Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-04 / 2. szám
íegyvennyolcttdik évfolyam, 2. «ám. KUMiselési ár csehsilorik értékben: helyben és vidékre postai »»átküldéssel: Syénéne 80 K, (éléne 40 K, negyedén« 30 8. — Külföldön 150 Ki. ízjre« nziratrai 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Kedd, 1997. január 4. 8 serkantös 4 és kadótűvátat: Mittel-atlagjelenik hetenkét háronMWi kedden, csütörtökön és szombaton. A teljhatalmú minisztérium működése Komárom, — jan. 3. A pozsonyi minisztérium működéséről szóló jelentés most látott napvilágot, melynek első passzusa ekképpen hangzik : Szlovenszkó teljhatalmú minisztériuma a provrat után legfőképpen arra törekedett, hogy a régi magyar állami és megyei közigazgatást a csehszlovák állami apparátus részére megtarthassa. — Mintha ez a jelentés a való tényekkel nem állana teljesen összhangban! Mi ennek a történetét egészen másképpen tudjuk. A régi magyar tisztviselőktől engedelmességi fogadalmat vettek ki, ezt azok csaknem kivétel nélkül letették. A kevés kivétel, az el is távozott az új államalakulás területéről. A megtartani szándékozott tisztviselőket és alkalmazottakat azonban éppen a teljhatalmú minisztérium eresztette a szélnek, mihelyst a pótlásnak a lehetősége beállott és útnak bocsátván őket, útravalóval is ellátta a forradalmi nemzetgyűlésnek egyik kiváló szociális érzékkel megfogalmazott törvénye alapján egyötödrésznyi nyugdíjjal, ami az ugyanakkor megfogalmazott alkotmánylevélben lefektetett állampolgári egyenlőség talán Szobár vagy Hrusovszky előtt összhangban állhatott, de emberi szempontokból örökre súlyos eltévelyedése marad a nacionalista felfogásnak. A minisztérium az utánpótlásokat sem végezte mindig elsőrendű hivatalnok-anyagból, ezt is tanúsíthatják az ellenük lefolytatott fegyelmi eljárásoknak és büntető pereknek garmadát, de már akkor a kifogástalanul működött magyar tisztviselők havi 3 koronától 400 koronáig terjedő magasságú nyugdíjaikat élvezték, mint ezt a hivatalos stílus mondani szokta. Ez az élvezet évekig tartott és a nyomor, a szenvedés csak későn keltett emberi érzéseket azokban, akiknek kötelességük lett volna ezt észrevenni, éppen a teljhatalmú minisztériumban, ahol a sürgősnek jelzett nyugdíjügyeket ma is nem hónapokon, de éveken át intézik el. A nanszien rezsim ócsárlása mellett azonban megfeledkeznek arról, hogy régen a nyugdíjügyet nem hónapok, de hetek alatt intézték el és az egyik hónapban nyugdíjazott alkalmazott a következő hóban már nyugdíját felvehette minden akadály nélkül. Itt kérdőívek, bélyeges kérvények, anyakönyvi kivonatoknak garmadái, illetőségi és erkölcsi bizonyítványok, adóigazolványok mellett csendőri jelentések is szükségesek ahhoz, hogy a magyar nyugdíjas hozzájuthasson a törvény szerint őt megillető csekély nyugdíjhoz, és ez ma is csak egyharmadrésze az állami nyugdíj mértékének, amelynek alapján cseh vagy szlovák alkalmazottak részesülhetnek ellátásban. Ez a történelmi igazság a teljhatalmú minisztérium jelentésének egy kifelejtett részlete. Nem volt ennek sem fő, sem főbb és legkevésbbé legfőbb törekvése az, hogy a régi alkalmazottakat állásukban megtarthassa. Hogy ez így van, azt igazolhatja a szolgálatában meghagyott egykét magyar hírmondója a magyar kisebbségnek. A magyarokat nem marasztalták, de egyenesen proskribálták az állami szolgálatból. — Misaryk elnök az ellentétes programmá pártokról. A köztársaság elnöke a „Vecer“ egyik munkatársa előtt a politikai pártokról nyilatkozván, többek között a következőket mondotta: Azt hiszem, hogyha a mi országainkban is érettebb lesz a politikai képzettség, a politikai pártok be fogják látni, hogy nem feltétlenül egymás ellen, hanem egymás mellett is munkálkodhatnak. Ami a mostani pártviszályt illeti, csak az a kívánságom, hogy a pártok közötti tényleges különbséget és jogos érdekeiket tárgyilagosan fogják fel és ítéljék meg. A politikai pártok között fennforgó ellentétek tüzetes szemlélése során azt találjuk, hogy ezek nem olyan lényegesek, hogy legalább egyes kérdésekben kompromisszum létre ne jöhetne. Persze nem az