Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)
1921-01-22 / 17. szám
2 /tőzsőv/dék GONDOLATOK * * * Az újságpapír ára nálunk napról-napra magasabban áll. Ma Budapesten 38 K 50 fillér egy kilogramm rotációs papír, az a simapapír pedig, amelyre a vidéki újságokat nyomják, 53 korona. Ezzel szemben Bécsben a rotációs papír kilója 18 K 50 fillér, de ebből is megtérít az állam pótlék címén 9 koronát és exportjárulék címén 4 korona 50 fillért. Úgy, hogy a bécsi újságok tulajdonképen 5 koronát fizetnek egy kilogramm papírért. És mégis drágább Bécsben az újság, mint nálunk. Ideje volna már, hogy a kormány rendezze valahogy a papírkérdést, ha ugyan nem akarja megfojtani a magyar újságírást. * * Az antánt erejét akarta felhasználni a Szimbolikus Nagypáholy című szabadkőmives gyülekezet, csakhogy folytathassa „munkáját". Elérkezettnek találta ez a sötétlelkű hazaárulókból álló társaság az időt arra, hogy újra ráüljön az ország nyakára, megfojtsa a kereszténységet s Istentagadó tanaival, nemzetköziségével megfertőzze a magyar népet. Nem tudjuk, miből merítette azt a hiedelmét a szabadkőművesség, de bármiből merítette, megnyugtathatjuk: tévedett. Tévedett, mert itt nemzetköziség, zsidó uralom soha sem lesz, amíg egyetlenegy magyar, fajmagyar él! . . . * Erős s várunk ... A Népszava egy a napokban megjelent száma feltűnő helyen ezt a hirdetést írja: „Erős várunk nekünk — a Népszava". Tudjuk jól, hogy a Népszava nem nagyon tiszteli senkinek vallásos meggyőződését, tudjuk, hogy az évszázados tradíciókat szerette felrúgni, tudjuk, hogy a múltban sokszor űzött gúnyt az egyházakból — de azt hittük, hogy a megváltozott időkben legalább a modorát igyekszik megváltoztatni. Ez a hirdetés azonban kiáltó bizonysága annak, hogy a Népszavában szép csendben elhelyezett destrukció gyönyörűen virágzik ott ma is. Alig kezd egy kis „liberális" szellő fújdogálni, a Népszava már előbukkan a régi köntösében. Gúny tárgyává teszi a protestantizmus négyszázéves himnuszát, azt a gyönyörű zsoltárt. Vagy nem megsértése az egész protestáns világnak az, ha az "Erős várunkat" éppen a Népszava profanizálja ? — Nem gondolja a Népszava, hogy ilyesmivel a protestáns munkásságnak vallásos érzületét is sérti ? Vagy ők csak a hitetlen dolgozó tömegeknek akarnak inni? Ha így tesznek, ezt a célt hamar elérik. * Take Jonescu. Ez az ismert oláh ur igen nagy étvágyú ember s jólélekkel kivánunk a fajtájából minél többet Oláhországnak — hátha hamarább felpukkad az Ezópusi béka . . . Legutóbb hatalmas tervvel állt elő. Semmit sem akart, csak Magyarország megmaradt területének szétosztását. A humoros terv a lengyelek tiltakozásán bukott meg, de most hogy kipattant, a csehek is tiltakoznak ellene. Pedig a terv, a lényeg, a továbbzabálás lehetősége határozottan jó. Ajánljuk is Ionescu úrnak, valósítsa meg. Miután azonban itt nálunk nincs alkalma kitűnő étvágyát kielégíteni, melegen ajánljuk neki Oroszországot. Ez nagyobb darab,hamarosabban is a torkukon akadhat a bocskoros gavalléroknak s nem kell sokat bíbelődniök azzal a nehéz munkával, hogy a kulturát saját színvonalukra sülyesszék le, mert már majdnem odáig pusztították a vörösök. Békéscsaba 1970. évi pótadója A törvényhatóság megvizsgálta Békéscsaba 1920. évi költségelőirányzatát, melyet 1,142,837*16 K bevétellel és 5,552,807 98 K kiadással, tehát 4,409,970 82 K fedezetlen hiánnyal helybenhagyott. Erről ma értesítette a várost, egyidejűleg felhatalmazván arra is, hogy a hiány fedezésére az I. csoportbeli adónemek minden koronája után 90 fillér községi adót vessen ki és szedjen be.A kivetett és beszedett összegek számadás kötelezettsége mellett a költségvetésileg előirányzott tételek fedezésére fordítandók. Tudvalevőleg — amint annak idején megírtuk — eredetileg 250 