Korunk, 1927. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
1927 / 7-8. szám - Boda István: Az "igazság" problémája és a modern kultúra válsága
Boda István: Az igazság problémája 483 lyuk_tehát praktikus értékek__, de se nem tárgyai, se nem eszközei a megismerésnek. Ám a lét (valóság-megismerés) és az érték (ideák, kultúrjavak, normák, cselekvési_praktikus __ célpontok) problémáinak harmonikus megoldása eleddig még nem sikerült, és nem sikerült legfőképen azért, mert amikor a kanti kritika kimutatta a „magában való“ abszolút valóságnak („Ding an sich“-nek) az értelem által való felismerhetetlenségét, a gondolkodók az „abszolútum“ megragadhatásának kísérletét mintegy az érték területére játszották át. És ebben az irányban haladva, ismét csak Kantot követték, aki miután előbb a magábanvalót az értelem előtt felismerhetlennek bizonyította, a „praktikus ész“ követelményeként mintegy abszolút igazságnak nyilvánította az Istenség, a halhatatlan lélek, a végtelen világ ideáját és az értelem által meg nem szerezhető bizonyosságot megtalálta híres erkölcsi „kategorikus imperativusz“-ában. Az „értékfilozófia“ a Kant által kinyitott ajtón át távolodott el az abszolút (transcendens) lét (a valóság) megismerésének problémájától és igyekszik megközelíteni az abszolút (transcendens) értékek birodalmát, hogy aztán_egyfelől az értékfilozófia legnagyobb nevei: Windelband, Rickert se tudják többé a lét és az érték problémáját egybekapcsolni és, hogy__másfelől__azokra a kérdésekre se tudjanak feleletet adni, hogy vajjon miért bírnak ezek az értékek a (feltételezett) önmagában való, örök, transcendens érvényességgel, hogy mi biztosítékát találjuk az értékek ilyen abszolút érvényességének és hogy mely értelmemet kielégítő alapok és bizonyítékok alapján állíthatom, hogy pl. a kultúra javaiban__amiként ezt Riókért kivánja__, épen ezeket az önérvényű, emberfeletti, magokban való értékeket ismerhetjük fel. Az értékfilozófia tehát nem oldotta (nem is oldhatta) meg az abszolút értékek és azok felismerése problémáját és még kevésbbé tudta_bevallottan is__a lét és érték örök kettőségű problémaköreit kielégítően, hatalmasabb egységes szintézisben összehangolni. Ám az értékproblémáknak egyre erősebb hangsúlyozottsága vájjon nem támogatja-e azt a feltevésünket, hogy az értékprobléma és az emberi lélekkel oly bensőleg kapcsolódó kulturális és fejlődés-problémák , az értékfilozófia eddigi „eredményeinek“ ellenére is,hovatovább több és több sikerrel kell, hogy valami emberibb, immanensebb értékvilágot bányászszanak föl. De a művészeti élet forrongásai is, amelyek a megújhodásvágyának szintén hatalmas lendületét mutatják, nem a legtöbb új kísérletben valami az alkotó emberhez közelebb álló, valami sajátosan emberit, épen csak emberit kívánnak-e kifejezni, esetleg minden „külsőleges“ természeti formától független szabadsággal? És az etnika terén nem olyan új erkölcsiségre, új társadalmi morálra vágyó reformtörekvéseket találunk-e, amelyek meg akarják akadályozni, hogy továbbra is arcunkra piruljon az igazi, a benső erkölcsiség kijátszására csábító mai társadalmi ál-moralitás szégyene? És a politikai, gazdasági, társadalmi téren is nem épen a valóságosan adott viszonyokkal és embertömegek (pl. nemzeti kisebbségek) épen adott sajátosságaival, hagyományaival, gondolkodásával stb. számoló megoldásokat keressük-e? Valóban, mintha 31