Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-04 / 53. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« Füssy Kálmán beszámolója Bátorkeszin és Búcson. — július 3. A magyar nemzeti­­ párt június 29-én Bátorkeszi és Búcs községekben nép­­gyűlést akart tartani, azonban a ható­ság a népgyűléseket nem engedélyezte így mindkét helyen a pártszervezet helyi választmánya tartott ülést, ame­lyen Füssy Kálmán szenátor beszámo­lót mondott. A pártszervezetek Füssy Kálmánt mindkét helyen a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, aki beszámoló beszédében ismertette a politika ak­tuális kérdéseit. A gabonamonopóli­ummal kapcsolatban kifejtette, hogy élénk emlékezetében van még a Ha­ditermény részvénytársaság, az Obil­­ny Ustav és az intervenciós rozs és búza felvásárlásával megbízott Agrasol működése. Majd a szenátus által a hadfelszerelési alapról szóló most el­fogadott törvényről beszélt, amely a kisiparosoknak nem teszi lehetővé a szállítást. A moratórium nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket s csak arra jó, hogy az amúgyis agyonterhelt bíróságok munkáját szaporítsa a már túlontúl eladósodott polgárok terhére. A párt tagjai nagy tetszéssel fo­gadták a beszámolót, amelyért Bá­torkeszin Szenczy Ferenc elnök. Bú­cson pedig Marcsa Ferenc elnök mon­dott köszönetet a köztiszteletben álló szenátornak, akinek működése iránt a pártszervezetek a legteljesebb bizal­mukat fejezték ki. Majd Hegedűs Balázs titkár ismer­tette a magyar nemzeti pártnak a kis­emberek adósságainak rendezésére vo­natkozó javaslatát, amelyet a pártszer­vezetek egyhangúan elfogadtak. Elfo­gadták Hegedűs titkárnak azon indít­ványát is, hogy a törvényhozók hassa­nak oda a pénzügyi kormányzatnál, hogy­ a külföldi betéteket fizető eszköz­ként fogadják el az adóhivatalok. Tanévzárás a Majláth fiúiskolában. Kiosztottak 30 ösztöndíjat. Jutalomkönyvben részesült 39 tanuló. — A gimnáziumba je­lentkezők sikeres felvételi vizsgája. Tíz hónapi nevelő-tanítói munka utolsó aktusa folyt le a Majláth-iskolá­­ban június 28-án. E napon az összes­­növendékek hálaadó istentiszteleten je­lentek meg a Szent András templom­ban, mely után az intézetbe vonultak, ahol megkapták egész évi szorgalmuk­ról és előmenetelükről tanúskodó bi­­bizonyítványaikat. Az intézet a jó­tevők és a katolikus tanügy barátai­nak áldozatkészségéből abban a kelle­mes helyzetben van, hogy 30 ösztön­díj felett rendelkezik, melyeket szor­ulás és jó tanuló, szegénysorsú gyer­mekek jutalmazására fordíthat. Ezek­nek, valamint 39 j­utalomkönyvnek ki­osztása végett az összes növendékek az intézet dísztermébe vonultak, ahol dr. Majer Imre prelátus, isksz. elnök in­tézett beszédet a növendékekhez, ezen­kívül a tanítótestületnek az egész tan­év alatt kifejlett odaadó, eredményes munkásságáért köszönetének és elis­merésének adott kifejezést. Felolvasta az ösztöndíjban és jutalomkönyvben részesített 69 tanuló névsorát. A ki­osztott ösztöndíjak a következők: Tihanyi Endre alapból egyenként 6O hé-t kaptak: Holczkei Viktor, Ko­vács Károly, Kovács Kálmán, Gaspa­­rovszky Tibor, Fekete István, Lang­­sádl Zoltán, Kebely Gyula, Rácz An­tal, Szombath Antal, Varga Lajos, Ku­­bicza István, Kebely László, Vajda László, Horváth József, Csevár