Kórházi Élet, 1969 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1969-01-01 / 1. szám

2 kórházi «let Az elmúlt év őszén, mint azt lapunkban hírül adtuk, a Szovjet Nagykövetség tagjai és családjai közül néhányan meglátogatták kíséretükben volt kórházunkat, az APN hírügynökség tudósítója is. Ez alkalommal olyan meg­egyezés született közöttünk, hogy a hírügynökség anyagá­ból egészségügyi vonatkozású anyagot rendelkezésünkre bo­csátanak. Az anyag egy része most megérkezett. Ezekből közlünk részleteket. AKI EGY ÉVEN ÁT GO­LYÓT HORDOTT A SZÍVÉ­BEN. Nyikolaj Malinovszkij pro­fesszor, a Klinikai és Kísérleti Sebészeti Intézet szívsebészeti osztályának vezetője egy pus­kagolyót tart a kezében. — Ön ezt is valakinek a szívéből operálta ki? —» Igen, élő ember szívéből, aki 23 éven át hordta magá­ban ezt az ólomdarabot. Tör­ténete pedig a következő: 1945 tavaszán a szovjet had­­sereg rohamra indult Berlin elleni Leonyid Belozerszkij főhadnagy, egy gépesített fel­derítőosztag parancsnoka áp­rilis 24-én reggel elindult al­egysége harckörletébe. Útköz­­ben a tehergépkocsi ellensé­ges géppuskák tüzébe került. Belozerszkij erős ütést érzett a bal felső karjában, vér öntöt­te el a zubbonya ujját. Adott pillanatban nem sokat törőd­hetett a sebével, be kellett ér­nie egy ideiglenes kötéssel. Két nap múlva tudta csak felkeresni az egészségügyi részleget, ahol megállapítot­ták, hogy golyó akadt főleg a vállában, műtétet javasoltak. Erről azonban a főhadnagy hallani sem akart. A seb lassan begyógyult, fájdalmat egyáltalán nem ér­zett, karját rendesen tudta használni. Leszerelés után visszatért Moszkvába, régi munkahelyére. 1954-ben egy röntgenfelvétel során az orvosok idegen testet fedeztek fel Belozerszkij szí­vében. Ekkor jutott eszébe háborús sérülése. 1965-ben azután nyugtalanító tünetek jelentkeztek. Gyakran érzett fájdalmat a szívtáján, légszomj kínozta, rendellenes­sé vált a szívverése. Felkeres­te intézetünket és úgy hatá­roztunk, hogy eltávolítjuk szí­véből az idegen testet. Gondos előkészítés után felnyitottam a beteg mellkasát. A szívbur­kon nyoma sem volt semmi­féle összenövésnek, vagy sérü­lésnek. A jobb szívkamra fa­la azonban elvékonyodott, zsírhártya rakódott rá, és kis­sé kidomborult. Ez okozta a fájdalmat. A golyót a szív­kamra falából sikerült kie­melnem. — De hogyan került a go­lyó a beteg szívébe? — 1945 áprilisában a sebe­süléskor az alkar szövetén és a véna falán át. Innen a vér­keringés vitte tovább a szív­be, ahol megakadt a szívizom­ban. ■é» S, hogy van a beteg? — Belozerszkij hamarosan felépül és elhagyja a klinikát. Az eltávolított lövedék pedig egyik dísze lesz klinikánk gyűjteményének. M. Bagrejeva t I­ftPS. lármái Előmlús kórházunk egészségnevelési munkájáról Az Országos Egészségügyi Felvilágosítási Központ igaz­gatójának, dr. Métneki János­nak felkérésére az Egészség­­nevelés V. Országos Értekez­letén előadást tartott dr. Csepiák György főorvos, kórház egészségnevelési fele­­­tőse. A felkérőlevélben az egész­ségnevelés terén kifejtett tu­dományos munkájára hivat­koznak. Ez elismerése Csep­iák főorvos munkájának, egy­ben megtisztelés kórházunk számára is. — Mi volt az értekezlet ta­nulsága? — Az elhangzott előadások­ból kitűnt, hogy a megelőzés és a gyógyítás eszköze az egészségnevelő munka. Az előadások nagy száma bizo­nyította, hogy mind több or­vos ismeri fel az egészségne­velés fontosságát, előadásaik­kal a gyógyítás és egészségne­velés elválaszthatatlanságát húzták alá. Példának említe­ném a balassagyarmati kórház előadójának, Ulbing adjunk­tusnak előadását, aki a dia­betes egészségnevelési hiá­nyosságaiból származó, tehát kellő felvilágosítással, neve­léssel elkerülhető következmé­nyekről tartott előadást. Örömmel láttam, hogy a