Pataki Gábor: Koppány Attila. Újgeometria (Budapest, 2022)

N­incs most lehetőségünk bejárni azt a hosszú és izgalmas festői felfedezőutat, amelyet Koppány Attila piktúrája jelölt ki az elmúlt évtizedekben. Ös­­­szefoglalóan csak annyit jegyezzünk meg, hogy e mű­vész hosszabb-rövidebb alkotói periódusokat felölelő ciklusokat alkot: egy-egy festői problémát felvetve körüljár egy-egy alkotói problémát, festői kifejezési lehetőséget, majd lezárva kutatómunkáját tovább lép. Így történt másfél esztendeje is, amikor egy hosszabb expresszív korszakot követően a konstruktív szellemi­ség ejtette rabul és számos elődjét és kortársát kö­vetve - itt az elődök közül Kassák Lajost és Moholy-Nagy Lászlót, a jelenkori alkotók köréből Konok Tamást kell megemlítenünk - geometrikus absztrakt kompozíciók ki­dolgozásába kezdett. E periódus, e ciklus legújabb munkái állnak most előttünk, amelyeknek uralkodó mo­tívuma a négyzet és a háromszög s mellette a többi síkgeometrikus elem tűnik fel, s magányos, vagy egymással párhuzamos vonalak jelennek meg a képtérben vagy a képfelületen. Mindezen képalkotó elemek összekapcsolódása, egymást­ áthatása révén rejtélyes, a látszatok és tünékenységek ambivalenciájában játszó terek artiku­lálódnak. Koppány Attila e képeinek színvilágában a fekete a hangsúlyos, amely nagy­szerű atmoszférikus közeget teremt egy-egy élénk szín fellobbanásának. A konstruk­tív szellemet hordozó geometria szigorú rendjét és rendszerét a színek által hordozott emóciók révén hallatlan érzékeny, finom kifejezésekké avatja a festő. A művész első, 1968-ban rendezett kiállítása kapcsán fogalmazta meg Pogány Frigyes professzor: „Koppány Attila kifejezési módja sokrétű. Talán ezért is tűnhetik - felszínesen nézve - úgy, mintha hol az egyik, hol a másik irányzat felé hajtanék, mert ez vagy az a ten­dencia a hatalmába kerítette. De nézzük csak meg alaposabban műveit. Mindig a tartalom, a mondanivaló indokolja az éppen választott, követett kifejezési módot. S ezt látom legnagyobb értékének." A több mint ötven éve megfogalmazott tanulság napjaink festői termésére is érvényes konzekvencia. Wehner Tibor művészettörténész 2019.

Next