Korunk, 1930. július-december (5. évfolyam, 7-12. szám)
1930 / 7-8. szám - Érsek Anna: Vissza a dámához
Érsek Anna: Vissza a dámához! 483 dáldemokraták kilenccel többet nyertek volna, ha csak férfiak szavaznak. Az 1928. évi választásoknál a nők nagyobb arányban vettek részt a választásokon, mint a férfiak, de megint csak azért, hogy nőellenes pártokat hozzanak be a parlamentbe. Magában a „vörös” Berlinben is az összes jobboldali pártok nyertek a nők szavazataival, vidéken még nagyobb arányban. Ugyanezt mutatják a mult évi berlini községi választások eredményei: a legtöbb női szavazat megint a jobboldali pártokra esett s erősen jobbra tolta a városi képviselő testületet. Sajnos kevés megbízható statisztika van a kérdésről, de ami van, az mind egyértelműen azt mutatja, hogy a nők politikai iskolázottsága minimális, nem tudják még saját érdekeiket felismerni s igazat adnak a francia progresszív pártoknak, amelyek nem merték megadni a nőknek a választójogot, mert a köztársaság haladó szellemű intézményeit féltették tőlük. Az alaphiba tehát a nőknél van. De hibásak a férfiak is, akik túlságos önzően védik pozícióikat. Ahol csak lehet visszaszorítják a nőket. íme mindjárt a választásoknál: a nőképviselők száma mindenütt nevetségesen csekély ahhoz képest, hogy a nőválasztók száma mindenütt nagyobb, mint a férfiaké. Dániában 149 képviselő közül három nő. A jelentéstevő azt írja, hogy „csaknem lehetetlen rávenni egy politikai pártot, hogy nőt állítson fel jelöltül”. De hozzá kell tenni, hogy mind a három északi államban közös a panasz, hogy a nőket alig lehet megnyerni arra, hogy fellépjenek. Csak Németországban, Finnországban és Németalföldön van valamivel nagyobbszámú nőképviselő. Éspedig Németországban 490 közül 33 (6,7 százalék), Finnországban 200 közül 17 (8,5 százalék), Németalföldön 100 közül hét (7 százalék). De hol jár ez is a női választók arányától! Legtöbb helyen 55 százaléknak kellene lenni, s ehelyett a legtöbb 8,5 százalék! S a többi országokban alig tesz ki egy pár százalékot a nőképviselők aránya: Ausztriában hét nő 163 képviselő közül, Csehszlovákiában 10, 300 közül, az Egyesült Államokban nyolc 435 közül (1,1 százalék). S ami van, az is legnagyobbrészt a szocialista pártoknak köszönhető. A 33 német képviselőnő közül a szociáldemokrata frakcióhoz tartozik 20, három a kommunista párthoz. Finnországban szociáldemokrata a 17 közül ioy Ausztriában mind a hét nőképviselő a szociáldemokrata párthoz tartozik, régebben még volt két keresztényszocialista és egy nagynémetpárti is, a legutóbbi választásokon azonban ezek a pártok már nem állítottak nőjelölteket. A nőképviselők száma nem csak hogy nevetségesen kevés a nők számarányához képest, hanem néhány, év óta csaknem mindenütt még csökkenőben is van. Dániában volt 1918-ban még négy, ma csak három; Németországban 1918—-ben 37, ma csak 33; Finnországban volt 1922-ben még 20.