Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-06-30 / 46. szám

1920. juniu­s BO. „Komáromi Lapok* oe volna hát szabad a szocializmuson főépült szabadság szélesvonalu templomában a magyar kultúrának szerény oltárt állítani, melyen* a nemzeti összetartás erőt meritő lángja égjen ? Hogy ide zarándokolhassanak az el-elcsü*gedő magyar szivek, mikor a nemzetköziség alatto­mos nyavalyája lopakodva meg akarja fertőzni a lelkeket. Mikor le akarja hazudni, hogy van ideál, melyért szenvedni érdemes s nemcsak oportunizmus a jóllakás megelégedettségével. Ujjongva kell hát üdvözölnünk ezt a tö­mörülést, mint az athéni fáklyagyujtás meg­szentelt ünnepét. Legyen minden magyar futó fáklyavivője ennek a felgyűlt szent lángnak, hogy minden felpirosló új tűz az elszigetelt magyarságot széttörhetetlen lánccá összefor­­rassza. Csak azután az atavisztikus magyar be­tegség: az elernyedés, mely már annyi fényesen kibontakozó nemzeti erényt virágjában hervasz­­tott el, ennek a felbuzdulásnak is halála ne legyen! Tanuljunk azoktól, akik nálunknál jobb utakon jártak, térjünk rá a céltudatos kitartó munkára, hogy magyar kultúránkat, egyéni mivoltunkat, általános emberi­ jogunknál fogva, megtarthassuk. Minden magyar anya csepegtesse gyer­emeinek szívébe, hogy csak gazdasági elhatáro­lások vannak, azonban az érzelmi hovatarto­­zandóságot korlátok közé szorítani nem lehet. S ennek a nagy érzelmi közösségnek öntudatos kiépítésére lesz hivatva a Magyar­­ Népszövet­ség. Vigyen mindenki, akiben van törhetetlen magyar hit s hajthatatlan öntudat egy-egy követ a nagy lelkeket felemelő kiépítéshez, hogy csüggedést nem ismerő munkás akarásból fel­­emelkedhessék: a kisebbségi magyarságnak is erőbástyája. Hogy testet öltött, hazajáró lelkiis­­meret legyen azok számára, kik meghunyász­kodó kislelküséggel koporsószeget hordtak már a magyar géniusz elaléltságához s bátorító kitartás azok számára, kik a nagy nemzetiségi eltolódások közepette is rendületlenül hinni szerették: a leányzó nem halt meg, csak alszik. Hanem ezt a szunnyadozó leányzót ne ébres­­­szük fel brutális harciriadóval, hanem költö­­gessük egészséges ébredést hozó magyar faji­­ságunknak éltető levegőjével, melyben a sze­mélyes hiúság, agyarkodó szétvonás talajt vesz­­tett, íhultba veszett ideológiája legyen a kilen­dült nem­zeti ellenségnek. Ma mindenkinek tudnia és akarnia kell hovatartozandóságát, mert hisz az összetartás­ban van meg az erő, mely kicsi akarásokból lesz életfentartó ered­ővé , mi élni, dolgozni és érvv­ igeott t­i akarunk s ha ezt ivt m­inden­­re készen akarjuk is, akkor az alakuló Magyar Népszövetség nem lesz gyenge lehulló hajtása a m­­agyar kultúra évezredes fájának, hanem izmos acélos ága, melyen az elszakadt magyar­ság mindig biztos menedéket talál a nemzeti­ségek magával sodró hullámzásában is. Ingeborg: milliárd koronát (ötszázmilliót) gabonavásárlásra Magyarország rendelkezésére bocsájtani, nem tudja a lakosság küzélelmezését biztosítani, íme: magyar gabona, magyar liszt nélkül nem élhet meg az állam, mely szomszédja támoga­tására van utalva. Ugyanekkor magyargyalázó plakátokat gyárt valamely meghibbant agyú propaganda társaság, melynek úgy látszik csak a szegény, tönkretett, szétdarabolt, megcsonkított Magyarország feje fáj. IlIIIIi PÉÉÍM. Éjjel ragasztották ki ismeretlen emberek. — A hatóság letépette. — A jobb érzésű polgárok is segítettek. — A közönség felháborodása. Szombaton reggelre különös meglepetés várt Komárom ébredő lakosságára. A hirdető oszlopokról színes plakátok harsogták a magyar faj gyalázatát és megaláztatását, arcainkba kergették a vért és ökölbe szorulni késztették kez­einket. A plakátok kivétel nélkül Magyar­­országot gy­alázták. Kilenc órakor a hatóság nevében a pol­gármester azonnal intézkedett a plakátok eltá­volítása iránt, ez meg is történt már korábban is, mert jobb érzésű emberek botjaikkal sokat lepiszkáltak az undok és gyűlöletet okádó falragaszokból. A rendőrség vizsgálatot indított, ki ragasztotta ki ezeket a gyalázatos és ben­nünket, magyar fajunkat vérig sértő ábrázolá­sokat. A vizsgálat kiderítette, hogy polgári ruhás egyének végezték el ezt az érv­munkát az éji órák leple alatt. Egy rendőrőrszemnek azt mondták, hogy cirkusz plakátokat ragasz­tanak ki, tehát hazudtak is. Jellemző reájuk. Ez csinálja és szüli a magyar irredentát, amely ma még nincsen, de ha ilyenek ismét­lődnek, bizonyosan lesz.