Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-06 / 1. szám

Ötvenharmadik évfolyam. Előfizetési ár csehszlovák értékben. Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ke, félévre 40 Ke, negyed­évre 20 Ke. — Külföldön 120 Ke. Egyesszám ára 1 korona. ;KBSHMtnBa!eBBB3iB5saaBii«aBsaBHKBSHaB^^ siesse 1. Hzám, SÉlSiSKEíSSzerda, 1032. január 6 Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA út. Szerkesztő: B­ARANYAY JÓZSEF dr. Föm­.unkatársak: ALAPY GYULA dr.­­■ FÜLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor­ u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton üM UMii'imr -r-nr-r-arrwv« i immihi IHiI ilniiH i iliii l Bili » A terhes örökség— Komárom, — január 5. Már megkezdtük az új esztendőt, amely terhes örökséget vett át az elmúlt évtől: krízist, nyomorúsá­got, munkanélküliséget és a köz­­gazdasági élet ezernyi veszedelmét. Jó lenne likvidálni és megszaba­dulni tőle, de nem lehet, mivel hi­ányzik hozzá a bizalom. A magán­tőke elbújt rejtekhelyeire és pénzt nem lehet előcsalogatni. Ke­­­reseti lehetőség nincsen és a meg­levők is egyre szűkebb körre szo­rítkoznak. A kormány minden esz­közzel védi a pénzt, hogy annak értéke megmaradjon és minél ke­vesebb a pénzforgalom, annál ke­vesebb a termelt gazdasági javak értéke is. A piacot elöntötte az ol­csósági hullám, de ennek ne örül­jön senki, mert ez azt jelenti, hogy a gazdaosztály vásárló­ereje csök­kent le teljesen és az kíván minden áron pénzhez jutni. A falu teljesen pénz nélkül áll, mert hitelhez jutni nem képes. A bankok pénzkölcsönzéssel nem fog­lalkoznak, ellenben az adókat mé­gis csak behajtják és a két malom­kő közé került mezőgazdaság őrlő­dik ebben az egyenlőtlen küzde­lemben. Természetes, hogy ez a baj nem áll egyedül és átharapód­­zik az ipar területére is, de a ke­reskedelem utait is eltorlaszolja. Kiutat pedig senki sem tud és csak azt halljuk, hogy e veszedelmes időszakot át kell élnünk vergődé­sek, katasztrófák között is. Mondani is felesleges, hogy ez a tél a legveszedelmesebbek egyike, mert a nép teljesen kereset nélkül áll és nem is a kereset elmaradása a baj oka, hanem az, hogy a tél nyomorúságai ellen vajmi kevés útravalót vihettek magukkal, hi­szen ma nemcsak a munkásnak, de a kisgazdának sincsen kenyere és azt úgy kell megvásárolnia súlyos pénzeken. Igen természetes, hogy a társadalom mai legyöngült ereje nem képes megbirkózni a jóté­konyság szociális feladataival és maga is támogatásra szorul. A sú­lyos tél után örömtelen és vigasz­talan tavasz elé nézünk, amely nem tudja majd begyógyítani a téli se­beket. A kormány milliókat fordít élel­miszer segítségekre és azt teszi olyan formában, hogy azzal a nyo­morgókon keveset segít. Az élelmi­szerjegyek sorsát nem szükséges ecsetelnünk. Az eladósodott nép annak ellenértékéül alig kap va­lamit. A könnyelműek — akik épen elegendő számmal vannak — haszontalanságokra, alkoholra vagy cigarettára költik és így a gyer­mekek éhesen, ruhátlan maradnak. A közbiztonság tekintetében gyen­gén áll a vidék, mert az éhség rossz tanácsadó és az embereket a másé felé űzik. A fogház ma nem ez az el­rettentő valami, ami korábban volt. Aki oda kerül, megvan a rendes élelme, ha szabadsága nincs is. Ez az élelmiszer akció, amelyben semmi rendszer nincsen, ha nem is fölösleges pénzkidobás, de olyan ötletszerű segítség, hogy annak ér­téke igen­is kérdéses és vitatható. Annak sok része nem jut el az igazi nyomorúság sebeinek gyógyí­tására, hanem mellékvágányokra fut, az