Komáromi Lapok, 1943. április (64. évfolyam, 15. szám)
1943-04-10 / 15. szám
2. oldal mvMVROMI LAPUK A városi kegyuraság közgyűlése Kegyura-e a város a Szent Rozália templomnak? Komárom thj. város kegyurasága április 6-án d. u. 5 órai kezdettel közgyűlést tartott a városháza tanácstermében Atapy Gáspár polgármester elnöklése mellett. A közgyűlés fő tárgya a Szent Rozália templom kegyurasági helyzetének tisztázása, illetve ennek előkészítése volt. Két évvel ezelőtt a város közgyűlése megtagadta a Szent Rozália templom szolgája fizetésének rendezését, jólétjét egy 1911. évi közgyűlésben ezt már magára vállalta. Ekkor a kisgyűlés kívánatosnak mondta ki, hogy ez a kérdés tisztáztassék és kellően előkészíttessék. Dr. Lestár István prépost-plébános ezen határozat hatása alatt átkutatta a városi levéltár, valamint a plébánia összes vonatkozó iratait és kutatásának eredményét a közelmúltban terjedelmes tanulmány keretében tette közzé a Katolikus Értesítőben, de ezt a tanulmányt külön füzetbe foglalva is kiadta és megküldte a városi törvényhatósági bizottsági tagoknak és más illetékeseknek. E tanulmány alapján indítványt is nyújtott be a városhoz, hogy az eddigi történelmi annak napján ismerje el a törvényhatósági bizottság, hogy a Szent Rozália templom is a város kegyúri joga és kötelessége alá tartozik. Dr. Pyber Kálmán városi t. főügyész ugyancsak alapos tanulmányozásra valló szakvéleményében arra az álláspontra jutott, hogy a város kegyurasági joga ezúttal nem állapítható meg kétségtelenül s így ezen szakvélemény alapján a polgármester azt javasolta, hogy a közgyűlés az indítványt utasítsa el. Ezt a kérdést tárgyalta elsősorban a keddi kegyurasági közgyűlés, hogy kellő mérlegelés után javaslatot terjesszen a törvényhatósági közgyűlés elé. A tárgyalás során igen alapos és színvonalas vita indult meg, amelyben dr. Lestár István indítványozón és dr. Pyber Kálmán t. főügyészen kívül részt vettek még Surányi Ferenc délkomáromi apátplébános, dr. Kállay Endre, Gyalókay Kálmán bizottsági tagok és Alapy Gáspár polgármester. A mintegy két óra hosszat tartó vita befejeztével a kegyurasági közgyűlés akként határozott, hogy javasolja a közgyűlésnek, állapítsa meg, hogy a Szent Rozália templom valóban a város kegyurasági joga és kötelezettsége alá tartozik. Ezután Alapy Gáspár polgármester indítványára a kegyurasági közgyűlés akként határozott, hogy javasolja a törvényhatósági bizottsági közgyűlésnek, állítsa be a f. évi költségvetés keretébe a kegyurasági terhek személyi tételeit, épp úgy, mint a múltban, teljes egészükben kegyurasági teherként és nem segélyként. re A Magyar Élet Pártja választmányi ülése A MÉP-nak április hó 5-én megtartott választmányi értekezletét a beteg Prónay Aladár dr., városi elnök helyett vitéz Nagy Nándor főispán vármegyei elnök nyitotta meg, s a szokatlanul nagy számban megjelent választmányi tagok üdvözlése után indítványozta, hogy Zzindely Ferencet és bornemissza Gézát, miniszteri kinevezésük alkalmából a városi választmány táviratilag üdvözölje. A választmány egyhangúlag ezt az indítványt elfogadta. A megnyitó beszéd után, amit lelkes tapssal jutalmazott a választmány, Király József országgyűlési képviselő, esperes-plébános tartalmas beszédben