Korunk, 1935. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)
1935 / 7-8. szám - Balogh Edgár: Valóság és kultura a csehszlovákiai magyarság életében
Balogh Edgár: Valóság és kultúra 507 szlovákiai magyar népvalóság feltárását követelő kulturmegmozdulás leverése volt a legfőbb társadalmi szerepe. Ma már a prágai német egyetemi tanárok szerkesztésében megjelenő pángermán Karpathenland, vagy a köztársasági elnök irodájához közelálló prágai Národnostni Obzor, melynek főmunkatársai a minap Pozsonyban cseh nyelvű előadásokban ■ szóltak hozzá egyoldalúan, de jól informáltan a kisebbségi magyarság kérdéseihez — pontosabban és bővebben regisztrálja a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság demográfiai viszonyait, mint az önálló magyar kutatóintézetnek indult hivatalos pozsonyi magyar kulturtársaság. A magyarázatért az alapítás és megalakulás körülményeihez kell visszanyúlnunk, bármennyire tekintélycsorbító illetlenségnek tűnjék is fel ma már a Sarló diákakcióinak emlegetése egy nemzetközi relációkban is hivatalosnak elismert intézménnyel kapcsolatban. A pozsonyi magyar kulturtársaságot (népszerű neve Magyar Masaryk-Akadémia) Masaryk Tamás köztársasági elnök egy millió koronás adománya hívta életbe. Az adományozás az elnök szlovenszkói látogatása alkalmával történt 1930-ban. Ezt megelőzőleg e sorok írója két más társával egyetemben egy hradzsini kihallgatás alkalmával a haladó kisebbségi új nemzedék munkaprogramját írásban nyújtotta át a köztársaság elnökének. E program — híven tükrözve a Sarló akkori tétovázó magatartását és jellegzetes idealizmusát — az új magyar diáknemzedék társadalmi állásfoglalásának és politikai irányválasztásának előfeltételeképp azt a tudományos munkát állította fel, mely tárgyilagosan felméri a kisebbségi magyar néptömegek szociális helyzetét, társadalmi és politikai megoszlását és kultúrigényeit s ezért egy magyar népkutató intézmény létesítését tűzte ki az egyetemekről az életbe lépő szlovenszkói magyar fiatalok legelső feladatának. (A program emellett kitért egy szláv-magyar kutatóintézet, valamint egy, a keleteurópai népviszonyokat és nemzetközi kapcsolatokat tanulmányozó társaság jövőbevetett tervére is.) Az előkészítő munkálatokat ez a tervezet a Sarló szociográfiai munkásságában jelölte meg. E prágai kihallgatás után került sor az elnök alapítványára, melynek kimondott célja egy adott viszonyok között fel nem állítható külön magyar tudományegyetem helyettesítése s a kisebbségi magyar tudományos kutatás előmozdítása volt. A Prágába vitt magyar diákprogram s az elnöki alapítvány közti kapcsolatot különben jól megvilágítja az a tény, hogy 1931 nyarán, amikor az alapítvány felhasználására még sor nem került, az elnöki iroda külön összeggel támogatta a Sarlósok falusi kiszállásait és népkutató vándorlásait. Ez a szociográfiai munka akkor már a magyar polgári körök szabotázsa és a hatóságok növekvő bizalmatlansága mellett ment végbe. E sorok írójának szociográfiai beszámolóját a felsőtiszai magyarságról még 1931 tavaszán kitiltották a Prágai Magyar Hírlap — a magyar polgári pártok hivatalos lapja — hasábjairól az Országos Keresztényszocialista Párt egyes funkcionáriusainak vétójára. A hatóságokat pedig az a körülmény ejtette gondolkodóba, hogy a galántai járás földmunkásainak sztrájkja alkalmával kapcsolatok lepleződtek le a Sarló diákgárdája és az osztályharcos munkásmozgalom között. Az elnöki iroda támogatásával mégis zavartalanul lefolyt szociográfiai vándorlásokat 1931 őszén a Sarlósok pozsonyi kongresszusa követte. Ez a kongresszus, melynek anyaga A Sarló jegyében c. megjelent, a polgári oldal bizalmatlankodásaira nyílt állásfoglalással válaszolt. Annak az ifjúsági idealizmusnak, mellyel a ’Sarlósok saját alanyiságukat még a tárgyi világtól függetlenül, mintegy a kivizsgálandó valóság felett állónak, fogták fel, vége szakad. A Sarlósok a marxista elméletet teszik magukévá, tisztázzák saját helyüket és hivatásukat is a csehszlovákiai magyar életben s így teljes történelmi