alapelvekben, hanem csak a gyakorlatban való kompromisszumot gondolom és ezt is csak azok között a pártok között, amelyek elismerik az államot és a demokráciát. Nem lesz kisantant konferencia. A lapok megírták, hogy a kisantant február havában konferenciára gyűl egybe és hogy a tanácskozás helyéül Pozsonyt jelölték ki. Prágából érkező hivatalos jelentés szerint a jelzett konferenciára vonatkozó hírek teljesen légből kapottak. A kora nyári hónapok előtt nem is kerül sor ilyen konferenciára, amelytől egyelőre csak az a bizonyos, hogy Csehszlovákiában lesz, mert, mint a konferencia színhelye, a köztársaság van soron. Az egész Rajnavidék kiürítése. Ismeretes, hogy Németország az antant hatalmakkal tárgyalásokat folytat a lefegyverzés, illetve a megszállott Rajnavidék kiürítésére nézve A francia-német közeledés szempontjából az elmúlt év utolsó napjaiban az n nagyjelentőségű hír került a lapokba, hogy a Rajnavidéket előreláthatóan 1928 január 31-én a franciák teljesen kiürítik. Az erről szóló tárgyalás még nincs befejezve, azonban a németek kívánságát úgy Chamberlain, valamint Olaszország képviselője Scialoja is támogatja. Hir szerint a megoldás az volna, hogy polgári ellenőrző bizottságot állítanának fel semeges zónában, amely nemcsak a német, hanem a francia és belga határmenti vidéket állandóan ellenőrizné abból a szempontból, hogy nem vonnak-e össze a három határ mentén katonai erőket. Ha a megegyezés ebben a kérdésben létrejön, akkor csak a hadianyagoknak minősített német gyártmányok külföldi szállításának a kérdése vár megoldásra, amelyben az eddig oly makacs Anglia is engedékenynek mutatkozik, valamint a keleti német erődök joga, amelyről a hágai döntőbíróság fog határozni. Mint köztudomású, 1926, január 3 - én ürítették ki az antant csapatok a kölni zónát, 1927. január 31-én vonják vissza Berlinből a katonai ellenőrző bizottságot és a tárgyalások eddigi folyása arra enged következtetni, hogy 1928. január 31 -én fogják a Rajnavidéket teljesen kiüríteni. A locarnói politikának ez lenne egyik legszebb betetőzése. Döntő lépés dl a silóul néppárt, Komárom, — január 3. A hosszadalmas tárgyalások a politikában nem sok eredménnyel szoktak járni, a tárgyaló felek rendszerint belefáradnak a sok pourparléba és a végén arra ébrednek, hogy nagyon sok időt fecséreltek el hiába, mert a legtöbb esetben alig értek el valamit, nem is szólva arról, hogy igen sokszor a felek kénytelenek minden eredmény nélkül egymástól elválni. Hosszú hónapok óta tágyal a szlovák néppárt is a kormánnyal, azonban pozitív eredményre eddig nem tudott jutni. A kiindulási pont Szlovenszkó autonómiája volt, ettől azonban már messze eltértek, úgy hogy az autonómia kérdését ma már elfejtettnek lehet tekinteni. Közben azonban a szlovák néppárt hivatalos lapja révén ismertette a nagyvilággal, hogy micsoda követelményekkel állott elő arra az esetre, hogyha a kormányba belép. Tudjuk jól, hogy sokáig a szlovenszkói teljhatalmú miniszteri székért folytatott erős harcot, azt akarván, hogy pártja valamelyik politikusával töltessék be a tárca. Miután Svehla miniszterelnök ezt nem volt hajlandó teljesíteni, megelégedtek azzal is, hogy a szlovenszkói minisztérium élére szlovák néppárti hivatalnok ember kerüljön. Tudjuk, hogy eddig erre nézve nem történt intézkedés, ami aligha jelenti azt, hogy a szlovák néppárt kívánsága száz százalékban teljesítve lesz. A tárgyalásokkal kapcsolatban előkerült a közigazgatási reform, amelyet a néppárt szeretne akképen keresztülvinni, amint azt saját érdeke kívánja és a napokban fog a párt Prágában tanácskozni az új reformról a belügyminiszterrel. Hogy mit fognak végezni, azt persze előre senki sem tudja megmondani, de az eddigiek szerint meg lehet állapítani, hogy Hlinkáéknak aligha fogják minden kívánságaikat teljesíthetni. Ennek egyrészt az is az oka, hogy maga a szlovák néppárt sincs teljesen tisztában azzal, hogy mit akar. Az autonómiát amely teljes függetlenséget biztosítana Szlovenszkónak, ki kellett kapcsolni, tehát most ír,ár arra törekszik a párt, hogy az autonómiához vezető utat megtalálja és lassan