Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-06 / 1. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 1. szám Szombat, 1940. január 6. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS K­ÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Az új év feladataEl magyar, áll Buda még! Gróf Teleki Pál miniszterelnök újévi szózata a határokontúli magyarokhoz — január 5. Gróf Teleki Pál miniszterelnök új­év napján délben megjelent a buda­pesti stúdióban és magyar, angol és magyarorosz nyelven rádióbeszédet intézett a külföldi magyarsághoz. A miniszterelnök szózatát lemezre vet­ték s hétfő éjszaka kétszer sugározta ki a rádió irányítóadással Dél-Ame­rika és Észak-Amerika felé. A rádiószózat a következőképpen hangzott: — Magyarország népének nevében testvéri szeretettel üdvözlöm újév napján az óhazától távol és az álla­munk határain kívül élő magyarokat, New Englandtól Floridáig és a Paci­­ficig. Kanadában, Brazíliában és min­denütt, messze és közel azokat, akik emlékezésből, azokat, akik vágyból idegondolnak, de azokat is, akik örö­mök vagy nélkülözések között elfe­ledtek volna már a magyar hazára gondolni, — mert mindnyájan össze­tartozunk. Hallják és nyugodjanak meg: Él magyar, áll Buda még! Istenben bízva, erős akarattal, független erő­vel, bátor nyugalommal és a sok évszázados nemzeti lét bizodalmá­val állunk nehéz vártánkon a ver­gődő, harcoló Európa kellős köze­pén. Az ország a most befejeződött évben újra megnagyobbodott a ruszinok lak­ta három vármegyével. Sok új fel­adatot ró reánk az ország fokozatos megnagyobbodása, amelyeket hivatás­­tudattal és szorgalommal igyekszünk teljesíteni. Szeretettel ápoljuk a hatá­rainkon túl lakó és a széles e vilá­gon elszórt, vérben vagy lélekben hozzánk tartozók érdekeit, halljuk és olvassuk szavaikat. Velük vagyunk különösen ezen a napon és érezzük, hogy viszonozzák érzelmeinket. Komárom, január 5. A Mindenható segítségével sze­rencsésen beeveztünk az új eszten­dőbe s amikor előttünk az ismeret­len jövendő, szeretnők fellebbente­­ni azt a sűrű fátyolt, amellyel az idő eltakarja az elkövetkezendő eseményeket. Emberi gyarlóság, hogy kíváncsian kutatjuk és talál­gatjuk az új év titkait, pedig tud­juk nagyon jól, hogy sorsunk és életünk a legnagyobb hatalomnak, az Istennek kezében van, az ő véd­­hetetlen akarata, bölcsessége és atyai gondoskodása irányít min­dent a világmindenségben. És mé­gis foglalkoznunk kell a jövővel, mert az élet lüktető menetében mi is tovasodródunk és amint az el­múlt év számadásra kötelez ben­nünket, akként az új év teendőiről is gondoskodnunk kell. Az idő nem áll meg, vele az élet is tovább fo­lyik s a nemzet is éli tovább az ő életét, melynek ereje új fejlődést nyit meg számára s az egész or­szág javára.­­. A mai helyzetben talán t­i­ ónyos nehézségek akadályozzák, hogy a fejlődés a kívánt arányokban bon­takozzék ki, azonban, ha a tőlünk távoleső okok miatt nem is érhet­jük el nemzetünk érdekében foly­tatott munkánk teljes sikerét, ez nem zavarhatja meg népünk nyu­galmát, egyetértését és fegyelme­zettségét, mert amikor a válságos és háborús idők bizonyos hatással vannak a béke gondolatától átha­tott Magyarországra is, a szilárd egység a legfőbb ellentálló erő a történelem viharaival szemben is. A nemzetnek, a hazának sorsát ar­ra hivatott kiváló államférfiak in­tézik, akik bölcsen kormányozzák az ország hajóját. Bízunk az ő tu­dásukban és kormányzói képessé­gükben és bízunk a nemzet ősere­jében és