Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1999. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-22 / 93. szám

Megyei krónika A repülő drágakő közel egy hónapja Magyarország összes jelentős idegenforgalmi irodája Budapestre özönlött, hogy az Utazás '99 kiállításon részt vegyen. Látogatók ezrei tolongnak, hogy beszerezzék az ilyen és eh­hez hasonló rendezvényeken a prospektusokat, amelyek otthoni áttanulmányozása után eldönthetik, országunk vagy a földgolyó­bis mely sarkát veszik idén nyáron célba. 1970 óta, április 22-e a Föld napja. Föld. Ez a szó csak a ma­gyar embernek jelent egyet a megélhetéssel, a biztonsággal, a va­lahová tartozással, a jó értelemben vett röghöz kötéssel, a hazá­val, a szülőhely szeretetével? A magyar nyelv gyönyörűen fogal­maz, amikor az anyaföldről, a szülőföldről, a termőföldről szól. A mezőgazdaság szinte minden fogalmában ott találjuk ezt a négy­betűs szót, mely meghatározott és meghatároz még ma is életet és halált, és amely családok, vagy súlyosabb esetb­en generációk sor­sáról döntött. És ugyan mivé is lennénk a föld nélkül? Az alap nélkül, amire építve ezt a színes, ezernyi csodát rejtegető világunkat felépítet­tük? És itt a másik szó is: Föld. Azt a bolygót takarja, mely szor­galmasan kering központi csillaga, a Nap körül. Föld - más né­ven a kék bolygó. Mai tudásunk szerint páratlan az égen tündök­lő objektumok között, hiszen egyedül rajta van (hangsúlyozom, mai tudásunk szerint!) Élet. Rajta, benne, általa alakult ki az a mikroszkopikus méretű organizmus, melynek kései utódai mi va­gyunk. Föld. Aprócska, majdnem gömbalakú égitest, mely emberi léptékkel mérve vénségesen van, de amely a többi égi vándorhoz viszonyítva még csak bölcsődés éveiben jár. Azt mondják, akik a Holdra léptek, és visszatekintettek miá­gunkra, ennél csodálatosabbat még nem láttak. Ott kéklett töréke­nyen, sebezhetően és fenségesen. Bizonyára büszkék voltak rá. Mi pedig, akiknek sohasem adatik meg, hogy kívülről láthassuk Föl­dünket, annyit tehetünk, hogy vigyázunk rá. Hiszen ez az égbolt legfényesebb drágaköve - legalább is nekünk: Embereknek. - momo - Elhunyt „a kapcsolatok motorja ” Bader József, Tata Városáért-díjas, a Patenschaftsrat tagja és a Magyarországi Kitelepített Németek Szervezetének képvise­lője április 17-én, szombaton 73 éves korában elhunyt Bader József fontos összekötőkapocs volt Tata és Gerlingen között. Ő is megszenvedte a Magyarországról való kitelepítést, de egykori hazája iránti szeretetét és megbecsülését soha nem vesztette el. Józsi bácsi segítőkészségével, kedvességével, köz­vetlenségével mind Tatán, mind Gerlingenben számos hívet szerzett a testvérvárosi mozgalomnak. Önzetlen, áldozatos munkájának sokat köszönhet Tata és Agostyán.Temetése ma délután fél kettőkor lesz Gerlingenben. hírlap POLITIKAI HIRDETÉS „Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj, nincsen mitől félned, ha eltűnne a dalos, akkor is ittmarad a dal és segít, hogy boldogabban élj. ” Bonanza Banzai Menczel Gábor KEDVES KOMÁROMI VÁLASZTÓ! Régóta ismerjük már egymást, én is ismerem Önt, s Ön is ismer engem, és ismeri tevékenységemet. Kérem, az ígérgeté­sek mellett - ami nem az én eszközöm - ezeket is tegye mér­legre. Hiszem, hogy Komárom város polgárai olyan tudatosak, hogy a felelőtlen ígérgetéseknek már nem hisznek. Mindannyian tudjuk, hogy a központi költségvetés milyen helyzetben van. Én nem látom azt a forrást, amivel a kormánykoalíció hozzá tudna járulni Komárom város felvirágzásához. Kemény és következetes munkára van szükség, csak így tudjuk felépíteni azt a Komáromot, amelyet elképzeltünk, azt a Duna-parti kisvárost, ahol nem csupán