Dolgozók Lapja, 1979. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

ViUe PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VOJQOlÓKém 1978. április 1­­­ • , • XXXII. évf., 77. sz. vasárnap Az mszmp KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Aranyforint Szilárdan, kiegyensúlyozottan A nemzetközi helyzetről, az MSZMP nemzetközi te­vékenységéről szóló jelen­tést, valamint a belpoliti­kai élet egyes időszerű kérdéseiről előterjesztett tájékoztatót vitatta meg és fogadta el a Központi Bi­zottság március 28-i ülé­sén, adja tudtul az a köz­lemény, amelyet a lapok pénteki számukban hoz­tak nyilvánosságra. A ve­zető párt- és állami tes­tületek nemzetközi tevé­kenységét, annak irány­vonalát jóváhagyva a Központi Bizottság meg­különböztetett hangsúllyal mutatott rá: az enyhülést akadályozó tényezők elhá­rításában, a légkört mérgező nemzetközi törekvé­sek visszaszorításában meghatározó szerepe van a szocialista országok együttes fellépésének. Ha­zánk aktív résztvevője a szocialista országok közös erőfeszítéseinek, Helsinki szellemében a nemzetközi enyhülést, a békés egy­más melletti élést szolgál­va. Kiemelkedő jelentőségű­nek ítélte a vezető párt­­­testület Kádár János és Leonyid Brezsnyev ciusi találkozóját, ahol már­­ tárgyalófelek mind a nem­­­zetközi kérdésekben, mind a gazdasági együttműkö­dés továbbfejlesztésének szükségességében és gaz­dag lehetőségeiben azonos álláspontot foglaltak el. A nemzetközi helyzet esemé­nyeit áttekintve a Közpon­ti Bizottság nagy jelentő­ségű tényként értékelte Kambodzsa népének győ­zelmét, hazánk nevében is elítélte lakossága Kína világbékét veszélyeztető t kalandorpolitikáját, a Vi­etnam elleni fegyveres ag­ressziót. A­­ helyzetről szóló nemzetközi jelentést elfogadva a Központi Bi­zottság megállapította: né­pünk üdvözli az iráni for­radalmi változásokat, míg az egyiptomi—izraeli kü­lönbékéről úgy vélekedett, hogy az állandósítja a fe­szültséget a Közel-Keleten. Belpolitikai életünk egyes időszerű kérdéseit elemezve a Központi Bi­zottság jogos elégedettség­gel állapíthatta meg, a párt vezető szerepe érvé­nyesül, s ez legfőbb bizto­sítéka annak, hogy a to­vábbi haladás feltételeit megteremthessük. Ezeknek a feltételeknek a korábbi­aknál célszerűbb kialakí­tásához adott nagy segít­séget a testület 1978. áp­rilis 19—20-i ülésének __ a XI. kongresszus óta vég­zett munkáról és a párt feladatairól — szóló hatá­rozata. A Központi Bizott­ság mostani ülése hang­súlyozta: az áprilisi hatá­rozatban foglaltak végre­hajtása — összhangban a XI. kongresszus határoza­tainak megvalósításával — megfelelő úton halad, a cselekvés egységét, célra­törését, ritmusát és hatá­sosságát azonban némely területen javítani kell. Ezt elsősorban a gazda­sági tevékenységre, mint az állami élet való­fej­lesztésére érthetjük, vo­natkoztathatjuk. A Köz­ponti Bizottság ismételten aláhúzta: szocialista építő­munkánk legfontosabb te­repe ma a gazdaság, s azon belül is első helyen most az 1979. évi népgaz­dasági tervben foglaltak végrehajtása, a tervcélok­kal egyező, ágazati, válla­lati cselekvés áll. Az idei népgazdasági program kez­dete — amint azt a köz­leményben olvashatjuk — ■ megfelelő munkáról tanús­kodik. Éppen emiatt kell fölfigyelni arra a tapasz­talatra, hogy nem minde­nütt értik világosan — az iparcsoporti, iparági irá­nyításiban éppúgy, mint... a termelőhelyeken — az