­­Csak azt az egyet szögezzük még le ide: a csehszlovák köztársaság pénzügyminisztere kijelentette, hogy ha július 15-ig nem­ tud fél­ Tisztviselők szervezkedése. Megalakult a Szlovenszkói Tisztviselők és Köz­alkalmazottak Szövetségének megyei szervezete. Pénteken délután a vármegyeháza nagy­termében impozáns számban gyűltek össze a helyi közalkalmazottak, hogy egy nagy szerve­zetbe tömörüljenek érdekeik védelme céljából. A cseh közalkalmazottaknak van egy nagy köz­ponti szervük Prágában, ehhez hasonlót szer­veztek a szlovák közalkalmazottak is Pozsony­ban a szlovák, magyar és német közalkalma­zottakból. A szövetség élén dr. Fajner pozsonyi ítélőtáblás elnök áll és célja a tisztviselői kar messzemenő védelme. Dr. Taf­erner zsupáni tanácsos tótul majd magyarul üdvözli a megjelenteket, — akik közt alig néhány tót és cseh alkalmazott volt,­ — majd átadta a szót Soltész zsupáni titkárnak, aki hosszabb szlovák majd magyar beszédben is­mertette az intézményt és meggyőző erővel csoportosította azokat az érveket, amelyek a közös szervezkedést faji, nemzetiségi differen­ciákra való tekintet nélkül igazolják. A szervezkedés megalakulását az értekezlet kimondván, elnökké dr. Tafferner­ Gyula zsu­páni tanácsosi, titkárrá Soltész Pal zsupáni titkári, pénztárossá Sel­m­erer Aladár adóhivatali pénztárost, ellenőrré Gasparik Elemér tanfel­ügyelőt és jegyzővé Gayssler Péter Vilmos fő­mérnököt választotta meg. Minden hivatali kategória húsz tag után egy, ötven után két bizalmit küld ki, ezek al­kotják a helyi szervezet igazgatóságát. Dr. Alapi Gyula vármegyei főlevéltáros reámutatott a megyei régi alkalmazottak tart­hatatlan anyagi helyzetére és indítványt tett, hogy az alakuló közgyűlés írjon fel a Szövetség központi vezetőségéhez közbelépését kérve ér­dekükben. Az elnök a helyesléssel fogadott in­dítványt a biz­al­mi testület elé utalta, amely csak később a szervezési munkálatok befejezése tr in Mg t’S'verm­. Ezzel a közgyűlés véget ért. Népdalcsokor: Énekli a Dalegyesület vegyes­kara. 2. Péter és Pál: Jelenetek egy felvonásban. Szereplők : Pál, Nagy János, Péter, Vaskó Imre, Riki, Joó Leonka, Koszt­, Vojtovicz Richárd. 2. Révfy Géza: Sir a magyar nóta. Énekli a Dal­­egyesület férfikara. 3. A fekete pásztor. Idill egy felvonásban. Irta Szini Gyula. Szereplők: Juriska Joó Leonka, János ifj. Nagy János, színésznő Kovács Edit. _ 4. Szent-Gály Gyula: Három magyar dal. Énekli a Dalegyesület vegyeskara. Amennyiben a rendezőségnek sikerült kieszközölni a záróra meghoszabbítását, úgy az előadást tánc fogja követni. A vezetőség meghívta ez estére a Magyar Népszövetség megalakulására megjelent vidéki vendégeket is. Kffe gg|l|! l!ílí!IIINIHti!!!lllll!t)Nlt"!!l!!illIii!l!lllil!l!l!in!lllt mk jáfggl _Shampoon 8 tiaj­ai Sasává és * ' v' selyempuhávé rsssS. B. oldal A Dalegyesület estélye, — 1920 julius 3. — Minden örömünk és boldogságunk dalban van megírva, mint ahogy minden bánatunk és boldogtalanságunkban elhullott könnyeinkből is sohasem fakadt más mint dal, mely erőt adott lelkeinknek a lét küzdelmeivel szemben vivőit harcainkban. Dalolt a magyar akkor is, amikor szám­kivetve, idegen országokban kegyelem-kenyéren kellett tengetnie nyomorúságos napjait, a dal volt összekötő kapcsa, éltetője, megaranyozó fénysugara minden nemes törekvésének. A komáromi Dalegyesü­let a dalt Írva zász­lajára s nemes intencióktól vezettetve a