Korunk, 1936 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Neufeld Béla: A nemzeti szocializmus ideológiája
Neufeld Béla: A nemzetiszocializmus ideológiája , tartalma nem jutott nyíltan kifejezésre. Elleplezték és meghamisították. Amit elérni akartak u. i. az tényleg egyedüli a történelemben: egy tömegek elleni rendszert a tömegek segélyével megalapozni. Az áldozatokat gigantikus csalással vezették félre. Mert mit ígértek a tömegeknek? Nemzeti és társadalmi megváltást. A 25 pont kiskátéja lett szinte valamennyi osztálynak, rétegnek. Mindenkinek fűt-fát ígértek. Goebbels felfedezte a negyedik rendben az új nemességet, Rosenberg ugyanazt cselekedte a középosztállyal. Hitler az akadémikus, állította az élre, Darre a parasztot tette meg új hősnek. A 25 pont nem program,, nem ideológia, hanem teória é® programtalanság. Tudományosan: eklekticizmus. És ráadásul ellentmondásos eklekticizmus. Mivel valamennyi osztály,ellentét a gyakorlatban tovább fennáll, sőt még fokozódik, úgy ezek a nemzetiszocializmus ideológiájában is csak a frázisban hozhatók közös nevezőre, csak külsőleg ,,engesztelhetek“ ki egymással. De a fasiszta ideológia nem eklekticizmus önmagában. Az egésznek van gerince. Egységes alapjellege éppen a monopolkapitalizmus antimarxizmusa. A fasiszta „világcsoda“, a tömegek segélyével hatalomra jutni a tömegek ellen, eszmeileg is kell, hogy különös módon visszatükröződjék, mint valami egészen határozott, sajátos galádság: amennyiben a túlnyomóan tőkésellenes beállítottságú híveknek a kapitalizmus megszüntetését ígérték, amennyiben a tőkés rendszert többé nem védték és dicsőítették, hanem — látszólag — támadták és bírálták. Günther aztán sorra veszi a nemzetiszocialista program sarkalatos pontjait és ízekre szedi szét azokat. A nemzeti felszabadítás hatásos ütőkártyája volt a kispolgár romláséit kizárólag Versailles terhére írni. Ez a Hazugság a nemzeti gondolat hordozójának avatta fel őket és sikereiknek egyik legkézzelfoghatóbb magyarázata. Természetesen a kispolgárság a nacionalizmust nem választotta el gazdasági reményeitől; nemzeti felszabadulás alatt — elsősorban — az adósságaitól való szabadulást értette. (59. o.) Kétségtelenül: a versaillesi szerződés nemzeti elnyomást jelentett. A dolgozó tömegek kettős kiaknázását a saját tőkéseik s az imperialista győztesek részéről. Versailles és a jóvátételek látszólag nemzeti felszabadító póza lényegében a zsákmány egy kézben való egyesítése, a saját „nemzeti“ finánctőke javára. Mert számokkal dokumentált, hogy a terhek, amelyeket a Hitler-rendszer a német néptömegekre a fegyverkezéssel ráhárít, nagyobbak, mint a jóvátételi fizetségek valaha is. Egyszerűen becsapják a tömegeket, amidőn Versailles revízióját békés útón ígérik. A rendszer minden kül- és belpolitikai tette kezdettől kezdve egyetlen célra irányult: felfegyverkezés és Versailles háborús revíziója. Európa újrafelosztása a Szovjetunió és más országok rovására, háború, mint „kiút" a válságból, háború a finánctőke érdekében; ez az értelme a „nemzeti felszabadításnak“. (64. o.) A nacionalizmus eszmei hatalmi eszköz a trustmágnások kezében. Az ő nacionalizmusuk háborús ideológiát jelent. Szerencsés összejátszás volt számukra, hogy a SPD teljesítő politikájával hallatlan kiadós agitációs anyagot adott kezükbe. A szociáldemokráciát tudatosan és céltudatosan azonosítva az egész marxizmussal, Németország kiszolgáltatottságát és elárultatását varrták nyakukba. A „marxisták“ elárulták Németországot, a nemzeti szocialisták ellenben......! Csak ott és akkor kínálhatták fel magukat a nemzeti szükség jövő megszabadítóiként, ahol a szociáldemokrácia hamis agitációjurk számára objektív alkalmat szolgáltatott. És mindezt, a „marxizmus“ kontójára írva a csalatkozott kispolgári tömegeket annál könnyebben vonták a maguk oldalára. (69. o.)