új követelményeknek megfe­lelő gazdasági tennivaló­kat, s ezért a célszerű cse­lekvés is késik a termelő­­tevékenység némely rész­területén. A minőségi, ha­tékonysági követelmények előtérbe állítása — amire egyebek mellett módot kí­nál a termelésnövekedés visszafogottabb üteme, a folyó beruházásokra tör­ténő koncentrálás — nem belátás kérdése, hanem szükségszerűség. A szigo­rúbb gazdálkodási feltéte­lek ellenére közösségek sora bizonyította, hogy megvannak, illetve előte­remthetők a források a népgazdaság egyensúlyi helyzetét javító cselekede­tekhez, fejlesztésekhez termelési eredményekhez,és Tág terepen vizsgálódott a Központi Bizottság bel­politikai életünk különféle összetevőit mérlegelve, hi­szen a szövetségi politika alakulása, a tömegek erő­södő részvétele a közélet­ben éppúgy helyet kapott az értékelésben, mint fegyveres testületek tevé­­­kenysége, az állami élet fejlődése, a kommunisták növekvő aktivitása a párt politikájának képviseleté­ben és megvalósításában. Ez a széles körű áttekintés egyben jelzője annak, hogy a vezető párttestület fo­lyamatosan figyelemmel kíséri a társadalmi-gazda­sági­­ életünk igazodását a változó követelményekhez, azaz­­ nem csak akkor fog­lalkozik egy-egy csoporttal, amikor kérdés­­abban esetleg gondok, nehézségek sűrűsödnek, hanem rend­szeres és következetes el­lenőrzést gyakorol éppen, a párt vezető szerepéből származó felelősségérzettől vezérelve. Kiegyensúlyozott belpo­litikai életünk alapköve a párt bevált politikája, s ezt a politikát a tömegek cselekvően támogatják. Ez éppúgy kedvező hatással van a szocialista demokrá­cia erősödésére, gazdago­dására, mint ahogy ser­kentően hat arra a párt­tagság megnövekedett ak­­­­tivitása is, s azon belül a kommunista példamutatás, a nehéz feladatok vállalá­sa, a kezdeményezések föl­karolása. Hatalmas erő rejlik a cselekedni készek táborának szüntelen gya­­­rapodásában, s ezért nagy cselekvés egységének szerepe termelő- és lakó­helyen egyaránt. A teen­­­dők lényegét a Központi Bizottság így fogalmazta meg: ..a fő feladat szo­cialista vívmányaink meg­őrzése, az anyagi termelés eredményeinek és az el­ért életszínvonalnak a me?s,z­iá>vlítása, a további fejlődés feltételeinek meg­teremtése.” A rehabilitáció közös érdek Meg kell teremteni a vállalat és az egyén összehangolt érdekeltségét! Az SZMT mellett működő társadalombiztosítási akció­­bizottság pénteki ülésén a munkahelyi rehabilitációval foglalkozott. Dr. Szatmári Jó­zsef, Tatabánya üzemi főor­vosa elmondta a beszámoló­ban, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók re­habilitációjára általában nem a kívánt módon kerül sor. A vállalatoknál túlnyomó­részben csak kisegítő munka­köröket jelölnek meg, ame­lyeket, csökkent munkaképes­ségűek számára alkalmasnak találnak, hogy­ hasznos mun­kát­­­égezzenek. A legtöbb helyen nem alakítottak ki olyan részlegeket, ahol ered­ményesen foglalkoztathatnák az egészségileg károsult, kró­nikus megbetegedés vagy bal­eset miatt megváltozott mun­kaképességű embereket Saj­nálatos módon sokkal na­gyobb a törekvés a nyugdíja­zásra, vagy a pénzbeni szo­ciális támogatás igénybevéte­­lére. Sehol nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy átképezzék a rehabilitált személyeket, és ezzel is segítséget nyújtsanak munkába állásukhoz. A szak­másított munkakörökben való elhelyezés pedig a rendszerint kialakuló