Könyvvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 11. szám
Menj a tengerig! A haldokló Mokma nagyanyó adja ezt a bölcs tanácsot egyetlen unokájának, Kitendzsi Mokmajinak, mert szerinte a tengernél senki sem éhezik. A 12—13 éves kenyai kisfiú a kumba törzsből származik. Apja a rabai felkelés során meghalt, anyja már korábban rejtélyes módon eltűnt, ezért nagyanyja nevelte, egy karakterében afféle irodalmi nagyanya, aki mély nyomot hagy neveltjében. Bölcs mondásai gyakran földerengenek az árván hányódó kisfiú emlékezetében. Rövid ideig tartó nevelésére az ősi hiedelmekhez való ragaszkodás merev tételei jellemzők, amelyek egyre visszatetszőbbek a közben felszabadult Kenya új életével megismerkedő kisfiú számára. A regény igazi célja éppen ennek az átmeneti állapotnak a bemutatása. Valójában hivatalosan már megszűnt a gyarmati függőség, de adminisztratív szervezési nyomai, az emberek tudatában meglevő hatása még igen erős. Még mindig a fehérek az urak, s négerek a szolgák, ám egyre többen, tudatosan szállnak szembe a régi eszmékkel, szokásokkal — akár saját családjukon belül is. Az új, a haladó lépésről lépésre erősödik, de természetesen nem zökkenőmentesen. A változás időszakának konfliktusait éli át a regény rokonszenves hőse. Sokfelé hányódik, sok megaláztatás éri. Eleinte nemcsak azért nem ért meg sok fogalmat, mert új neki, hanem, mert angolul sem tud. Tehát sokszoros nehézséggel kell megküzdenie. Végül, már kamaszként, jó szerencséje — és képességei — folytán viszonylag tanult emberként határoz úgy, hogy elutasítja a meglelt anyja kínálta kényelmes életet. A maga útját akarja járni. Az a célja, hogy tanítsa az embereket, ne gyűlöljenek parancsra. Egy utószóhoz hasonló befejező részben az írónő elmondja, hogy mennyi a regény valóságmagja, s nagyjából mi az írói fantázia terméke. Külön érdeme tehát a kötetnek, hogy patinás szépirodalmi eszközökkel hiteles képet fest az ifjú olvasóknak egy távoli, egzotikus világról. Ezen az egy regényen keresztül pedig — joggal általánosítva — azt is megérthetik, hogyan bontakozott, bontakozik ki a függetlenné vált országban az őslakók saját életformája. Ignácz Rózsa műveire mindenkor jellemző a remek szituációteremtés, az árnyalt jellemzés, az olvasmányosság, a mértékletes, a szó legpozitívabb értelmében ízléses kalandosság! Bárhová vigye is az olvasót — Kenyától Erdélyen át Törökországig —, nyelvi fordulataiban is idézi a helyszínt, mégis mindenkor a legszebb magyarsággal ír. Ez mondható el utolsó regényéről is, amely az utóbbi évek ifjúsági irodalmának kiváló alkotása. ■ V. M. (Ignácz Rózsa: Kóborló kisfiú kalandjai. Móra, 264 oldal, kötve 35 Ft.) Szántó Piroska illusztrációja Kormos István az Égigérő fa c. könyvéből mmm Csukás István Süsü, a sárkány c. mesekönyvéből (RTVMinerva) Ülj le, te ló! Valószínű, hogy ez a — valóságban is számtalanszor elhangzott — mondat indítottja el Mezei András fantáziáját, s ennek alapján született meg legújabb könyve, a Ló az iskolában című, Mezei sokoldalú író. Költőként, bátor hangú publicistaként sokan ismerik, azt azonban kevesen tudják róla, hogy olykor kirándul az ifjúsági irodalom területére is. Talán azt sem kísérjük elég figyelemmel, hogy milyen ritmusosan, rendszeresen dolgozik. Szinte évente jelenik meg egy kötete. Csak a legutóbbi évek mérlege: Fehér malom (Versek, Magvető, 1978), Az író álnevei (Regény, Kozmosz Könyvek, 1979), s most ez az újabb könyv. Bármilyen