neme­sitő magyar dalt minél általánosabbá, minél kedvesebbé iparkodik tenni s a magyar dal hatalmas akkordjaival szól a lelkünkhöz s azért kell is, hogy e nemes célja minden igaz magyar szivébe vésve, lelkébe pedig arany betűkkel beírva legyen. E derék egyesületünk julius 3-át kedves napunkká akarja tenni, a magyar dallal s eddigi működésével közönségünk körében általános érdeklődésre és megérdemelt méltány­lásra talált s julius 3-iki szereplése a sikereinek egy ujabb napja lesz. Ez alkalommal lép fel az újonnan alakult vegyeskar is, melynek első szereplése iránt közönségünk körében általános érdeklődés tapasztalható. Ez estély program­ja a következő : 1. — fi polgármester szabadságon. Dr. Szijj Ferenc polgármester, mint értesülünk, folyó hó 3-án kezdi meg négy hétre terjedő szabadságát, távol­léte alatt Alapi Gáspár főjegyző, polgár­mester helyettes fogja a polgármesteri teendő­ket ellátni. — Doktorrá avatás. A pozsonyi egyetemen pénteken délben avatták doktorrá Waldhauser Mihályt, özv. Waldhauser Sándorné fiát. — Te Deum. A főgimnázium katolikus ifjúsága és az elemi iskolák a tanév befejezése­­ alkalmából hálaadó istenii tiszteleten vettek részt, melyet junius 29-én Mórocz Emílián igazgató celebrált papi segédlettel. A Te Deumon a szü* ’ lök nagy serege vett részt. — fi komáromi nagy földindulás évfordu­­­­lója­ Junius 29 én volt az 1763-iki nagy komá­­­­romi földrengés évfordulója, melyre már csak­­ az öreg komáromi polgárok tartanak számot,­­ akik azelőtt ezt a napot megülték és a város­­ minden templomában könyörögtek, hogy tartsa­­ ezt a csapást távol tőlünk a Gondviselés. A rohanó idő egy percet se töltött ma ez évforduló­­ mellett és tovasurrant; az események zavaros­­ forgatagában kevesen érzik, hogy alattunk ismét­­ reng a föld, amelyet ismeretlen erők idéznek­­ elő. Hogy e rengésből szebb és jobb világ­­ szü­letik-e a réginél, ki tudná azt megmondani? — fldom­ám­. A Ref. ifjúsági Egylet az­­ elhunyt Vargha László főgimnáziumi tanuló emlékére egy főgimnáziumi 11. oszt. tanuló­­ jutalmazására 200 K adományt ajánlott fel.­­ A tanári kar a dijat Asszonyi László II. oszt. 1 tanulónak ítélte oda. — kijegyzés: Graus Rózsi Nagytapolcsány­i és Raáb Márton Komárom jegyesek. (Minden­­ külön értesítés helyett.) — fi Ulírosi képviselet újjáalakítása. A­­ városi törvényhatósági bizottságot újból nevezi­­ ki a zsupán kormánybiztos, a politikai pártok­­ szám­aránya szerint. Eszerint a szociáldemok­­­­rata pártnak 12, a keresztény szocialista párt­­­­nak 7, a kisgazda és zsidó pártoknak 2—2­­ hely jut, de ezen kívül a cseh-szlovák szocia­­­­lista pártnak, a szlovák néppártnak is és a­­ szlovák földmives pártnak is juttatnak képvi­­­­seletet. A cseh-szlovák szocialista párt tudva­levőleg kizárólag a katonaság soraiból kerül ki. Katona képviseleti tag nem lehet. Kit nevez ki akkor a zsupán? Ez az eljárás önkényes és a képviselet elvének elvének teljes kigúnyo­lása, ami ellen a keresztényszocialista párt tiltakozást is jelentett be. A katonai szavazatok az összes szavazatok számából feltétlenül levo­­nandók és azután volna az arányszám megál­lapítandó, így a polgári lakosságot saját ügyei intézéséből teljesen kinullázzák és oda olyanok kerülnek, akiket semmi érdekük sem köt a városhoz és a kormány statisztái szerepét fog­ják betölteni, mert e városban soha gyökerük nem volt. — Köszönet nyyuániíás. A Rokkantegyesület vezetősége hálás köszönetét fejezi ki dr. Ba­­ranyay József szerkesztő úrnak, aki a háború folyamán a rokkantak címén általa gyűjtött összesen 3410 , 97 fillér értékkel bíró 3 drb. betéti könyvet rendelkezésére bocsátotta. Ugyan­csak ezúton mond köszönetet a Haas és Mády cégnek, aki 35 szál deszkát, Boldoghy Gyula úrnak, aki 10 szál deszkát, Ruider Adolf úr­nak, aki 20 szál deszkát, Funk Mór és Szarvas Lajos uraknak, akik 2-2 szál deszkát ajándé­koztak az egyesületi üzlet berendezéséhez.

Next