nem Budapestről származó három kórházi előadásból kettőt me­gyénk nyújtotta. — Miről tartottál előadást? — A bőrgyógyászati osztá­lyon megvizsgáltuk betegeink ismereteit; 10 egyszerű kér­désre , kértünk tőlük választ. Ezután különböző módszerek­kel a kérdésekre választ adó ismeretekhez juttattuk a bete­geket és egy nap múlva ismét választ kértünk az előző 10 kérdésre. A válaszokat grafi­kusan ábrázolva lemérhettük, hogy volt-e hatása munkánk­nak, hogyan befolyásoltuk be­tegeink ismereteit. A vála­szokból következtettünk arra, hogy a módszerek jók, és közlésre kiválasztott ismeret­ a anyagot jól választottuk meg. — Milyen terveid vannak a kórház egészségnevelését ille­tően? — Szeretném, ha mindenkit meggyőzhetnénk az egyébként miniszteri utasítással elren­delt és mindenki számára kö­telező egészségnevelés fontos­ságáról. Az ezen munka fon­tosságát már eddig felismerő munkatársakkal megalakítot­tuk az országban egyedülálló Egészségnevelési Csoportot. Terveink között szerepel a ve­zetékes rádión eddig is közve­tített egészségnevelési műsor kibővítése és rendszeressé té­tele Remélem, a Vöröske­resztre e téren­ is támaszkod­hatunk. Tervezzük állótáblák, udvari plakáttartók felállítá­sát, az eddigi kísérleti munka folytatását és tevékenységünk hatásosságát szociológiai mód­szerekkel felmérő csoport fel­állítását. Terveinket össze­gezve elmondanám, hogy gyógyítómunkánkat a megelő­zés, a betegek és a lakosság aktivitását fokozó tevékeny­séggel szeretnénk átszőni. Megragadom az alkalmat, és megkérem azokat, akiknek ilyen munkához kedvük van, keressenek meg, hogy a teen­dőket megbeszéljük. Tudomá­som szerint többen vannak, akik szívesen dolgoznának, csak azt nehezményezik, hogy nem­­ keresik meg őket. Reméljük, hogy dolgozóink átérzik az egészségügyi felvi­lágosító munka fontosságát, és ehhez a munkához a kellő se­gítséget megadják.­ ­ Dr. Turay Pál Szakemberek elismerik, az anyák érzik annak az alapos munkának a fontossá­gát, ame­lyet egy területi védőnő be­tölt az anya és csecsemővéde­lem terén. Többet látja a cse­csemőt, többször beszél a szü­lővel és ad tanácsot, mint az orvos. Nem lényegtelen, hogy hányszor látogat és milyen ta­nácsot ad az anyának. Jól kell ismernie körzetének minden csecsemőjét,­ az­­otthoni körül­ményeket és szokásokat. Ilyen védőnő Kisterenyén Nyitrai Györgyné, aki 1965. július óta látja el gondosan és igen lel­kiismeretesen védőnői felada­tát. Mi csak gyermekgyógyá­szati MS­SZ-rend­elés jön havonta 1 alkalommal ide­— töltünk vele viszonylag rövid időt. De jó munkáját dicséri a rendelés alapos előkészítése, a jól időben vezetett kartonok, az­­ történő védőoltá­sok, D-vitam­in adások és az a sok jó tanács, amelyet nap mint nap ad az anyáknak. Diplomáját 1949-ben szerez­te meg Budapesten, majd Ka­posvárott kezdte meg védőnői pályafutását. Onnan került Pásztóra, majd Kisterenyé­­re Évekig dolgozott dr. Laczy­ Pál néhai körzeti orvossal igen eredményesen és meg­értéssel. Munkaideje reggel 8 órától 6—7 óráig tart. Hogy mi más? okozza a legtöbb problé­m so­k érthetetlen szü­lő! Volt bátorsága ahhoz, hogy kimondja az­ igazságot: bi­zony egyes egészségügyi dol­gozók csecsemőit is gyakran veszélyeztetettnek kell tekin­teni. A napi látogatások mel­lett injekciózást végez, védő­oltásokat ad, hetente a körze­ti orvossal tanácsadást vezet, terhes anyáknak tanfolyamo­kat szervez. Intézi az elha­gyott gyermekek állami gon­dozásba vételét, öregek szo­ciális segélyét, környezetta­nulmányozását.