Dolgozók Lapja, 1979. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

V1LÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! 1979. május 3., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A^€ forint Hagyományosan színes felvonulások ország- és megyeszerte május elsején Május 1. ünnepét nem tudjuk másként elképzelni, mint virágosan, napfényesen. A tavasz e gyönyörű napjára, a világ proletariátusának ünnepére, minden harsogóan üde zöld lesz, nászát üli a természet, a világ. Most, a 35. sza­bad május elsejére is így történt, kivéve az esőt, amit nem akartunk számításba venni. Az ünnep előtti napokban még reménykedtünk, hogy felszakadnak a felhők, de sajnos, nem így történt, május 1-én olyan vízözön zúdult alá, hogy csaknem elmosta a nagy seregszemlét. Pedig kár lett vol­na, ha a nagy nekikészülődés az ünnepre semmibe vész, hi­szen rengeteg munka, lelkes tenni akarás előzte meg. Az üzemekben már hetekkel előbb készültek, hogy egy-egy új makettal, díszítő elemmel ismét gazdagabbá tegyék felvo­nulásukat. A proletárnemzetköziség, az internacionalista szolidari­tás jegyében ünnepelte Budapest népe május 1-ét a mun­kásosztály nagy nemzetközi ünnepét. A Városligetet kör­nyező utcákban kedden, a szemerkélő eső ellenére, már a reggeli órákban tízezrével gyülekeztek a főváros 14 kerü­letét képviselő üzemek, intézmények dolgozói. Ünnepi kön­töst öltött ez alkalomra a Felvonulási tér, vörös és nemzeti­­színű zászlókat lobogtatott a szél. A Népköztársaság címe­rével ékesített márványburkolatú díszemelvényen néhány perccel 10 óra előtt foglalták el helyüket a párt és a kor­mány vezetői, köztük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a Poli­tikai Bizottság tagjai. Ott voltak a főváros párt- és tanácsi vezetői, a társadalmi és a tö­megszervezetek képviselői, a­ munkásmozgalom veterán harcosai. A neves közéleti személyiségeket és a munkásosztály nemzetközi ünnepét Budapesten töltő külföldi szakszerveze­ti delegációkat úttörők ezrei köszöntötték vörös szegfű­­csokrokkal. Pontban 10 órakor harsantak fel a fanfárok, majd elindult a menet élén a nemzetköziség gondolatát jelképező zászlósor, s a nagyméretű ötágú vörös csillag amelynek sugarait a különböző nemzetek zászlói alkották. Miközben a tér közepén magasra vonták a proletárnemzet­­köziség zászlaját, óriási földgömb, óvó kezek fészkében, majd a Tanácsköztársaság emlékét idéző plakát „mobilizált” mása — fiatalok ezrei rajzoltak a térre. Ezt követően kez­dődött meg a budapestieket képviselő mintegy 250 ezer dol­gozó felvonulása. TATABÁNYÁN­ minden utca­­ház díszbe öltö­zött. A főtéren épülő Árpád­­szálló már felszerelt homlok­zata mutatta, milyen épülettel lesz gazdagabb szép megyeszékhely. Reggel kilenc­­ órakor az eső ellenére is meg­indult az esernyős emberára­dat Újvárosban, a gyülekező­helyek felé. A szélverte eső­től azonban az esernyő sem sokat védett, s az emberek behúzódtak a lépcsőházakba, ott várták az idő jobbra for­dulását. Már-már úgy az eső lesz az erősebb, tűnt, de amikor tíz órakor a bányász fúvószenekar megadta a jelt, hívó hangjára megelevenedtek az utcák, s megindult az em­beráradat a Felszabadulás té­ren emelt díszemelvény felé. A menet élén most is a me­gye és a város politikai, tár­sadalmi és gazdasági életének vezetői jöttek, a munkásmoz­galom veteránjai, s kitüntetett dolgozók, a munka legjobbjai. És amikor elfoglalták helyü­ket a díszemelvén­yen. a KISZ- fiatalok díszalakulata, majd az iskolások esernyős hada­­ kö­vetkezett, a gimnázium ta­nulói, a szakközépiskolások serege. Zászlóerd­ő emelkedett a fe­jek fölé. Az idő sem tudta elvenni a jókedvet. Ötletes makettek mutatták be egy-egy terület fejlődését. Bemutatkoz­tak az egészségügy szakterüle­tei is, a körzeti orvosi ren­delők hálózatát, kocsira sze­relt rendelő példázta, az ol­dalán felirat: huszonkét fel­nőtt és tizennégy , gyermek­­körzeti rendelő látja el Ta­tabánya lakosságát. A pedagó­gusok menete élén az óvodai: dolgozói haladtak