Dolgozók Lapja, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Megkezdte munkáját a LEMP kongresszusa A varsói tudomány és kultúra palotájában vasárnap ünnepélyes keretek között megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. Az ország vezető ereje, a lengyel munkásosztály, a lengyel kommunisták nevében 1776 küldött tanácskozik majd öt napon keresztül a párt és az egész lengyel társadalom előtt álló aktuális és hosszú távú társadalmi-gazdasági feladatok megoldásának stratégiájáról. A kongresszus által kidolgozásra és elfogadásra kerülő irányvonal meghatározó lesz az ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetének alakulásában. Mindez jól tükröződik a tanácskozás iránt megnyilvánuló nagyfokú belföldi és nemzetközi érdeklődésben. Az 1980— 81-es társadalmi-gazdasági válságon immár úrrá párt ma minden erejét lett a továbblépést, a fejlődés gyorsítását szolgáló feladatok kidolgozására és végrehajtására fordíthatja, nyugodt, a problémákat nyíltan feltáró, de a tennivalóktól meg nem rettenő légkörben. Ezt várja a kongresszustól a LEMP több mint 2 millió tagja, az egész lengyel társadalom. Az ünnepi zászlódíszbe öltözött lengyel főváros központjában magasodó kongresszusi palotában vasárnap délelőtt Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára köszöntötte a kongresszusi küldötteket, a tanácskozás hazai és külföldi vendégeit, köztük Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát, akit a küldöttek hosszan tartó tapssal üdvözölték. A kongresszusra érkezett 107 vendégküldöttség között foglalt helyet a Magyar Szocialista Munkáspárt delegációja, amelyet Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára vezet. A lengyel himnusz és az Internacionálé eléneklése után a küldöttek egyperces néma felállással adóztak a két kongresszus közti időszakban elhunyt kommunisták, köztük Wladislaw Gomulka emlékének. Ezt követően az elnöki tisztet betöltő Józef Czyzek javaslatára a küldöttek elfogadták a napirendet és megválasztották a kongresszus munkabizottságait. A központi bizottság beszámolóját, amely „A párt feladatai a szocializmus fejlesztésében Népköztársaság és a Lengyel megszilárdításában” címet viselte, Wojciech Jaruzelski lsmertette. A LEMP KB első titkára beszédének bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy öt évvel ugyanezek között korábban a falak között, rendkívüli körülmények között, rendkívüli kongresszusát tartotta párt. A X. kongresszus bár a nem rendkívüli, mégis különleges jelentőségű, mert egy rendkívül nehéz korszakot zár le és egy feladatokban gazdag, reményteli új korszakot nyit meg. 1980—1981-ben a hetvenes években elkövetett politikai hibák a munkásosztály tiltakozását váltották ki. Az így kialakult társadalmi-gazdasági válsághelyzetben az államnak az ország alapvető létérdekeinek megvédése érdekében kellett a rendkívüli eszközökhöz nyúlnia. Ez azért történt, hogy lehetővé váljon a társadalmi újjászületés, út nyíljon a szocialista megújulás felé. A IX. kongresszus óta eltelt öt év alatt — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára — számtalan nagy jelentőségű pozitív folyamat indult meg az ország politikai és gazdasági életében. Azonban igen sok területen vannak még lemaradások, késnek győző eredmények, a megugyanakkor megítélésünk szerint megvan a kellő erőnk ahhoz, hogy a fennálló nehézségeken úrrá legyünk, sőt képesnek érezzük magunkat arra is, hogy tovább lépjünk az intenzív társadalmi-gazdasági fejlődés irányába. A lengyel társadalom előtt álló legfontosabb feladat ma — húzta alá — a fejlődési folyamatok meggyorsítása, az elvesztegetett idő pótlása, a műszaki-technikai haladás terén elszenvedett lemaradás behozása. Az előttünk álló feladatok nagysága és összetettsége ellenére optimisták vagyunk. A lengyel munkás- osztály a legelkeserítőbb (Folytatás a 2. oldalon.) rumy >nmmíTiir^fff<iniwiii Kiállítás Budapesten Komárom megyei művészek bemutatkozása „Valamilyen hallgatólagos szabály szerint a fővárosi kiállítóhelyek rendszerint fővárosi alkotók munkáit, a vidéki múzeumok, művelődési házak pedig általában a vonzáskörzetükbe tartozó művészek alkotásait állítják ki. Ez a munkamegosztás már csak azért sem egészséges, mert merev struktúrákat képez.” Ezeket a gondolatokat Fecske András, a Budapest belvárosában (VII., Akácfa út 2.) működő Hollósi Simon Galéria gazdája vetette papírra, majd „felrúgta a törvényt” és — Megyék — művészek címmel sorozat szervezésébe fogott. Elsőként a Komárom megyei festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek tárlatának adott otthont. Szűkebb hazánk 25 alkotójának közel 40 munkája látható július 26-áig a kiállítóteremben. A fenti számok is bizonyítják, hogy miatt nem volt a helyszűke lehetőség annak a széles palettának a bemutatására, ami megyénk művészeti életét jellemzi. Mozaik ez a kiállítás, amelynek darabjait a sokféleség jellemzi. A tárlaton többnyire olyan alkotások szerepelnek, amelyeket létrehozóiktól megszoktunk, de találkozhattunk meglepetésekkel is. Ilyen volt Varga Bencsik József három assemblage-e. Korábban csaknem