Fe­renc, Patkány István, Csizmadia Sán­dor, Opravil Ede, Csernavai Elemér, Fehérvári­ Imre. Volt tanítványok jubileumi ösztön­díját, 150 Ké­t: Maurer Endre. Dr. Alapi­ Gyula ösztöndíját, 25 Ké­t: Opravil Hannimul. Dr. Aranyossy László ösztöndíját, 30 Ké­ t: Varga Antal. Dr. Kiss Gyula ösztöndíját, 45 Ké­ t: Lukács János. Özv. Komáromi Sándorné ösztöndí­ját, 45 Ké­ t: Kelemen László. Koren József ösztöndíját, 45 Ké­ t: Rusznyák Géza. Szollár Ferenc ösztöndíját, 30—30 Ké­ t: Jirka Ferenc, Deminger István. Özv. Kalabusz Istvánná ösztöndíját. 20 Kö­t: Vincze Géza. Galba Károly alapból jutalomkönyv­ben részesültek: Kaubek Karolin, Hor­váth László, Beke Béla, Szondra Ár­pád, Jandás László, Nagy Géza, Vavra Antal, Gyapaj­ Iván, Dosztál Nándor, Lukovics Béla, Varsányi Imre, Bog­nár Ágoston, Harsányi László, Varga László, Kádár István. Özv. Barabás Jánosné adományából jutalomkönyvet kaptak: Adamek Jó­zsef, Huber János, Szondra Tibor, Ba­kács Károly­, Soóksz Béla, Lotter Jó­zsef, Szalinka József, Varjú Pál, Bakos Károly­, Edenhofer Nándor, Kánai István, Muck Dezső, Dvornicsek Ti­bor, Kozári Gyula, Denk György, Hor­váth Gábor, Sabján László, Stróbel Dezső, Jancsó János, Kuszák Kálmán, Varsányi Gábor, Baráth Rezső. A Majláth-iskola növendékeinek fel­vételi vizsgája a gimnáziumban szép sikerrel járt: 14 jelentkező közül 12 megfelelt a követelményeknek. Ezek a következők: Dvornicsek Tibor, Ba­kos Károly, Edenhofer Nándor, Mau­rer Endre, Muck Dezső, Varjú Pál, Csizmadia Sándor, Jancsó János, Ku­szák Kálmán, Rusznyák Géza, Stróbel Dezső, Varsányi Gábor. A komáromi rendőrség jó fogása. Komárom, július 3. Vasárnap délután a KFC pályán a nézőközönség soraiban nagy mozgoló­dás támadt. Az ügy­eletes rendőr fel­ismert egy­ régi bűnözőt, Sipőcz And­rást, aki különféle ügyek miatt ki van tiltva Csehszlovákiából, de aki vissza­szökött az országba s a múlt héten lopta el éppen Müller Leó ebedi lakos kerékpárját. Emiatt a rendőrség szin­tén körözte. A rendőr a rovott multú egyént, — aki legnagyobb figyelem­mel kisérte a mérkőzést s kiáltásokkal bíztatta a játékosokat, — letartóztat­ta és be akarta kisérni az őrszobára. Sipőcz azonban kiszakította magát a rendőr kezéből s futásnak eredt. A pálya kapujánál fogta el egy másik rendőr s így vitték be a központi ügyeletre. A közönség körében eközben az a té­ves hír kell szárnyra, hogy a rendőr azért fogta el Sipőczöt, mintha az a bírót meg akarta volna szürkülni. A hír ebben a formában nem áll: Sipő­czöt korábbi bűneiért fogta el a rend­őrség és adta át az ügy­észségnek. A jeles fiatalember mindenesetre két­szer is meggondolja ezentúl, fog-e élénk részt venni a futballmeccseken, ha a hatóság körözi s ha ki is van tiltva az országból! — Kik a világ legszebb film­sztárjai? Earl Caroll, a híres film­­procuder, a női szépség kiváló szakér­tője, összeállította a világ legszebb filmszínésznőinek rangsorát. Ez a kö­vetkező: Claudette Colbert, Carol Lom­bard, Joan Crawford, Kay Francis, Loretta Young, Frances Dee, Dolores del Rio, Lilian Harvey, Jean Harlow, Barbara Stanwick, Lupe Velez. Nagyon érdekes, hogy Caroll kihagyta a leg­szebbek közül a következő négy film­sztárt: Greta Garbo, Katherine Hepburn, Mae West, Marlene Dietrich. Ezt azzal magyarázta, hogy a szépséget nem sza­bad összetéveszteni a szekszepillel.