Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)

1929-07-02 / 79. szám

2. alíra.!. POLIP POLIO POLIO szappan szappan szappan Trockij az angliai tartóz­kodásra ismét engedélyt kér MacDonaldtól. Konstantinápolyi jelentés szerint Troc­kij újabb levelet intézett MacDonaldhoz, Snowdenhez és Thomashoz, amelyben kéri az Angliába való beutazás enge­délyezését. Abban az esetben, ha An­glia nem teljesíti kérését, Trockij hasonló kérelemmel Németországhoz fog for­dulni. Komáromi Lapok Schmidt Lenke III, Frühzeitig Margit IV, Hanzsér Irma III, Révész Vince V, Ui­lmann Ilona V, Berkes Lajos IV, Nagy János VII, Fekete Mária VIII, Jakab Sándor Vili. osztályu tanulók. nMHHHMMBKWBBHBBBHBHRffigHKS 1929. július 2. ösztöndijkiosztás a községi elemi nép­iskolában. — julius 1. A községi népiskolában a tanévzárás után való napon, Péter Pálkor ismét összegyűltek a szorgalmas és jómagavi­­seletü tanulók, hogy egész évi jóm­aga­­viseletükért, lankadatlan szorgalmukért elvegyék a jutalmukat, amelyet a város kezelésében levő ösztöndíj alapítvá­nyok kamataiból juttattak nekik a ta­nítók, továbbá a Komáromi Első Hi­telintézet, Korona Bank, Földműves Kölcsönös Pénztár s a Slovenská Banka erre a célra adott adományaiból. A kiosztáson a tanulókon kívül meg­jelentek azok hozzátartozói, a tantestü­let s az iskolaszék képviselete. Pethő Sándor igazgató a tanulókat a nagy jóttevők iránti hálára, megbe­csü­lésére, valamint az iskola iránti tiszteletre intette. Buzdította őket a to­vábbi szorgalmas munkálkodásra, külö­nösen az iskolából kilépő tanulókat, akikre az életben sok megpróbáltatás vár még. A tanulók és szülők háláját s köszö­netét a kapott ösztöndíjakért Hegedűs Jolán VIII. oszt. tanuló tolmácsolta keresetlen szavakban. A kiosztás után a tanulók boldogan adtak át a fi­lmlevő szüleiknek ez ado­mányokat s hálával eltelve vettek bú­csút az iskolától, hogy két hónapra pihenőre térjenek. Kiosztatott 81 tanuló között összesen 2558 kor. Jutalomban részesültek: Neuwirch József III., Vörös Aranka IV, Baranyai Margit V, Győry János III., Horváth István I., Mezei József I., Kovács Má­ria III., Stefan Mária I., P­rstitz Zoli IV., Danis Dezső IV, Österreicher Margit III., Horváth Anna IV, Nehéz Lajos III., Károlyi Pál III., Eőry Má­ria IV., Németh Mária IV., Németh Margit III, Eőry Mária IV, Németh Mária IV., Németh Margit III., Mórocz Lajos IV., Goldstein Judit I, Szőröd Lajos I., Goldstein Valéria V, Droszt Mihály IV, Hanzsér Ibolya II., Kozmán László II, Gáborek Mária III, Kucz­­mann Béla IV, Stefán Edith III., Dá­­kány Antal I, Horváth Ferenc V, Rácz Sándor IV, Czirók István IV, Taiics Zoltán V, Csonka Gyula VIII, Szép Lajos II, Petrovics Margit VII, Gulyás Erzsi V , Vörös János I, Gá­borek E. I, Uhlmann Ilona V., Fekete Irén II, Goldstein Valéria V, Fél László IV, Gergely Zoltán II, Heimler György V, Pirstik József VIII, Nehéz Erzsi II, Czirófc Etel IV, Hegedűs Jolán VII, Fried Katalin II, Gerencséry Mihály I, Frühzeitig Margit IV, Szép Ferenc IV, Beck Irén I, Munka László III, Balogh Lajos I, Rózsa Anna III, Petres Erzsi III, Fekete Sándor II, Kertész Ágoston II, Kollár Klára IV, Kelkó János IV., Csütörtöki Lajos III, Répási Rózsii­, Tóth Ibolya III, Léránt Lajos III, Mé­száros István III, Szeiler Teréz IV, Ehrnstein Edit II, Goda Jolán II, Ju­hász Ferenc II, Rapos ^Károly II, Az első­ cserkésztábori levél, mely szól az összes cserkész­szülőkhöz. Komáromban, 1929. IV. 28. A komáromi cserkészek, valahány­szor