Kórházi Élet, 1969 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1969-01-01 / 1. szám
2 kórházi «let Az elmúlt év őszén, mint azt lapunkban hírül adtuk, a Szovjet Nagykövetség tagjai és családjai közül néhányan meglátogatták kíséretükben volt kórházunkat, az APN hírügynökség tudósítója is. Ez alkalommal olyan megegyezés született közöttünk, hogy a hírügynökség anyagából egészségügyi vonatkozású anyagot rendelkezésünkre bocsátanak. Az anyag egy része most megérkezett. Ezekből közlünk részleteket. AKI EGY ÉVEN ÁT GOLYÓT HORDOTT A SZÍVÉBEN. Nyikolaj Malinovszkij professzor, a Klinikai és Kísérleti Sebészeti Intézet szívsebészeti osztályának vezetője egy puskagolyót tart a kezében. — Ön ezt is valakinek a szívéből operálta ki? —» Igen, élő ember szívéből, aki 23 éven át hordta magában ezt az ólomdarabot. Története pedig a következő: 1945 tavaszán a szovjet hadsereg rohamra indult Berlin elleni Leonyid Belozerszkij főhadnagy, egy gépesített felderítőosztag parancsnoka április 24-én reggel elindult alegysége harckörletébe. Útközben a tehergépkocsi ellenséges géppuskák tüzébe került. Belozerszkij erős ütést érzett a bal felső karjában, vér öntötte el a zubbonya ujját. Adott pillanatban nem sokat törődhetett a sebével, be kellett érnie egy ideiglenes kötéssel. Két nap múlva tudta csak felkeresni az egészségügyi részleget, ahol megállapították, hogy golyó akadt főleg a vállában, műtétet javasoltak. Erről azonban a főhadnagy hallani sem akart. A seb lassan begyógyult, fájdalmat egyáltalán nem érzett, karját rendesen tudta használni. Leszerelés után visszatért Moszkvába, régi munkahelyére. 1954-ben egy röntgenfelvétel során az orvosok idegen testet fedeztek fel Belozerszkij szívében. Ekkor jutott eszébe háborús sérülése. 1965-ben azután nyugtalanító tünetek jelentkeztek. Gyakran érzett fájdalmat a szívtáján, légszomj kínozta, rendellenessé vált a szívverése. Felkereste intézetünket és úgy határoztunk, hogy eltávolítjuk szívéből az idegen testet. Gondos előkészítés után felnyitottam a beteg mellkasát. A szívburkon nyoma sem volt semmiféle összenövésnek, vagy sérülésnek. A jobb szívkamra fala azonban elvékonyodott, zsírhártya rakódott rá, és kissé kidomborult. Ez okozta a fájdalmat. A golyót a szívkamra falából sikerült kiemelnem. — De hogyan került a golyó a beteg szívébe? — 1945 áprilisában a sebesüléskor az alkar szövetén és a véna falán át. Innen a vérkeringés vitte tovább a szívbe, ahol megakadt a szívizomban. ■é» S, hogy van a beteg? — Belozerszkij hamarosan felépül és elhagyja a klinikát. Az eltávolított lövedék pedig egyik dísze lesz klinikánk gyűjteményének. M. Bagrejeva t IftPS. lármái Előmlús kórházunk egészségnevelési munkájáról Az Országos Egészségügyi Felvilágosítási Központ igazgatójának, dr. Métneki Jánosnak felkérésére az Egészségnevelés V. Országos Értekezletén előadást tartott dr. Csepiák György főorvos, kórház egészségnevelési feletőse. A felkérőlevélben az egészségnevelés terén kifejtett tudományos munkájára hivatkoznak. Ez elismerése Csepiák főorvos munkájának, egyben megtisztelés kórházunk számára is. — Mi volt az értekezlet tanulsága? — Az elhangzott előadásokból kitűnt, hogy a megelőzés és a gyógyítás eszköze az egészségnevelő munka. Az előadások nagy száma bizonyította, hogy mind több orvos ismeri fel az egészségnevelés fontosságát, előadásaikkal a gyógyítás és egészségnevelés elválaszthatatlanságát húzták alá. Példának említeném a balassagyarmati kórház előadójának, Ulbing adjunktusnak előadását, aki a diabetes egészségnevelési hiányosságaiból származó, tehát kellő felvilágosítással, neveléssel elkerülhető következményekről tartott előadást. Örömmel