százalékban állapította meg a városi képviselőtestület az 1920 évi pótadó kulcsát. Az 1920. évi XXIII. törvénycikk azonban oly nagy mértékben emelte fel a pótadóalapul szolgáló állami egyenesadók összegét, hogy a 250 százalékos kulcs szerinti városi adó csaknem elviselhetetlen lett volna a város adózó közönségére, ezenkívül pedig a szükségesnél nagyobb jövedelmet is eredményezett volna a város számára. Az 1920. december 6-án tartott képviselőtestületi közgyűlés az 54750—1920. számú miniszteri rendelettel kapcsolatban foglalkozott e kérdéssel s annak értelmében a már megállapított pótadókulcs módosítását határozta el s mondta ki egyhangúlag. A módosított kulcs 90 százalék, melyhez 4,915,204 koronányi állami egyenes adó szolgál előirányzott alapul. A közgyűlés az 1919. és 1920. években előirányzottakon kívül felmerült rendkívüli kiadások fedezésével együtt 4.409.970 korona 82 fillérben állapította meg a pótadó utján fedezendő összeget. Az állami egyenesadóknak alapul vételénél a III. oszt. kereseti adó 1.500.000 koronás előírással szerepel. Minthogy azonban ez nem végleges összeg, arra az esetre, ha a végleges megállapításnál lényegesen megkissebbednék, az így származó hiányt egyes most előirányzott kölcsönvisszafizetések eltolásával végső szükség esetén pedig a pótadókulcs új megállapításával (esetleg pótköltségvetéssel) fogja kiegyenlíteni a város. y Véres összeütközések Filmében Windischgratz Párisba utazott Békéscsaba, 1921. január 22. Polgárőrség szervezése Békéscsabán Békéscsabán hétfőn délelőtt a városházán a vármegye összes főszolgabíróinak és polgármestereinek bevonása mellett a főispán elnöklete alatt értekezlet volt, melynek tárgyát a polgárőrségek mikénti megalakítása képezte. Tudvalevő dolog, hogy még annak idején, az oláhok kivonulása után, a honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg polgárőrségek létesítését határozta el azon rendeltetéssel, hogy szükség esetén a csendőrségnek és rendőrségnek a közrend biztosítása körül segédkezzék. A kormány úgy kívánja most, hogy a szervezkedés tisztán polgári alapon történjék, nehogy az entente hatalmak, az egész, kizárólag a rendet szolgáló akciónak, valamelyes burkolt katonai célzatot tulajdonítsanak. A főispántól nyert direktívák alapján a polgárőrségnek az egész vármegyében való sürgős megalakítása és a csendőrség és rendőrség szolgálatába való beillesztése határoztatok el. Értesülésünk szerint az egész országban ugyanilyen alapon folyik a szervezkedés, melynek egyedüli és kizárólagos célja a közrend biztosítása. A csehek lengyel offenzívától tartanak Prága, jan. 21. A csehek lengyel offenzívától tartanak. Prágai lapok hírei szerint Tesshhen vidékén lövészárkok épülnek és Tetanic lengyel tábornok önkénteseket toboroz a csehek ellen megindítandó háborúra. Hét kommunista vezért fogtak el Berlinben Gyucha András a boldogfalvi harangozó Irta: Gajdács Pál II. — Hogy fogok én majd beszámolni a ti bűnös lelkeitekről annak, aki mindeneket számon kér s mindeneket szigorúan megítél ? — mire az én atyámfia csak úgy szűre alól odakiált nekem : — Mond meg öcsém, hogy te csak bojtár voltál. Lelki bojtárkodásom után az főgimnáziumban, mint tanár, három éven keresztül igyekeztem azt a kölcsönt, amit annak idején boldog emlékezetű tanáraimtól tudományban, üstökcibálásban, ismeretekben, hátbaütésekben olvasatlanul kaptam, visszaadni tanítványaimnak, egészen szakrendszeresen alkalmazva a nebulókra naponként azon paedagiko-didaktik-moralis princípiumot: nulla dies, sine linea.