Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)

1921-04-12 / 77. szám

2 Mi van ma ? 1921. április 11., hétfő R. kath.: Gyula pk. Prot.: Gyula. A nap kél reggel 5 óra 19 perckor, nyugszik délután 6 óra 44 perckor. A hold kél reggel 7 óra 46 perckor, nyugszik este 11 óra 18 perckor. Este fél 8 órakor színházi előadás Este 8 órakor Keresztény Daloskör próbája. 9 főispán utazása Dr. Egán Imre Békésvármegye főispánja, Kuthy Dezső ev. lelkész, valamint dr. Torkos Kálmán és Uh­rin László titkárok kíséretében a tegnapi napon az orosházi járás­ban befejezte vármegyei körútját, melynek egyik célja az Országos Földmive­s Szövetség megszerve­zése VG... A mindenütt nagy tömegben egy­begyűlt hazafias közönség telkes hangulatban, nemzetiszinü zászlók­kal és jelvényekkel feldíszítve, sok helyen lovas bandériummal és vi­rággal várta főispánját, kái hete­ken át járta a vármegyét, hogy an­nak viszonyaival és közönségével a helyszínen megismerkedjék. A főispán a Földmives Szövet­ség megalakításán kivül főleg a házhelyek és kishaszonbérletek ügye iránt érdeklődött és több köz­ségben a kiküldött bizottsággal és az érdekeltekkel személyesen is folytatott tárgyalásokat. Az ez al­kalommal szerzett benyomásai alap­ján a főispán a házhely- és kis­haszonbérlet rendeletnek most m­ár legsürgősebb és az egész várme­gye területén egyöntetű végrehaj­tása céljából a vármegye alispán­ját megkereste az iránt, hogy az orosházi és szarvasi járás terüle­tére dr. Vangyel Endre gyulai fő­szolgabíró személyében, mint aki a saját járásában már sikeresen vég­rehajtotta a fenti rendeleteket, köz­ponti ellenőrző közeget küldjön ki, mig a gyomai, békési és szeghalmi járások tekintetében ugy rendelke­zel, hogy folyó hó 14-én délelőtt 9 órakor Békésen e három járás főszolgabiráinak és jegyzői karának bevonásával külön értekezlet tar­tassék azon célzattal, hogy a fenti rendeletnek eddigi mikénti végre­hajtása véglegesen tisztáztassék s a netalán szükségessé való felsőbb beavatkozás módja megállapittassék. Hoffmann Györgyöt elitélték Budapest, április 11. A budapesti katonai törvényszék Hoffmann György hadnagyot zendülés bűn­tettében bűnösnek mondta ki és egy évi súlyosbított börtönre, továbbá rangjának és kitüntetéseinek elvesz­tésére ítélte. A börtönbüntetést a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette. Titkos egyezmény Franciaország és Anglia között. Páris, ápr. 11. A legújabb angol­francia titkos egyezményben Anglia fegyveres támogatásáról biztosította Franciaországot a n­ém­etek ellen. Ezzel szemben a franciák lemondtak bizonyos ázsiai érdekeltségekről és oroszországi külön politikájukról és viszont fegyveres támogatásukról biz­tosították az angolokat egy tengeren­túli állam támadása esetére. Ez a titkos egyezmény bátorította fel a franciákat, hogy újabb katonai lépé­seket tegyenek Németország ellen. Kőrösvisíék Hogyan telepítik ki az oláhok az erdélyi magyarságot? Az oláh hatóságok panamái a repatriálások közül Békéscsaba, ápr. 10. Lapunk más helyén megírtuk, hogy vasárnap újabb 67 vagyon menekült érkezett Lőkösházára Er­délyből. Hetenkét több ezerre emel­kedik a kitelepítettek száma. A tö­meges kiutasítások közvetlen okát természetesen nem tudjuk. Egyelőre csak az a tény ismeretes előttünk, hogy a bukaresti kormány tűzzel­vassal ki akarja irtn­i Erdély ma­gyarságát, hogy „hódítása" biztossá váljék. A kiutasítások körülményei felől némileg tájékoztatnak az erdélyi la­pok hírei, amelyek a cenzúra elle­nére is beszámolnak azokról a pa­namákról, amelyeket a Bukarestből betelepített „nagyromán" tisztvise­lők követnek el és amelyeknek er­délyi magyar családok az áldozatai. A rendőrség, a „sziguranca", a lakáshivatal és a prefektúra mind, mind pénzre, az áldozatul kiszemelt