Korunk, 1931. január-június (6. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1. szám - Szilágyi András: A háború a faluban

2 Szilágyi András: A háború a faluban — Nem Lehet! örüljön, hogy felmenttettem magát a katonaság alól. Kihúzhatja az egész háborút malomban. — Domnule, legyen emberség magában! — Semmi közöm! Ha nem tetszik, menj ki a frontra! Dögölj meg! A molnár kussolt és nyomorgott tovább. Éjjel-nappal dolgozott. Nem akart meghalni!* Aratáskor rendelet érkezett: az őrléshez őrlési engedély kell, a csép­­léshez cséplési engedély. A főbírónál váltható. Csendőrök álltak gépek mázsája mellett. A bandagazdák felírták, a csendőrök ellenőrizték, kinek mennyije termett. Fejadag volt. Ennyit meghagytak a gyerekek, asszonyok és örege­m­berek után. A többit elvitték maximális áron. Az elrequirált gabona a Haditerményé volt, melynek tagjai módo­sabb emberek voltak. Főbíró, jegyző, Trucu és a többi m­alomtulajdono­­so­ a folyó fölső és alsó részén. A búza egy részét elszállították a központi Haditerményekhez, a városok és frontok felé, másik részével nem számoltak el. Kifizették sa­ját zsebükből a maximális árat s eladták suttyomba áron felül. Három­szoros nyereséggel. „S a tolvajok megosztozkodtak rajta.” * A lánckereskedők, a gabonaspekulánsok, a falánk, hasukat féltő hiva­talnokok, a zsidó boltosok és görögkeleti korcsmárosok megvesztegették a főbírókat. A csendőröket lekenyerezték. Kaptak cséplési engedélyt a­­mennyit és amennyire csak kellett. A csendőrök szemet hunytak a gépek mellett. A szegényemberek közül sokan sajnálták beszolgáltatni a gabonát. Titokban lovakkal nyomtatták ki éjjel. Elmentek a molnárhoz könyörögni, hogy őrölje meg nekik cédula nélkül. (Trucyhoz, a malomtulajdonoshoz hiába mentek volna. Nem állt szóba szegény emberrel). — Szívesen megtenném, de a csendőrök nem engedik! — felelte a molnár. Nem tágítottak, tovább könyörögtek. — Őröld meg nekünk, Domnule! — Mi termeljük a kenyeret s mégis majdnem éheznünk kell! — Nem tehetem! Ha rajtacsipnek, lódítanak a frontra! A csendőrök itt az urak és a gazdám­! Én csak rosszul fizetett szolga vagyok!... Ha szemre való asszony volt, aki könyörgött, a molnár így szólt: Gyere el este felé. Talán lehet csinálni valamit. Az asszony betolta a búzát talicskán a malohi udvarára és várt. Ferde udvar volt. Fenn galambdúc állt, sok kicsi ablakkal. A galambok lassan fordul­tak az alkonyatban.

Next