lakni, de élni is kellemes. „Kezemet nyújtom, kérlek ismerj meg értsd meg amit mondok, kérlek fogadj el ” Kezünket nyújtjuk Zatykó János felé: Zatykó János Kezemet nyújtom... Zatykó Jánosné, özv. Szabados Ferencné, dr. Krajczár Gyuláné, Krajczár Zsolt, dr. Vida Sándor, dr. Vida Sándorné, dr. Bíró Barnabás, dr. Illés Mária, Havasi Lajos, Havasi Lajosné, id. Brányik Lajos, ifj. Brányik Lajos, Kerekes Tibor, dr. Kerekes Tibor, Rákos Ferenc, Győri István, Korpát József, Koppány Csaba, dr. Várnai Tibor, dr. Kovássy László, Potháczki Mária, Lóczi Tibor, Óvári Attila, Villám Miklósné, Villám Mária, Nagy Zoltán, Pőcze József, dr. Horváth István, Köteles Csaba, Jordán Jenő, Eger Gergely, Komjáti Tibor, Komjáti Tiborné, Tóth Zoltán, Tóth Zoltánná, Iklódi József és családja, Kocsis Tibor és családja, Vízkelety Imre, Murányi Antal. • Esztergomban, a Technika Házában ma délelőtt 10 órakor kétnapos Országos Környezetvé­delmi Ankét kezdődik az MTESZ Esztergom Területi Szervezete kezdeményezésére. A résztvevő­ket dr. Könözsy László polgármes­ter köszönti, a rendezvényt dr. Latorcai János országgyűlési képvi­selő nyitja meg. Újabb segítség a MOL Rt.-től Még hatékonyabban működhet a Máltai Szeretetszolgálat komáromi csoportja Több éves kapcsolatban áll a MOL Részvénytársaság a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálattal, de helyi, komáromi szin­ten még inkább barátibb az együttműködés közöttük - mindezt Héra István, a MOL Rt. Kenőanyag Üzletágának igazgatója mondta tegnap a szeretetszolgálat komáromi csoportjának irodahelyiségében. Itt adták át ugyanis ünne­pélyesen azt a rádiótelefont, melynek segítségével hatéko­nyabban tudja kifejteni tevékenységét a Máltai Szeretet­szolgálat komáromi csoportja. Az átadásnál jelen volt töb­bek között Sólymos László, a csoport korábbi vezetője és Csordás Árpád, a MOL Rt. Kenőanyag Üzletágának sze­mélyügyi munkatársa is. _ A MOL Rt. Kenőanyag Üzletága jelentősen hozzá­járul a szolgálat tulajdoná­ban lévő mikrobusz üzem­anyag-költségeihez. Ezt a „hagyományt” most folytat­ták, hiszen a betegszállítás üzembiztonságának tovább­­növelése érdekében Héra István igazgató egy rádióte­lefont nyújtott át tegnap délelőtt Horváth Istvánnak, a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat komáromi cso­portja titkárának. Ezáltal a mikrobusz kihasználtsága tovább bővíthető, hiszen fo­lyamatos kapcsolatban le­hetnek a jármű sofőrjével vagy azokkal az egészség­­ügyi intézményekkel, ahová legfőképpen az idős, nyug­díjas betegeket szállítják. Köztük természetesen so­kan a MOL Rt.-től vagy elődjétől vonultak nyugállo­mányba, így ez a segítség tu­lajdonképpen nekik „szól”... - hangsúlyozta He­js­za István, kenőanyag üzlet­ág-igazgató. T. Á. Héra István nyújtotta át a készüléket Horváth Istvánnak Fotó: L Z. 1999. ÁPRILIS 22., CSÜTÖRTÖK 3 Majomszínház A Lengyel József Gimnázium és Szakközépiskola diákszín­­játszói a Majomszínház című darabot április 14-én az iskolá­ban, 23-án pedig Kecskéden mutatták be. A három felvo­­násos mű a dzsungelbe kalau­zol, ahol különleges majmok élnek, értik az emberi nyelvet. A színdarab szerint a be­széd tudományát évezredek óta birtokolják ezek az emlő­sök. A különleges képességre egy majomlány és egy nemesi családból származó ifjú kap­csolata során derül fény. A ti­tok elárulásának az érintettek nem örülnek. Tartanak az emberektől azért is, mert bu­sás haszon reményében el akarják venni tőlük életterü­ket, a dzsungelt. A másfél órás előadást számos konflik­tus teszi érdekessé. A legtöbb nézeteltérésre okot adó jele­net az estély, ahol bemutatko­zik egymásnak a szerelmespár családja. A találkozás nem hozza közelebb egymáshoz