, hogy a gaz­daság —­nem először az utób­bi évekb­en — messze túlszár­nyalta termelési eredményei­vel, mutatószámaival az or­szágos átlagokat, s ezzel ismét példát mutatott az iparszerű mezőgazdasági termelés fej­lesztésében. 1970-ben a gazda­ság 931 millió forint halmo­zott termelési értéket ért el, az előző évhez képest több mint 200 millióval többet. Ha­sonló arányban nőtt az egy dolgozóra jutó termelési érték is, amely végső soron a vál­lalati nyereség bővülését ered­ményezte. Míg 1969-ben ez a nyereség 119,1 millió forint volt, 1970-ben 123,2 millió fo­rintot számoltak össze az év végén.­­­­­­­Biszku Béla üdvözlő beszé­dében a Központi Bizottság legutóbbi ülésére utalt, ahol elismeréssel nyugtázták a kongresszusi verseny részve­vőinek eredményes munkáját. Közéj­ük­ tartozik a Bábolnai Állami Gazdaság kollektívája is, amely most méltán nyerte el a zászlót, s a hozzátartozó díszoklevelet. Kádár ■ János aláírásával. Nemeslaki Tivadar a SZOT nevében gratulált a téshez, amely — mint kitünte­mon­dotta — nem egy ért hanem több esztendő eredményes munkájának a jutalma. Eb­ben a gazdaságban azonban nemcsak a termelés feltételei­nek javításáról gondoskodnak, hanem a dolgozók életfeltéte­leinek jobbátételéről is. A ket­tő együtt hozhatja meg a várt eredményt. A köszöntő szavak után Biszku Béla a kongresszusi­ zászlót, Nemeslaki Tivadar és dr. Soós Gábor a Miniszter­tanács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját adta át dr. Bur­gert Róbertnek, a gazdaság vezérigazgatójának. A kitün­tetés kötelez — mondotta gazdaság vezetője — s minden a bizonnyal az idén is a siker reményében pályázhatja meg az újabb zászlót Bábolna kol­lektívája. Megkülönböztetett elismerés és köszönet illeti az eredményekért az állami gaz­daság törzsgárdáját, amely egyre nagyobb teljesítmé­nyekre képes. Az ünnepségen szót kért Havasi Ferenc, a megyei párt­bizottság első Úllmra is, aki megyénk vezetőinek nevében üdvözölte a megjelenteket. Szűkebb pátriánk valamennyi dolgozója büszke lehet a bá­bolnai eredményekre, s min­denki azon munkálkodik a jövőben is, hogy a gazdaság tovább öregbíthesse hírnevét. A Bábolnai Állami Gazdaság valamennyi dolgozója érezze e közös örömet, s azon legyen,­ hogy ez az öröm minél tar­­­tósabb lehessen! Dr. Soós Gábor az álami gazdaság hat dolgozójának nyújtotta át ebből az alkalom­ból a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. Jó mun­kájukért 58-an miniszteri ki­tüntetésben részesültek. Az elnöki zárszó után az ünnepség résztvevőit a Magyar Állami Népi Együttes szóra­koztatta „Tiszán innen — Du­nán túl” című nagy sikerű műsorával. Bábolna nevezetes ünnepnapja a művelődési ház táncestjével ért véget. w* Éljen május 1., a munkásosztály nemzetközi seregszemléje!

Next