táboroznak, e lap hasábjain be­számolókat szoktak közölni a tábor lefolyásáról, jelentéseket a tábori ese­ményekről. Még itthon vagyunk Komáromban, még csak csomagolunk és készülődünk, máris van közölni valónk. Ezt az első tábori leveltet pedig a tábor vezetősége nevében írom magam. Táborba száll velünk 20 kiscserkész, 40 gimnazista cserkész, 7 abituriens gim. cserkész, 11 öregCserkész Ez a lelkes nagy szám azonban a vezető­ség részére nagyobb gondot is jelent és sokszor kinző felelősségérzetet. Erről az utóbbiról szeretnék néhány szót szólni. Kiindulok pedig abból, hogy nem egyszer előfordult az elmúlt nyarak al­kalmával, hogy a vakációzó gyermek a leggondosabb szülő mellett lúgosan megbetegedett; volt arra is eset a kö­zelmúltban (nem is egy), hogy a roko­nokhoz kiadott fiú ragályos betegségbe esett, egy másikat a szülei fürdőre vit­ték magukkal s ott valamiféle infekció folytán 3 hétig ágyban fekvő beteg lett a gyermek, aki nemcsak a maga, de szülei nyaralását is alaposan elrontotta; tudok olyan eseteket, hogy 17 éves fiú súlyos beteg lett állítólag azért, mert nem jelentkezet a gondos szülő hosszú nevelése ellenére, amikor szék­rekedése volt, s azt talán felesleges is említenem, hogy a leggondosabb apa és a legóvatosabb mama mellett hány és hány gyermek kap vakbélgyulladást, gyomorhurutot; velem is megtörtént, hogy egy kirándulás alkalmával, amikor 5 percre elvonultam uzsonnázni, pont ezalatt az idő alatt szökött fel egy cserkészem egy szabadon legelő lóra, amely persze úgy lerázta magáról, hogy a keze eltörött, pedig azt gondoltam, vigyázok rá, mert egész délután velük játszottam csak azért, hogy szemem előtt legyenek és az uzsonna idő íme meghozta azt, amit én egészen addig távoltartottam magamtól, egyik tábo­romban pedig footballozás közben úgy berúgták a labdát a kapus szemének, hogy a szivárványhártya súlyosan meg­sérült (szerencsére ott volt a tábori orvosunk, dr. Bardócz), stb. stb. Most feladom a kérdést: meddig tart a vezető felelőssége? Azok a szülők, akiknek gyermeke nem az idén megy először táborba, tudom, nagyon jól ismerik a tábor összes körülményeit, tudják azt, hogy mi az a határ, amed­dig a parancsnok a gyermek ellenőr­zéséig, felügyeletéig mehet. Ezek a szülők nagyon jól ismerik a vezetők nehéz munkáját s átlátják, hogy egy­szerre nem lehet annyi helyen, ahány hely , egyszerre annyi gyermek lehet. Hiszen a szülő sincs mindig a gyer­mekével, nem is lehet. Mégis a tábor vezetősége nevében lefektetem a követ­kező elveket, melyek szerint kérem, hogy a mi felelősségünkről gondolkozzanak: 1. A vezető a cserkészért felelő Isten­nek és a szülőnek, — a szülő csak az Istennek: világos, hogy az előbbinek nagyobb a felelőssége s éppen ezért: 2. az eddigi gyakorlat s a megfon­tolás is azt mondja, hogy a vezető sokkal nagyobb gonddal és elővigyá­­zattal vezeti a gyermeket, mint a szülő. Ebből következik, hogy 3. a szülő legyen arról meggyőződve, hogy mi vezetők igenis aggályos gond­dal ügyelünk fel mind az utazások, mind a kirándulások, mind a játékok alkalmával. 4. A felelősség egyébként nagyon nagy fokban hárul a szülőre akkor, ha a gyermeke rakoncátlan, fegyelme­zetlen. Az a fiú, aki odahaza sokszor engedetlen, bizony a táborban is pró­bál néha nem engedelmeskedni s ak­kor én hiába adom ki a parancsot, hogy pl. fára mászni nem szabad, ő­­ elmászik s leesik s lenn van. (No, ne tessék megijedni, még nem törte ki a lábát!)