vázolta az ország köles belpolitikai helyzetét. Beszélt a zavartalan és tisztességes utakon járó kereskedelmi érdekeltségi szervezet megalakításáról, amely a Magyar Élet Pártja keretén belül jött létre. Célja és törekvése a tisztességes magyar kereskedelem megteremtése. A továbbiakban a háború okozta nehézségekre tért rá. ha valaki panaszra merné nyitni száját — jelentene ki — menjen el a hadikórházakba és nézze meg sebesült katonáinkat, s akkor mgszégyenülve veszi észre, hogy a nemzet, a Haza, s mindannyiunk érdekében sokkal többet hozott mierettünk a magyar honvéd, aki életét és vérét áldozta. Tartalmas beszédét a lelkes hallgatóság hosszantartó tapssal jutalmazta. II. Deme Sándor műszaki tanácsos, államépítészeti főnök, választmányi tag a szabadságolt katonák élelmezési díjának előre történő kiutalását javasolta. Dr. Pileky László kórházi orvos Dömének adott válaszában úgy nyilatkozott, hogy csak olyan kórházi ápolt katonáknak adnak betegszabadságot, akiknek megélhetése biztosított, s ezt hitelesen igazolni tudják. Dr. Leshír István prépost-plébános a harctéri szolgálatot teljesített katonák ingyenes utazását hozta javaslatba. Somogyi István igazgató tanár előadó üdvözölte az újonnan megválasztott választmányi tagokat és közös munkavállalásra kérte fel őket. Kifogásolja, hogy a Dél- és Északkkomárom elnevezést még ma is használják, melynek értelemszerűsége nincs és mint mondja , egy város, egy lélek gondolataién forrjon össze Komárom magyarsága a szebb magyar jövendő kiépülésében. Dr. Palóny Béla főorvos, választmányi tag az ipari blokknak az agrár és kereskedelmi blokkhoz hasonlóan megalakítását sürgette, hivatásrendi alapon. A szociáldemokrata párt az értelmiség szervezésére törekszik; szerinte a keresztény jobboldali munkásszervezetek egyesítése, és a kormányzat részéről történő támogatása sokkal hatékonyabb erőt képviselnének, mert — mint, mondotta, addig, míg a szoc. dom. pari Dániában nemzetiség, nálunk nemzetköziség. A magyar dolgozók nemzeti alapon történő egynevezőre hozása a legfontosabb cél. Somogyi Kálmán pékmester, választmányi tag a húsmizéria és a sorbanállás megszüntetésére tett javaslatok Richortcz Nándor választmányi tag' Ugyanezen ügyben kifogásolta a jegyek kiosztása körül észlelt hibákat. Dr. Deme Sándor arra kérte Alapy Gáspár foolgármestert, tegye lehetővé, hogy a kenyeret lisztben kapják meg az igénylők. A felszólamlásokra Alapy Gáspár polgármester kijelentette, hogy Komárom városában a liszt és kenyér járandóságát mindenki hiánytalanul megkapja. Elfogadja Deme Sándor indítványát és a kívánságnak megfelelően lisztben illatja ki kenyerét azoknak, akik azt óhajtják. A cukorjegyinek egy hónapi adagját utalja ki. A város zsírszükséglete,, az előírt mennyiségben biztosítva van. A húsmizériával kapcsolatban, rendkívül érdekes,statisztikai adatot olvasott fel a polgármester, amelyből kitűnik, hogy lényegében húsmizéria nem állhatna fenn, ha ez mégis megvan, a fogyasztóközönség magatartásából ered, mert 1941. évben 1869 marhát vágott a város, míg 1942. évben 2495 db-al, tehát számottevően többet, mint az előző esztendőben, s ha tekintetbe vesszük a hústalan napokat, a város húsellátása jobban biztosított, mint az előző esztendőben. De ugyanez vonatkozik a sertés- és szorjúhúsra is, mert az előző esztendőben 49260 kg sertés és borjú került levágásra, míg a rákövetkező évben 85850 kg. Mivel az ilyen elsőrangúnak mondható húsellátás mégis panaszra ad okot, erélyes intézkedéseket tesz a város a legközelebbi jövőben. 