Dolgozók Lapja, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
YtUIG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1971. május 1. SZOMBAT AZ MSZMP,KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évf. 102. sz. Ára: 1 Forint Májusi zászlók alatt Lobogókat lenget ma a szél, vidám, mosolygós embertömegek vonulnak menetben a májusi zászlók alatt. Ünnep van — a munka, a munkásosztály, a nemzetközi munkásság ünnepe. A legszebb, legnemesebb emberi tevékenység dicsérete, e az alkotásban, a munkában egyérzésű felszabadult, munkástömegek vidám seregszemléje ez a nap. Nincs nagyobb megtartó erő, mint munka, az emberiség fennmaaradásának, boldogulásának e fő pillére. Történelmi véres május elsejék idézik fel azonban, hogy a munkásosztály egységének, az internacionalizmus kialakulásának és diadalmaskodásának fejlődési folyamatában a proletár-keménység milyen dacolva harcos megnyilvánulását is jelentette a zászló magasba emelése. Ma ez a keménység úgy az országépítő szorgalom megnyilvánulása, hogy a munkásság uralmával ez a mi népünk, embersége valóra váltásával, a szocialista eszmék és gyakorlat alapján a kommunizmus békét, jólétet adó panorámáját rajzolja maga elé. A kétkezi és szellemi dolgozók és mindenki más alkotó tevékenysége az alap és a biztosíték ahhoz, hogy a holnap és a távolabbi jövő perspektíváit realitásként fogadjuk el. A mi társadalmunkban a munka, a cselekvés természetességét nemcsak gazdasági eredmények jelzik, hanem az embert magát formáló tevékenység egységes teremtő ereje. Töprengtünk-e az árvíz idején, hogy cselekedjünk, avagy ne, mert hiszen talán nem a mi dolgunk? Ilyen nagy, rendkívüli országos ügyekben látszik meg, hogy embereszményünk hogyan válik valósággá. Ez az eszmény a maga boldogulását és a közösség érdekeit nap mint napi s távlatokban is egyeztetni tudó, dolgozó, alkotó ember. De még nyugdíjasaink sokaságát is meg lehet kérdezni: ha megvan az egészség, a jól megérdemelt pihenés a szó szorosabb értelmében a természetes munkás életrendből való kizökkenést jelenti, keresik hát az alkalmat a tevékenykedésre. Nem szükséges a munkáról, azz ember önmegvalósításának eme alapformájáról dicsérő himnuszokat zengeni itt — az a költők, a szép szavak mestereinek dolga. Azt viszont joggal s büszkén mondhatjuk, hogy a tétlenség, a munkátlanság kiszorult népünk életéből, s ha ilyen szándékkal megélni szeretne valaki, nincs talaja, s a közvélemény mélységesen elítélő véleménye érzelmileg is ellene dolgozik. Ma nem kell arról beszélni, hogy a munka becsület és dicsőség dolga; ma legyen — s van — munkaalkalom; s ez az emberi megnyilvánulási forma éppen maga természetességével avatja pirosbetűssé május első napját. A zászlók alatt ott menetelnek a nemzetközi munkásság hatalmas tömegei. A világon a munkásoknak egyet jelent az Internacionálé dallama, a magasba emelt vörös zászló, Picasso galambja, mely a munkához elengedhetetlen béke jelképévé nőtt. A mai nap a szolidaritás kifejezése is. Mert hiszen alig több mint negyedszázada még a mi munkásságunk is nehéz harcokban ünnepelt. Tudjuk tehát, mit jelent a kapitalista világban a proletariátusnak fennen hirdetni a munka becsületét, s harcolni legtermészetesebb jogaiért. A dolgozó emberek nem állnak egyedül, magukra hagyva sehol e világon. Együttérzésünk, szolidaritásunk segít a kapitalizmusban a lobogó alatt sorakozó munkásoknak, s tettekkel segítünk ott, ahol ez a harc ellenünkben olyan nyílt és emberpusztító, mint az indokínai térségben. A szocialista országok dolgozói nem feledkeznek meg a nemzetközi munkásság iránti kötelezettségeikről. A májusi zászlók alatt vonulnak fiataljaink is, akik apáiktól átveszik a szerszámot, akik tanulnak, hogy magasabb szinten folytathassák a mi mai munkánkat,, akik nem emlékezhetnek véres sokra, terrorra, sötét, májunehéz évekre. Amit ma végzünk, az ő jövőjük értelmét adja majd. A kérges kezek, cserzett arcok között ott sorakozik az a csapat, amelyért történelmi harcot vívtunk s vívunk; a jövő generáció, a szocialista Magyarország fiatalsága. Átsugárzik arcukra ennek a mai ünnepnek a fénye, ha ismereteik között nem is tudják teljes pontossággal és