Kortárs, 1959. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)
1959 / 9. szám - Földeák János: Apafejék "forradalma" (elbeszélés)
FÖLDEÁK JÁNOS APAPÍIJÉK „FORRADALMA” Kiszlinger Béla gépmunkás a Dunai Dinamónál. Az apja két éve halt meg, háborúban szerzett vesebajban. Az anyja bentlakó műtősnő az egyik budakeszi szanatóriumban. Emiatt adták föl a lakásukat is, közvetlen a gyár mellett, amit azért kaptak, hogy az öreg Kiszlinger mindig kéznél legyen, ha sürgősen villanyszerelőre van szükség a délutáni és éjszakai műszakban. Béla most albérletben lakik Újtelepen egy nyugdíjas házaspárnál, akik anyjának távoli rokonai és őt sem kezelik idegenként. Havi ezerháromszáz, ezernégyszáz forintot keres, ami nem sok, de elég lehetne egy tizenkilenc éves fiatalembernek, mert jóformán nem fizet lakbért, az anyját nem kell támogatnia, sőt az anyja segíti őt, ha nagyobb ruhadarabot, öltönyt vagy felöltőt csináltat. A havi kereset csak élelemre, szórakozásra és apróságokra kell, de Kiszlinger Béla beosztása szerint erre sem elég. Nagyon sokszor pénzesebb barátait pumpolja, hogy a fizetés előtti napokban tudjon még enni és legyen pénze villamosra. Hogy mire fogy el Kiszlinger Béla pénze idő előtt, nem titok. Szenvedélye a tánc. Minden szombat estéjét és vasárnapját táncos helyeken tölti, de nem Újtelepen, mert ott csak „zenés istállók” vannak, „mosdatlan” leányokkal és tíz órakor hazaásítozó mamákkal. Pesten más! Az ötórai teákon egyedül vannak a „csajok”, s ha isznak, és miért ne innának, elég őket úgy hazabumlizni, hogy az utolsó újtelepi villamost ő is elérje. Van, amikor ez nem sikerül, s taxira kell fanyalodnia, hogy alhasson azért valamicskét munkába indulás előtt. S mindezek ellenére keservesnek találja életét. Minduntalan arról panaszkodik, hogy rabszolga sorsa van, hogy kiszolgáltatottja munkatervnek, üzemi tervnek és teljesítménynek. A munkatársai utálják, mert vagánykodik, nem vesz semmit komolyan, nem vigyáz a gépekre, és szerszámokra, és jampecesen öltözködik. Csak az apja érdemei és az apja barátai tartják a gyárban... Közismert figurája az újtelepi aranyifjúságnak. Eldicsekedett szerelmi kalandjain még a legjobb barátai is mulatnak, mert néhányszor már rajtakapták, hogy nagy a fantáziája és negyedrésze sem igaz, amit nőügyeiről híresztel. Kalandjainak az az alapja, hogy neki nem tudnak ellentállni a lányok, mert nincs Újtelepen még egy fiú, akinek olyan hibátlan fogai lennének, olyan hullámos fekete haja és olyan gangos szalonjárása, mint neki. Hajának hullámosságát a fodrászok biztosítják, és barátainak legnagyobb mulatsága, hogy leöntsék a frizuráját, mert Kiszlinger ilyenkor őrjöng, és tíz kocsis porcióját is elkáromkodja dühében. Arról is tudnak a barátai, hogy Kiszlingernek mennyibe kerülnek a nők, hiába mondja ennek az ellenkezőjét. A nők valójában idegenkednek tőle, üres fejű, komolytalan dicsekvőnek tartják, akinek csak minden ötödik szavát szabad elhinni. Ha Kiszlingernek sikere van egy-egy lánynál, ezt csak súlyos anyagi befektetések árán éri el, és az ilyen lányok miatt a rendesebb barátok már mesz-