építse ki programjának e sarkalatos pontját. Most azután ismét új terv merült föl a szlovák néppárt berkeiben, legalább a párt hivatalos lapjának újévi számában megjelent cikk az önkormányzatnak újabb alakját veti föl. Oly önkormányzatot kiván most már a szlovák néppárt, amilyen a horvátoké volt a magyar államban, vagyis önálló törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalmat a belügyekben s a közoktatásügy és a törvénykezés terén szintén teljes önállóságot. De erre aztán meg is jegyzi a Slovák, hogy a jelen időben ez a követelés nem vihető keresztül, de ehhez a fő célhoz az lenne az első lépés, hogy ha Szlovenszkó olyan önkormányzatot kapna, mint az osztrák tartományok birtak a régi Ausztriában. Ez lenne a Slovák szerint a minimum, amit a szlovák néppárt elérni kíván, a tartományi autonómia, ami azonban vajmi csekély függetlenséget biztosított a régi császárságban. A sokáig húzódó tárgyalások eddigi ismert eredményei nem igen kecsegtetnek valami jelntékenynek mondható önállósággal és ha Szlovenszkó a néhai osztrák tartományok autonómiáját kapja meg, attól tartunk, hogy a pittsburgi szerződésben lefektetett teljes önkormányzatot örökre eltemették, mert csak látszólagos és igen szűk keretekben mozgó önállóságra tesz szert a szlovenszkói őslakosság. Most tűnik ki, hogy milyen hibát követett el a párt akkor, amikor felfüggesztette a teljes autonómia követelését, s most világlik ki, hogy a szlovák néppárt sokkal helyesebben tette volna, hogyha ellenzékben marad, mert akkor a kormánynak, a mai többség mellett, hamarosan be kellett volna látnia, hogy nem boldogulhat Hlinkáék nélkül és akkor ezek követelését el kellett volna fogalnia. Kérdés, hogy a hibákat jóvá lehe-e még tenni és sikerül-e valamit megmenteni a legfőbb programból. A napokban tartandó klubülés sorsdöntő lesz a szlovák néppártra és lehet az egész Szlovenszkóra nézve, mert minden attól függ, hogy Hinkáék előtt mi a fontosabb, a szlovák nép forró óhajtása: Szlovenszkó autonómiája- e, vagy pedig a hatalom, amelyet engedmények árán rinyerhetnek. Valóban bölcsesség kell most az elhatározáshoz, mert Szlovenszkó egész őslakosságának sorsáról van szó, amelyért a szlovák néppárt nagy felelősséggel tartozik, nemcsak a mai generáció előtt, de az egész történelem előtt. az állampolgársági igényünk, nem a kormányárókától függ (Nyilatkozat.) A Magyar Nemzeti Párt országos elnöksége ismételten közli Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságával, hogy az úgynevezett lex Derer, vagyis az 1926. évi 152 számú törvény alapján a csehszlovák állampolgárság elnyerése iránt beadott kérelmek teljesítése nem a komány jóindulatától függ, hanem attól, hogy az ezen törvény 1. §-ában előírt törvényes feltételek fennforognak-e vagy sem ! Ha fennforognak, akkor a kérvényezőnek törvényes igénye van az állampolgárságra, amely még akkor se utasítható el, ha a kérelmező személye bármely okból nem tetszenék a kormányhatalomnak, mert a belügyminztérium köteles az állampolgárig megadni ! Aki már fáradságot vett magának ezen törvény 1. § ának az elolvasására, az előtt ez még jogi tudomány nélkül se lehet kétséges s az ellenkezőjét jóhiszemüleg sem állíthatja! A belügyminisztérium referensének számítása szerint kb. 30,000 magyar embernek intéződik el az állampolgársági kérdése ez után, rajszcrímünk 15,000-nek ! Amikor a magyarság fennmaradásának a biztosítása kell hogy kétségen kívül álló célja legyen minden magyarnak, akkor ezen tényt örvendetes tény gyanánt kell mind elfogulatlan magyarnak elismerni! A Népszövetségnél fekszik az állampolgárság iránti jog elismerése tekintetében beadott panaszunk! Ennek a kedvező elintézése adhatja meg a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság részére az állampolgársági kérdésnek teljes elintézését. A Magyar Nemzeti Párt tisztában va azzal, hogy a kx Déter csak részlet»« megoldás s éppen azért azt a parlamentben a jog elismeréshez való jog teljes és nyílt fenntartása mellett fogadt el csak s ezt is csak azért tette, mert tudta, hogy nincs jogában 15-30000 magyar szenvedését könnyelműen meg-