élelmesek és a lármások zsebeibe. A helyi jótékonysági szervek munkája sokkal értékesebb és többet ér a közigazgatás mun­kájánál, amelybe a politikai pártok is belekontárkodnak. Magyarorszá­gon nincsen munkanélküli segély, de van liszt és zsírkiosztás a mun­kanélküliek számára, akik ezen kívül inségmunkát is végeznek a legtöbb helyen. Ez biztosítja azt, i....r r­nn Komárom, — január 5. Január közepére várható a parlament összehívása. A kormány bankügyi vegyes bizott­sága folytatja a karácsonyi szünet következtében félbeszakított tanácsko­zásait. Ami a banktörvényt illeti, a koa­líciós pártok vezéreit csak a hét végén lehet egybehívni, hogy elintézzék a még meg nem oldott vitás kérdéseket. A banktörvényjavaslattal még a gazda­sági minisztereknek is foglalkozni kell, épen azért koalíciós körökben nem veszik egész biztosra, hogy a parla­mentet már január 12-ére egybehív­hassák. Sokkal valószínűbb, hogy január közepén ülhet össze csak a törvény­­hozás. A nemzetgyűlés, mihelyt a bank­törvényt elintézte, azonnal hozzáfog a munkanélküli alapról szóló törvényja­vaslatnak tárgyalásához. Ez a javaslat összeköttetésbe kerül a munkakötele­zettségről szóló törvényjavaslattal. De ezenfelül elintézendő még a szesztör­vényjavaslat is, amelyet eddig még nem sikerült tető alá hozni. A kis­antant legközelebbi konferenciája. A kisantanthoz tartozó államok külügyminiszterei, a lefegyverzési kon­ferenciát megelőzően, Svájc Montreux nevű városában találkozni fognak, hogy megbeszéljék a kisantant közös akcióit és kidolgozzák a konferencián való egységes állásfoglalást. Párizsi hír szerint a kisantant montreuxi konfe­renciáján szóba fog kerülni az orosz kérdés is. De ezenkívül a kisantant államok külügyminiszterei kidolgozzák a támadást kizáró szerződés lehetősé­geit. Ghika herceg román külügy­miniszter január 19-én Prágába utazik, ahol Benes dr. csehszlovák külügy­miniszter látja vendégül. Hivatalos se­hogy az emberek nem éheznek, ami a legfontosabb teendője a tár­sadalomnak és a kormánynak is. Karácsonyig félmilliárdot fizet­tek ki az elmúlt évben népjóléti célokra és megállapíthatjuk, hogy ebből csak morzsák jutottak a leg­­ínségesebb magyar vidékekre. Mor­ván innenre már csak a roncsok ér­keztek a milliókból, mert mi m­es­­­sze esünk Prágától, ahonnan nem látják meg a nyomort és ahova nem hallatszik el a panaszok és jajjok hangja. Itt az újév, itt van az új költségvetés és abból a leg­sürgősebben munkasegélyeket utal­janak a munkanélküliek részére. Kapjanak bele a közmunkákba mindenütt, ami a legfontosabb. Ne kaszárnyákat, hanem utakat épít­senek, meg csatornákat a belvizek levezetésére, hogy a termést ezzel is biztosítsuk, mert ha még egy term­éskatasztrófa éri ezt a vidé­ket, akkor annak el kell pusztulnia. Jentés szerint a látogatásnak baráti és magánjellege van, de természetesen összefüggésben áll a kisantant államok közös ügyeivel is. Miniszteri abszolutizmusnak mondja Kramár a mai kormányzati rendszert. Az új évi sajtónyilatkozatok között Kramár dr.