24 óra, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

Anyák napjára Szólj rám a­ ­z én anyám az, aki karjában há­roméves gyerme­kével úgy tudott nyolc lépcsőfokot leesni, hogy a gyereknek haja szála sem görbült. A te anyád az, aki amikor negyvenfokos volt a lázad, ott ült az ágyad mellett, priznicet rakott rád, törölte verej­tékező homlokod, s ad­dig nem tágított onnan, amíg újra „harminchat fokos” lázban nem égtél csak. Az ő anyja az, aki amikor felnőtt gyermeke haldokolt, öngyilkos lett: „tartsuk be a sorrendet!” — írta búcsúlevelé­­b­en... A ti anyátok az, aki még mindig feketében jár, mert képtelen el­hagyni gyászos fájdal­mát amiatt, hogy vesztetek a harcban,oda­Az övéké pedig, a bűnösöké is anyaként bocsát meg eltévedt fiának... Mi, valamennyien tud­juk-e hát, hogy milyen az anyánk? Én Attilával mondom hogy megcsalt, mert korán elment. Te azt mondod türelmetlenül, hogy most, mikor már túl van a nyolcvanon, egyre csak idegesít. És ő, aki fölépült halálos bajaiból, őrültnek mond­ja­ öngyilkos anyját. A ti gyászoló anyátok pedig, meghalt hősök, titkon még mindig ha­zavár. Ez élteti csupán. És ők, akik bűnük büntetése elől gyáván menekülnek anyjuk sze­­retetébe feloldozásért, csak kihasználják a kölykét féltő asszony érzését. Mi valamennyien há­látlanok vagyunk! Mert az anyai szeretet akko­ra, hogy a gyermekek legnagyobb igyekezetük­ben is csak adhatják annak töredékét vissza. De hálátlanságunk miatt sem támad harag anyánkban, mert ő mindent megért. Ez az ő szívesen vállalt tiszt­sége. M­it nem adnék, ha egy összefonódott zuhanásban — mint akkor a lépcsőn — ismét érezném óvó karját, és közben a hangját is hallanám az esésben, amint rám szól: ne mozdulj, vi­gyázz! Gy. Zs. n Itt volt május elseje... MSZOSZ-nagygyű­lés a Városligetben A munkanélküliség a ma­gyar társadalom legfőbb problémája. Szomorú aktua­litását jelzi az is, hogy a május 1-jét megelőző he­tekben a munkanélküliek száma már meghaladta az 500 ezret — hangoztatta Nagy Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke pénte­ken, a Városligetben szer­vezett szakszervezeti nagy­gyűlésen. Az MSZOSZ el­nöke beszédében leszögezte: minden gazdaságpolitikai eszközt fel kell használni a foglalkoztatáspolitika segíté­sére. Ezzel összefüggésben, szorgalmazta a privatizáció, a vám-, az import- és adó­politika megváltoztatását. A kormányzat és a szakszer­­vezetek közötti múlt évi megállapodásokat újra kell tárgyalni, és új megállapo­dásokat kell kötni — hang­súlyozta. A tárgyalások an­nál is sürgetőbbek — mon­dotta az MSZOSZ elnöke —, mert a kormányzat túl op­timistán tervezte az idei gazdasági folyamatokat, fe­lelőtlenül tett ígéretet a munkanélküliség 580 ezres felső határára, a reálbérek színvonalának és a nyugdí­jak reálértékének megőrzé­sére. A mihamarabbi tár­gyalásokra azért is szükség van Nagy Sándor mert a költségvetési szerint, hiány további növekedése esetén szükséghelyzetre hivatkozva, kényszeríthetné akaratát a szakszervezetekre. Nagy Sándor beszédében a politikát kárhoztatta azért, hogy a szakszervezetekre kényszerítette a vagyonvi­­tát, a szakszervezeti válasz­tásokat és több más olyan dolgot, amelyek legfonto­sabb feladatuktól, a munka­­vállalók érdekvédelmétől vonja el a figyelmüket. Nagy Sándor arra hívta fel a miniszterelnököt, hogy bátran váltsa valóra eredeti elgondolásait, és ha úgy ér­zi, hogy ebben valaki aka­dályozza, akkor kérjen se­gítséget a szakszervezetek­től addig, amíg szét nem verik őket. Pillanatkép — Kaptunk a szak­­szervezettől egy üveg