Korunk Évkönyv, 1973
BALOGH EDGÁR: Számadás az írásbeliségről (Mutató a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon B betűs szócikkeiből)
158 rem. helyet kapott Balogh Edgár publicisztikája, a lap közölte Jordáky Lajos, Józsa Béla és mások polemikus jellegű írásait. A vezető publicista Kacsó Sándor, akinek hétről hétre jelentek meg közvéleményt formáló vezércikkei a nemzetiségi politika és kultúra témáiról, az antifasizmus nemzetközi kérdéseiről. Jóllehet a lap az országos politikában támogatta a Magyar Pártot, mégis bírálta annak a nagybirtokosság és burzsoázia érdekeit képviselő vonalát, s azokat a törekvéseket támogatta, amelyek a magyar nemzetiség demokratikus szervezését és a haladó román erőkkel való összefogását sürgették. A lap indította el a „cselekvő magyar ifjúság“ vitáját, felkarolta a Vásárhelyi Találkozó gondolatát, helyet adott minden véleménynek, s visszaverte az értelmiség népfronti összefogása ellen indított támadásokat. Népszerű társadalmi regénysorozatot jelentetett meg, támogatta az* ÁGISZ népművelő mozgalmát és Erdélyi magyar évkönyv (1937) c. kiadványában felmérte a hazai magyar közélet csaknem minden kérdését. 1940 őszén a vasgárdisták fenyegetésére szűnt meg, sorsában osztozott testvérlapja, a* Népújság. 2. Az RKP Brassó megyei bizottsága és a megyei néptanács hetilapja. Az 1963. márc. 1-től Új Idő címen kiadott hetilap folytatásaként 1969. júl. 24-e óta jelenik meg a régi ~ emlékét felidéző új név alatt. Főszerkesztője Albert Sándor, főbb munkatársai Apáthy Géza, Irinyi Kiss Ferenc, Lendvay Éva, Mag Péter, Szenyei Sándor. A politikai és ideológiai anyag mellett rendszeresen közöl irodalmi, színházi és képzőművészeti anyagot, országos igénnyel. Az irodalmi közműveltséghez járul hozzá Ficzay Dénes, Kicsi Antal és Szikszay Jenő magyar irodalomtörténeti cikksorozata és a lap lexikonszerű képes írói albuma. Kőműves Géza: A Brassói Lapok haladó hagyományairól. Korunk, 1968. 2. Szemlér Ferenc: Doktor Borgisz (Móricz Miklósról). Kortárs, Bp. 1970. 10. Beke György: A családfa (Kahána Bernét nekrológja). A Hét, 1972. 15. Kacsó Sándor: A Cenk alatt. A Hét, 1972. 22. BRETTER György (Pécs, 1932. márc. 21.): filozófiai szakíró. Tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán végezte. 1954-től 1958-ig az Igazság szerkesztője Kolozsvárt, majd tanársegéd a Bolyai Tudományegyetem dialektikus és történelmi materializmus tanszékén. 1959 óta a George Dima zenekonzervatórium adjunktusa. Első írásait hazai napilapok közlik, esszéírói képessége és érdeklődése az etikai problémák iránt már ezekben jelentkezik. A hatvanas évek második felében a Korunk és az Utunk kezdi közölni mitológiai témákra épülő paraboláit (Ikarosz legendája; Kentaurok dilemmája; Laokoon, a néma; Kronosz, a kegyetlen), melyekben századunk súlyos erkölcsi problémáit elemzi. Metafizikai elvontságokra való kivételes hajlama és remek stílusa ezekben az esszékben ér el a letisztulásig. Spekuláció és megismerés c. (Rácz Győzővel együtt írt) dolgozatát francia nyelvre is lefordították. Első kötete, a Vágyak, emberek, istenek (1970) tanulmányait, esszéit és könyvek margójára írt reflexióit tartalmazza. Tamás Gáspár Miklós: A mi bölcselkedő esszénk. Utunk, 1970. 31. Rácz Győző: Mítosz és valóság. Korunk, 1967. 7. és Erkölcs és történelem. Utunk, 1971. 11. E címszavak szerzői: Balogh Edgár (B. E.), Banner Zoltán, Engel Károly (B. K.), Jordáky Lajos, Kántor Lajos, Marosi Ildikó, Mózes Huba (M. H.), Murádin Jenő, Rácz Győző, Spielmann József, Ifj. Szabó T. Attila, Szabó Sámuel és Szekernyés János. A képeket készítette Asztalos Sándor és Erdélyi Lajos. BALOGH EDGÁR