szerencsétlen erdélyi magyar testvé­reink utolsó fillérjeire éhesek. A pénz kicsikarására ezer önkényes fegyver áll rendelkezésükre. Az „Ellenzék" (Kolozsvár) egyik legújabb száma arról számol be, hogy a kolozsvári lakáshivatal egy Pincelen Péter nevű oláh számára, aki az „Ardealului" című oláh kor­­­mánylap kiadóhivatali tisztviselője, s elrekvirálta Deák János iparos laká­sát. Deák kétségbeesetten vette tu­domásul a lakáshivatal 330-347—9 számú Ciplea lakáshivatali elnök aláírásával ellátott végzést, amely­nek értelmében hét tagú családjá­al együtt 24 órán belül az utcára ke­rült. Minthogy pénze nem volt, ami­vel­­ a lakáshivatalt megveszteget­hette volna, panasszal ment a felleb­bezési fórumok elé. A felsőbb ha­tóságok megígérték, hogy megvizs­gálják ügyét. Másnap pedig újabb végzést kézbesítettek neki, amelyben arról értesítették, hogy a repatriálá­sát­ megfellebbezhetetlenül elhatá­rozták A­ másik hír szerint, amely az „új ellenzék"-nek ugyanabban a szá­jában jelent meg, a nagybányai szighránca az egész város lakossá­gát­­ „ellenőrző vizsgálat" alá vette. Ez alkalommal mintegy száz egyént (talán felesleges mondanunk, hogy a „legveszedelmesebb" magyar család­apákat,) helyeztek őrizetbe, akiknek az igazoló iratait nem találták­ rend­ben. (?) Azonnal intézkedtek, hogy ezen pár napon belül Magyaror­szágra távozzanak. Érdekes, hogy az őrizetbe vett nagybányaiak kö­zött több zsidó kereskedő is volt, akiket 10—10 ezer lejnyi váltság­díj befizetése után kellő igazoló ira­tokkal szereltek fel és helyükön hagytak. Békéscsaba, 1921. április 12. Zászlóbontás és beszámoló Balláék gyűlése Gyenge bizalom­szállítás és mosakodás Tisztelt Barátaim! Ha az ember­­ az út porát, sarát megtisztítva be­megy a társaságba, ott, ahol szíve­sen látják a vendégségben, igyeke­zik kinthagyni ugy­e az útnak rá­tapadt porát, sarát, megmossa ke­zeit, hogy ne piszkos kézzel üljön annak asztalához, aki őt vendégül fogadja. Én is, mielőtt hozzátok jövök és hozzátok szólok, először a rám fröccsent sarat, port, piszkot akarom lerázni magamról. Amikor Magyarországon az úgynevezett közéleti szereplők már egyéb érv­vel nem tudják magatartásukat erő­síteni, akkor a velük szemben álló emberekre rágalmak szórásával, az utca sarának fröcskendezésével igyekszenek maguknak biztosítani pozíciót, hatalmat. Így vagyok én ebben a városban is. Panaszkodás ! Békéscsaba, április 11. Végre felvirradt a várt nap! Balla Aladár beszámolt. Ez a beszámoló ugyan zászlóbontásnak, az „új párt", a független ellenzék zászlóbontásá­nak volt kikürtölve, de nem hallottunk egyebet, mint m­osakodást a sajtó­ban megjelent támadások miatt, erőtlen vádaskodásokat a keresztény és nemzeti eszme harcosai ellen és — öndicséretet. Volt még egy elegáns gesztus is. Visszaadta a mandátumát Balla ur, hogy Nigrinyi János a már előre elkészített bizalmi nyilatkozatot felolvassa és Timár Endre husz egy­nehány emberrel elfogadhassa. Megtisztelő és megnyugtató, hogy Balla úr beszédének legnagyobb részét a Körösvidék töltötte be. Úgy látszik, vállalt kötelességünknek, a keresztény és nemzeti eszme szolgálásának jól megfeleltünk, mert kiérde­meltük Balláék nemes haragját. A képviselő úr különben pénteken este érkezett Csabára. A vasútnál Nigrinyi János, Timár Endre, Madarász György, Pollák Arnold, Wallfisch Ferenc dr., dr. Vértes István és dr. Vértes Andor fogadták. Szombaton este fellátogatott a Kisgazdabálra is, de bizony nem sok sikerrel. Már a belépésnél megtörtént az a komikum, hogy­­ senki nem ismerte fel a város képviselőjét. A vasárnapi gyűlés pontosan 3 órakor kezdődött. S hogy a hármas számnál maradjunk, háromszáz főnyi „tömeg" tolongott a kezdetkor a Csirkepiacon. Balla a következő beszédet mondotta: Most, hogy én, tisztelt