Korunk, 1936 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Neufeld Béla: A nemzeti szocializmus ideológiája

Neu­feld Béla: A nem­zetiszocializmus ideológiája , tartalma nem jutott nyíltan kifejezésre. Elleplezték és meghamisítot­ták. Amit elérni akartak u. i. az tényleg egyedüli a történelemben: egy tömegek elleni rendszert a tömegek segélyével megalapozni. Az áldoza­tokat gigantikus csalással vezették félre. Mert mit ígértek a tömegek­nek? Nemzeti és társadalmi megváltást. A 25 pont kiskátéja lett szinte valamennyi osztálynak, rétegnek. Mindenkinek fűt-fát ígértek. Goebbels felfedezte a negyedik rendben az új nemességet, Rosenberg ugyanazt cselekedte a középosztállyal. Hitler az akadémikus, állította az élre, Darre a parasztot tette meg új hősnek. A 25 pont nem program,, nem ide­ológia, hanem teória é® programtalanság. Tudományosan: eklekticiz­­mus. És ráadásul ellentmondásos eklekticizmus. Mivel valamennyi osz­tály,ellentét a gyakorlatban tovább fennáll, sőt még fokozódik, úgy ezek a nemzetiszocializmus ideológiájában is csak a frázisban hozhatók közös nevezőre, csak külsőleg ,,engesztelhetek“ ki egymással. De a fasiszta ideológia nem eklekticizmus önmagában. Az egésznek van gerince. Egységes alapjellege éppen a monopolkapitalizmus antimarxizm­usa. A fasiszta „világcsoda“­, a tömegek segélyével hatalomra jutni a tömegek ellen, eszmeileg is kell, hogy különös módon visszatükröződjék, mint valami egészen határozott, sajátos galádság: amennyiben a túlnyomóan tőkésellenes beállítottságú híveknek a kapitalizmus megszüntetését ígér­ték, amennyiben a tőkés rendszert többé nem védték és dicsőítették, hanem — látszólag — támadták és bírálták. Günther aztán sorra veszi a nemzetiszocialista program sarkalatos pontjait és ízekre szedi szét azokat. A nemzeti felszabadítás­ hatásos ütő­kártyája volt a kispolgár romláséit kizárólag Versailles terhére írni. Ez a Hazugság a nemzeti gondolat hordozójának avatta fel őket és sikereik­nek egyik legkézzelfoghatóbb magyarázata. Természetesen a kispolgár­ság a nacionalizmust nem választotta el gazdasági reményeitől; nemzeti felszabadulás alatt — első­sorban — az adósságaitól való szabadulást értette. (59. o.) Kétségtelenül: a versaillesi szerződés nemzeti elnyomást jelentett. A dolgozó tömegek kettős kiaknázását a saját tőkéseik s az imperialista győztesek részéről. Versailles és a jóvátételek látszólag nemzeti felsza­badító póza lényegében a zsákmány egy kézben való egyesítése, a saját „nemzeti“ finánctőke javára. Mert számokkal dokumentált, hogy a ter­hek, amelyeket a Hitler-rendszer a német néptömegekre a fegyverkezés­sel ráhárít, nagyobbak, mint a jóvátételi fizetségek valaha is. Egy­szerűen becsapják a tömegeket, amidőn Versailles­ revízióját békés útón ígérik. A rendszer minden kül- és belpolitikai tette kezdettől kezdve egyetlen célra irányult: felfegyverkezés és Versailles­ háborús revíziója. Európa újrafelosztása a Szovjetunió és más országok rovására, háború, mint „kiút" a válságból, háború a finánctőke érdekében; ez az értelme a „nemzeti felszabadításnak“. (64. o.) A nacionalizmus eszmei hatalmi eszköz a trustmágnások kezében. Az ő nacionalizmusuk háborús ideoló­giát jelent. Szerencsés összejátszás volt számukra, hogy a SPD teljesítő politikájával hallatlan kiadós agitációs anyagot adott kezükbe. A szo­ciáldemokráciát tudatosan és céltudatosan azonosítva az egész marxiz­mussal, Németország kiszolgáltatottságát és elárultatását varrták nya­kukba. A „marxisták“ elárulták Németországot, a nemzeti szocialisták ellenben......! Csak ott és akkor kínálhatták fel magukat a nemzeti szük­ség jövő megszabadítóiként, ahol a szociáldemokrácia hamis agitációjurk számára objektív alkalmat szolgáltatott. És mindezt, a „marxizmus“ kontójára írva a csalatkozott kispolgári tömegeket annál könnyebben vonták a maguk oldalára. (69. o.)

Next