Kortárs, 2018. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)

2018 / 10. szám - KORTÁRSALGÓ - Zsirai László: A Napló

kortársalgó 1 33 ZSIRAI LÁSZLÓ A Napló Váci Mihály 1956-os naplóját adta közre a forrada­lom ötvenedik évfordulója alkalmából a nyíregyházi Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület és a bu­dapesti székhelyű Váci Mihály Kör. Vállalkozásuk nem előzmény nélküli, hiszen az időközben elhunyt Tasi József a korábbiakban foglalkozott már Váci Mihály és felesége a forradalom alatti napokban ta­núsított viselkedésével. A forradalom hiteles doku­mentumának is tekinthető Váci-napló az esemény­leírások mellett eredeti versfogalmazványokat tar­talmaz. A Napló közreadása a Ladányi András szer­kesztő által a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárá­ban végzett kutakodás eredménye, aki a publikálás céljával emelte ki a Váci-hagyatékból. A kopott, kék keménytáblás, spirálozott, vonalas füzet kék tintá­val írt verseit, fogalmazványait 1956. szeptember 30. és október 15. között írta a költő. „A forradalom kitörésekor, 1956. október 23-án és a többi napokon Váci Mihály Budapest utcáin tar­tózkodott. Ott volt minden fontos történésnél. Átha­totta a forradalmi hevület, és lázban égett. Nyilván este, vagy másnap, még az események hatása alatt lejegyezte gondolatait-érzelmeit. Valószínű, nem volt otthon új füzete, elővette a teleírt kék spirálfü­zetet, amelynek a Béna ököl címet adta. Mivel az volt a szokása, hogy a füzet egyik oldalára írt, így meg­fordította a vonalas füzetet, és ott kezdte írni a nap­lót, amely 19 oldalon a lap jobb oldalát foglalja el, míg a másik oldalra a már említett versciklusok ke­rültek megfordítva. A napló egyben torzó is, mert hirtelen abbama­radt. Szinte az elbeszélés közepén szakadt meg. Mintha csak egy pillanatra tette volna le a tollat a kezéből a költő, hogy mély lélegzetet vegyen, és rögtön folytatja. Nem így történt. A napló így torzó­jában is felemelő, megrázó és csodálatos. A forra­dalom hiteles, pontos beszámolója és egyben doku­mentuma, átitatva a költő érzelmeivel. A forrada­lom alatt kevés ilyen mű született, illetve nem is tu­dok még csak hasonlóról sem. Nyilván a mű kíván­nivalót hagy maga után a megfogalmazásban és a stilizálásban is. Az események sodrásakor Váci Mi­hálynak bizonyára nem volt ideje a stilisztikára és a stílusjegyekre vigyázni. Később ezért az írásért már börtön járt volna, így valószínű, a polcok mélyén pi­hent a napló, abban az állapotában, ahogy azt meg­írta. Azt gondolom, ahogy így az első fogalmazás­ban kitörtek, kirobbantak Váciból a gondolatok-ami­ket még aznap papírra vetett -, ettől nagyobb a nap­ló hatása, ereje, sodrása és hitelessége. A következőkben olvasható a jobb oldalon az eredeti kézirat, míg a bal oldalon a Tasi József által az Új Forrásban, 1996-ban publikált szöveg, ami azonos a Tasnádi Gábor által szerkesztett, Lobogó jegenyék címmel 2000-ben megjelent könyvben ta­lálhatóval" - írta bevezetőjében Ladányi András. Váci Mihály feljegyzései az alábbi mottóval ke­rültek most a szélesebb nyilvánosság elé: „Nem lesz előttem semmi szent / csak a magyar nép, s szenvedése, / s mind­az, aki miatta nem pihent, / s a lobogót bemártva vérbe, / az ágyúcsővel szembe ment!" Váci a forradalmi napok fővárosi eseménye­iről tudósít naplójában. Jelen volt minden fontosabb színhelyen, ahol az azóta emlékezetessé növeke­dett események történtek. Sinkovits Imre Petőfi­­szobor talapzatáról elmondott szavalatait említi például, majd a diákság tüntető felvonulásáról szá­mol be. Gondolatfűzése híven tükrözi azt a valós lel­kesedést, ami akkor áthatotta a menetben haladók sorait. Az írás a rádió felől hallatszó fegyverropogás hírével szakad meg. A naplóban olvasható hosszú versrészletek a forradalmi történések lelki hátteréről vallanak, fel­tárva azt a helyzetet, ami a nemzet lelki egyensú­lyának féltését váltotta ki a magyar népből. Az okok között az ország vezetésének alkalmatlan volta a verses feljegyzések élén szerepel. Hány törtető titkár és hány marcangoló miniszter, elvetemült elnök, hány hete helyettes, hány bárgyú bizottsági tag, hány vétkes vezetőségi tag, ó, hányán voltak itt még máma is, hányan fonták falánkságuk háló hurkait testünk köré, még ma is benne rángtunk hálójukban, s egész befont országunk, hányan zümmögtek itt finom legyűrt [?] kocsik zöngésével, KORTÁRS 2018/10 ZSIRAI LÁSZLÓ (1956) Budapest

Next