Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-08-04 / 56. szám

2. o dal. „Komáromi Lapok * 1920 aug. 4 könyveket. Természetes is, hogy ily nagy za­varok, átalakulások idején az adja meg a kellő tájékoztatást, akihez az tartozik és olyan nyel­ven, amelyet a közönség, melyhez szava van, megért, ami esetünkben tehát magyar nyelven. Ez annál könnyebben megtörténhetett volna, mert a cseh-szlovák köztársaság alaptörvényei biztosítják ezt a jogot a nemzeti kisebbségek­nek, amint újabban örvendetesen tapasztalhatjuk is ezen alaptörvények kihatásait a közigazga­tásban, az igazságszolgáltatás terén és abban a már megkezdett eljárásban, hogy a cseh­szlovák törvényeket, rendeleteket és megkere­séseket az illető nemzetiség nyelvén adják ki, amellyel érintkezni kívánnak. 2. Az első pontban említettek alapján nem tarthattam kötelességemnek, hogy a tanári kar fogadalom tételét szorgalmazzam, a cseh-szlovák államhatalom sem szorgalmazta 1920 június hó 4. előtt s amely napon megkívánta, ugyanazon napon le is tettük azt. Ami a konferenciákról szóló jelentés kül­dést illeti, megjegyzem, hogy először is elég sok jelentést küldtem már be, másodszor az iskolai hatóság kötelessége megállapítani, hogy mely határnapon, mily jelentéseket kíván. Ily megállapítás még máig sem történt. 3. Azon mindannyian nagyon csodálko­zunk, hogy a benedekrendet a Szlovenszkón „idegenének tartják és ebből kifolyólag vonják le úgy a rendre, mint a tagjaira vonatkozólag azt a­ következtetést, hogy csak „az állam által nyújtott vendégszeretet“ címén lehetnénk itt és nem volna iskolákra vonatkozó jogunk, holott a rend időnkint — természetszerűleg — vállalkozó tagjaiban közel ezer év óta itt él és működik, maga vezette mindenkor személyesen itteni gazdaságait, plébániáit, a múltban a je­lenleginél több rendházát, intézetét. A rendnek elég sok szlovenszkói tagja volt és van ma is és a rend a szlovenszkói népnek közel ezer éven át lelki vezére, kulturális és gazdasági téren oktatója és nagy jótevője volt. Ha ezer év sem jogcím arra, hogy a rendnek jogai még­pedig úgy birtokaihoz, mint itteni intéz­ményeihez, iskolájához való joga, figyelembe vétessenek, akkor nagyon is illusziis dolog jogról egyáltalán beszélni, ez esetben csupán akár naponkint változtatható egyéni felfogásról és ennek a rendelkezésre álló eszközök segít­ségével való önkényes végrehajtásáról lehet szó, nem pedig jogról. 4. Azt is állítja a referensi hivatal, hogy a szlovenskói vendégszeretetéért illő dolog lett volna, ha kizárólag a tanügyek és­ iskolai köte­lességeinknek szenteltük volna magunkat. Erre azt felelem: legelső és legszentebb kötelessé­­günknek tartottuk és tartjuk mindenkor tanügyi és iskolai kötelességeink lelkiismeretes és pon­tos teljesítését, de kötelességünknek tekintettük a múltban és tekintjük a jelenben is, hogy az iskola és növendékeink érdekeinek legkisebb sérelme nélkül, különösen az iskolával kapcso­latos társadalmi, kulturális, jótékonysági, vallási­­erkölcsi mozgalmakban ki kell vennünk ré­szünket. A cseh-szlovák isk. referensi hivatal is buzdítja a tanárokat hasonló tevékenységre is. Hogy iskolai munkánkat nem hanyagoltuk el, hanem sikerrel teljesítettük, hivatkozunk a működésünket ellenőrző szlovák iskolai hatósági szakférfiaknak előttünk határozott legkedvezőbb kijelentéseikre (Hattala István főigazgató, Murgás kassai reálgimnáziumi igazgató, érettségi elnök) akiknek az erre vonatkozó jelentéseik bizonyára kezei közt vannak az iskolai referensi hivatal­nak. Hogy társadalmi tevékenységünket hogyan értékeli a nagyközönség, hivatkozom az elle­nünk beadott rossz­indulatú írásbeli feljelenté­sek ama helyeire, amelyeken a velünk szemben való eljárásnál nagy óvatosságot ajánl a felje­lentő, mert — úgymond a feljelentő — dicsé­retes munkásságot fejtünk ki, úgy az iskolában, mint a társadalomban és ezért nagyon becsül­nek bennünket. Pironkodva írom le ezt az öndicséretet, de védelmünkre kénytelen voltam ezt is megtenni. 