­­ A kisebb gyermekeknél szinte 100 százalékos a biztonsági intézkedés a vezető részéről, felfelé 14 évestől 20 évesig mindig kisebb a vezető felelős­sége, mert pl. egy 14—20 év körüli cserkész általában már van annyira komoly és meggondolt, hogy tud ma­gára vigyázni. Mi 8 — 12 éves fiúkat nem küldünk be a faluba, városba egyedül, nem bízunk rájuk favágást, még csak az általában szelíd természetű cserkeszlóhoz sem engedjük közel — de hogy is engedné a féltékeny „cser­készkocsis“ — ellenben az már előfor­dul, hogy 14 —16 éves fiukat kettesével mint küldöncöket alkalmazzuk a pos­tára, városba, faluba, fát aprittatunk velük, a nagyobbak szálfákat döngetnek , és nehezebb szolgálatokat teljesítenek.­­ Mindenki láthatja, hogy a felelősség­­ kérdése erősen függ a fiú otthoni ne­­­­veltetésétől és a fiú korától 6. A szülők megnyugtatására am­i szolgáljon az, hogy a vezetőség a kü­ső­­ fegyelmet majdnem tökéletes katonai ártelemben tudja biztosítani, továbbá, hogy a fiuk cserkésszelleme, felelősségi tudata és többeknek tapasztalata, vala- • mint a jó cserkész engedelmes volta s nagyban megnyugtató mind a vezető, • mind az otthon aggódó szülő részére, ■ mégis gondolja meg mindenki, hogy a felnőtt vezetők nem tehetnek csodát. j Minden felnőtt vezetőre kb. 15 fiú esik,­­ de ez nem jelentheti azt, hogy tehát 15—15 fiú mellett mindig ott van egy­­egy vezető Még ebben az esetben is­­ előfordulhat, hogy mikor játszanak vagy­­ a vonatból kiszállnak, amikor főznek vagy fát aprítanak, amikor esznek vagy­­ fürödnek, akkor — no most aggódó­­ mamák: az egyiknek eltörik a lába, a­­ másiknak kiesik a p­ombja a fogából,­­ az egyig megégeti a kezét, a másik­­ a baliával belevág a lába ujjába, ? emennek szálka akad! meg a torkán, i (jelzem, mi csak pisztrángot és rák­félét t­eszünk ott, ezeknek pedig nincs szál­ j teájuk), amannak kifogyott fürdés köz­­­­ben a szusszá s ez igy mehet vágósza­­­­kadatlanul, úgy mint otthon. 7. a cserkész biztonsága nem lehet­­ nagyobb a táborban, mint odahaza, el­­­­lenben 8. igenis ki van téve ott olyan ese­­t­teknek, olyan életkörülményeknek, me­­­­lyek veszélyesek lehetnek reá nézve, j Ilyenkor azonban­­­­ nyugtasson meg bennünket az,­­ hogy a vezetőség mindent megtesz a­­ veszélyek kisebbé tétele végett. Ha egy fiú a tornavizsgán ugrik vagy­­ sastangést csinál, kockáztat, éppúgy,­­ mint az a szülő, amelyik gyermekét­­ autókirándulásra viszi. Nos, ha egy cserkész utrakel és ta­­­­pasztalatokat akar szerezni, látni akarja s teszem a „Szlovenszkó Paradicsomát“, s élni akar robinzoni életet, gyönyörködni­­ akar a Tátra hegyláncaiban, sütké­­­­rezni akar a napon egész nap, csajká­­j­ból enni három hétig, főzni a szabad j­ég alatt és kulacsból inni, tábortűznél í bus és vig nótákat énekelni, társaival együtt igazi gyermeknek való napirend­­ szerint a fenyőillatos tábor udvarán­­ dolgozni és játszani, amikor kimegy, s hogy megismerje a nagy természet cso­­s­dálatos titkait és az együvétartozás ér­zetét, valamint a társadalmi erényeit akarja kifejleszteni, amikor hatodmagá­val egy szűk sátorban „meg tud férni“ másokkal is, amik mindezeken felül a szülő maga is azt akarja, hogy a gyer­meke olcsón és hasznosan nyaraljon és játszva engedelmeskedni és dolgozni tanuljon, akkor neki és szülőjének szin­tén kell legalább annyit kockáztatnia,­­ mint annak, aki gyorsvonatba ül vagy­­ egy amatőr soffőr végeszakadatlan tütü­­l­léseire bízza magát. Hogy kerek szám jöjjön ki, leszöge­­­­zem még a következő elvet: 