­­ És, hogy mindamellett csa­ládjával, férjével és két gyer­mekével is törődnie­ kell, ter­mészetesnek tartja. Kerékpá­ron közlekedik télen-nyáron. Területi munka Védőnői munka Kisterenyén fáradságot nem kímélve. Kör- A kisterenyei csecsemő véde­­zetében a gyermekek szeretik, nem jó kezekben van, a szülők tisztelik. Dr. Turay Pál fotó: Csepiák A Vöröskereszt a kórházban A Vöröskereszt tagsága most vitatja a III. kongresszus irányelveit. Az irányelvek ki­hangsúlyozzák, hogy egészség­­ügyi intézményekben a Vörös­­kereszt szervezetei törekedje­nek arra, hogy a szakszerve­zettel együttműködve segítsék az egészségügyi intézmény ve­zetőségét munkájukban, hogy elősegítsék a tervszerű és rend­szeres egészségügyi felvilágo­sítást. Arra kell törekednünk, hogy a Vöröskereszt az egész­ségügyi felvilágosító munka fontos bázisává váljék. A kongresszus irányelvei az egészségügyi intézmények Vö­röskereszt szervezetei elé két­irányú feladatot állítanak: munkát kell végezni intézmé­nyen belül és intézményen kí­vül is. Intézményen belül legfontosabb munka az egész­­­ségnevelés. A gyógyulást ke­reső emberek jobban megfo­gadják orvosaik, ápolóik taná­csát, mint az egészségesek. Be­tegségükkel, gyógyulásukkal kapcsolatban minden érdekli őket. Olyan ismeretek közlé­sére van szükség, amely az ápoltakban helyes egészségügyi szemléletet, gyógyulásukat elő­segítő magatartást alakítanak ki. Intézményen belül foglal­kozni kell a beteglátogatók egészségnevelésével is. A lá­togatóknak is tudniuk kell, mit lehet enni és inni a be­tegeknek, milyen magatartást kell tanúsítaniuk a kórház­ban. A Vöröskereszt fontos fel­adatai közé tartozik a vér­adó propaganda. A gyógyító vér jelentőségét az egészség­ügyi intézményekben, kell legjobban értékelni, a szak­ a szolgálatnak és ápoltaknak egyaránt. Az intézményi Vö­­röskereszt-szervezetek illetéke­sek arra, hogy elindítsák és ébren tartsák a véradók tár­sadalmi megbecsülését. Törekedni kell arra, hogy a kórházi dolgozók úgy foglal­kozzanak a vérrel gyógyított betegekkel és hozzátartozó­ikkal, hogy azok né­hány sorral megköszönjék a donor áldozatkészségét, össze kell állítani azok­nak a névsorát, akik gyó­gyításukk során vért kaptak, a véradók adataival együtt és adják át azt a lakóterület sze­rint illetékes Vöröskereszt­szervezeteknek. Ily módon megrendezhetők lesznek a vér­­adó-vérkapó találkozók, ame­lyek a további véradópropa­­­­ganda során az agitáció meg­győző eszközévé válnak. Gyak­ran fekszenek a kórházban olyan egyedül­álló, rászoruló betegek, akik személyi és csa­ládi problémáinak megoldását a Vöröskereszt kezébe veheti. Ismertetni kell a kórház dol­gozóival, hogy ilyen lehetőség rendelkezésükre áll és hogy éljenek vele. bár Kiemelt feladat: a kórház­kikerülő - veszélyeztetett csecsemők, gyerekek, fiatalok, egyedülálló öregek, magatehe­tetlen személyeik gondozásá­nak szervezése a területi Vö­röskereszt-szervezetekkel rendszeres munkakapcsolat ki­alakítása. Az intézményen kí­vüli helyet feladatok között fontos foglal el az oktatási munka megszervezése, jó elő­adókból álló előadói gárda to­borzása, mozgósítása. Javasol­jon a Vöröskereszt egészség­­ügyi kiállításokat, egyéb ren­dezvényeket. Meg kell szervez­ni, hogy kórházi előadók ve­zessék­ a szakosított területi szerveztek egészségügyi tan­folyamait. (Elsősegélynyújtási, házi betegápolási, anyák isko­lája, egészségügyi, stb.) Az intézményi vöröskeresz­tes­ szervezetek támogassák a területi vöröskeresztes­ szerve­­zeteket. Segítsék az orvos nélküli üzemek (szövetkezetek, intéz­mények, stb.) egészségügyi problémáinak megoldását. El kell érni, hogy az orvosok, a rátermett és jól képzett közép­­káderei? részt vegyenek az alap-, közép- és felsőfokú is­kolák, szaktanfolyamok egész­ségügyi oktatási munkájában. Összefoglalva: a vöröskeresz­tes­ szer­vezeteknek ki kell ven­ni a részüket a beteg, a la­kosság egészségügyi szemléle­tének befolyásában, hazánk, megyénk egészségügyi­ kultú­rájának fejlesztésében. Szóé Béláné Vöröskereszt megyei titkár*

Next