hisszük, hogy a Magyarok Istene meg fogja oltalmazni min­den bajtól hazánkat. Most, az új év elején a mi szű­­kebb hazánkról, Komáromról aka­runk megemlékezni, a mi szeretett városunk sorsáról és jövőjéről. A két városrész egyesítése a nyár kö­zepén szerencsésen megtörtént és a város vezetősége nagy lendület­tel fogott a munkához. A vezetők legfőbb gondját a város anyagi helyzetének megszilárdítása képe­zi s a törvényhatósággal karöltve nagy odaadással fáradoznak ennek elérésén. Az egyesített város gaz­dasági helyzetét az elmúlt év má­sodik feléről szóló költségvetés nagy körvonalakban megmutatta, de tiszta képet az 1940. évi költség­­vetés fog nyújtani, amely a legtel­jesebb részletességgel tárja fel a város szükségleteit és bevételi for­rásait. Bizonyos, hogy a költségve­tés elkészítése súlyos munkát ad a számvevőségnek, mert bizony a szükséglet igen felszaporodott s ha a város a támasztott igényeket ki akarja elégíteni, nehéz gondot szerez a fedezet megtalálása, öröm­mel halljuk, hogy a szükségletek bizonyos irányban keresbednek, mert a belügyminisztérium a vá­rosi nyugdíjasokat átvette a város­tól s ezzel közel százezer pengő állandó kiadással csökkent a vá­ros szükséglete. Gróf Teleki Pál miniszterelnök a Csallóközben Magyarország miniszterelnöke a múlt esztendő utolsó napjait Csicsón, gróf Kálnoky Sándor kastélyában töltötte. A község lakossága nagy szeretetettel vette körül a miniszterelnököt és spontán lelkesedéssel köszöntötte, bár ő kifejezte azt a kívánságát, hogy pi­henni szándékozik és minden nyilvá­nos fogadást s ünneplést mellőzni óhajt. Szilveszter napján részt vett a plébánia­templomban a szentmisén, majd utána a plébánián meglátogatta Király József esperes plébánost, or­szággyűlési képviselőt, akinek lakásán a vendéglátó gróf Kálnoky Sándor kí­séretében fogadta a község elöljáró­ságának és vezetőségének tisztelgését. Két óra hosszat elbeszélgetett velük és nagy megértéssel s szeretettel hall­gatta a lakosság kívánságait, óhajait és közvetlen szavakban adott bíztatást sok kérdésben a község képviselőinek s ezeken keresztül a csallóközi ma­gyarságnak is. A közvetlen fogadás után a lakosság sorfala közt vonult vissza a kastélyba, melynek parkjá­ban a levente ifjúság tisztelgését fo­gadta s mondott hozzájuk lelkesítő szavakat. A leventék lelkes ünneplés után díszmenetben vonultak el a mi­niszterelnök előtt, aki a legnagyobb elismerését fejezte ki a levente pa­rancsnokok előtt a máris eredmé­nyesnek látszó kiképzésért. A község lakossága nagy örömmel tárgyalta a nagy élményt, hogy Magyarország mi­niszterelnökét köszönthette falai kö­zött és tapasztalhatta megértő közvet­lenségét. HŐSI EPOSZ A statisztika megszámolhatja va­lamely nép vagyonát, marháit, kin­cseit, aranyát, még népességét is, kiszámíthatja földje termő erejét s úgy vélheti, hogy ezzel megálla­pította erejét és gazdagságát. A gazdagság — meglehet — jó dolog, de a gazdagság egyáltalában nem egyenlő azzal az erővel, melyet egy nemzet kifejthet. Nép, amelynek csak földje van, ezt a földet elveszítheti és akkor elkallódik más népek sodrában. Nép, amelynek aranya temérdek, megraboltatik és megszűnik nép lenni. Izrael népe föld nélkül való voltában, teljes szegénységben, a pusztában való vándorlás alatt a kapott isteni törvény által lett nem­zetté. Az inkák népe még uccáit is arannyal rakta ki. Aranya elvétet­vén, maga is eltűnt a föld színéről. Karthágó valaha a föld leggazda­gabb tengeri kereskedő országa