10. Minden okos és normális gon­­­­dolkozotú szülő tudja, hogy amikor 3 hétre Komáromtól háromszáz kilomé­­­­terre kivisszük a gyermekét a szabad­­ ég alá sátorban aludni és erdőben élni, milyen határok közt mozoghat a fele­­­­lőség a vezetők részéről. Ezért tehát, ha nagyon aggódik és bizalmatlan, ne adja gyermekét velünk, tartsa otthon. Gyermekét szeretjük jobban, mint bárki kívüle, ha nem szeretnők, ha nem volna nagy gondunk rá, akkor nem rendez­nénk tábort, hanem elmennénk magunk szólóban, gond nélkül nyaralni vagy a komáromi híres diákfürdőbe, vagy Abbáziába, vagy a Riviérára, vagy pe­dig itthon maradnánk olvasni az újsá­gokban arról, hogy ugyan ki szereti jobban a magyar ifjúságot. Mindezekkel csak azt akarjuk a szü­­lők tudomására adni, hogy érezzük, sokszor kínosan átéljük a felelősség teljes tudatát, ha viszont félreértések elkerülése végett szükségét látjuk annak is, hogy a felelősség határait is ma­gunkra nézve megnyugtatólag kiszabjuk. Ha most még összefoglalom a tábori vezetőség tagjainak illetékességi köreit, még világosabb lesz egyes szülőkre nézve az, hogyha bármely ügyben a vezetővel érintkezni akarnak tudják, ki az ő illetékes és felelős vezetője. A kis­cserkészek parancsnoka Uhereczky Géza, aki egyúttal a táborparancsnok helyet­tese. A kiscserkészek többi felelős ve­zetői: Vánkay László, Prenik Lajos Cserkészparancsnokok és Schmidl Viktor. A gimnazista cserkészek, valamint az abituriens gimn. cserkészek felelős ve­zetői Bíró Lucián és dr. Hajdú Lukács. Az öregcserkészek bizonyos fokban már önállóak s értük olyan értelemben vett felelősséget, mint az előbbiekért a tábor­parancsnokság nem szokott vállalni, hiszen nekik több szabadságot is ad. A rend és fegyelem, pontosan körül­írt illetékesség és háláskor szintén azt célozzák, hogy a táborozó nagy cser­késztársaságban minden a rendetlen­ségből származó veszély el legyen há­rítva, legnagyobb bizalmunkat azonban mindig jó Istenbe vetjük. Mind a vezető, mind a fiú ilyenkor közelebb érzi őt magához és talán buzgóbban is tud hozzá segítségért folyamodni. A múlt évi tutajtábor alkalmával minden este ezzel az imával mentünk aludni a vizek mélységein. Vezető : Mentsd meg, Uram szolgáidat ! Cserkészek: Istenem, kik Tebenned bíznak. Vezető: Uram hallgasd meg könyörgésemet! Cserkészek: S kiáltásom jusson Teeléd! Vezető: Könyörögjünk! Isten, ki Izrael fiait a tenger közepén szárazon átvezérelted, aki a napkeleti bölcseknek csillagod vezetésével utat nyitottál. Kérünk, adj nekünk szeren­csés utazást és csendes időt, hogy angyalod kíséretével oda, ahova ván­dorunk, beevezzünk és az örök bol­dogság révébe is szerencsésen egykor eljussunk. Isten, ki Áb­ahámot vándor­lásában segítetted és épen megőrizted, kérünk, óvj meg bennünket, szolgáidat, légy veszélyben menedékünk, utunkon vigasztalónk, a hőségben enyh hely, esőben és hidegben fedelünk, hajótö­réskor kikötőnk. (Feleli az egész ván­dorcsapat): Amen. Amen. Ezzel a szóval zárom én is ezt az első tábori levelemet s a jó Isten nevével az ajkamon nyitom meg az összes vezetők nevében e lap hasábjain a cserkészek tábori rovatát és e helyütt kérem a Szerkesztőséget, hogy leveleinket legyen oly jó a helybeli és vidéki szülök és cserkészbarátok meg­nyugtatására az eddigi hagyományokhoz híven a régi emberszeretettel leközölni. Jó munkát ! Bíró Lucián. Óvatosság a tudás anyja 5ÓSBORSZESZ a védelem a meghűlés ellen. Megvételre kerestetik egy kis kézi kocsi. Cím a kiadóban.

Next