az erdő és a nemesi kúria lakóit. A majmok bizalmatlanok, az emberek pedig buta állatok­nak tartják őket, akikkel fö­lösleges a kapcsolatteremtés. Az egymásba láncolódó konf­liktusok csak a darab végén oldódnak fel. Az erdő haszno­sítási szándékából bírósági ügy kerekedik, mely a maj­mok javára dől el, s a két faj folytatja korábbi, megszokott életét. A darabnak mégis van mondanivalója. A tanulságot az egyik szereplő, Huma Noé­mi így foglalta össze: - A maj­mok - ellentétben az embe­rekkel - pénz, anyagi javak és erőszakrendszer nélkül is bol­dogan tudnak élni. L. A. Gyöngyvirágok - határok nélkül Engedtessék meg, hogy rendhagyó módon­­ szemé­lyes élményemet osszam meg Kedves Olvasóimmal. A minap - a tömegsport futóversenyek rendszeres résztvevőjeként - indultam a szlovákiai Orec­­hová Poton-ban (Dióspatony) megrendezett XVIII. Barátság Futóversenyen. Nem a táv le­gyűrése és nem is az ered­mény, amiért tollat ragadtam. Egyetlen, prózai oka van: ránéztem az asztalon lévő pa­rányi virágtartóban pompázó gyöngyvirágcsokorra. Történt ugyanis, hogy vala­hol a mezőny közepén - a fu­tottak még kategóriában - a viharos erejű szél és a zuhogó eső ellenére a versenyt szem­lélők közül egy igen idős né­nike nyúlt felém ezzel a bizo­nyos csokor zölddel. Nem is tudva, hogy mit rejtek sebti­ben az anorákom alá, tovább futottam. A célban aztán, megszabadulva néhány kiló­tól­­ és a vizes ruhadarabjaim­tól, pottyant a földre az akkor már felismert növény, a gyöngyvirágcsokor. Most, amikor már néhány nap el­telt, ránézve a már teljes dísz­ben pompázó gyöngyvirág­csokorra - jut eszembe az az idős, jóságos arc, aki akkor nézett rám sebtében, amikor futás közben odaadta az ak­kor még igencsak zöld, alig bimbós gyöngyvirágcsokrot. Crisan Marius A népdalok szeretete... A celldömölki székhelyű Apáczai Tan­­könyvkiadó által szervezett megyei szintű népdaléneklési verseny második fordulójá­nak adott otthont a kocsi Vincze Imre Álta­lános Iskola. A márciusi első fordulóban 3-6. osztályos tanulók vettek részt két kate­góriára bontva (3-4. és 5-6. osztály), az áp­rilisi versenyen pedig a 7-8. osztályosok mérték össze tudásukat és tehetségüket. A megmérettetésen 15 tanuló vett részt 8 település összesen 9 általános iskolájából. A zsűri elnöki tisztet ismét Éliás Róbert szakre­ferens töltötte be az Apáczai Tankönyvkiadó képviseletében. A szakmai képviseletet,az el­ső fordulóhoz hasonlóan Baranyi József kar­nagy­ úr, a tatai Egressy Kórus vezetője látta el. Az egy hónappal ezelőtti első forduló­nak az országos döntőn rendkívül szép foly­tatása sikeredett, ugyanis az akkor megyei első helyezett, a komáromi Petőfi Sándor Általános Iskola színeiben indult Koczka Andrea nem sokkal később az országos ver­senyt is megnyerte. A versenyzők értékelésekor a zsűri újbó­li elégedettségének adott hangot, mivel a mezőny ismét sok tehetséges tanulóból állt össze. A pálmát második alkalommal is a komáromi Petőfi Sándor Általános Is­kola vitte el a 8. osztályos Végh Edina kivá­ló teljesítményének köszönhetően. Máso­dik lett a 7. osztályos Takács Judit Ácste­­szérről, és a tatabányai Árpádházi Szent Margit Katolikus Általános Iskola tanuló­ja, Csík Veronika foglalhatta el a még szin­tén dobogós harmadik helyet. A zsűri kü­­löndíjában részesült Péter Dániel az orosz­lányi Ságvári Endre Általános Iskola 8. osztályos tanulója, aki fiú létére - korosz­tályától eltérően - szeret és mer is népda­lokat énekelni. Ezen túl dicséretben részesült még Ta­kács Ádám, a nagyigmándi Pápay József Ál­talános Iskola 8. osztályos tanulója és Sváb Ágnes, a tatai Vaszary János Általános Isko­la 8. osztályos tanulója. Oliver Hazard Perry

Next