kereset­csökkenés gondjait is megszüntetné. A rehabilitációs munka javítása érdekében feltétlenül eredmé­nyesebbé kell tenni az üzem­orvosi ellátást is. A szűrő­vizsgálatok során ugyanis többnyire a 40—50 év közötti életkorú emberek esetében ta­pasztalható a munkaképeség megváltozása. A feladat te­hát adott az üzemorvosok számára; a gondozómunkát, a gyógykezelést úgy kell nezni, hogy megállítható­vé­le­gyen az egészség­károsodás, illetve állapotjavulást köny­velhessenek el. Elgondolkodtató adat, hogy 1978-ban az orvosi bizottság­ihoz került rehabilitációs igé­nyek 41 százaléka bizonyult jogosnak Tatabányán, és rehabilitált személyek 25 szá­­­zaléka a szénbányáknál dol­­gozott. Lassan halad azonban a megváltozott munkaképessé­gű dolgozók megfelelő mun­kakörülményeinek megte­remtése, és ez nem csupán a vállalatok hibájaként róható fel. Sokan u ugyanis arra törekednek, hogy inkább rok­kanttá nyilvánítsák őket. 1967 és 1977 között­­ például 27 százalékkal nőtt a 10 ezer dolgozóra jutó rokkantosítás, de az utolsó 5 évben kétszer annyi volt az esetek száma, mint az azt megelőző 10 év­ben. Ahhoz tehát, hogy jelen­tős előrelépés legyen a j.­.­­ha­­bilitációs munkában, meg kell teremteni a vállalat és az egyén összehangolt érdekelt­ségét. Mai számunkban: Óvoda épül, társadalmi összefogással Félmilliós beruházás, kinek, minek? 3. oldal Valami jó vicc április 1-én 4. oldal Film, irodalom, képzőművészet, zene 5—7. oldal Család, otthon 9. oldal ■DBBMHMHi EBÉD AZ AUTÓBUSZON. A Budapesti Közlekedési Válla­lat egy IKARUS­ 260-as típusú autóbusz átalakításával moz­gó ebédlőt készített dolgozóinak. A különleges busz a sza­badban dolgozó munkásokat keresi fel ebédidőben. Képün­kön: ebéd az autóbuszon Külszíniek A bányaüzemek külszíni dolgozói igen nagy segítséget adhatnak a föld alatt szenet fejtő társaiknak. A folyama­tos termelés igen sok esetben az ő munkájuknak is kö­szönhető. Éppen ezért az itt dolgozó szocialista brigádok fő feladatai között a termelés elősegítése szerepel. Képein­ken a Tatabányai Szénbányák XV.c bányaüzemében dolgozó külszíniek napi életébe pil­lanthatunk be. A bányaüzemek vezetékeit régebben elektromos forrasz­tással kapcsolták össze, újab­ban a hidraulikus kézi prést vette át ezt a feladatot. A KS—14 hazai gyártmányú sajtolópréssel Soós Tibor vil­lanyszerelő a kábelek végére alumíniumsarukat sajtol A tmk-üzem dolgozói min­den hseten egy alkalommal el­végzik a föld alatt a megelő­ző karbantartást, de a kül­színen is feladatuk a javítás. Pataki István és Nagy József a soros nagyjavítást végzik a­­ berendezésen A bányaüzemben négy román gyártmányú bányamozdon­­­nyal szállítják a föld alatt a töltőállomástól a lejtakna szállítópályáig a szénnel teli csilléket. A 45—50 csillét von­szoló mozdonyok állandó műszaki felügyelet mellett üzemel­nek. Közülük a kisebb meghib­ásodás miatt felszínre szállí­tott egyik mozdonyt javítja Pölacsek István és Koszovárt Károly' * Nőtt a dolgozók jogi ismerete, tájékozottsága Jogsegélyszolgálat az állami gazdaságokban Évente egyszer tartjuk meg azt az értekezletet, ame­lyen a MEDOSZ megyebi­zottságának munkatársai ta­lálkoznak az állami gazdasá­gokban működő jogsegély­szolgálat vezetőivel, vala­mint az ottani szb-titkárok­­kal. A tanácskozás célja, hogy az előző esztendő tapasztala­tait összegezzék, és meghatá­rozzák a tennivalókat. Az „idei” a közelmúltban volt. A megyénkben 1976 óta működő jogsegélyszolgálat an­nak idején azt a célt tűzte ki, hogy a dolgozók minél lisebb jogi tanácsadását szó­el­lássa, s ezzel hatékonyan hoz­zájáruljon a munkahelyi lég­kör javulásához. