Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)

1920-05-23 / 44. szám

2 ­étágazó kormányzati szerve. A cionizmus alap­szméje a nemzeti öntudat ébrentartása és ápolása. A cionizmus eszméje mélyen belenyúlik a kdő nép történetébe. De egyrészt a nagy szét­ártság miatt, másrészt az államok nyílt, vagy irkolt ellentétes politikája miatt érvényesülni nem dott. Majd a XIX. század 2. felében a Balkánon , Oroszországban fellépett zsidóüldözések reak­ójaképpen indult meg a nagyarányú szervezke­dés. Ma már a legfőbb kormányzati szervnek a mgresszusnak kész programmja is van: 1. Pa­sztina betelepítése az országok szerint szét­ért zsidóság tömörítése által. 2. A nemzeti érzés faji öntudat ápolása és 3. Előkészítő munká­tok oly intézkedések megtételére, melyek a c­o­sta célok megvalósítása érdekében szükségesek. világszervezet első nemzetközi nagygyűlését !97-ben Bázelben tartotta meg, ahol részletes •ogrammját is megállapította. A cionista egyesülés a világ minden sémá­jának egyesítése. Ennek az egyesítésnek célja a­ végső fokon egyetlen nemzetté tömörítés, ee­sősorban is olyan összekötő kapocs megterem­te, mely a különböző államok zsidó tömegeit, n­emzetekre, országokra való tekintet nélkül szoro­n fűzze össze. Erre a láthatatlan kapcsolatra ne­gyenek hatással a mai államok külső—belső po­lkai küzdelmei, közjogi viszonyai, határai; — ezen felül álljon s mint állam az államok fölött, íjon saját külön nemzeti céljainak szolgálatában, mig az államok véres és vérnélküli harcaikban izdenek nagyon sokszor ügyüket nem is közvet­nül szolgáló célokért, addig a cionista világsze­tségben élő zsidó nemzet mai nemzetiségi hová­­rozandóságára való tekintet nélkül csak magáért, a­ nemzeti érdekeiért, csak önállóságáért küzd majdan megalakítandó zsidó nemzeti állam békében. A XX. század elején a cionista mozgalom­­ új irányzatot vesz. Nem ragaszkodik többé ilesztinához, mert az ősi föld már nem megfe­l az idők folyamán átformálódott zsidó nemzet­­ erdőbeli hazájának. Éghajlati viszonyai, kuk­u­ban való elmaradottsága, az ipari, kereskedelmi á coktól való nagy távolsága, terméketlensége, ssz vasúti és vizi közlekedése, mind oly körül­ények, melyek alkalmatlanná teszik ezt az or­ágot egy hatalmas kereskedő állam megalapj­­ára. Az uj irányzat hivei az u. n. „territoria­ták" a terület kérdésében eltérnek, Palesztinát írtik s egy ennél megfelelőbb országot, vagy életrészt kívánnak hazájukká tenni s a zsidó­kot egy kedvezőbb gazdasági viszonyokkal ren­lkező területre telepíteni. Ugy a territorialismus­k, mint cionizmusnak ma már tekintélyes ira­lma van s az egyesülésnek tagja a legtöbb zsidó, italmas szellemi és anyagi tőke van igy együtt, ;ly nagy szívóssággal, tántoríthatlan következetes­sel és vasakarattal dolgozik az ügy érdekében. Ha egy pillantást vetünk az utolsó hónapok­­ményeire, különösen a keresztény nemzeti eszme fedésére hazánkban, lehetetlen nem éreznünk­­ a hatalmas erőt, mely benn és külföldön, 3ban és sajtó utján dolgozik ellenünk és a meg­nnás csiráit szórja széjjel. A külföldi sajtó leg­előbb lapjainál naponta jelennek meg gyülö­lől szikrázó magyarellenes cikkek, melyek rágal­mk özönével halmozzák el hazánkat s gyűlöltté­­nek széles e világon. Vájjon honnan az a talmas befolyás, mely minden cáfolatunk dacára fényesül a külföld előtt ? Vájjon kinek az érdeke rágalmazás? Vájjon miért azoknak hisznek s ért nem nekünk ? A zsidóságnak a kommunizmus alatti mü­déséről — bár a vezető szerepeket szembetűnő­zsidók töltötték be — objektív kritikát még n mondhatunk, miután arról ez idő szerint pon­adatok nincsenek, de a kommunista forrada­lm vezetése és politikai irányítása a nemzetközi­­ álarca alatt a zsidó territorialista aspirációk terveit mutatta. —h. —a. gyűltek össze a csabai minden rendű társadalom vezető képviselői a Széchenyi ligetben, hogy meghallgassák a vendégeket. Az első szónok dr. Lipták Pál volt, aki rö­vid, de nagyon meggyőző, súlyos szavakban fej­tegette a ker. nemz­­egyes, pártja megalakításá­nak szükségét. Szavait nagy tetszéssel fogadták az egybegyűltek. Schlachta Margit az első magyar nőkép­viselő közvetlen kedvességgel, megkapóan fejte­gette a nő szerepét a közéletben. Rosenberg