Kortárs, 2010. január-június (54. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 1. szám - Horányi Károly: Vád és emlékezet - Lezáratlan eljárások Szabó Lőrinc ügyében

2 visszaemlékezésekről, melyek híven tükrözték volna negatív jobboldali elfogult­ságát, náciszimpatizánsságát. Az említett televízióműsorban az egyik meghívott vendég, Kulcsár Szabó Ernő azt nyilatkozta, hogy - Kabdebó Lóránt könyvét és kutatásait kivéve — Szabó Lőrinc szerepét illetően leginkább csak vélemények vannak. 1945-ben Szabó Lőrinccel szemben két alkalommal is indítottak igazolási eljá­rást. Az első eljárás megszakadt, de a fennmaradt határozattervezet szerint a bi­zottság azért ítélte volna félévi szilenciumra, mert a hitleri Németországról több olyan riportot írt, amelyek ha nem is politikai jellegűek, de a „hitleri rendszert kedvező színben tüntetik fel”, és hogy megmaradt továbbra is a munkahelyén, a Magyarország szerkesztőségénél, ahol egyébként olvasószerkesztői feladatokat látott el. A második eljárás során igazolták, de feddéssel, mivel „a Pesti Napló 1939­ április 29-iki számában közzétett Hitler, a szónok című cikkről [azt] állapí­totta meg a Bizottság, hogy Hitlert népszerűsíti, és hogy ez a népszerűsítés Sza­bó Lőrinc terhére számítandó, mert a témát ő választotta”.­ Ugyanakkor a - nem éppen Szabó Lőrinc számára kedvező légkörben zajló - második igazolási eljárás során megállapították, hogy „legalább 20 zsidó vallású író, tudós és költő érde­kében önszántából, anélkül, hogy erre bárki is felkérte volna, sőt az érdekeltek nagy része által nem is tudottan lépéseket tett a vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumban, és itt egyenesen erőszakosan lépett fel annak érdekében, hogy ezek, vagy minél többen, kormányzói kivételezésben részesüljenek”.­ Az igazolási eljárások során a Vezér című vers átdolgozott változatban való közzététele, az 1938-39-es németországi tudósításai, az 1942-ben megrendezett weimari nemzetközi írótalálkozón való részvétele és a Magyarország szerkesztő­ségében 1944 végéig megőrzött munkahelye képezték a vádak alapját. Ha iga­zolták is, maga a tárgyalás, a per mindmáig, Szabó Lőrinc halála után több mint ötven évvel is tovább zajlik. Egy olyan miliőben is, ahol, mondjuk, egy költő sza­lonképességét vagy a rá való kegyeletteljes emlékezést nem zavarja meg példá­ul a Sztálin halála feletti könnyes meghatódásának vagy egy, a rákosista rend­szert éltető versnek az egyébként korábban már nyilvánosságra hozott ténye. A vád, amit Szabó Lőrinc egykori baloldali barátai, írótársai, bizalmasai megfo­galmaztak — nem a kortársak általában -, tovább él, mintegy tovább öröklődik, anélkül, hogy a tényeket, a kort vagy a költő fennmaradt megnyilatkozásait job­ban megvizsgálnák. Pedig hozzáférhetőek Szabó Lőrinc egykori cikkei, levelezé­sének jelentős része megjelent különféle folyóiratokban és kötetbe gyűjtve is, s azokról a történelmi korszakokról, melyekhez pályája köthető, jó néhány részle­tes elemzés született. Igazolási tárgyalásainak jegyzőkönyvei, az erre készített védőbeszédei és az ezeken az eljárásokon felolvasott írásos tanúvallomások is, bőséges jegyzetanyaggal, több alkalommal napvilágot láttak. Hogyan alakult ki ez a Szabó Lőrinc személyével szembeni ellenséges közvé­lekedés? Kabdebó Lóránt a Szabó Lőrinc pere című könyvében megfogalmazott összegzése szerint: „Amiért vizsgálják ügyét: egy Szabó Lőrinctől idegen háborús világban való részvétel vádja. Nyersen fogalmazva: a csalódott emberek számon­kérését fogalmazzák, amiért a költő személyében hűtlen lett volna költészetének

Next