Könyvvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 11. szám

Menj a tengerig! A haldokló Mokma nagy­­anyó adja ezt a bölcs ta­nácsot egyetlen unokájá­nak, Kitendzsi Mokmaji­­nak, mert szerinte a ten­gernél senki sem éhezik. A 12—13 éves kenyai kisfiú a kumba törzsből származik. Apja a rabai felkelés során meghalt, anyja már koráb­ban rejtélyes módon eltűnt, ezért nagyanyja nevelte, egy karakterében afféle iro­dalmi nagyanya, aki mély nyomot hagy neveltjében. Bölcs mondásai gyakran földerengenek az árván há­nyódó kisfiú emlékezetében. Rövid ideig tartó nevelésé­re az ősi hiedelmekhez va­ló ragaszkodás merev téte­lei jellemzők, amelyek egy­re visszatetszőbbek a köz­ben felszabadult Kenya új életével megismerkedő kis­fiú számára. A regény igazi célja éppen ennek az átmeneti állapot­nak a bemutatása. Valójá­ban hivatalosan már meg­szűnt a gyarmati függőség, de adminisztratív szervezé­si nyomai, az emberek tu­datában meglevő hatása még igen erős. Még mindig a fehérek az urak, s nége­rek a szolgák, ám egyre többen, tudatosan szállnak szembe a régi eszmékkel, szokásokkal — akár saját családjukon belül is. Az új, a haladó lépésről lépésre erősödik, de természetesen nem zökkenőmentesen. A változás időszakának konf­liktusait éli át a regény ro­konszenves hőse. Sokfelé hányódik, sok megaláztatás éri. Eleinte nemcsak azért nem ért meg sok fogalmat, mert új neki, hanem, mert angolul sem tud. Tehát sok­szoros nehézséggel kell megküzdenie. Végül, már kamaszként, jó szerencséje — és képességei — folytán viszonylag tanult ember­ként határoz úgy, hogy el­utasítja a meglelt anyja kí­nálta kényelmes életet. A maga útját akarja járni. Az a célja, hogy tanítsa az em­bereket, ne gyűlöljenek pa­rancsra. Egy utószóhoz hasonló be­fejező részben az írónő el­mondja, hogy mennyi a re­gény valóságmagja, s nagy­jából mi­ az írói fantázia terméke. Külön érdeme te­hát a kötetnek, hogy pati­nás szépirodalmi eszközök­kel hiteles képet fest az ifjú olvasóknak egy távoli, egzotikus világról. Ezen az egy regényen keresztül pe­dig — joggal általánosítva — azt is megérthetik, ho­gyan bontakozott, bontako­zik ki a függetlenné vált országban az őslakók saját életformája. Ignácz Rózsa műveire min­denkor jellemző a­­ remek szituációteremtés, az ár­nyalt jellemzés, az olvas­mányosság, a mértékletes, a szó legpozitívabb értel­mében ízléses kalandosság! Bárhová vigye is az olva­sót — Kenyától Erdélyen át Törökországig —, nyelvi fordulataiban is idézi a helyszínt, mégis mindenkor a legszebb magyarsággal ír. Ez mondható el utolsó re­gényéről is, amely az utób­bi évek ifjúsági irodalmá­nak kiváló alkotása. ■ V. M. (Ignácz Rózsa: Kóborló kis­fiú kalandjai. Móra, 264 oldal, kötve 35 Ft.) Szántó Piroska illusztrációja Kormos István az Égigérő fa c. könyvéből mmm Csukás István Süsü, a sárkány c. mesekönyvéből (RTV­­Minerva) Ülj le, te ló! Valószínű, hogy ez a — valóságban is számtalan­szor elhangzott — mondat indítottja el Mezei András fantáziáját, s ennek alap­ján született meg leg­újabb könyve, a Ló az is­kolában című, Mezei sokoldalú író. Köl­tőként, bátor hangú publi­cistaként sokan ismerik, azt azonban kevesen tud­ják róla, hogy olykor ki­rándul az ifjúsági iroda­lom területére is. Talán azt sem kísérjük elég fi­gyelemmel, hogy milyen ritmusosan, rendszeresen dolgozik. Szinte évente je­lenik meg egy kötete. Csak a legutóbbi évek mérlege: Fehér malom (Versek, Magvető, 1978), Az író ál­nevei (Regény, Kozmosz Könyvek, 1979), s most ez az újabb könyv. Bármilyen műfajban