műfajban mondja is el gondolatait Mezei, a lírikus mindenütt jelen van, s a személyes élmények mindenkor meghatározóak műveiben. Eddig, ha a gyerekeknek írt, saját fiatalkorához nyúlt vissza élményanyagért. Mostani regényében azonban az apa szólal meg, és fia életének eseményei szolgálnak alapul. Medveczky Gábor ötödik osztályba jár, nem rí ki társai közül semmiben sem. Sőt! Inkább a gyengébb tanulók, bátortalanok közt találjuk, afféle kétbalkezes kiskamasz. Egyik tanára hosszas, eredménytelen faggatás után ezzel a mondattal küldi a helyére: Ülj le, te ló! Ez az a mozzanat, amely lélekben — s talán a valóságban is — átformálja a kisfiút. Kedvenc játéka, egy sárga műanyag ló, megaláztatása pillanatától varázserejűvé válik, ő lesz a Sárgaló. S ettől kezdve gyakran szerepet cserélnek, kölcsönösen átlényegülnek. Furcsa dolgok esnek meg, velük éjszaka együtt szöknek ki a Vidám Parkba, s meghökkentő ötletekkel járnak túl az utánuk nyomozó rendőrök eszén. Másnap a Sárgaló megy iskolába Gábor helyett, és meglepetést okoz mindenkinek. Nem akarnak hinni a szemüknek, sem a gyerekek, sem a tanárok, olyan feltűnő a változás. Medveczky hirtelen ügyes, bátor, talpraesett lett. Igazságérzete most nemcsak a belsejében forrong egyegy felháborító eset láttán, hanem érvényt is szerez elveinek. A regény vége — mi lehetne más —, Gábor anyja hangját hallva elmondja a varázsigéket, határára a Sárgaló ismét pici műanyag lovacskává válik, ő maga pedig kinyitja a szemét, felébred. A jövőre nézvést az a lelki folyamat, az az átalakulás a biztató, amelyen a kisfiú átesett. Az ifjúsági irodalomban már találkoztunk csodalóval; egyik jeles képviselőjük Negro Raballo, a legnépszerűbb ifjúsági írók egyikének, Erich Kästnernek a fantáziájában született meg. A Sárgaló azonban más, nemcsak színében, szerepkörében is eltér távoli rokonától. Nem epigonművet vesznek a kezükbe a regény olvasói, hanem valójában kiváló gyermekkönyvet, amely akár példaként is szolgálhat a sok-sok szorongásos, sérülékeny, sikeres menyben ritkán részesülő kisfiúnak. Vörös Mária (Mezei András: Ló az iskolában. Móra, 128 oldal, kötve 33 Ft.) Illusztráció Fallada Mese a hűséges sünöcskéről c. könyvéből (Móra) SIMONYI IMRE Játékbolt Kisded játékaim — eljátszottam. Felnőtt játékaim — eljátszották... Most — ám második gyermekkorom küszöbén — a játékboltok eladhatatlan készletei... Egyszóval egymás hegyvn hátán... Merthogy: se kisdednek se felnőttnek se kutyának se semmi pénzért... (Simonyi Imre: Forgácsok egy fakeresztről. Szépirodalmi, 161 oldal, kötve 27 Ft.) I Romantikus regény Lukács György nagyra becsülte Walter Scott realisztikus történelemábrázolását, regényeinek fő alakjait pedig nemzetileg tipikus jellemeknek nevezte. „Scott történelmi regénye a XVIII. század nagy realisztikus társadalmi regényének egyenes folytatása” — írja. S ha választott nézőpontja bizonyítható is, az olvasó — amikor kézbe veszi az Ivanhoe-t — nem a XI. század angol történelmének, a normann hódításnak pontos eseményrajzát fogja olvasni, hanem egy izgalmas kalandtörténetet. Mondhatjuk így is: valódi romantikus regényt. A váratlan fordulatok egymást érik: meglepő találkozások az angolszász nemes házában, emberrablás, zsarolások, várostrom, a nemzetségét megtagadott szász nő átkot szór a vár lángoló tornyáról megrontósra, az ármányosan máglyahalálra ítélt ifjú lányért az utolsó másodpercben érkezik a megmentő bajnok, a lehúzott sisakrostélyok