1943. április H), Jótékony célú előadást rendeztek Komáromban közvetlenül az előadás előtt egy jólöltözött úriember lépett a jegypénztárhoz, elővette bukszáját s egy pengőst tett az asztalkára. A pénztáros ránézett a pénzre, várt egy kicsit , de mikor látta, hogy az illető úriember nyugodtan visszateszi zsebébe a tárcáját, megszólal : Sajnos, kérem, egypengős jegyünk nincsen. — Tudom, felelte az illető úriember, de miután nekem nem áll módomban, hogy drágább jegyet vegyek s ennek ellenére mégis áldozni szeretnék a jótékony célra, szíveskedjék elvenni a pénzt ... A pénztáros udvariasan bólintott s az ívért nyúlt, amely mellette feküdt az asztalon. Szabad a becses nevét, kérem ? — nézett az úriemberre. Az legyintett s csak ennyit felelt mosolyogva: Nem fontos, kérem, azzal távozott is. A pénztáros egy csöndes, de be kell vallani: őszinte »köszönjük«-öt küldött a távozó után, megnyálazta ceruzáját s a Leal fizetőké rovatába szép gyöngybetűkkel ezt kanyarította rá az ívre: »Ab /V. — 1 pengőn. Az illető úriember akit nagyon jól ismerünk véletlenül, egy igen fontos és nagytekintélyű hivatal minden szépért s nemesért rajongó, minden szépet és nemest szomjúhozva áhító kisfizetésű tisztviselője. Egyúttal pedig s éppen az utóbb leírt körülmények folytán — képviselője egy mind nagyobb tömegnek, amely az utóbbi időben szinte már a fantasztikum határáig felemelt helyárak miatt ,nap napután elesik mintsrert W»gasafk»írói- előadás élyesmétől. Őszintén bevalljuk: nem értjük a komáromi előadások rendezőit. Nem értjük őket, mert egyáltalán nem találunk okot arra, hogy a helyárakat ilyen magasra felemeljék. Úgy véljük: egyszerűen az az elv vezeti őket, hogy ma a világon nn den drága. Nem lehet ok az, hogy az engedély sokba kerül, mert hiszen ebben a tekintetben is könnyítések történtek már. Az előadásokat ma rendszeresen jótékony, illetve hazafias célokra rendezik. Azt is tudjuk, hogy ez a cél még az idegenből hozott művészek s előadók tiszteletdíjjal kapcsolatos igényeit is szerényebbeké teszi. Mi oka lehet tehát, hogy 4, 5, sőt 6 pengős helyárakat szabjunk egy-egy előadáson, amelyeket megfizetni igen súlyos teher azok számára, akiknek a bukszájába gyéren hull a pengő ? Ilyen körülmények között fejlődött odáig a helyzet, hogy a legutóbbi előadásokon szinte kizárólagosan a »legelőkelőbb« komáromi közönséget láttuk. Olybá tűnt, mintha a kultúra iránt egyáltalán nem is érdeklődnék más, s csak ez a réteg volna hajlandó a jótékony célra áldozni. Mit tegyen azonban az olyan kultúraszerető úriember, akiről fennebb szóltunk s akinek a felesége, sőt a gyermeke is csakúgy rajong a szépért s jóért, mint maga? Mit tehet az a törvényszéki jegyző, vármegyei aljegyző, tanár vagy tanító, akinek állása is kötelezővé tenné, hogy megjelenjék az előadásokon? S kérdem tisztelettel: valjon hogy volna lehetősége annak ilyen körülmények közt, hogy az iparos és munkásember is részesüljön a kultúra áldásaiból? Pedig ugyebár