mondja is el gondolatait Mezei, a lírikus mindenütt jelen van, s a személyes élmények min­denkor meghatározóak mű­veiben. Eddig, ha a gyere­keknek írt, saját fiatalko­rához nyúlt vissza élmény­­anyagért. Mostani regényé­ben azonban az apa szó­lal meg, és fia életének eseményei szolgálnak ala­pul. Medveczky Gábor ötödik osztályba jár, nem rí ki társai közül semmiben sem. Sőt! Inkább a gyen­gébb tanulók, bátortalanok közt találjuk, afféle kétbal­kezes kiskamasz. Egyik ta­nára hosszas, eredményte­len faggatás után ezzel a mondattal küldi a helyére: Ülj le, te ló! Ez az a moz­zanat, amely lélekben — s talán a valóságban is — átformálja a kisfiút. Ked­venc játéka, egy sárga műanyag ló, megaláztatá­sa pillanatától varázsere­jűvé válik, ő lesz a Sárga­ló. S ettől kezdve gyakran szerepet cserélnek, kölcsö­nösen átlényegülnek. Fur­csa dolgok esnek meg, ve­lük­ éjszaka együtt szök­nek ki a Vidám Parkba, s meghökkentő ötletekkel járnak túl az utánuk nyo­mozó rendőrök eszén. Más­nap a Sárgaló megy isko­lába Gábor helyett, és meg­lepetést okoz mindenkinek. Nem akarnak hinni a sze­müknek, sem a gyerekek, sem a tanárok, olyan fel­tűnő a változás. Med­veczky hirtelen ügyes, bá­tor, talpraesett lett. Igaz­ságérzete most nemcsak a belsejében forrong egy­­egy felháborító eset lát­tán, hanem érvényt is sze­rez elveinek. A regény vé­ge — mi lehetne más —, Gábor anyja hangját hall­va elmondja a varázsigé­ket, határára a Sárgaló is­mét pici műanyag lovacs­kává válik, ő maga pedig kinyitja a szemét, feléb­red. A jövőre nézvést az a lelki folyamat, az az át­alakulás a biztató, ame­lyen a kisfiú átesett. Az ifjúsági irodalomban már találkoztunk csodaló­val; egyik jeles képviselő­jük Negro Raballo, a leg­népszerűbb ifjúsági írók egyikének, Erich Kästner­­nek a fantáziájában szüle­tett meg. A Sárgaló azon­ban más, nemcsak színé­ben, szerepkörében is eltér távoli rokonától. Nem epi­­gonművet vesznek a ke­zükbe a regény olvasói, hanem valójában kiváló gyermekkönyvet, amely akár példaként is szolgál­hat a sok-sok szorongásos, sérülékeny, sikeres menyben ritkán részesülő kisfiúnak. Vörös Mária (Mezei András: Ló az is­kolában. Móra, 128 oldal, kötve 33 Ft.) Illusztráció Fallada Mese a hűséges sünöcskéről c. köny­véből (Móra) SIMONYI IMRE Játékbolt Kisded játékaim — eljátszottam. Felnőtt játékaim — eljátszották... Most — ám második gyermekkorom küszöbén — a játékboltok­­ eladhatatlan készletei... Egyszóval egymás hegyvn­ hátán... Merthogy: se kisdednek se felnőttnek se kutyának se semmi pénzért... (Simonyi Imre: Forgácsok egy fakeresztről. Szépirodal­mi, 161 oldal, kötve 27 Ft.) I Romantikus regény Lukács György nagyra be­csülte Walter Scott realisz­tikus történelemábrázolá­sát, regényeinek fő alak­jait pedig nemzetileg tipi­kus jellemeknek nevezte. „Scott történelmi regénye a XVIII. század nagy rea­lisztikus társadalmi regé­nyének egyenes folytatása” — írja. S ha választott né­zőpontja bizonyítható is, az olvasó — amikor kézbe ve­szi az Ivanhoe-t — nem a XI. század angol történel­mének, a normann hódítás­nak pontos eseményrajzát fogja olvasni, hanem egy izgalmas kalandtörténetet. Mondhatjuk így is: valódi romantikus regényt. A vá­ratlan fordulatok egymást érik: meglepő találkozások az angolszász nemes házá­ban, emberrablás, zsarolá­sok, várostrom, a nemzet­ségét megtagadott szász nő átkot szór a vár lángoló tornyáról megrontósra, az ármányosan máglyahalálra ítélt ifjú lányért az utolsó másodpercben érkezik a megmentő bajnok, a lehú­zott sisakrostélyok