súllyal elhelyezni május elsejéink felszabadultság-érzésének történelmi magyarázatát. Ennek azonban így kell lennie: múlt idézése segít a megértésében, de nem pótolhatja a munkásosztály ünnepének mai, más fényét. Nem az egykori harcokat kívánjuk nekik teljes magyarázatul. Azt kívánjuk, hogy a mából okosan bontsák ki a holnapokat, dolgos kézzel, serényen. A májusi zászló kötelező arra, hogy a munka becsülete, tisztessége mindenütt megadassák; hogy a munkásság történelmi küldetését a hétköznapokban is, minden apró részletében is helyesen értelmezzük és váltsuk valóra, hogy a holnapi munkásoknak, a jövő dolgozó tömegeinek úgy teremtsünk példát, ami alapján nekik is természetes közegük a tettekkel szavazás a szocialista építés mellett. „Minden Demosthenésznél szebben beszél a tett” — ez ma valóság, mert hiszen semmiféle szónoki fordulat nem igazíthatja helyre dolgunkat, ha megtenni elmulasztottuk. Választás után az ország — a mindennapi cselekvés, a munka pedig a dolgozó emberek hétköznapi szavazata politikánk mellett. ájus — tavaszünnep, a tettekben mindig megújulni kész emberek seregszemléje, a munka nyomán virágot bontó ország minden részében. Seregszemléje minden munkásoknak, akikben történelemformáló erők dolgoznak. Seregszemléje szocialista építőmunkánknak, a a jövőnek is szemrevételezése. S mert tudjuk, hogy miért dolgozunk, természetes dolog, hogy a szélben lengő lobogók alatt mosolygósan vonul a money M Újjáválasztott tanácsok ülése Ezekben a napokban ülnek össze első ülésükre az új taácsok. Pénteken tartotta meg alakuló ülését Szőny és Tokod nagyközség tanácsa is. Mindkét helyen beszámolt munkájáról a választási elnökség. Létrehozták az ügyrendi bizottságot, amelyik a tanács munkájáról szóló javaslatát terjesztette az ülés elé. Megválasztották a végrehajtó bizottságot, annak tisztségviselőit. Kinevezték a végrehajtó bizottság ttkárát A szőnyi tanács elnöke ismét Vizúr László lett. A végrehajtó bizottság tagjai: Dibusz Imre, Potháczki Lajos, Sárai János, Sörös Istvánná, Szabó Józsefné és Vasvári Pál. Megyei tanácstagnak Szabó Józsefnét választották. A tokodi tanács elnöke: Lukasz Sándor. A végrehajtó bizottság tagjai: Adámiczky Viktor, Fehér Józsefné, Holenczik Hugó, Mészáros Sándor Horvai János, és Papp Sándor. Megyei tanácstagnak választották: Csipke Györgyöt és Tóth Károlyt. . \ Kollégiumavató és névadó <D ünnepség Esztergomban Kállai Éva nevét vette fel a Tanítóképző Intézet kollégiuma Kollégiumavató és névadó ünnepsége; rendeztek pénteken az esztergomi Tanítóképző Intézetben. A diákotthon — ez idei ezt a rangot viselte — elsősorban szociális létesítmény, szállást ad a tanulóknak. A kollégium ezzel szemben fejlettebb forma, alapvető nevelési feladatokat is ellát. Az egyi lesereglett vendégek előtt Gyarmati Lajos, az intézet igazgatója ismertette azokat az eredményeket, amelyek indokolták az új cím odaítélését. A diákotthonban a nevelő munka kiteljesedett, magas szintű kulturális, politikai életet élnek az ott lakók. Dr. Füri Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője adta át a kollégiummá minősítő határozatot, majd Szűcs Istvánná, a KISZ központi bizottságának osztályvezetője átadta a KISZ kb vörös zászlaját a kollégium KISZ- bizottságának. Erre a zászlóra kerültek fel a testvér kollégiumok, intézmények emlékszalagjai is. Gyarmati Lajos azoknak a nevelőknek és tanulóknak, akik áldozatos munkája révén elérték a megtisztelő rangot „Pro Educatione” emléklapot adott át. Ugyancsak sor került az intézet földszinti folyosóján elhelyezett Kállai Éva portré felavatására is. Végvári János festőművész alkotásánál Molnár Viktorné, az intézet MSZMP szervezetének titkára mondott megemlékező beszédet. Mai számunkban: „Anyuka, szeretlek..." Ki mit csinál az ünnepen Megyei úttörőtalálkozó 1971. Az írástudók felelőssége 3. old. 4. old. 5. old.' JWWJWWiWWJWW_yWA,rt’AVWWW//AV Átadták a kongresszusi zászlót és a vörös vándorzászlót Bábolnának Biszku Béla és Nemeslaki Tivadar az ünneplő állami gazdaságit. Évente visszatérőn szinte haladó hagyományként, ünnepségre jönnek össze minden tavasszal a Bábolnai Állami Gazdaság dolgozói, hogy átvegyék