Kortárs, 1957. szeptember-december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 4. szám - Kun Béla: Petőfi Sándor (II.)

arról, hogy Petőfi negyvenezer parasztot gyűjtött össze Pest mellett és ezek élén a pozsonyi országgyűlés ellen akar vonulni. Petőfi éppen vidéken volt s ott érte a februári forradalom kitö­résének híre. Naplójában így írja le a hangulatot, melyet ez a hír váltott ki belőle: ,.Oh, mikor én meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték és Franciaország respublika!. .. Egy Pesttől távoleső megyében utaztam s ott egy fogadóban lepte, rohanta meg a hír a szívemet, fejemet, lel­­kem­et, idegeimet. „Vive la republique! kiáltok fel, aztán némán, merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop ... Nyakra-főre siettem a fővárosba, resz­ketve, lélekzet nél­kül érkeztem haza ... Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt.. ” Mialatt az országgyűlés küldöttsége Kossuthal az élén Bécsben volt, hogy a felelős parlamenti kormányról, a közteherviselésről, a jog­egyenlőségről, a jobbágyságnak kártalanítás mellett való felszaba­dításáról szóló törvényekhez a király szentesítését megnyerje. A Pe­tőfi és a radikális pesti ifjúság több vezérei a tömegeket forra­dalmi fellépésre vezették a pesti utcán. Nem várták be a törvények szentesítését, úgy léptették életbe a sajtószabadságot. Az első cenzúra­mentes sajtótermékeket, a radikális pesti ifjúság 12 pontból álló demokratikus nemzeti programját és Petőfi versét, a „Nemzeti dal”-t úgy nyomták ki, hogy Petőfi néhány társával, a tömegtől kísérve for­radalmi úton lefoglalta az egyik nyomdát, kijelentette, hogy „mától kezdve megszűnt a cenzúra”. Az első felelős parlamenti liberális kormány összetételével elége­detlen volt Petőfi. A kormány élén mágnás állott, benne volt Széche­nyi is, összetétele minden volt, csak nem forradalmi. Elégedetlen volt a kormány által előterjesztett mérsékelten liberális törvényjavaslatok­kal is, melyeik távol állottak a demokratikus átalakulás szellemétől s még a sajtószabadságot is korlátozva léptették életbe. Petőfi Con­­venitet akart, a francia forradalom mintájára, mely megszüntette a monarchiát és a köztársaságot hirdette ki. Az új kormány egyik első gondja volt Petőfit egy írótársa útján megkörnyékezni: vajon nem volna-e hajlandó Petőfi verset írni a „csavargó nép megnyugtatására”. Petőfi erre azzal felelt, hogy mikor Kossuth­ék a „szeretett király­­lyal” egyezkedtek, közzé tette versét a király ellen: Bármit mond a szemtelen hízelgés, Nincsen többé szeretett király! Mikor a kormány javaslatára az országgyűlés a sajtószabadságot és egyéb polgári jogokat jól körülnyírbálva iktatta törvénybe, Petőfi harraggal tiltakozik: Minekünk a szabadság árnyéka nem kell, Maga a szabadság kell nekünk, Teljes szabadság minden áron.

Next