azon már régesrégen túl vagyunk, hogy a magyar kultúra mindnyájunk kincse s ehhez a kincshez egyformán joga van minden magyar embernek, úrnak és munkásembernek egyaránt ? A közösségi gondolat hiányát kell látnunk ebben a tekintetben is. A társadalmi szakadékok eltűnése érdekében harcolunk, tehát nem szabad lekicsinyelni még az ilyen, első pillanatra »nem nagy eset«-nek vélt jelenségeket sem, mint az előadások rendezése. A mai magyar életnek minden parányi megnyilatkozása hatalmas horderővel bír s éppen a kulturális megmozdulások azok, amelyeknek jelentősége óriási, mert hiszen itt a lélek és a szellem megnyilatkozásánról van szó. A magunk részéről nem tudunk veszedelmesebbet elképzelni, mint azt, hogy éppen a legértékesebb kulturális megmozdulásokat szinte kiközösítse magának egy kisebb társaság, márpedig komáromi viszonylatban ilyen jelek mutatkoznak az utóbbi időben, ennek pedig, ismételjük, a közösségi gondolat hiánya az oka, amiből a horribilis helyárakkal kapcsolatos ötlet is származik. Addig, amíg a magas helyárak lefizetésének lehetősége lesz mérvadó a kultúra szeretetét s az áldozni akarást illetőleg, amíg az első széksorok közönsége lenézi azokat, akik »hasonló társadalmi állásuk« ellenére hátrább ülnek, esetleg az állóhelyre váltanak jegyet s addig, amíg a fenntartott helyek divatja el nem múlik, nem lesz tisztult s valóban Komáromhoz méltó kulturális életünk, amellyel bebizonyíthatnánk, hogy az egyetemes magyar kultúra szempontjából is jelentősen számítunk! Nehéz Ferenc, SZOMBAT Használt voll filmes fényképező gépet legmagasabb rész KOMÁROM, VÁRMEGYE-UTCA 9. fotószaküzlet TELEFON 210. Emlékmű-alapítvány Mint ismeretes, a volt cs. és kdr. gróf Radetzky nevét viselt 5. sz. huszárezred emlékműbizottsága az ezred hősi halottjainak díszes emlékművet állított a lovassági laktanya előtt. A művészi értékű emlékmű Szentgyörgyi azóta már elhunyt, kiváló szobrászművész alkotása. Az emlékművet az ezred utolsó fegyverténye, a piavei csata 25. évfordulóján a még élő Radetzky huszárok ünnepies külsőségek között meg fogják koszorúzni. Az ezred még élő tagjai közül báró Török Géza nv. ezredes, báró Szvelenev György nv. ezredes, Poliere János ny. ezredes, vitéz gróf Pálffy szkv. őrnagy és lovag, Kempsky lénárd szkv. százados beadványt intéztek polgármesterünkhöz, amelyből bejelentik, hogy ,az emlékműbizottságok megmaradt vagyonát, 2510 f-ős alapítványként Komárom városnál óhajtják letétbe helyezni. Ennek ellenében kérik, hogy a város közönsége vegye gondozásba az emlékművet — ez már az emlékmű ünnepies leleplezése alkalmával megtörtént, gondoskodjék annak fenntartásáról, gondoskodjék arról, hogy minden év június 15. napján a hősi halált halt Radetzky huszárok lelki üdvéért legyen istentisztelet és az emlékművet ugyanezen napon délelőtt 11 órakor koszorúzza meg. A 11 órai időpontot azért kötik ki az alapítók, mert ebben az időpontban dúlt legélénkebben a piatéi csata s ragyogtak fényben fegyvereik. Polgármesterünk az ügyet a legközelebbi kisgyűlés elé terjeszti, amely az alapítványt előreláthatólag el fogja fogadni . Az Uj Nemzedék eleven keresztény sportlap, a 25 éve fennálló Központi Sajtóvállűat délutáni napilapja, a keresztény irányMt előharcosa. Fizessen rá elő.