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy ha nem is teljes mértékben, de sikerült megközelíteni a célt. Az elmúlt évben is igen sokan keresték fel az állami gazdaságokban­­ működő jog­segélyszolgálat vezetőit, kü­lönböző kérdésekben kértek és kaptak jogi tanácsot. Leg­többjük a munkaüggyel kap­csolatos problémáira keresett választ, nem egyszer a mun­kaügyi döntőbizottság határo­zata nyomán. Mások szemé­lyes kéréssel fordultak a jo­gászokhoz, amelyekbe bele­tartozik egy-egy adásvételi szerződés megszövegezése éppúgy, mint a válóperrel kapcsolatos jogi kérdések. Ki­alakultak a tanácsadás leg­jobb formái is, amelyek nem elsősorban a meghatározott fogadóórák megtartásából áll. Az illetékeseknek hívásra vagy anélkül ki kell menni a helyszínre, s­ ott­­ találkozni a panaszossal. E találkozások közvetítésére nagyon alkal­masak a szakszervezeti bizal­miak. Amint azt a résztvevők hangsúlyozták, a jogsegély­szolgálat továbbra is a jogi tanácsadást és felvilágosítást tartja elsőrendű feladatának, és nem kívánja átvenni sem a munkaügyi döntőbizottsá­gok, sem az ügyvédi munka­­közösségek tennivalóit. Kü­lönösen nem, ha például egy bonyolult gyermektartási per­ről van szó, vagy éppen egy nagy értékű családi ház adás­vételét kívánja az illető pa­naszos — úgymond „ingyen” — megcsináltatni. Nem zár­kóznak el azonban továbbra sem a szolgálat tagjai a mun­kával kapcsolatos panaszok kivizsgálásától, s természete­sen egy-egy kérvény megírá­sához is szívesen segítséget nyújtanak a rászorulóknak. Az eddigi legnagyobb érde­mük, hogy tevékenységükkel valóban hozzájárultak a munkahelyi légkör javításá­hoz, elérték, hogy a dolgozók nem töltenek el pusztán tájé­kozódással órákat, vagy na­pokat a munkaidőn belül vagy kívül. A jogsegélyszol­gálat tevékenységének és az általános jogi propaganda fej­lődésének köszönhető, hogy a­­ tapasztalatok szerint nőtt a dolgozók jogi ismerete, tájé­kozottsága. Igen sokat segít ebben a gyorsan, nagy nép­szerűségnek örvendő „Házi jogtanácsadó” című sorozat, amely témánként, köznapi nyelvezettel tárgyalja az egyes jogi formulákat. Nem új jelenség, de ismét érdemes hangsúlyozni, hogy minden erővel fokozni kell a dolgozók jogi felvilágosító munkáját, vagyis többet kell tenni a jogpropaganda ter­­­jedésének érdekében. Ezért­­ határozták el több gazdaság­ban az újabb előadássoroza­tok rendezését, amelyen legtöbbet, vitatott jogi kérdé­­­sekre kérnek választ a szak­­­emberektől. Továbbra is elő­fordulnak a jogsegélyszolgálat munkájában elvi problémák,­ amelyek orvoslásra várnak.­ Az viszont már eldöntött és jól bevált gyakorlat, hogy a jogász szakemberek konként tájékoztatják idősza­kájukról és a felmerült mun­jogi kérdésekről a gazdaságok ve­zetőit. Ez ugyanis hozzájárul­hat további munkajogi prob­lémák elkerüléséhez. Igen jó gyakorlat, ha a gazdaságok­ üzemi híradójukban többet foglalkoznak a jogsegélyszol­gálat munkájával, s egy-egy­­ ügyet rész­letesebben is pro­­­pagálnak. Rövid idő alatt becsületet szerzett magának az állami gazdaságokban működő jog­segélyszolgálat, s az a adat, hogy e becsületet a fel­to­vábbiakban is megőrizzék az arra hívatottak. ».

Next