— Ezalatt pedig hol arrra az egyházra, hol emerre pályáztam s nettó 3-szor buktam meg. Egyik helyen azt mondhatták, hogy fiatal vagyok. Hiába mondogattam, hogy ez olyan hiba, melyből az ember naponként 24 Fiume, január 21. A legionáriusok leszerelése az olasz kormánycsapatoknak csak véres utcai harcok árán sikerült, órányi adagot veszít, ugy hogy végre 70—80 év múlva e hibát teljesen elhagyja. Másutt meg azzal álltak elő, hogy kicsiny az ember, mire én visszavágtam. Noha én azt tudom, hogy kendtek még mindig rőffel mérik a papot, akkor magam helyett egy zsiráfot küldtem volna, az elég magasan hordja a fejét. Egy helyen meg éppen azzal hozakodtak elő, hogy ekhóm arányában volna néminemű diffikáltásuk. Ezeknek meg azt válaszoltam : Állítsanak kendtek a szószékbe egy 10 lóerejü kazánt, annak azt hiszem, rengeteg ekhója lesz. Ők megmondták a magukét, én megmondtam a magamét s a vége denique mindenütt az lett, hogy kegyetlenül elhasaltam. Midőn végre nekem is felvirradt, neki indultam életpárom keresésének és íme a hagyományos 3-as szám itt sem hagyott cserben : — 3 kosarat kaptam. Amint ezen rövid önéletleírásból is méltóztatnak látni, az én végzetes számom a 3-as szám, az én Viktor barátomé a 9-es szám, amit ő annyira tiszteletben tart, hogy az ő házánál semmiféle családi ünnepélynek : lakodalomnak, keresztelőnek, névnapnak vagy disznótornak Budapest, január 21. Windischgratz Lajos herceg tegnap Parisba utazott, ahol előreláthatólag két hetet fog eltölteni, más becsületes számú napon nem szabad megesnie, csak 9-én. Viktor barátomnak ezen szinte a rajongásig fokozott kegyelete a 9-es szám iránt valószinüleg onnan datálódik, hogy ő 1849-ik év 9-ik hónapja 9-ik napjának reggelén 9 órakor pillantotta meg a napot s erősen meg van győződve arról is, hogy ha majd itt kell hagynia ez árnyékvilágot, itt is a 9-es szám fog szerepelni. Amint mondom tehát, a disznótor is nála mindenkor 9-én tartotik. Ad vocem, disznótor. Az ízletes tejfeles töltött káposzta, mely a disznótoron rendesen elöljáró beszédképen szokott az asztalra kerülni, már este 6 órakor az asztalon párolgott s ugyancsak csiklandozta szaglási érzékünk kimagasló s hivatott képviselőjének, orrunknak idegeit s étvágyunkat szinte a nyálfolyásig csigázta fel. Utána következett a megint csak fokozott mérvben orrcsiklandozó kolbász, vagyis a néhai szarvasi borbély (szörvénytelenitő hevenyész) műszótára szerint: hosszúkás nyúlvány disznóhús vagdalványi tolondék, körülszegve májas, véres és kásás hurkával. Ugyanabból, mint emebből tekintélyes adagokban kikapván Berlin, jan. 21. Ma hét kommunistát tartóztattak le Berlinben, akikről megállapították, hogy főfészkük Essenben volt s onnan irányították a nyugatmagyarországi kommunistamozgalmakat. Vezérük egy szintén kézrekerült Schröder nevü bányász volt, aki vörös hadsereget toborzott és a proletárdiktatúra kikiáltását készítette elő, a magunk részét, becsületesen neki készültünk a mokrai hegy levének fogyasztásához, az urak és bellérek bent a szobában, a kocsisok és a cselédség pedig kint a konyhában. Ez utóbbiak között az öreg Gyucha András is, a vén harangozó, aki ilyen alkalmakkor nemcsak konvenciós bellérként, de a cselédségnél viceházigazda szerepében is ténykedni szokott s mint házigazdához illik, ugy az evésben, mint az ivásban jó példával járt elöl. Szinte böcsületfogytig kínálgatta az ő gondjaira bizott vendégeket mindannyiszor nagyokat hörpintve, nem egyébért csupán csak a jó példaadásnak kedvéért. Ennek azután az a kellemes következménye volt, hogy miként a Tisza, melynek elég nagy a medre s mégis, ha mindenfelől özönlik bele az ár, megtelik, ő is megtelt, a feje egy kicsit nagyon kótyagossá lett s ha máskor a világ minden csillagászának el nem hitte, hogy a föld forog, most mégis Gallileivel így kiáltott fel , és mégis mozog, de lábával úgy toppantani hozzá, mint Gallilei tette, már nem bírt, mert hol a jobbik lába a balba, hol pedig ez amabba, botlott bele. Szóval az öreg alaposan betörülközött. (Folyt, k.)