Könyvtáros, 1973 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1973-02-01 / 2. szám

Könyvek Petőfiről A mindig aktuális kérdésre: ki volt Petőfi Sándor, mi a lényege, jelentősége köl­tői életművének, Petőfiben mi az élő, a mához szóló — új tudományos és népszerű művek serege segít feleletet adni néhány régebbi kötet (Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842—1849 — Illyés Gyula: Petőfi Sándor) újonnan való kiadásán kívül. A marxista Petőfi-kutatás mai állását, sokrétűségét és eredményességét a Petőfi tüze c. tanulmánygyűjtemény reprezentálja. A Petőfi-életmű központi jelentőségű kérdésköreit (irodalmi népiesség, a költő forradalmi világnézetének, magatartásának forrásai, a forradalomhoz való viszonya, politikai nézeteinek alakulása) vizsgáló­elemző tanulmányok mellett helyet kaptak a gyűjteményben olyan írások is, amelyek Petőfi és Vörösmarty kapcsolatát, a szerelmes költőt, élettörténetének, költői pálya­futásának epizódjait és az utókor magatartásának, ítéletének változásait (Babits, az 1918—1919. évi forradalmak, az erdélyi munkásmozgalom, Révai József Petőfi-képe) mutatják be. A Petőfi-kutatás két értékes monográfiát is produkált a költő szellemi fejlődé­sének köréből. Fekete Sándor Petőfi romantikájának forrásai címmel jelentette meg a pálya­kezdő költő szellemi fejlődéséről adott összefoglalását. Egy korábbi tanulmányában (Petőfi, a vándorszínész, Akadémiai Kiadó, 1969) meggyőzött már arról, hogy a költői szárnypróbálgatások időszakában, 1841 nyarától 1844 nyaráig, mennyire bűvöletében tartotta Petőfit a színjátszás világa. Mostani munkájában új adatokat közöl és új következtetéseket fogalmaz meg. Úgy látja, hogy a vizsgált periódus Petőfi szellemi fejlődésében fontosabb volt, mint korábban véltük. Adatszerűen igazolja, hogy Petőfi legalább 80 szerző több mint 150 darabját ismerte, s a színpad felől az érett költőt is meghatározó eszmei, világnézeti, esztétikai hatások érték. Ezeket a hatásokat a lá­zadó romantika fogalmával hozza közös nevezőre Fekete Sándor. Pándi Pál a „Kísértetjárás” Magyarországon című monográfiájában az utópista szocialista eszmék magyarországi elterjedését kísérte végig. Könyve első részében az utópista szocialista eszmék hazai fogadtatását vizsgálja az 1840-es évek politikai irodalmában, a második részben Petőfi eszmei fejlődésével foglalkozik 1844-től halá­láig. A kor eszméinek és mindenekelőtt az utópista szocializmusnak hatását (az utó­pista szocialista és kommunista nézetekre az új szociális eszmék elnevezést hasz­nálja) úgy kíséri nyomon Petőfi költészetében, hogy közben állandóan szem előtt tartja a magyar valóság korabeli változásait és azok hatását is. Pándi Pál munkáját egyszerre jellemzi a feltárt új adatok gazdagsága és az ideológiai-politikai-esztétikai elemzés árnyaltsága. Közelebb Petőfihez címmel jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó a közel­múltban elhunyt Mezősi Károlynak napilapokban, folyóiratokban, évkönyvekben el­szórva megjelent írásait és néhány új munkáját. A Petőfi-filológia művelői közt sajátos volt Mezősi kutatásának a természete és eredménye. Első fellépésére Petőfi szülőhelyének kérdésében került sor. A szakkörök általános véleményével szemben azt állította, hogy a költő Kiskunfélegyházán született. Vitapartnereinek meggyőzé­sére temérdek adatot hordott össze, álláspontjával mégis egyedül maradt. Az osztatlan elismerést más témákban hozta meg neki szívóssága, leleményessége, szorgalma. A Petőfi-családtörténet legjobb ismerőjévé vált. Az ő érdeme, hogy megbízhatóan ismerjük Petőfi szüleinek anyagi helyzetét, hogy úgyszólván mindent tudunk a költő 1848. évi képviselőválasztási fellépésének és bukásának történetéről. Fontosat mondott az utolsó napokról, a segesvári tragédiáról, és Petőfi számos művének keletkezés­­történetét, valamint nem egy kéziratának viszontagságos sorsát is az ő kutatásai világították meg. Tulajdonképpen alig van Petőfi életének olyan szakasza, amelynek tudományos feltárásához ne járult volna hozzá új adatokkal. A gyűjtemény méltó­képpen reprezentálja Mezőfi teljesítményét, tudományos szorgalmát. Fekete Sándor tanulmányainak gyűjteménye Petőfi híres ars poeticájától ihletve kapta címét: Mezítláb a szentegyházban. A Petőfivel és kortársaival foglalkozó írá­sok szellemét pregnánsabban aligha lehetne summázni. Fekete Sándor bevallott célja, hogy még ma is széles körben élő hiedelmeket cáfoljon meg. (Szellemesen bebizo­nyítja például, hogy Petőfi tehetséges színész volt és szókimondóan foglalkozik a költő és Széchenyi, illetőleg Kossuth kapcsolatával, konfliktusával.) Természetesen felhasználja a Petőfi-filológia eredményeit is, azonban nem kevés az eredeti, az új a tanulmányok tényanyagában, s főképpen Petőfi-képében. Bonyolult, tépelődő, ham­leti egyéniségnek látja, s azt követeli, hogy a leegyszerűsítő, a szólamszerű jellem­zésekben elsorvadt Petőfi helyett a bonyolult, a ma is modern, a teljes életművet kell interpretálnia a szaktudománynak. 08

Next