Sarolta lelkesen, meggyőzően szólott a középosztály felkarolásáról. Mindkét nő szónok sok­­ őszinte tapsott aratott. A ker. nemz. egyes, pártjának programmját részletesebben Bartos János és Rassay Károly fejtették ki. Mindkét képviselő valósággal magá­val ragadta a hallgatóságot. Beszédeiket gyak­ran a megszakított a tetszésnek fel-fel hangzó zaja. Szavaik hatása alatt egyhangú lelkesedéssel elhatározták a keresztény nemzeti egyesülés párt­jának megalakítását s annak szervező bizottsá­gát mindjárt meg is választották. Elnök lett : Áchim László, társelnökök Ki­szely Pál és Molnár János, ügyvezető igazgató Vidovszky Kálmán, főtitkár Molnár György dr. Az intéző bizottság tagjaiul megválasztottak mind­egy 40 tekintélyes férfiút a társadalom minden rétegéből. Az alakuló értekezlet igen lelkes biza­kodó hangulatban tizenegy órakor ért véget. keresztény nemzeti egyesülés pártjának megalakulása Békéscsabán. Minden különösebb előző nagy reklám­nél­, de annál spontánabb lelkesedéssel alakult k f. hó 21-én este a keresztény nemzeti lesülés pártja Békéscsabán. A délutáni pesti lattal megérkeztek Lipták Pál dr. államtitkár, ?Bay Károly volt államtitkár, Schlachta Mar-Bartos János képviselők, Rosenberg Auguszta ehány misszió 5 nővér. Kevés idő volt tájékoz­tí­t Unrnng 5pnpt monis inén szén számmal Békéscsaba, 1920. május 23. Szemle. (F.) A békedelegáció feloszlott. Ez a három szó annyit jelent, mint egy hadüzenet, vagy ma­gyarul annyit, hogy Apponyiék nem éreztek­ ma­gukban annyi erőt, hogy riposztozni tudták volna az egész ország égig lobogó szent tüzének fensé­ges megnyilatkozását. Az ország ezer sebből vérző népe elátkozta jóelőre azt a kezet, mely a békét aláírandó lett volna. Ahogy látszik, az átok fogott és nem akad annyira merész ember, aki az átok dacára egy tollvonással keresztülhúzta volna egyet­len reményünket: a kibontakozást. A vízben kezd leszállni az iszap és kezdünk tisztán látni. Emlé­kezzünk csak Apponyinak egy hónap előtt tett nyi­latkozatára, melyben az antanttal való békés és feltétel nélküli megegyezésre intett. „Ne hamar­kodjuk el a dolgot — így mondta — és fékezzük szenvedélyeinket." Kézzelfogható, hogy Apponyi éles szeme nem látta meg azt a mérhetetlen fáj­dalmat, melyért nem lehet megbocsátani azoknak, kik okozták. A körülötte álló néhány csigavérű politikus, — lehet, hogy alaposan — nem tudták, vagy nem akarták most már befolyásolni a nem­zet akaratát. Apponyi maga pedig két tűz közé szorult: az entente nyomása égette egyfelől, a ma­gyarság tüze másfelől. Ilyenkor az okos ember nem a lángokon rohan által, hanem a középen menekül el. Előrelátható volt ez a lépés. Ha most sem okul az entente, akkor ütött az utolsó órája. A mutató a tizenkettősön áll: a Kelet réme már bontogatja szárnyát és befödi vele az igazán erős, életképes nemzeteket. Kell, hogy a jövő hét a világtörténelem új szakaszát nyissa meg és a magyarság tényleg ugrásra készen várja a nagy eseményeket. Horthy nem szokott csalódni . . . * . A zsidógyűlölet, mint egy óriási polip, szét­teregeti csápjait lassankint az egész világra. A ma­gyar nép jövőjében tisztán csillog már a kikristá­lyosodott tény, hogy idővel a legvehemensebb anti­szemita áramlat kerekedik felül. A zsidók Pészachja talán az idén maradt nálunk utoljára zavartalan és az idők nem tűrik többé, hogy hazaáruló mela­medek egy külön fajt tanítsanak ki az ország tes­tén való mikénti élősködésekre. Hollander, ezelőtt öt-hat évvel Red Jose- Lájd Hollander és sok tórás atyafia most már végső szalmaszálak után kapkod­nak, mikor Hollandiában igyekeznek kravállt csapni lehetőleg úgy, hogy gardácsolásuk hangja végképp kiugrassza a francia fajbarátokat a bőrükből — a mi rovásunkra. Még mindig nem látják, hogy ré­gen lemaradtak minden akcióval. A Beb Sólemok és Zéligek ideje a múlté már. A palestinai gsefft is befagyott az arabok jóvoltából. Jeremiás próféta, mikor Jeruzsálem romjain évezredekkel ezelőtt szo­morúan sírta el, hogy zsidónak nincs hazája többé és nem is lesz, hej, de igazat mondott. Hogy ná­lunk a zsidóság el nem kerülheti végzetét, az most már bizonyos: kétmillió ébredő magyar gondos­kodik arról. A Kelet megutálta őket. A nyugati országok