5. Alaptalan ráfogásnak, sőt rágalomnak minősítem az idézett referensi hivatali irat azt a kifejezését, hogy mi az állammal szemben ellenségesen léptünk volna fel. Egyetlen egy , különben legfiatalabb rendtag nevéhez fű­­­ződő és még a békeszerződés előtti időre 9 hónappal visszanyúló ügy a maga, mint a ható­ság részéről is annak idején elintézett — je­lentéktelen incidensből nem lehet ily általános következtetést levonni. Már több ízben tapasz­­­altuk, hogy ellenünk rágalmazást és feljelentési hajsza folyik! Mi mindennel nem vádoltak már bennünket! De sajátságos jelenség, csak a vádaskodás útján maradt a feljelentés, bebizo­nyítva még nem lettek a vádak és vétkesnek sem mondták ki még egyikünket sem hivatalból, a vádak büntetésszerű kellemetlenségeit azonban már több ízben éreztük! Tettünk is panaszt ezen hajsza miatt dr. Dérer miniszter úrnál és kértünk magunk ellen igazságos pártatlan vizs­gálatot, vagy orvoslást s hálával kell elismer­nünk, hogy igazságosabban és emberségesebben kezdenek illetékes körökben gondolkozni és most mégis újból halljuk az iskolai referensi hivatal idézett iratában, hogy mi a cseh­szlovák állammal szemben ellenségesen viselkedünk! Határozottan visszautasítjuk ezt a vádat! Vagy bizonyítsanak és ha bűnösöknek találnak ben­nünket, büntessenek, vagy ne vádaskodjanak! Hatóságnak különösen nem szabad azt az elvet követni: Calumniare audacter, semper aliquid aeret. 6. Mi mindnyájan igy gondolkozunk, igy gondolkozom én is, mint igazgató, ezért nem tettem jelentést tantársaim tevékenységéről az iskolai referensi hivatalhoz. 7. Ha az igy gondolkozó tanárokat az is­kolai szolgálatban nem erősíthetik meg, nagyon sajnáljuk, de bizonyára a másfél millió magyar­ság is sajnálni fogja és remélhetőleg nem is fogja ezt a sérelmes intézkedést némán tűrni, hanem elkeseredésének kifejezést is fog adni, és a rajta esett sérelem orvoslását is fogja kö­vetelni. Tehát a hatalom birtokában cseleked­jenek legjobb belátásuk szerint, de a felelős­séget is viseljék. Hogy ez a szándékolt sérelmes intézkedés nem fogja a cseh-szlovák állam ér­dekeit szolgáli, azt merem állítani. 8. Ugyanezeket kell mondanom arra az esetre is, ha iskolánk nyilvánossági jogát nem adják meg. 9. Iskolai tankönyveink jegyzékét felül­vizsgálat és jóváhagyás céljából ide mellékel­ten felterjesztem. 10. Iskolánk approcátióját és nyilvános­­sági jogát kérem nemcsak az 1920—21-ik is­kolai évre, hanem továbbra is a július 9 én 153. szám alatt kelt hivatalos felterjesztésemben előadott okok alapján. 11. Hogy a cseh-szlovák állam iskolai rendszere szellemében működhessünk, kérem az állami középiskolákra vonatkozó folyó évi 269711I-as szám alatti leiratában említett álta­lános rendelkezéseket, azonkívül azon feltéte­leket, melyeket az intézet fenntartójával és a r. kath. egyházügyi referenssel már közöltek, annál is inkább kérem ezeket, mert intézetünk nyilvánossági joga ezen feltételek teljesítéséhez van kötve. De sürgősen kérem ezeket, mert az uj iskolai év kezdete közeledik és a gyermekei­ket intézetünkben járatni akaró szülőkre nézve életbevágóan fontos annak tudása, hogy mint nyilvános intézet működhetünk-e továbbra is, vagy sem Megjegyzem, hogy ha augusztus 29-ig bezárólag nem kapjuk meg a nyilvánossági jo­got és approbációt, akkor olybá veszem a dol­got, mintha megkaptuk volna, mert augusztus 30-án már megkezdődnek a felvételi, javító stb. vizsgálatokra a jelentkezések. Azt pedig be tetszik látni, hogy mily zavar, kellemetlenség, baj származnék abból, ha ezeket és egyéb év­kezdő teendőket nem végeznénk el, hanem vár­nánk az iskolai referensi hivatal intézkedését. 