Korunk 1968 (27. évfolyam)
1968 / 1. szám - Itt és most
vagy utóbb ellentmondásokat és olyan káros jelenségeket hoz létre, amelyek akadályokat gördítenek a gazdasági és kulturális élet, az egész társadalom előmenetelének útjába“ — hirdette az RKP Központi Bizottságának főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs a decemberi konferencián elhangzott jelentésében, s bizonyára helyesen járulunk hozzá az országos tennivalókhoz, amikor folyóiratunk tengelyébe a konkrét szociológia alkalmazásának követelményeit és a vezetéstudomány alapos megismertetését állítjuk. Hazánk változó valóságát mozgásjelenségeiben kell ismernünk, s ehhez fel kell szerelnünk olvasóinkat az elemző társadalomszemlélés, a szociografikus feldolgozás, a módszeres valóságfeltárás eszközeivel, egyaránt elkerülve a pusztán spekulatív szociologizálás szokványait és egy elszigetelt helyi munka kezdetlegességét. Fgy szeretnék, hogy minden olvasónk szempontokat kapjon a maga és munkakörnyezete feladatainak reális felméréséhez, saját mikroközössége teljes funkcionalitásának megismeréséhez, s így tisztázza a maga több, képesebb hozzájárulását mind az össztársadalom, mind a maga és családja javára. A napirendre került vezetéstudománynak ugyanúgy súlypontot szánunk szerkesztésünkben, mint ahogyan (régebbi olvasóink emlékezhetnek rá) úttörői közé tartoztunk hazánkban a kibernetika megismertetésének is. És találhatunk-e különlegesebb feladatot folyóiratunk idei programja számára, mint városaink és falvaink modernizálásának szolgálatát? Azokról az alapvető életforma-egységekről van szó, melyeken belül az állampolgárok kifejtik gazdasági, politikai és társadalmi-kulturális tevékenységüket, s igazán nem mindegy, hogy a civilizáció általános behatolása és átalakító ereje spontánul, pusztán technikailag és „irodai“ intézkedéseken át érvényesül-e, avagy itt is a gondolkozó és döntő emberek egyénisége, tudományos munkaösszhangja, emelt intellektualizmusa játszik meghatározó szerepet. Olvasóink mintegy fele falun él, s már ez a tény is kötelez arra, hogy a közigazgatási-területi szervezés javítása, a községrendezések során mi is hozzájáruljunk mindazok kiműveléséhez, akik a felmerülő kérdéseket valóban össze tudják egyeztetni „a termelőerők fejlődésében és földrajzi megoszlásában a társadalom fejlődése során bekövetkezett minőségi változásokkal, a lakosság szerkezetében, az egész ország városainak, községeinek és falvainak arculatában, méreteiben és életfeltételeiben végbement módosulásokkal" — ahogyan a jelentés feladatainkat megfogalmazta. Az új megyerendszer, melynek térképjavaslatát a Központi Pártés Állami Bizottság januárban megvitatásra, a széles nyilvánosság elé terjesztette, lényegesen elősegíti a falukérdések konkrét megragadását. A falukutatásnak hazánkban nagy múltja van, s a régi Korunk is kritikailag gondozta-bővítette mind a Dimitrie Gusti-féle monografikus iskola egykorú törekvéseit, mind a hazai magyar értelmiség szerepvállalását a falvak fejlesztésében az Erdélyi Fiatalok problémafelvetésétől Balázs Ferenc szép gyakorlatán át a Falvak Népe legendás harcáig a vidéki elmaradottság felszámolásáért. Nos, ahogyan állandó tárgyunk az urbanisztika, és e téren közvetíteni is óharjuk mindazt, ami az ország szakköreiben jó és hasznos megfogan, éppen úgy felszínen akarjuk tartani a falu témáit is, különös tekintettel arra a követelményre, amit érthetően a falusi értelmiséggel , a tanszemélyzettel, agrármérnökökkel és technikusokkal, orvosokkal és egészségügyi személyzettel, a vidéki ipar, nép- és iparművészet, valamint a művelődés szakembereivel szemben támaszt növekvő és másuló szocialista világunk. Itt adódik különben mindaz a konkrét feladat is, mellyel a román nép és a vele élő nemzetiségek együttműködését kell újabb és újabb vállalásokkal tovább erősítenünk. Szállóigévé vált Nicolae Ceaușescu elvtársnak ama szép s a nemzeti kérdés lenini megoldását jelképező megfogalmazása, hogy hazánk román, magyar, német. 4