felé néz most a héberek rémüldöző szeme­de talán oda sem sokáig. Hova hát ? Sehova. A zsidóság alatt megnyílt a föld és ötven év múlva mint a babyloni népek, úgy szóródnak szét ismét a zsidók a globuson, hogy csodálatos alkalmaz­kodó képességével rátukmálja magát a bolon­dokra a streimlis Izrael. De marad-e még olyan bolond ? Ez a kérdés. * Az asszonyok most élik igazán a világukat. A szép nem legszebbjei és legjobbjai, a férfiak szívesen tűrt zsarnokai most fegyvert kaptak a kezükbe a választói joggal. Jaj nekünk! Hányszor hangzott el a hölgyek ajkairól annak idején a nagy fenyegetés: ha én vehetném a gyeplőt a kezembe, majd adnék én a férfiaknak! Most ime a kezükbe került félig. Meg is érzi ezt minden család. A férfi kezd leszorulni abszolút dirigáló polcáról és bizony magam is láttam jó egynéhányszor, hogy az asszony, a szép, jó, engedelmes, szerény és odaadó asszony bizony kupán teremtette azt a férjét, aki néhány hónappal ezelőtt még király szerepét játszotta a házában. Pedig tessék elhinni, azelőtt sem voltunk mi férfiak olyan nagy zsar­nokok. Hogy az Isten ilyennek teremtett bennün­ket, arról igazán nem tehetünk. Hát csak vegyék át a szót tőlünk a hölgyek, úgyis jobban értettek a nyelv százezerféle használatához ősidő óta, mint mi. Nem félünk azért; az asszony csak asszony marad és a nő jószívét, drága, önzetlen szeretetét, hűségét (már ahol az tényleg fennáll) csak nem tudja elvenni tőlünk sem szavazójog, sem más kifordított állapot. A nő, nő marad. Ha kifelé a legnagyobb úr, befelé mégis a férfi dédelgetett kincse és félig meddig rabja marad. Nekünk így is, úgy is mindegy. Ha a főzőkanál el is veszett, az asszony mégis megmarad. (Amit itt írtam, csak az ötven éven aluliakra vonatkozik). Megújhodás? Ha máskor soha, heti piackor szeretek a fő­téren őgyelegni. Régen, jobb időkben, mikor még voltunk egyen-ketten szent lelkesedéstől áthatott ifjak, sorra jártuk a múzeumokat, könyvtárakat és elmerengtünk gyermeteg áhítattal a porlepte ereklyék láttán. Ala már nem járok muzeumokat és ugy hiszem ma már nincsenek is olyan muzeu­mok, mint régen voltak. Pedig milyen kedvesek a félhomályos kisértet-illatú termek, az egyptomi múmiák, az őskori csontvázak, a kitömött bag­lyok, a kőbalták, tépett félholdas zászlók, egy­egy eltévedt mesterkép, nagyasszonyok rézcsattos imakönyve s a többi „kitett tárgyak", melyeket „tilos" volt megérinteni. Talán komikusan hang­zik, de — csak kimondom — nekem ugy tetszik, mintha a hetipiacok volnának hivatva helyette­síteni a muzeumokat. Mikor végig sétálok a kaskák sorai között, mintha meganyi üvegszek­rény közt járnék. A cseresznye, az uborka, a retek mintha mind csak letűnt szebb idők relik­viái volnának és a salátafejek szétterülő leveleik­kel ócska kódexek, melyek pecsenyés időkről regélnek. S ugy érzem, mintha itt is ki volna irva, hogy „a kitett tárgyakhoz nyúlni tilos". Tegnap, amint a zöldhagyma rakások kö­zött botorkáltam, merengésemből énekszó rázott fel. Azt hittem vak koldusok szomorú danája könyörületes szivek megindítására. Arra vettem utamat, amerről a hangok származtak. Megható látvány tárult szemeim elé. Toprongyos, kissé előregörbült nőszemély — kötőjén hatalmas kofazsebbel — s egy derék 30—32 éves hazámr fia, tetőtől-talpig budapesti strici, óriási hallga­tóságtól körülvéve teli torokkal, zengedezték a legújabb „népdalokat." A primadonna magasan, partnere egy oktávval lejjebb. De milyen dalo­kat Istenem! Nagyon sajnálom, hogy a »nép« ajkáról ellesett eme műremekeket csak röviden ismertethetem. Az­ első dal tragikus tárgyú volt és drámai erővel ragadta meg a Katik, Miskák és Jutkák szivét. Címe: „Egy 18 éves leány és egy 21 éves ifjú szerelmi öngyilkossági dala." A legmegindítóbb strófája a szomorú éneknek az, amelyben messze, a csirkepiacig szálló vonyi­tással adatik tudtul a közönségnek, hogy . . • Kovács Örzse Szabó Antalt felkérte Egy-két golyót röpítsen a szivébe, Azután majd lőjjön önmagára És ugy futnak el majd a másvilágra. Ez igazi tragédia! — Itt-ott könnybe lábbadnak a szemek, de a művészi pár nem éri be a hatás­sal. A műsor még gazdag. Vidámabb számok következnek. Baritonistánk mindig bejelenti a következő számot •

Next