volt, engedélye nélkül római em­ber ,még a kezét sem moshatta meg a tengerben« s városa elpusz­­títtatván, csak hamva maradt, né­péből, nyelvéből semmi, szellemé­ből csak a földmívelésről írott tör­vényei maradtak meg. Van valami erő és gazdagság, melyet a csak anyagiakkal számo­ló észre sem vesz, s ami mégis a nemzetnek elvehetetlen kincse, ami által a nép elpusztíthatatlan, a nép szelleme és a nép szellemének al­kotásai. Amely népnek van szelle­me és szellemének elmúlhatatlan alkotása, annak ígérete van — nem az örökös nyugalomra, mert erre egyetlen nép sem kapott ígéretet, — hanem a feltámadásra. A nép mindaddig élő nemzet, míg hű ma­rad saját szelleméhez és szellemé­nek alkotásaihoz. A nép, mely hősi nemzeti éneket, isteni törvény­­könyvet szólaltatott meg, mindig számíthat a végleges és döntő győ­zelemre. Vájjon feltámadt volna-e a gö­rög nemzet a török áradat alól, ha nem lett volna hősi története a va­lóságban és a nagy nemzeti epo­­szokban? Váljon a németség nem ágazott volna apró törzsekké, ha nincsenek Nibelungjai? Ha nincs Siegfriedben közös és örökös esz­ményképe? Vájjon nem a virgi- Az új költségvetés fog irányt szabni a város további vezetésé­nek. Komárom fejlődési lehetősé­ge rendkívül nagy s ez a körül­mény hozza magával, hogy arra törekedjék, hogy a fejlődés legel­ső feltételét, a lakáskérdést minél előbb megoldja. Már a felszabadu­lás első napjaiban nyilvánvalóvá lett, hogy Komáromban elképzel­hetetlen lakásínség uralkodik. Az akkori vezetőség mindent elköve­tett, hogy ebben a tekintetben a városba helyezett katonatisztek és a városban felállított különböző közhivatalok megfelelő hivatalos helyiségekhez és tisztviselőik al­kalmas lakásokhoz jussanak, ez azonban nem sikerült. A helyzet még ma sem változott s ezért szük­séges lesz ebben az évben olyan lépéseket tenni, amelyek a kér­dést, ha csak részben is, de meg­oldják. Mint tudjuk, a város ve­zetősége, élén a polgármesterrel, komoly tervekkel foglalkozik e te­kintetben és reméljük, hogy a ter­vek nem maradnak megvalósulás nélkül. Az építkezést valakinek el kell kezdeni s ha maga a város jár elől jó példával, bizonyára a magántőke is meg fog mozdulni. Másrészt pedig a nagy munkanél­küliségen is hathatósan segít a vá­ros. Tekintettel arra, hogy a vá­ros gazdasági egyensúlyának hely­reállítása sok munkával jár, igen szép teljesítmény lehet emellett a lakáskérdés sikeres megoldása. Komárom jövő kialakulásának alapjait most kell lerakni, vagy legalább is elkezdeni. És ez nem­csak a gazdasági helyzetnek meg­szilárdítása lehet egyedül, bár ta­gadhatatlan, hogy rendezett pénz­ügyi viszonyok között minden terv megvalósítása könnyebb lesz,­­ hanem azoknak a feladatoknak el­végzése is, melyek a város kultu­rális intézményeinek fejlesztése érdekében elkerülhetetlenek. Ez az év még szigorú lesz, de reméljük, hogy a nehézségeket le fogjuk küz­deni és a munka eredményt hoz városra és lakosságra egyaránt. Minden olyan törekvés, mely a vá­ros boldogulására, lakosai jólété­nek fokozására irányul, a legtelje­sebb támogatásra érdemes és ha a város vezetősége és polgársága ös­­­szefog, nem marad el az eredmény. Még bizonyos áldozatoktól sem szabad visszariadnunk, Komárom jövője megérdemli, hogy dolgoz­zunk érte. Az új esztendő hozza meg Komárom számára a fejlődés kezdetét és uralkodjék polgárai és lakossága között egyetértés, test­véri szeretet, hogy közös akarattal segítsék nagyra h­ivatott városunk sorsának előbbrevitelét.

Next