-nak a cseh nemzeti de­mokrata párt vezérének a Národní Listyban megjelent vezető cikke érde­mel különösebb figyelmet, amelyben a régi cseh politikus érdekes megjegy­zéseket tesz a mostani kormányzati, a demokrácia elveivel homlokegyenest ellenkező rendszerre. Foglalkozva a sú­lyos gazdasági helyzettel, azt írja, hogy „beszélni sem akarok már arról, hogy ilyen komoly időben egyenesen bűn személyi oktalanságok és kicsinyessé­gek miatt föntartani a miniszteri ab­szolutizmus mostani személyi rezsimét.11 Nem lehet elviselni sem személyi, sem tárgyi okokból a mai lehetetlen hely­zetet, amikor a parlamentet egyenesen kizárták a munkából és csak arra való, hogy formálisan megszavazza azt, ami­ben a miniszterek megegyeztek. Min­den pártban vannak olyan képviselők, akiknek közös működése az ügyeknek és azok gyors elintézésének nagyon is használna. Végre is ezért választ a nép háromszáz képviselőt, nem pedig azért, hogy tizenhét miniszter csináljon min­dent és kormán­yozzon is. Semmi sem lehet inprodutívabb ennél a rendszer­nél. Ezzel a parlamenti rendszerrel nem hagyják meg a kezdeményezést se, semminemű törvényhozási előké­szítő munkát s talán azt akarják bizo­nyítani, hogy a háromszáz képviselő és a százötven szenátor fölösleges. A miniszterek parlament nélkül is tanács­kozhatnának pártjaikkal azoknak bizott­ságaiban ez legalább olcsó lenne és nem volna megalázó a parlamentariz­musra. Majd hivatkozott cikkében az ellenőrző és takarékossági bizottság létesítésének megbukott tervére, amely a mostani rendszer alatt hamarosan lekerült a napirendről, holott ennek működése csak előnyére válhatott volna az állam érdekeinek. A csehszlovák - magyar kereskedelmi tárgyalások. Mint Prágából írják, a legközelebbi időben ismét megindulnak a csehszlo­vák-magyar kereskedelmi tárgyalások a több mint egy év óta felmondott szerződés megkötésére. Egyes pontok­ban a tárgyalások már előrehaladott állapotban vannak, így különösen a vámtarifák tekintetében sikerült a leg­nagyobbrészt megegyezésre jutni és csak egynéhány tétel maradt még vi­tás. A vámoknál egyedül két nehéz pont van: a liszt és a tűzifa vámja. Tárgyalások folynak a devizaforgalom szabályozása és megkönnyítése ügyé­ben is, ezek azonban már nem tartoz­nak szorosan véve a kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások ke­retébe, annak létrejöttét nagyon meg­nehezítik. A kibontakozás egyedüli útja a vámunió. Hotowetz volt kereskedelmi és pénz­ügyminiszter nyilatkozatot adott a Pesti Naplónak, amelyben éles szavakkal ítélte el az elzárkózási védvámpolitikát. Szerinte le kell bontani a vámfalakat és pedig minél előbb és minél hatá­rozottabban ! A kibontakozás útja nem lehet más, mint egyesegyedül a vám­unió. A vámunió megvalósításához egyáltalán nincs szükség nagy előké­születekre, nincs szükség közös tör­vényhozásra, pénzrendszerre, tarifákra vagy közös adórendszerre. Milyen egy­szerű lenne a régi monarchia jól be­vált gazdasági szervezetének mutatis mutandis követése, például egy ötven évre kötött vám- és kereskedelmi szö­vetség, amely mellett mindenképen ér­vényben maradhat az állami szuvere­­nitás valamennyi kelléke, kezdve a parlamenttől egészen az önálló adó­rendszerig. POLITIKAI SZEMLE A nyilvános szereplésről Holnap, Vízkereszt napján 6 órakor kezdődik a városi zeneiskola növen­dékeinek ezévi első nyilvános hang­versenye a kultúrpalotában a munka­­nélküliek javára. A zeneiskola, mint kultúrintézmény, fontos tényezője a mai nevelési irány­nak. A zeneiskola fejlődését mi sem igazolja jobban, mint e hangversenyen szereplő növendékek produkciója. A zene előadó művészet lévén, egyálta­lán nem közömbös az a körülmény, hogy a növendék az általa megtanult zenedarabot, amelyet rendszerint csak a megszokott környezetben szólaltat meg, hogyan képes előadni és a nyil­vánosság előtt bemutatni. A zeneiskola tantestülete mindvégig kitart amellett az álláspont mellett, hogy a rendes vizsgákon kívül módot nyújtson arraj

Next