mögött, a páncélruhákban távollevőknek hitt szereplőkre bukkanunk. A történet sodró, nem terhelt lélekelemzés, elmélkedés, ezért válhat vonzóvá az izgalomra éhes fiatal olvasó számára. S mit kap a felnőtt? Ha néha átlát is a bonyodalom naiv fordulatain, s nem világos előtte, miért nem ismerték fel az első pillanatban az álruhába öltözött hősöket, kárpótolhatja magát a szerző jellegzetes angol humorával, mely alig észrevehetően, de átszövi az egész regényt. S ha nem ragadja el őt is az olvasás izgalma, és van türelme figyelni a részletekre, megtudhatja, mikor és miért használ az angol nyelv két szót ugyanarra a fogalomra. Megismerheti a lovagi játék szabályait, az íjászat mesterfogásait, fogalmat alkothat a régi angol várakról. Mert Scott történész volt, régész is, értője és gyűjtője a régi fegyvereknek; regényei híven mutatják az angol történelem szellemét és tárgyi világát. Miszlay Gabriella (Walter Scott: Ivanhoe, Móra, 228 oldal, kötve, 96 Ft.) Gyermekkönyvek kettős sikerrel A Móra Könyvkiadó gyakran jelenet meg tíz éven aluliak számára olyan könyveket, melyek egy időben ajándékozzák meg az olvasót a művészi élmény s az ismeretterjesztés örömével, de ritkán oly telitalálatszerű pontossággal, mint Kiss Benedek Korong Matyi álma című műve, melynek alcíme — sokatmondóan — „Álom Kovács Margit kerámiáira.” Ez a jelzés — a képekhez színesen, érdekesen illeszkedő szöveggel — csak emeli a kötet értékét, mely nem csupán a fazekas mesterség fortélyaiba, fogalmaiba vezeti be a gyermekolvasót. Kiss meséjének szimbólumai, motívumai ízig-vérig modernek, mégis követik a népmesék hagyományait. A gelencsérgyerek, Korong Matyi az Értelem, a Szeretet, a Kitartás, a Hűség jegyében folytatja harcát a Világrontó Banya ellen A költőként is ismert Kiss Benedek gondolatait, melyeket Föld öregapó szájába ad, a kicsinyek nem érthetik meg első nekifutásra, de a küzdelem színes, eleven fordulatai, mesealakjai, a „napsugárba öltözött táltos”, a „hetvenhét alakot öltő sárkány”, a Világnagy Kisokos s a többiek bizonyára megtapadnak a gyermekolvasók agyában, s később feltöltődhetnek a megfelelő fogalmi tartalmakkal. Dala László Mit mesélnek a hegyek? című írása — címe ellenére— „antimese”. Az író azokról a legendákról kívánja lerántani a leplet, melyeket az ős- és az ókor emberei — szerinte csak tévesen, szerintem költőien — a természet erőihez, alakzataihoz, hegyekhez, erdőkhöz, patakokhoz, forrásokhoz fűztek. Szerencsének tartom, hogy a szigorúan objektív és tudományos leírások mellett megjelennek a regék, a mondák, s áttételesen hőseik is, mert — ha „tévesen” is, de a képzeletre hatóan — általuk a gyermekolvasó betekintést nyerhet az ókor kultúrájába, a népmesék hiedelemvilágába is. Vitatható, hogy ezek csupán „téveszmék”-nek tekintendők, avagy jelképnek, olyan erőkkel, jelenségekkel kapcsolatban, melyek még a mai ember számára sem teljesen kiismerhetőek. A könyvnek különösen azok a részletei ragadják meg az olvasót, melyek értékesíthetők a honismeret elnevezésű tantárgy keretében, azok a bekezdések, melyekben a Bükk-hegység búvópatakjairól s a cseppkőbarlangok keletkezéséről esik szó. A két könyvben kettős siker testesül meg, szerzőiknek sikerült művészettel tudást, tapasztalatot a legendák világával egybeötvözniük, ez teszi őket becsessé. Németh Tibor György (Kiss Benedek: Korong Matyi álma. Móra. 48 oldal, kötve 38 Ft; Dala László: Mit mesélnek a hegyek? Móra. 32 oldal kötve 23 Ft)