államunk magas kitüntetését, elmúlt évi jó munkájukért, így van ez már 1964 óta, s az idén, sorrendben hetedszer ünnepelhettek Bábolnán az elmúlt esztendő sikereinek tudatában. Az ünnepség most még nagyobb volt a szokásosnál, hiszen nem csupán a „hagyományos” Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlót nyerte el a kollektívája, hanem a gazdaság kongresszusi zászlót is. E kettős kitüntetés jegyében telt el április 30-a, reggeltől estig. Már a délelőtti órákban kedves vendégek érkeztek a gazdaságba, közöttük Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT titkára és dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és ügyi miniszter első élelmezéshelyettese. A vendéglátók között ott volt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Takács Lajos a komáromi járási jág első titkára, a pártbizottgazdaság vezetőivel együtt. A határjárás bizonyosságot nyújtott a szemlélőknek, hogy a nagymúltú gazdaság az idén is gondosan felkészült eredményei öregbítésére. A délutáni órákban a gazdaság központjában több százan gyűltek össze — vendégeik és vendéglátók —hogy tanúi legyenek a magas kitüntetések átadásának. Záhonyi László a gazdaság pártbizottságának titkára üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Soós Gábor a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese méltatta a Bábolnai Állami Gazdaság elmúlt évi termelési eredményeit, a magas kitüntetések elnyerésének körülményeit. Hangsúlyozta, hogy a gazdaság —nem először az utóbbi években — messze túlszárnyalta termelési eredményeivel, mutatószámaival az országos átlagokat, s ezzel ismét példát mutatott az iparszerű mezőgazdasági termelés fejlesztésében. 1970-ben a gazdaság 931 millió forint halmozott termelési értéket ért el, az előző évhez képest több mint 200 millióval többet. Hasonló arányban nőtt az egy dolgozóra jutó termelési érték is, amely végső soron a vállalati nyereség bővülését eredményezte. Míg 1969-ben ez a nyereség 119,1 millió forint volt, 1970-ben 123,2 millió forintot számoltak össze az év végén.Biszku Béla üdvözlő beszédében a Központi Bizottság legutóbbi ülésére utalt, ahol elismeréssel nyugtázták a kongresszusi verseny részvevőinek eredményes munkáját. Közéjük tartozik a Bábolnai Állami Gazdaság kollektívája is, amely most méltán nyerte el a zászlót, s a hozzátartozó díszoklevelet. Kádár ■ János aláírásával. Nemeslaki Tivadar a SZOT nevében gratulált a téshez, amely — mint kitüntemondotta — nem egy ért hanem több esztendő eredményes munkájának a jutalma. Ebben a gazdaságban azonban nemcsak a termelés feltételeinek javításáról gondoskodnak, hanem a dolgozók életfeltételeinek jobbátételéről is. A kettő együtt hozhatja meg a várt eredményt. A köszöntő szavak után Biszku Béla a kongresszusi zászlót, Nemeslaki Tivadar és dr. Soós Gábor a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját adta át dr. Burgert Róbertnek, a gazdaság vezérigazgatójának. A kitüntetés kötelez — mondotta gazdaság vezetője — s minden a bizonnyal az idén is a siker reményében pályázhatja meg az újabb zászlót Bábolna kollektívája. Megkülönböztetett elismerés és köszönet illeti az eredményekért az állami gazdaság törzsgárdáját, amely egyre nagyobb teljesítményekre képes. Az ünnepségen szót kért Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első Úllmra is, aki megyénk vezetőinek nevében üdvözölte a megjelenteket. Szűkebb pátriánk valamennyi dolgozója büszke lehet a bábolnai eredményekre, s mindenki azon munkálkodik a jövőben is, hogy a gazdaság tovább öregbíthesse hírnevét. A Bábolnai Állami Gazdaság valamennyi dolgozója érezze e közös örömet, s azon legyen, hogy ez az öröm minél tartósabb lehessen! Dr. Soós Gábor az álami gazdaság hat dolgozójának nyújtotta át ebből az alkalomból a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. Jó munkájukért 58-an miniszteri kitüntetésben részesültek. Az elnöki zárszó után az ünnepség résztvevőit a Magyar Állami Népi Együttes szórakoztatta „Tiszán innen — Dunán túl” című nagy sikerű műsorával. Bábolna nevezetes ünnepnapja a művelődési ház táncestjével ért véget. w* Éljen május 1., a munkásosztály nemzetközi seregszemléje!