mögött, a páncélruhákban távolle­vőknek hitt szereplőkre bukkanunk. A történet sodró, nem ter­helt lélekelemzés, elmélke­dés, ezért válhat vonzóvá az izgalomra éhes fiatal ol­vasó számára. S mit kap a felnőtt? Ha néha átlát is a bonyodalom naiv fordula­tain, s nem világos előtte, miért nem ismerték fel az első pillanatban az álruhá­ba öltözött hősöket, kárpó­tolhatja magát a szerző jel­legzetes angol humorával, mely alig észrevehetően, de átszövi az egész regényt. S ha nem ragadja el őt is az olvasás izgalma, és van tü­relme figyelni a részletek­re, megtudhatja, mikor és miért használ az angol nyelv két szót ugyanarra a fogalomra. Megismerheti a lovagi játék szabályait, az íjászat mesterfogásait, fo­galmat alkothat a régi an­gol várakról. Mert Scott történész volt, régész is, ér­tője és gyűjtője a régi fegy­vereknek; regényei híven mutatják az angol történe­lem szellemét és tárgyi vi­lágát. Miszlay Gabriella (Walter Scott: Ivanhoe, Móra, 228 oldal, kötve, 96 Ft.) Gyermekkönyvek kettős sikerrel A Móra Könyvkiadó gyak­ran jelenet meg tíz éven aluliak számára olyan könyveket, melyek egy időben ajándékozzák meg az olvasót a művészi él­mény s az ismeretterjesz­tés örömével, de ritkán oly telitalálatszerű pontosság­gal, mint Kiss Benedek Korong Matyi álma című műve, melynek alcíme — sokatmondóan — „Álom Kovács Margit kerámiáira.” Ez a jelzés — a képekhez színesen, érdekesen illesz­kedő szöveggel — csak emeli a kötet értékét, mely nem csupán a faze­kas mesterség fortélyaiba, fogalmaiba vezeti be a gyermekolvasót. Kiss me­séjének szimbólumai, mo­tívumai ízig-vérig moder­nek, mégis követik a nép­mesék hagyományait. A gelencsérgyerek, Korong Matyi az Értelem, a Szere­tet, a Kitartás, a Hűség jegyében folytatja harcát a Világrontó Banya ellen A költőként is ismert Kiss Benedek gondolatait, me­lyeket Föld öregapó szájá­ba ad, a kicsinyek nem érthetik meg első nekifu­tásra, de a küzdelem szí­nes, eleven fordulatai, me­sealakjai, a „napsugárba öltözött táltos”, a „hetven­hét alakot öltő sárkány”, a Világnagy Kisokos s a többiek bizonyára megta­padnak a gyermekolvasók agyában, s később feltöl­tődhetnek a megfelelő fo­galmi tartalmakkal. Dala László Mit mesél­nek a hegyek? című írá­sa — címe ellenére— „an­­timese”. Az író azokról a legendákról kívánja lerán­tani a leplet, melyeket az ős- és az ókor emberei — szerinte csak tévesen, sze­rintem költőien — a ter­mészet erőihez, alakzatai­hoz, hegyekhez, erdőkhöz, patakokhoz, forrásokhoz fűztek. Szerencsének tar­tom, hogy a szigorúan ob­jektív és tudományos le­írások mellett megjelen­nek a regék, a mondák, s áttételesen hőseik is, mert — ha „tévesen” is, de a képzeletre hatóan — álta­luk a gyermekolvasó bete­kintést nyerhet az ókor kultúrájába, a népmesék hiedelemvilágába is. Vitat­ható, hogy ezek csupán „téveszmék”-nek tekinten­dők, avagy jelképnek, olyan erőkkel, jelenségekkel kap­csolatban, melyek még a mai ember számára sem teljesen kiismerhetőek. A könyvnek különösen azok a részletei ragadják meg az olvasót, melyek értéke­síthetők a honismeret elne­vezésű tantárgy keretében, azok a bekezdések, me­lyekben a Bükk-hegység búvópa­takjairól s a csepp­kőbarlangok keletkezéséről esik szó. A két könyvben kettős siker testesül meg, szer­zőiknek sikerült művészet­tel tudást, tapasztalatot a legendák világával egybe­ötvözniük, ez teszi őket becsessé. Németh Tibor György (Kiss Benedek: Korong Matyi álma. Móra. 48 ol­dal, kötve 38 Ft; Dala László: Mit mesélnek a he­gyek? Móra. 32 oldal kötve 23 Ft)

Next