láttam, hogy a nem Budapestről származó három kórházi előadásból kettőt megyénk nyújtotta. — Miről tartottál előadást? — A bőrgyógyászati osztályon megvizsgáltuk betegeink ismereteit; 10 egyszerű kérdésre , kértünk tőlük választ. Ezután különböző módszerekkel a kérdésekre választ adó ismeretekhez juttattuk a betegeket és egy nap múlva ismét választ kértünk az előző 10 kérdésre. A válaszokat grafikusan ábrázolva lemérhettük, hogy volt-e hatása munkánknak, hogyan befolyásoltuk betegeink ismereteit. A válaszokból következtettünk arra, hogy a módszerek jók, és közlésre kiválasztott ismeret a anyagot jól választottuk meg. — Milyen terveid vannak a kórház egészségnevelését illetően? — Szeretném, ha mindenkit meggyőzhetnénk az egyébként miniszteri utasítással elrendelt és mindenki számára kötelező egészségnevelés fontosságáról. Az ezen munka fontosságát már eddig felismerő munkatársakkal megalakítottuk az országban egyedülálló Egészségnevelési Csoportot. Terveink között szerepel a vezetékes rádión eddig is közvetített egészségnevelési műsor kibővítése és rendszeressé tétele Remélem, a Vöröskeresztre e téren is támaszkodhatunk. Tervezzük állótáblák, udvari plakáttartók felállítását, az eddigi kísérleti munka folytatását és tevékenységünk hatásosságát szociológiai módszerekkel felmérő csoport felállítását. Terveinket összegezve elmondanám, hogy gyógyítómunkánkat a megelőzés, a betegek és a lakosság aktivitását fokozó tevékenységgel szeretnénk átszőni. Megragadom az alkalmat, és megkérem azokat, akiknek ilyen munkához kedvük van, keressenek meg, hogy a teendőket megbeszéljük. Tudomásom szerint többen vannak, akik szívesen dolgoznának, csak azt nehezményezik, hogy nem keresik meg őket. Reméljük, hogy dolgozóink átérzik az egészségügyi felvilágosító munka fontosságát, és ehhez a munkához a kellő segítséget megadják. Dr. Turay Pál Szakemberek elismerik, az anyák érzik annak az alapos munkának a fontosságát, amelyet egy területi védőnő betölt az anya és csecsemővédelem terén. Többet látja a csecsemőt, többször beszél a szülővel és ad tanácsot, mint az orvos. Nem lényegtelen, hogy hányszor látogat és milyen tanácsot ad az anyának. Jól kell ismernie körzetének minden csecsemőjét, azotthoni körülményeket és szokásokat. Ilyen védőnő Kisterenyén Nyitrai Györgyné, aki 1965. július óta látja el gondosan és igen lelkiismeretesen védőnői feladatát. Mi csak gyermekgyógyászati MSSZ-rendelés jön havonta 1 alkalommal ide— töltünk vele viszonylag rövid időt. De jó munkáját dicséri a rendelés alapos előkészítése, a jól időben vezetett kartonok, az történő védőoltások, D-vitamin adások és az a sok jó tanács, amelyet nap mint nap ad az anyáknak. Diplomáját 1949-ben szerezte meg Budapesten, majd Kaposvárott kezdte meg védőnői pályafutását. Onnan került Pásztóra, majd Kisterenyére Évekig dolgozott dr. Laczy Pál néhai körzeti orvossal igen eredményesen és megértéssel. Munkaideje reggel 8 órától 6—7 óráig tart. Hogy mi más? okozza a legtöbb problém sok érthetetlen szülő! Volt bátorsága ahhoz, hogy kimondja az igazságot: bizony egyes egészségügyi dolgozók csecsemőit is gyakran veszélyeztetettnek kell tekinteni. A napi látogatások mellett injekciózást végez, védőoltásokat ad, hetente a körzeti orvossal tanácsadást vezet, terhes anyáknak tanfolyamokat szervez. Intézi az elhagyott gyermekek állami gondozásba vételét, öregek szociális segélyét, környezettanulmányozását. És, hogy mindamellett családjával, férjével és két gyermekével is törődnie kell, természetesnek tartja. Kerékpáron közlekedik télen-nyáron. Területi munka Védőnői munka Kisterenyén fáradságot nem kímélve. Kör- A kisterenyei csecsemő védezetében