Kortárs, 1957. szeptember-december (1. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 3. szám - A NAGY OKTÓBERI FORRADALOM ÜNNEPÉRE - Kun Béla: Petőfi Sándor (tanulmány)

KUN BÉLA PETŐFI SÁNDOR* petőfi Sándor, a magyar költők legnagyobbika nem egészen huszonhét évet élt. Ebből körülbelül hét esztendő volt költői pályája, ezalatt harcolta ki a halhatatlanságot. 1823 január 1-én született s 1849 június 29-én esett el az orosz intervenciós hadsereg elleni csatában. Szülőföldje a magyar Alföld széles rónájának egyik kis községe. Apja­ anyja szláv erede­tűek voltak, de őseik az idők folyamán elmagyarosodtak. Petőfi születése idejében még épségben volt Magyarországon a jobbágyrendszer, de a feudális gazdaság és a rendi társadalom alap­jait már aláásta a kapitalista fejlődés. Az ország csak lassú léptekkel haladt a kapitalizmus és a polgári társadalom irányába. A nagyipar fejlődését nemcsak a feudális gazdaság korlátai akadályozták, az országnak Ausztriától való gazdasági és politikai függése is erős gátja volt az ipari kapitalizmus fejlődésének. A pénz- és­ hitelrendszer nagyrészben osztrák kézen volt. A kereskedelem volt még a leg­fejlettebb a gazdaság ágai között, de a belföldi tőkeképződést csak lassan tudta előre vinni. A kapitalizmus mégis — ha lassan is, de biztosan — bomlasztotta a feudális, rendi társadalmat. A nagyszámú magyar nemesi rend (minden huszadik ember nemes volt) osztályokra bomlott már. A nagybirtokos magyar főnemesség jelentékeny része — Engels szavai szerint — „mindinkább mint gabona-, gyapjú- és marha-nagykeres­kedők, tehát mint burzsoák kezdtek fellépni”. A kapitalizálódó nagybirtokos réteg ellentétbe került a főnemesség másik részével, melynek gazdasága még nem jutott el, vagy csak alig lépett a kapi­talista fejlődés útjára. Ezek a leggazdagabb feudális mágnások az európai reakció akkori képviselőivel, a Magyarországon uralkodott osztrák Habsburg-házzal szövetkezve igyekeztek korlátozni vagy visszaszorítani Magyarországon a fejlődő kapitalizmust. A középbirtokos nemesek jelentős része elszegényedett már ebben az időben. Egy része csaknem teljesen elvesztette a birtokát. Igen sokan a vármegyei önkormányzatokban helyezkedtek el, ami mindinkább nemcsak tisztséget jelentett számukra, hanem hivatalt, kenyérkeresetet. Sok elszegényedett középnemesnek, aki kiszorult a vármegyei hivatalokból, szabad foglalkozás után kellett néznie a városokban. Ebbéli törekvésüknek útjában állott a kapitalista gazda­ság lassú fejlődése, melynek feudális korlátait a Habsburg-reakció . Kun Béla ezt a tanulmányát Petőfi Sándor válogatott költeményei­nek ukrán és orosz fordításai elé írta 1936-ban. A tanulmány Kun Béla utolsó írása.

Next