Barátaim, amint talán méltóztatnak emlékezni, minden fontosabb politikai kérdés­hez és a Ház asztalán fekvő tör­vényjavaslathoz szerény tehetsé­gemhez képest hozzászólni igye­keztem és amikor észrevette a svájci és bécsi parancsot leső kor­mányzótársaság, hogy ez a Balla kezd kissé bátran és őszintén be­szélni, akkor elővették a régi jó­pénzen felhizlalt és olvasó közön­ség nélkül szenvedő 8 Órai Újsá­got és mielőtt a királykérdés prob­lémájához hozzá kívántam szólni, egy nappal előbb jelentette ez az újság, hogy „Balla Aladár a fóru­mon" és sajnálja, hogy a büntető törvénykönyv engem még nem ül­döz. A Körösvidék protektora je­lentette, hogy itt internacionálét éne­ i keltek, mikor engem megválasztot­tak. Bejelentem, hogy dr. Wagner Károly ügyvéd utján sajtópert indí­tottáfel a Kőrösvidék ellen, hogy legyen neki alkalma bizonyítani azt, hogy miért kellett volna engem becsukni. Annyi bizonyos, hogy mi ellen­zékiek elhatároztuk, hogy nem en­gedjük meg, hogy azok, akik a leg­nagyobb bűnösök Magyarország ka­tasztrófájában, tovább is a közélet elején álljanak. Minden más ország­ban, akik háborúra uszítottak, oda­kerültek a vádlottak padjára. És mit látunk ebben a szerencsétlen országban ? Azok akarnak a hata­lomhoz ragaszkodni, akik csak a háborút hirdették. Ez a mostani szo­morú politikai helyzet késztetett en­gem és hét barátomat, hogy szabad mozgásunkat visszanyerjük, kilép­jünk a kormányt támogató párt­ból és mint ellenzék állhassunk a küzdők élére, hogy legyen, aki meg­merje mondani, hogy melyek a kor­mány mulasztásai s mi a köteles­sége. Hiába csinálták meg a földbirtok­reform szép művét, a közigazgatás az, mely ennek végrehajtását meg­akadályozza (?). Ezt tétlenül tovább­­ndézni nem lehet. Ez a fő oka an­nak, hogy kiléptünk és ellenzékbe mentünk. Ebből az alkalomból ve­zércikket irt a Körösvidék, hogy le kell mondani mandátumunkról. Majd lemondunk kívánságára. Azok az urak, akik most kurzust tartanak, hatalmukat csak úgy tudják fenntartani, hogy nem engedik meg, hogy azt írjunk, amit akarunk. Ezután a királykérdéssel foglalko­zott Balla, a maga módján, sőt még azt is megengedte magának, hogy élő törvényt nem pontosan citált. Majd így folytatta: Ne csak azo­kat a szerencsétlen, eltévelyedett embereket üldözzük, akik a helyzet kényszere folytán a vörös hadseregbe, vagy valamely nemzeti tanácsba, vagy hasonló alakulatba belekerültek, akik ezrével még most is sok városban ülnek, szenvednek és a férgeknek jó táplálékul szolgálnak soványodó testükkel.­­ Látom, hogy a legmagasabb ál­lami állásokban vannak emberek, akik még a Károlyi-kormány idejében politikai funkciókat teljesítettek, sőt rendelkeznek az internáltak felett. A szegény emberek pedig nincsenek magas állásban. Én a szegénynek barátja voltam, vagyok és maradok, akárhogy írják rólam, hogy én ígé­reteimet nem teljesítem. Mi ellenzékiek a kormány azon intézkedésével sem vagyunk meg­elégedve, hogy még mai napig sem hozta be a szabad forgalmat úgy az iparéi, mint a mezőgazdasági cikkekre nézve. A tisztviselők, a szegény em­berek nagyon jól tudják, hogy ahoz a 7 kilós fejadaghoz, amelyből kettő néha dohos kukoricaliszt, legalább még 7 kilót­­ kell beszerezni, azt pedig tiltott úton és ezért méreg­drágán kell beszerezni. Ha szabad forgalom van, akkor szabad forgalom lesz az összes szükségleti cikkek terén. Ha a szabad forgalmat az egész vonalon biztosítja a kormány, akkor egyszerre a mostaninak leg­alább­is felére száll le minden cikk ára. A legtöbb gazdasszony, hogy a zaklatást elkerülje, inkább oda­adja a tejet a malacoknak és a sze­gény özvegyasszonyok, gyerekek tej nélkül maradnak az egész országban. Az a pénzügyi politikánknak is a legnagyobb baja, hogy nem igyek­szik a nép gondolatvilágába bele-

Next