sört ingyen. Nagyon meg vagyok hatva! — mondja gunyorosan egy fiatal férfi­­ a balján álló másiknak, a strand előt­ti parkolóban, a majáli­son. — Te legalább kap­tál... Nekem se söröm — ide ez a kisebb baj — se mank­ám — válaszol lényegesen halkabban társának. — Na, gyere, kapsz egy ünnepi korsóval tő­lem! — vágja hátba barátját a nagyhangú, s a elindulnak a sörsátor­hoz, ami — a Komáromi napok keretében — már több napja áll, és szol­gálja közönségét. Itt van forgalom, nem úgy, mint a környéken tanyázó vá­sározóknál. Kényelmesen bóklásznak, többségük szabadidőruhában, „ma­­ci­naciban”. Elvétve egy-egy ünneplés. A régi május 1-jékre csak a mustáros virsli, a­ sör emlékeztet. Dunán innen, Dunán túl... A 18. Komárom—Komarao futóverseny pillanatai, tudósításunk a 3. oldalon (Fotó: Haraszti Norbert) Zenés ébresztő a csöndes ünnepen TATABÁNYÁN csöndesen, halkan csordogált az ünnep­ség. Nem volt csinnadratta, látványos felvonulás a vá­rosban, mindössze A Gyer­mekek Háza fúvósai járták végig a várost kék teher­autóval, kék transzparens­sel, zeneszóval ébresztve a későn kelőket. A központi szervezést az MSZOSZ Komárom-Eszter­­gom megyei szervezete vál­lalta. A Szakszervezetek Házában délelőtt megko­szorúzták azt az emléktáb­lát, mely két év óta emlé­keztetője a munkásság első, száz év előtti demonstráció­jának. Kovács Gáborné, az MSZOSZ megyei képviselő­je nyitotta meg az ünnepsé­get, majd átadta a szót dr. Lepies Györgynek, a Sajtó­szakszervezet titkárának: — Tudjuk, hogy olyan a mai ünnep, amelynél csak jobbat remélhetünk. De azt is vegyük tudomásul, hogy nem lehet mindent a múlt­ra fogni. Hogy igazibb legyen az ünneplés a jövőben: ez raj­tunk múlik, és a munka­vállalókon — mindannyiun­­kon. Kállay Zoltán előadómű­vész szavalata összecsengett a fenti szavakkal. József Attila verssorai nagy tapsot kaptak: „Rendezni közös dolgainkat: ez a végre mi munkánk, és nem is kevés”. A rendezők gondoltak ar­ra, hogy az ünnep oldottabb legyen: hangulatos fúvószet, nével, bazárral, lufikkal. A színpadra lépett Kata előadóművész, Csongrádi „nótáin” a gyermekek akinek szó­rakoztak a legjobban. Délután folytatódott az ünnepség. Bencsik János polgármester egy fórum ke­retében tanácskozott a munkahelyteremtés jövőjéről a Szakszervezetek Városi Szövetsége képviselőivel. Kercsmár Zsolt Tavasz­­köszöntő című gyermekmű­sora után a KPVDSZ tár­sastánc-bemutatójában gyö­nyörködhetett a közönség, és a borkóstolóverseny után — aki még bírta szuflával — együtt énekelhetett a Kertvárosi Dalkörrel. Képünkön 1: Koszorúzás az­ emléktáblánál 1. (Folytatás a 2. oldalon.) Komáromi napok Emlékliget és gálaest Szombat a rendezvény­­sorozat zárónapja lesz, ám eseményekben ugyan­olyan gazdag, mint az előzőek. Bizonyság rá, hogy 10 órától különböző fúvószenekarok mutatkoz­nak be a Thermálfürdő előtti parkolóban, majd fél órával később gyer­mekvárosi játszóház és majális kezdődik a Csillag­lakótelepen, ahol 11 óra­kor emlékligetet avatnak. Ezzel párhuzamosan szőnyi kultúrházban fúvós­­a zenekarok műsora lesz hal­lható. Aki mindezek után megéhezne, annak érde­mes lesz felkeresnie Karát Hotelben 17 órakor a kezdődő kóstolóval egybe­kötött mutatót.reformkonyha-de- Észak-Komáromban, a határ túloldalán szomba­ton is lesz még egész na­pos vásár az ottani sport­­csarnok parkolójában; 10 órától tovább folytatódik a vízilabdatorna az uszodá­ban, míg a Klapka György téren 17 órakor megkoszo­rúzzák a névadó szobrát. Ezután kerül sor a Jókai Színházban a gálaestre, ami 18 órakor kezdődik.

Next