­­ Egyébként: a lista legfeljebb Caroll ízlését mutatja s nem mást. 1934. július 4. Ha minden hűtlen asszony így cselekednék ... Amikor az asszonyban megszólal a lelkiismeret­­szava. — Maga fölött ítélkezett és maga hajtotta végre a halálos ítéletet. — A csábító pedig vígan fütyörész tovább. Saját tudósítónktól. Komárom, július 3. Megrendítő, szívbemarkoló családi drámáról ad hírt alábbi tudósításunk. A mai bűnös világban, amikor a tömeg ítélő szava meg se rója az udvarlókat tartó asszonyokat, való­sággal megszokott dolog, mint a sza­lonagár, vágja az ölebtartás, a férjes asszony­oknak udvarlókkal való kö­­rülvétele. Nemcsak a szerelem vak, de a szerelmesek se veszik észre, hogy a séta közben, vagy hazakísérés után az ajtó előtti bucsuzkodás köz­ben adott vagy lopott csóknak van­nak szemtanúi, akik nem mindzsent­­lemének, akik nem beszélik ki azt, amit láttak. A zsentlemének száma nagyon megfogyatkozott és igen sok férfi ilyen friss pletykákkal akar nép­szerű lenni a társaságban, különösen a nők között, akik szívesen, zama­­tos gyümölcsként hamzsolják és ször­­csölik az ilyen pletykákat. Egy­része vigasztalódik az ilyen hírek hallatára, hogy­ a barátnőm se különb nálam­­nál. A lelkiismeret szava egyre halkul igen sok lélekben és ha megszólal, halkan, csendesen, van mivel elal­tatni. Hiszen a legtöbb asszony így csinálja! Miért kell nékem különbnek lenni a többinél? Az erkölcsök lazu­lása valósággal tömegepidémia, divat­tá, megszokottá vált és aki fölszólal ellene, ósdi, elmaradt kávénénikének vagy öreg bácsinak tartják, csúfolják. Persze vannak kivételek, akiket nem fogott el a tömeghóbort és ezeknek a legnagyobb tisztelet jusson osztály­részül. A középkorban, a lovagok, a Tan­­krédok, Cyranok, a trubadúrok, a re­gősök korában az alábbi hírünkre azt mondta volna a közvélemény, hogy így van renden és manapság, amikor az ilyen eset csodaszámba megy, szeretnék ódát írni arról a bűnös asszony­ról, aki annyira megbánta a bűnét és akiben oly­an hangosan szó­lalt meg a lelkiismeret szava, hogy­ a halálba menekült az önvád elől. A mai kor legtöbb asszonya csinál-e va­lami nagy­ esetet abból, hogy flörtöl, vagy hogy­ félrelép a tisztességes as­­­szony­ok egyenes útjáról? Hiszen a napilapok egy-egy válóper vagy a fél­­tékenységi dráma tárgy­alásáról írt tu­dósításokban vastag és kiemelt be­tűkkel teregetik ki a félrelépések, a megbotlások szennyes dolgait. Ma már csak az ily­en dolgok érdeklik, izgat­ják az olvasóközönség fantáziáját. A meg nem értett, titkon sírdogáló, szen­vedő, de a boldogságért félre nem lépő asszony ma már nem téma, ki olvas ma ilyen dolgokat, ki nézi meg az ilyen színdarabokat? Senki. Azaz, pardon, még vannak kivételek, de ke­vesen, egyre kevesebben. Ha a mi önítélkező asszonyunk­­ról vennének példát a mai kor as­­­szonyai, valósággal hullahegyek tá­madnának, de ezek a hullahegyek mindig kisebbek lennének és a tisz­tességes asszonyok száma örvende­tesen nőne. Ne neheztelj rám, kedves olvasóm, ha ezt az asszonyt példaképül sze­retném odaállítani a bűnös világnak, talán bizarr ötlet, de így van, mert hiszem, hogy ha ez az asszony len­ne a világ asszonyainak követendő példájuk, megtisztulna az asszonyi lé­lek és kevesebb