mindenütt grafikákkal jelentkezett, így formabontó „dobozai” kellemes csodálkozást okoztak. Salló István, a néhány éve székelyföldről Tatabányára települt fafaragó művész népi ihletésű domborművei sejtetik, hogy jelenléte várhatóan a jövőben is emelni fogja megyénk művészeti életének rangját. Végvári I. János megújulása sokaknak feltűnt, Balatoni Klára alkotásainak felfedezése élményt jelentett. A művésznő ugyanis régen elszármazott megyénkből, fémtárgyait kevesen ismerik. Más „messzire” szakadt művész munkája is belekerült a válogatásba, hiszen a földrajzi távolság nem zárhatja ki az idetartozást. A művészeti élet helyi szervezői tudatosan törekednek arra, hogy az elköltözőkkel később se szűnjön meg a kapcsolat. Ebben általában a másik fél is jó partner, hiszen nagy részük büszkén vallja magát idetartozónak. Tasnádi Attila művészettörténész a megnyitón elhangzott beszédében meg is indokolta a kötődés feltételezhető okait. Véleménye szerint szűkebb hazánk művészeti élete a végletes és átmeneti életformák máig tartó együttélése miatt rendkívül sokszínű. Ebben a tarkaságban figyelemreméltó értékek születnek. A helyi hagyományok ereje is máig él, elég Vaszary János alkotó-szervező életművére gondolni. Hogy Komárom megye mégis az országos művészeti gondolkodás perifériáján van, az leginkább azzal magyarázható, hogy kevesen ismerik az itt fellelhető értékeket. A megnyitón, amelyen Vitai Ildikótól megzenésített verseket is hallhattunk, jelen volt Harsányi Lászlóné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, és Szikora Henrikné Tatabánya tanácselnök-helyettese. — sz — Visszapillantás a Parlamenti mozaik z ember óhatatlanul megilletődik kissé, akárhányadszorra lép be az Ország Házába. Az Országgyűlés ülésének idején különösen így van ez. Aztán az eligazítók udvariassága, a fesztelen légkör egyszeriben kioltja lanatnyi feszültséget,a pilA folyosókon már jóval a kezdés előtt nagy a zsongás. Akik korábban érkeztek, csoportokban kisebb-nagyobb beszélgetnek. A tévések utolsó kamerapróbáikat tartják, a fotóriporterek „élesre töltenek”, s a fényviszonyokat méregetik. Délelőtt sül a ház, tízkor elcsendőSarlós István megnyitja a nyári ülésszakot. Megkezdődik a költségvetési törvényjavaslat vitája. S hogy komoly dolgok tárgyalása közepette is helye lehet egy-egyjabb megjegyzésnek, vidáorra Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének záró gondolatai is jó példát adtak. Utalva arra, hogy gazdaságunkra nehéz próbatétel vár a második félévben, így búcsúzott képviselőtársaitól a nyári szabadságok előtt: „Kívánok mindenkinek, vezetőnek és dolgozónak jó pihenést, természetesen az igénybe vehető szabadság törvényes időtartamára. A gazdaságban nincs nyári szünet, a gyárakban ezentúl is dolgozni kell, s ősszel már világbajnokság sem lesz...” Humoros megjegyzésekben később sem volt hiány. Szó esett arról, hogy a költségvetési hiány az elmúlt évben emelkedett, s azt pótolni kell. Kávézás közben több dolog eszembe jutott. Lehet, hogy házon belül megkezdődött már a hiánypótlás? Vagy csak az egészségünkre kívánnak vigyázni, ugyanis egy kávé tíz forintba került ... Telefonálni az Országházból sem akármilyen tett. A telefonszobában a hölgy kedvesen fogad. Aztán ötszöri próbálkozás után mosolyogva tárja szét a kezét: szabad vonalra még egy kicsit várni kell! Tudja, hárommal kevesebb van, mert át kellett csoportosítanunk. Megyénk egyik képviselője Eck Tibor, a LATEX tatai szőnyeggyárának igazgatója is előzetesen tájékozódott a hadsereg belső életéről, gondjairól. Felszólalásában lehangoló képet festett arról, hogy sorkötelesek fizikai erőnléte jóval elmarad a hadseregben támasztott követelményektől. Javasolta, hogy az általános- és középiskol szünetben erről is szót váltottak megyénk egyik alakulatának képviselői, Tóth István ezredes, Szekeres József ezredes, Sipos Géza alezredes. Kákonyi Ferenc alezredes, a polgári védelem megyei parancsnoka 23 éves törzscsapatszolgálata alatt tapasztalta, hogy az alkalmassági vizsgálaton olyanok is „átcsúsznak”, akik nem bírják a fizikai megterhelést, s ez még nehezebbé teszi számukra a katonai szolgálatot. A hivatásosok között természetesen gyakori téma az utánpótlás is. Katonaküldötteink osztották Eck Tibor véleményét: a tiszti pályát csak nagyobb társadalmi megbecsüléssel, erkölcsi és anyagi elismeréssel lehet vonzóbbá tenni. Sajátos gondokat feladatokat, Cseri József említett határőr százados is. Jegyzetfüzetében gyorsan teltek a lapok: mint mondotta, a képviselők javaslatait, a honvédelmi nevelés másutt szerzett tapasztalatait igyekszik majd hasznosítani munkája során. A fegyveres erők testületek valamennyi egyessége részére ugyanúgy vonatkoznak a honvédelmi törvény előírásai, követelményei. A határőrségnél sincs ez másképp. Fontos az előképzés, a honvédelmi oktatás, a szoros együttműködés az MHSZ-szel, annál is inkább, mivel 18 hónap alatt kell olyan katonákat nevelnünk, akik felelősséggel látják el fegyveres szolgálatot, megabízhatóan őrzik az államhatárt. kovács — veizer * lákban emeljék a testnevelési órák számát.