a gyermekek szeretik, nem jó kezekben van, a szülők tisztelik. Dr. Turay Pál fotó: Csepiák A Vöröskereszt a kórházban A Vöröskereszt tagsága most vitatja a III. kongresszus irányelveit. Az irányelvek kihangsúlyozzák, hogy egészségügyi intézményekben a Vöröskereszt szervezetei törekedjenek arra, hogy a szakszervezettel együttműködve segítsék az egészségügyi intézmény vezetőségét munkájukban, hogy elősegítsék a tervszerű és rendszeres egészségügyi felvilágosítást. Arra kell törekednünk, hogy a Vöröskereszt az egészségügyi felvilágosító munka fontos bázisává váljék. A kongresszus irányelvei az egészségügyi intézmények Vöröskereszt szervezetei elé kétirányú feladatot állítanak: munkát kell végezni intézményen belül és intézményen kívül is. Intézményen belül legfontosabb munka az egészségnevelés. A gyógyulást kereső emberek jobban megfogadják orvosaik, ápolóik tanácsát, mint az egészségesek. Betegségükkel, gyógyulásukkal kapcsolatban minden érdekli őket. Olyan ismeretek közlésére van szükség, amely az ápoltakban helyes egészségügyi szemléletet, gyógyulásukat elősegítő magatartást alakítanak ki. Intézményen belül foglalkozni kell a beteglátogatók egészségnevelésével is. A látogatóknak is tudniuk kell, mit lehet enni és inni a betegeknek, milyen magatartást kell tanúsítaniuk a kórházban. A Vöröskereszt fontos feladatai közé tartozik a véradó propaganda. A gyógyító vér jelentőségét az egészségügyi intézményekben, kell legjobban értékelni, a szak a szolgálatnak és ápoltaknak egyaránt. Az intézményi Vöröskereszt-szervezetek illetékesek arra, hogy elindítsák és ébren tartsák a véradók társadalmi megbecsülését. Törekedni kell arra, hogy a kórházi dolgozók úgy foglalkozzanak a vérrel gyógyított betegekkel és hozzátartozóikkal, hogy azok néhány sorral megköszönjék a donor áldozatkészségét, össze kell állítani azoknak a névsorát, akik gyógyításukk során vért kaptak, a véradók adataival együtt és adják át azt a lakóterület szerint illetékes Vöröskeresztszervezeteknek. Ily módon megrendezhetők lesznek a véradó-vérkapó találkozók, amelyek a további véradópropaganda során az agitáció meggyőző eszközévé válnak. Gyakran fekszenek a kórházban olyan egyedülálló, rászoruló betegek, akik személyi és családi problémáinak megoldását a Vöröskereszt kezébe veheti. Ismertetni kell a kórház dolgozóival, hogy ilyen lehetőség rendelkezésükre áll és hogy éljenek vele. bár Kiemelt feladat: a kórházkikerülő - veszélyeztetett csecsemők, gyerekek, fiatalok, egyedülálló öregek, magatehetetlen személyeik gondozásának szervezése a területi Vöröskereszt-szervezetekkel rendszeres munkakapcsolat kialakítása. Az intézményen kívüli helyet feladatok között fontos foglal el az oktatási munka megszervezése, jó előadókból álló előadói gárda toborzása, mozgósítása. Javasoljon a Vöröskereszt egészségügyi kiállításokat, egyéb rendezvényeket. Meg kell szervezni, hogy kórházi előadók vezessék a szakosított területi szerveztek egészségügyi tanfolyamait. (Elsősegélynyújtási, házi betegápolási, anyák iskolája, egészségügyi, stb.) Az intézményi vöröskeresztes szervezetek támogassák a területi vöröskeresztes szervezeteket. Segítsék az orvos nélküli üzemek (szövetkezetek, intézmények, stb.) egészségügyi problémáinak megoldását. El kell érni, hogy az orvosok, a rátermett és jól képzett középkáderei? részt vegyenek az alap-, közép- és felsőfokú iskolák, szaktanfolyamok egészségügyi oktatási munkájában. Összefoglalva: a vöröskeresztes szervezeteknek ki kell venni a részüket a beteg, a lakosság egészségügyi szemléletének befolyásában, hazánk, megyénk egészségügyi kultúrájának fejlesztésében. Szóé Béláné Vöröskereszt megyei titkár*