kisgyerme­kekkel, játékokkal. Az üzemek sorát a Tatabá­nyai Szénbányák nyitotta meg. Dolgozóinak fegyelmezett me­nete, impozáns felvonulása nagy elismerést váltott ki. A többszörös élüzem, a Keleti I. Bányaö­­­vi dolgozói után az ugyancsak többszörös élüzem, a Nyugati I. Bányák dolgozói k­ö­vetkeztek. A vállalat vala­mennyi üzeme bemutatkozott. Ott láthattuk a modern bá­nyászkodás gépeit. Nagyegy­­háza—Mány építésének törté­nete is megelevenedett a se­regszemlén. a­ nagyegyházi bánya a tervezettnél egy év­vel korábban, 1981-ben ad majd szenet. Kedves színfolt­ja volt a bányászok sereg­szemléjének a Keleti, II. bá­nyaüzem földgömbje, amelyből kiengedték a békét jelképező galambokat és a csordakúti bányaüzem dolgozóinak gyer­mekei, akik úttörő-kendőkkel ajándékozták meg a díszemel­­vényen állókat, akik a csu­romvizes kendőket a nyakuk­ba kötötték. A Bányagépgyártó Vállalat tatabányai üzeme profiljából adott ízelítőt a felvonuláson, az ipari szövetkezetek ugyancsak. A Keripar 5. sz. Fémipari Gyá­rának dolgozói bemutatták azt a nagy változást, ami üze­mükben az alvázgyártástól napjainkig végbement. Békét hirdető feliratok emelkedtek a fejek fölé. A nemzetközi gyer­mekév sokféle formában ki­fejezésre jutott a felvonulá­son. A Magyar Tanácsköztár­saság S0 évvel ezelőtti ese­ményeire utaló jelszavakat, plakátokat láthattunk. Szép volt a Komárom megyei Álla­mi Építőipari Vállalat 11oka­­zóinak felvonulása. A 30 éves vállalat ma már évente 1500 lakást ad át, ezen kívül szám­talan közintézményt. Modern gépei a termelékenység növe­lésének a szolgálatában áll­nak. A tatabányai dolgozókkal vonultak fel a­ környező köz­ségek dolgozói is, élükön Körftye: Mezőgazdasági Kom­a­bináttal, amely évente 1,6 mil­liárd termelési értéket állít elő. Az üzemek seregszemlé­jét a közlekedési dolgozók zárták: a Volán 18. sz. Válla­lata, a KPM, a vasút, és az AFIT munkásai, alkalmazot­tai. Végül mint mindig, m­­ost a bányaiskolások díszala­kulata fejezte be a felvonu­lást. Nagyszerű volt a megye­­székhely dolgozóinak sereg­szemléje. Fegyelmezett, jól szervezett. És, ha nem is vettek részt a felvonuláson 85 ezren, mint ahogy az eddigi részvételek alapján gondolták a szervezők, de nem is voltak sokkal kevesebben. TATÁN sem volt kíméletes az időjá­rás, de nem riasztotta vissza sem a felvonulókat, sem az érdeklődőket. Az idén is zsú­folásig megtelt az Ady End­re út, amely az elmúlt tendőben tovább szépült, és a­tavalyi felvonulás óta gazda­­­godott a megye ABCr áruházával, az legnagyobb Öreg-tó étteremmel... és hosszú len­ne a sor, ha azt is elmonda­nánk, hogy a várossá nyilvá­nítás negyedszázados jubileu­mát ünneplő Tata mennyit fiatalodott, szépült. Az eredményekről, amelye­ket az intézmények, vállala­tok elértek, hallhattunk ak­kor, amikor a dolgozók el­vonultak a dísztribün előtt és a hangosbeszélő köszöntötte őket. Láttunk sok új ötletet is, amely akkor lett volna igazán lenyűgöző, ha szélcsend és verőfény van. a nagyobb vállalatok tatai egységei, rész­legei közül több összevontan vonult fel. Talán arról kell még meg­emlékeznünk, hogy szép idő­ben is nagy munka a felvo­nulás megszervezése, lebonya­(Folytatás a 3. oldalon) Fiatalok a tatabányai menet élén A szovjet földtani expedíció tagjai is felvonultak Dekoráció a gyermekév jegyében Tatai pillanatkép. Népviseletben — esernyővel A május 1-i felvonulás üzenet a világnak Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a fővárosi dolgo­zók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott: — Hűvös, borult, esős az idő munkáspártjainak, a haladó, — ennek ellenére nagyszerű, a békéért küzdő embereknek, felemelő érzés, hogy részese — Ez a felvonulás aktív ás lehet az ember ennek a bu- cselekvő szolidaritást fejez ki dapesti május 1-i felvonulás- Vietnam, Kambodzsa, Laosz, nak. Politikus, öntudatos, lel­kes az a május 1-i ünnep, amely — biztos vagyok benne — hasonlóan jó hangulatú hazánk­­ más városaiban és helységeiben is. E május 1-i felvonuláson kifejezésre jut népünk politikai­ egysége, az, hogy társadalmunk egyetért szocialista törekvéseink alap­kérdéseiben. Kifejezésre jut a szocialista hazafiság és nemzetköziség érzése, és az is, a­hogy dolgozóink büszkék a becsületes munka eredmé­nyeire. Erre az alkalommal, a Központi Bizottság és a ma­gam részéről szívből köszön­töm május 1-ét ünneplő né­pünket.