Könnyűipari Értesítő, 1965. július-december (18. évfolyam, 22-41. szám)

1965-07-06 / 22. szám

304 KÖNNYŰIPARI ÉRTESÍTŐ 1965. július 6. A Központi Döntőbizottság elnöke a felülvizsgálati kérelemnek — az alábbi indokolással — helyt adott. A Ptk. 408. §-ának (1) bekezdése szerint a kötbér­követelés hat hónap alatt elévül. Az 546. sorszámú elvi határozat megállapítja, hogy a döntőbizottsági határozat­tal megítélt kötbérkövetelés a határozat kézbesítésétől számított hat hónap alat évül el. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A döntőbizottság az esedékesség elbírálásánál, illetőleg az 546. sorszámú elvi határozat értelmezésénél tévedett. Az elvi határozat ugyanis csak a döntőbizottsági hatá­rozatban fix összegben megjelölt és ennek megfelelően a határozat kézbesítésétől számított rövid, záros határ­időn belül inkasszálható kötbér esetére vonatkozik.. Arra az esetre, amikor a döntőbizottság a határozata hozatala­kor még tartó késedelem miatt ítél meg kötbért azzal, hogy a jogosított a kötbért a tényleges teljesítéstől, il­letve a kötbér maximális összegének elérésétől számított három nap alatt inkasszálja, a megítélt kötbérkövetelés csak a határozat meghozatalát követően válik esedékessé. Ilyen esetben a Ptk. fentebb hivatkozott 326. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel a „Döntőbíráskodás” 1960. évi 1. számának 24. oldalán közzétett 15.277/1959. KDB. számú állásfoglalásban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni. Az ebben kifejtettek szerint az említett eset­ben a kötbér a teljesítés megtörténtekor, illetőleg a maximum elérésekor válik esedékessé és az elévülési időt ezektől az esedékességi időpontoktól kell számítani. Az állásfoglalásban foglaltak a Ptk. hatálybalépése után is irányadók azzal a módosulással, hogy a döntőbizott­sági határozattal megállapított kötbér elévülési ideje nem egy év, hanem hat hónap. A konkrét ügyben a 385.528 Ft-os kötbéralap esetében a kötbér a maximumot január 17-én érte el. A 72.306 Ft-os kötbéralap esetében a teljesítés január 21-én tör­tént. Az esedékességet ezek az időpontok jelentik és így a hat hónapi­­elévülési időt ezektől kell számítani. Az alperes az inkasszót május 21-én, a hat hónapi elévülési határidőn belül benyújtotta, következésképpen igénye nem évült el. A kifejtettek alapján a felülvizsgálati kérelemnek helyt kellett adni és a kereset elutasításával a felperest kötelezni kellett a határozat alapján inkasszált összeg visszafizetésére. A kereset elutasítása folytán a felperes lenne kötelezendő az illeték megfizetésére, az alperes részére pedig a már befizetett illetéket vissza kellene utalni, az adminisztráció egyszerűsítése céljából azonban az a helyes eljárás, ha a felperes megtéríti az alperes­nek az illetéket. (40.24311963. KDB.) Felelős kiadó: Solt Sándor, a Műszaki Könyvkiadó Igazgatója Szerkesztésért felel: dr. Soós László (Könnyűipari Minisztérium Igazgatási Főosztály) Indexszám: 25448 .­ — Zrínyi Nyomda, Budapest. — Fr.: Bolgár L

Next