csábító számlálná a női szíveken aratott győzelmeket. A mintaképül állítható asszony tra­gédiája pedig így pergett le az élet mozivásznán: Színhely nem parfömös szalon, h­a­nem égs7 egy’szerű, de ragyogóan tisz­ta bányászlakás Tatabányán, itt a kö­zelben. Koczka János tatabányai bányász, aki csendes boldogságban élt szép fe­leségével, az egyik este boldogan sie­tett haza. Otthon meleg, ölelő kar és csókos ajkak szokták várni. Most sen­ki se áll a küszöbön, de rémes, szív­bemarkoló, haláltusát jelző hörgések megdermesztő hangja hallatszik ki a szobából. Berohan a férj a szobá­ba. Huszonhétéves szép felesége esz­méletlenül fekszik az ágyon és hö­rög rémségesen. A szerencsétlen as­­­szony szerencsétlenebb férje segítség­kiáltásaira beszaladnak a szomszé­dok. A szegény asszonyt azonnal a kórházba viszik, ahol megállapítják hogy valami ismeretlen méreggel mérgezte meg magát. A tatabányai messzeföldön ismert kórház tudós or­vosai már lehetetlenek a méreggel szemben, az már annyira fölszívódott a vérbe, hogy a szegény­ asszony anélkül, hogy­ eszméletre tért volna, kiszenvedett. Aztán megtaláltak egy­ búcsúlevelet. A fiatal menyecske írta az urának, amelyben elmondja, hogy nemrégen hűtlen lett az urához, egyszer, egyet­len egyszer megcsalta, hitt a csábító hízelgésének. Tettét annyira megbán­ta, hogy­ nem tudja elviselni tovább az életet. Undorodik önmagától, mint a bélpoklostól. Bár félrelépése soha az életben nem derülne ki, földi bíró őt nem kérheti számadásra, de lelki­ismerete annyira gyötri, szíve an­­­­nyira zakatol, hogy­ a halálba mene­kül és amit a földi igazságszolgálta­tás nem mérhet rá, azt az ítéletet ön­maga mondta ki és hajtja végre. Hölgyeim és uraim! Mondják, en­nek az egyszerű bányászasszonynak a szörnyű tettében nincs valami meg­­rendítően megható? cm A Duna megkezdte áldozatainak szedését. — Egy órában fúlt vízbe két katona, fürdés közben. Komárom, július 3. Nyár idején évről-évre szomorú kö­telességet teljesít az újságíró: a komá­romi Duna áldozatainak tragikus sor­sát írja meg. Nincs esztendő, hogy néhányan bele ne fúlnának a Dunába, ez a sors valósággal üldözi a komá­romi Dunát. A szabadban való für­dés nagy­on sok áldozatot kíván. Leg­­többnyire diákgyerekek s katonák fut­nak a hullámokba, szívszélhüdés kö­vetkeztében, vagy azért, mert hirtelen gödörbe jutva megijednek s az örvény­ berántja őket a mélybe. Ismételten hangoztattuk: Komáromnak rendes uszodára van szüksége, amelynek léte meg­akadályozná az évenkint újból megismétlődő szerencsétlenséget. Különös fórum borul a Vágdunára: fiatal életeket pusztít el. Most újból két szerencsétlenségről adunk hírt: Schneider Ernő, a komáromi lo­vasezred katonája fürdőit a Vág­­dun­ában s egy örvénybe belefúlt. Ugyanabban az órában másik ál­dozata is volt a Dunának: Reiter Károly, ulász-zászló.djbeli katona lelte a hullámokban halálát, dacára annak, hogy a katonaságnak külön elkerített fürdőhelye van a strand mellett. Önkéntelenül felvető­dik a kérdés, meddig fog még ez a ve­szedelmes állapot tartani? Ki fogja végre megszervezni Komárom uszodá­­ját, mert a Dunába csak halottjaink vannak, de uszodánk, strandhajónk, vizisportunk nincsen! Apró hirdetések. Kiadó 5, esetleg 4 szobás modern lakás. Citi a kiadóban: 229

Next