­­ A feladatokról, a mun­káról ezúttal nem szólok rész­letesen, hiszen a munkáshét­köznapokon ez szinte állandó témánk. Annyit azonban meg­említek, hogy közvéleményünk egyetértéssel fogadta az idei esztendő feladatairól szóló programot, s a dolgozók leg­szélesebb körei a korábbinál is komolyabban, egységeseb­ben, nagyobb öntudattal és lendülettel fogtak hozzá a fel­adatok ér­vényes megoldá­sához. S ehhez csak annyit, hogy mi, akik a Központi Bi­zottságban dolgozunk, éppen ezért optimisták, bizakodóak vagyunk. — Tapasztalataink szerint munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, az értelmisé­giek, az alkalmazottak óriási többsége becsülettel és ered­ményesen végzi munkáját. Az is nagyon fontos, hogy kivé­tel nélkül mindenki megért­se: a szocializmus a munka társadalma, s mindig a mun­kával tudtunk közelebb jutni céljainkhoz. — Ez a budapesti május 1-i felvonulás, az a mód, ahogy népünk május 1-ét ünnepli, üzenet a világnak. Felvonulá­sunk üzenet a szovjet nép­nek, a szocializmust építő né­peknek, s kifejezi, hogy hűek vagyunk a barátsághoz, esz­méinkhez, közös ügyünkhöz, közös harcunkhoz. Felvonulá­sunk a teljes és fenntartás nélküli szolidaritás szavát kül­di a világ kommunista­ és Délkelet-Ázsia, Ázsia népei iránt, amelyek a haladásért és az önálló fejlődés jogáért küzdenek. .A szolidaritás sza­vát küldjük az afrikai népek­nek, a faji megkülönböztetés ellen harcoló dél-afrikaiak­nak. A szolidaritás szavával üzenünk Latin-Amerika né­peinek, Chile népének, min­den szabadságáért küzdő em­bernek. — E gondolatok jegyében, az igazi szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség szel­lemében ünnepli a magyar nép május 1-ét. Nagyszerű dolog ez. Meggyőződésem, hogy ha­ egységünket, a közös cselekvésre való eltökéltsé­günket megőrizzük, töretlenül haladhatunk előre nagyszerű céljaink felé, a szocialista tár­sadalom építésének útján. A televízió május 1-e esté­jén műsorösszeállítást készít a felvonulók kérései alapján. Szívesen teljesítenénk Kád­ár elvtárs kérését is — mondta a tv riportere. — Üdvözlöm a kezdeménye­zést, a felvonulók meg is ér­demlik, hogy kívánságuk sze­rinti műsorok hangozzanak el — mondotta Kádár János, majd hozzáfűzte: — Május elseje­­ azt is jelképezi, hogy népünk a jelenért és­­ a holna­pért dolgozik, s amikor a holnapot említjük, a jövő nemzedékeire, a gyermekekre gondolunk. Ismeretes, hogy 1979 a gyermekek nemzetközi éve, ami önmagában is szép gondolat. Az idei május 1-ét a gyermekek jövője iránti fele­lősségérzet jegyében is ünne­peljük. Ezért azt kérem — s gondolom, ezzel a kívánsággal nem leszek egyedül —, hogy a kívánság program keretében sugározzanak valamilyen szép műsort a gyermekeknek —fe­jezte be nyilatkozatát a Köz­ponti Bizottság első titkára, Losonczi Pál. Kádár János és Lázár György Budapesten a dísztribünön Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­­tanács szerdán ülést tartott. Szekér Gyula miniszterel­nök-helyettes beszámolt a Ni­gériai Szövetségi Köztársaság­ban folytatott tárgyalásairól, valamint a magyar—iraki gaz­dasági együttműködési állandó vegyes bizottság ülésszakáról. A kormány jóváhagyólag tu­domásul vette a jelentéseket. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a közleke­dés- és postaü­gyi miniszter előterjesztését a közlekedés­politikai koncepció továbbfej­lesztéséről, valamint, a meg­valósítása érdekében szüksé­ges több állami intézkedéseket tartalmazó munkaprogramról. Úgy határozott, hogy az ab­ban sági foglaltakat a népgazda­wőkben kell érvénye­síteni A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI)

Next