Korunk 1961 (20. évfolyam)
1961 / 1. szám - SZEMLE ES BÍRÁLAT - Tudomány - LADÁNYI LÁSZLÓ: Az élet keletkezése a Földön
néz, fáradságos is. Jóllehet tudományos ismereteink és a technika mai fejlettsége lehetővé teszi számos, múltunkat érintő kérdés megválaszolását, emberfeletti munkába kerülhet egy-egy ilyen válasz megszerkesztése, a sok kínálkozó, gyakran egymásnak ellentmondó lehetséges felelet közül a helyes kiválasztása, hiszen már akkor is számtalan akadályba ütközünk, ha csak 200—300 éve lejátszódott eseményről akarunk világos képet nyerni. Mennyivel bonyolultabb ismeretkutató munkánk, ha nem néhány, hanem több millió, sőt milliárd évre akarunk visszatekinteni a történelemben! Oparin már több évtizeddel ezelőtt a földi élet eredetének kiderítését tűzte célul maga elé, és tudományos tevékenységének súlypontja ma is e probléma megoldására irányul. A rohamosan fejlődő különböző tudományágak eredményeinek századunkban egyre növekvő halmazából Oparin nagy hozzáértéssel válogatja ki azokat, amelyek a probléma megoldása szempontjából megfelelőnek bizonyulnak, s ezeket saját kutatómunkájával egybevetve magas színvonalon szintetizálja. Oparin könyve életmű. Megfeszített kutatómunka eredményeinek kikristályosodása. Nemcsak terjedelme bizonyítja ezt, hanem mindenekelőtt a jól átgondolt rendszeres felépítés, az okfejtés higgadt logikája, továbbá a megfelelő helyre beépített nagyszámú adat, az érvek meggyőző kifejtése. Korszakalkotó jelentőségre tarthat igényt a biológiában, minthogy Oparin az élet keletkezésének jelenleg egyetlen, tudományos szempontból helyesen elképzelt, lehetséges magyarázatát adja. Ilyen mű megalkotására csakis az a tudós vállalkozhat, aki a fizika, kémia, csillagászattan, növény- és állattan, valamint élettan területein alapos ismeretekkel rendelkezik. Szólanunk kell végül filozófiai hozzáértéséről, amely lehetővé teszi számára a kérdés helyes, tudományos, dialektikus materialista magyarázatát. A probléma filozófiai unatkozásáról maga Oparin így nyilatkozik könyve bevezetőjében: ,,A történelem arra tanít bennünket, hogy az élet eredetének problémája már időtlen idők óta foglalkoztatta az emberi elmét. Nincs olyan vallási vagy filozófiai rendszer, nincs egyetlen nagy gondolkodó sem, aki ne fordult volna e probléma felé a legmélyrehatóbb figyelemmel. Az élet eredetének kérdését a különböző korszakokban s a kultúra különböző fokain más- és másféle módon oldották meg, de a kérdés körül mindig kibontakozott két kibékíthetetlen filozófiai tábor, az idealizmus és materializmus táborának heves harca.“ Ezt a világnézeti harcot tárja elénk már az első fejezetben is, amelyben a különböző századok természettudósainak az ősnemzésről vallott nézeteit, ismerteti, így az ókorban például nem kételkedtek abban, hogy az élőlények spontán, elsődleges módon is létrejöhetnek úgy, hogy a természet élettelen tárgyai között már teljesen szervezett, kialakult állapotban jelennek meg. Elképzelésük szerint tehát az élőlények nemcsak önmagukhoz hasonló élőlényektől származhatnak. Ezt vallották mind az idealisták, mind a materialisták. Felfogásbeli eltérésük abból adódott, hogy különbözőképpen magyarázták az élet keletkezésének okait. A régi kínaiak hittek abban, hogy Ievéltetvek keletkezhetnek bambuszból; az indiaiak, hogy legyek, bogarak, paraziták jöhetnek létre izzadságból, trágyából; az egyiptomiak, hogy a krokodilusokat a Nílus áradása után visszamaradt iszap termeli — és ezeket az ősi tanokat vallási legendákkal kapcsolták össze. Egyes görögök, mint Thalész, Démokritosz, Epikurosz, az ősnemzés kérdésében már materialista módon oldják meg a filozófia alapvető problémájának első oldalát. Tagadják a szellemi erők részvételét e folyamatban. Ezt teszi később Bacon és Descartes is. Mások viszont hisznek a bárányfa, libafa, és homunculus meséjében; utóbbi Goethe Faustjában is jelentkezik. Needham kidolgozta az úgynevezett „vitális erő“ elméletét, és helyet ad az ősnemzésnek, akárcsak Spallanzani. Hiába támadja ezt Tyertkovszkij, korának tudósai nem figyelnek fel reá. Pedig már Leeuwenhoek, az első nagyítóüveg megszerkesztője kimúlana, hogy a mikroorganizmusok csírái a levegőből kerülnek a különböző táptalajokba. Az ősnemzés és vitalizmus hamis tanaira csak Pasteurnek sikerült sorsdöntő csapást mérnie kísérletsorozatai segítségével, míg a XIX. század empirikusai fölött Tyimirjazev mondja ki megsemmisítő ítéletét. A világnézeti harc azonban tovább folyik. A neovitalisták a ,,pánspermia“-elméletre esküsznek. Az alapokat Anaxagorásztól, az ókori görög materialista bölcselőtől kölcsönzik, aki szerint az élettelen anyagot a természetben szétszórt életcsírák termékenyítik meg. Színre lépnek a dualisták is, akik azt állítják, hogy a világmindenségben egymás mellett párhuzamosan, de egymástól függetlenül kétfajta teljesen önálló anyag létezik. Elméletüket nem restellik „materialista-dualizmus“nak elkeresztelni, hisz ezzel leplezhetik az idealista lényeget. Az idealisták, miután elméleteiket az új természettudományi felfedezések és a korszerű kísérletek eredményei halomra döntötték, más fronton lendülnek támadásba, s az élet örökkévalóságának hirdetőivé válnak. A lehetőséget erre a XVI. század haladó szellemű nagy tudósa, Giordano Bruno adta meg, aki elvetette az antropocentrikus (emberközpontú) világegyetem elvét, kifejtvén, hogy még számtalan 122