12. A cseh-szlovák köztársaság alaptör­vényeiben a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok alapján ismételten kérem, hogy intéze­tünkkel magyar nyelven közöljék a törvé­nyeket, a rendeleteket és minden egyéb intézkedésüket. Komárom, 1920. julius 28. Mórocz Emílián s. k. igazgató._____ Hogy Szunyoghot, mint az államra nézve veszélyes és kellemetlen idegent kezelte a ren­dőrség, ezt nehezen tudjuk megérteni. Úgy tud­juk, hogy volt neki bejelentett rendes lakása és polgári foglalkozása is. A rend ellen nem vétett. Politizálni nem akart, erre a kormány kényszerítette, mert szavaznia kellett. Vagy ak­kor sem volt állampolgár? S ha igen, miért kellett szavaznia? Mivel dr. Szunyoghot önálló gondolkozású embernek ismerjük, azt kell róla feltennünk, hogy a keresztény szocialista pártot azért szervezte Komáromban, mivel olyan pártra volt neki is, másoknak is szüksége, amely meggyőződésének megfelel. Ezt a következ­mények igazolták is és a leadott szavazatok ezrei. Azután nem értjük, miért idegen Komá­romban dr. Szunyogh Ferenc? Tudomásunk szerint, azok akik közhivatalt viselnek minden különösebb eljárás nélkül automatice megszer­zik az állampolgárságot. Mindenesetre veszedel­mes precedens ez a kiutasítás, amely ellen tudomásunk szerint az országos keresztény­szocialista pártvezetőség is, de Szunyogh is jogorvoslattal élt. Dr. Szunyogh kiutasításának híre bomba­ként csapott le közénk és érthető nyugtalansá­got keltett. Szunyoghnak nem volt annyi ideje, hogy összecsomagolhasson és függő ügyeit (számláit, látogatásait) lebonyolíthassa. Legény­­egylet tagjai testületileg jelentek meg nála és meghatóan érzékeny búcsút vettek tőle. Fel­­keresték a párt tagjai közül is sokan és a tár­sadalom több vezető egyénisége. Távozása is meleg ovációk közt ment végbe, virágerdő kí­sérte utján és párthiveinek, barátainak igen nagy serege. Mint halljuk, odaát a legnagyobb tiszte­lettel fogadta az ott időző őrség és a polgári elemek is, akik régi kedves ismerősüket köszön­tötték benne, aki egy darabig az újvárosi kath. hivek lelkipásztora is volt. Dl Sulii lat. istent ilssitto Dr. Szunyogh a komáromi ker­esztényszociális párt ügyvezető elnöke volt. — A kiutasítás okául az idegnekről szóló rendeletet adja a rendőrség. Dr. Szunyogh Ferenc főgimnáziumi ta­nárt, a helybeli keresztény­szocialista párt ügy­vezető elnökét, az Országos Keresztény Szoci­alista pártvezetőség tagját kiutasította a zsu­pán. A kiutasítás szombaton délelőtt történt és néhány óra alatt el kellett hagynia a várost. 1 Katolikus Lgpjajít­­tattá. A rendőrség intézkedése. — Az egyesület felír ellene a miniszterhez. — Mozgalom a polgár­ság körében e rendelkezés ellen. o A rendőrfőkapitány a Katolikus Legény­­egylet működését véghatározattal beszüntette és az egyesület helyiségeit lezáratta. Erre az igazán drákói intézkedésre hasztalan keresünk indokolást abban a határozatban, holott ezzel a hatóság köt­­es lett volna az egyesülettel szemben, amelynek államellenes tendenciát tu­lajdonít a rendelkezés. Hogy ezt mivel követte el az egyesület, azt nem tudjuk meg a határo­zatból. Pedig első­sorban ez érdekli a közvé­leményt és bennünket is, akik annak hivatott őrei vagyunk és annak kívánságait és hangu­latát tolmácsoljuk. Két szempontból kell a legmesszebb hangzó óvást emelnünk ez ellen a rendelkezés ellen. Először a magyarság sérelmét látjuk eb­ben a kihallgatás nélküli ítéletben, azét a ma­gyarságét, mely ebben a helyiségben szokott találkozni, s melyet most ettől megfosztottak, hangsúlyozzuk komoly ok nélkül. Az általános­­ságban tartott vád megokolva nincsen és így azt kell feltennünk, hogy az besúgás vagy spicli feljelentés műve. Tény az, hogy az egyesület ellen eljárás nem indíttatott meg, vezetőségét meg nem hallgatták, vele a váda­kat nem közölték, ezek ellen nem védekezhe­tett. Ez az eljárás kihívja maga ellen a leg­jogosultabb kritikát. Egyoldalúan ítélkezni­ nem lehet és nem is szabad. Ilyen súlyos elhatáro­zás előtt, mely legféltettebb szabadságjogainkat érinti, a kontradiktórius eljárás nem mellőz­hető. A rendőrségnél is emberek vannak, akik nem mentesek a tévedéstől és a rendőrségnek súlyt kell arra helyeznie, hogy minden intéz­kedése helytálló legyen, közönségét ne nyug­talanítsa, hanem ellenkezőleg megnyugtassa. Ki áll jót nekünk arról, hogy holnap melyik társadalmi vagy kulturális egyesületünkre kerül a sor ? A másik szempont szintén közügy, az egyesület érdeke a legényegylet nem kicsinyel­hető kulturális és társadalmi hivatást teljesít. Tagjait elvonja a káros szórakozásoktól és ma­gasabb erkölcsi nézőpontból felette irányban gondoskodik önképzésükről és hasznos szó-

Next