Korunk 1968 (27. évfolyam)

1968 / 1. szám - Itt és most

vagy utóbb ellentmondásokat és olyan káros jelenségeket hoz létre, amelyek akadá­lyokat gördítenek a gazdasági és kulturális élet, az egész társadalom előmenetelének útjába“ — hirdette az RKP Központi Bizottságának főtitkára, Nicolae Ceaușescu elv­társ a decemberi konferencián elhangzott jelentésé­ben, s bizonyára helyesen járulunk hozzá az országos tennivalókhoz, amikor folyóiratunk tengelyébe a konkrét szocioló­gia alkalmazásának követelményeit és a vezetéstudomány alapos megismertetését áll­í­tjuk. Hazánk változó valóságát mozgásjelenségeiben kell ismernünk, s ehhez fel kell szerelnünk olvasóinkat az elemző társadalomszemlélés, a szociografikus feldol­gozás, a módszeres valóságfeltárás eszközeivel, egyaránt elkerülve a pusztán speku­latív szociologizálás szokványait és egy elszigetelt helyi munka kezdetlegességét. F­gy szeretnék, hogy minden olvasónk szempontokat kapjon a maga és munkakörnye­zete feladatainak reális felméréséhez, saját mikroközössége teljes funkcionalitásának megismeréséhez, s így tisztázza a maga több, képesebb hozzájárulását mind az össz­­társadalom, mind a maga és családja javára. A napirendre került vezetéstudomány­nak ugyanúgy súlypontot szánunk szerkesztésünkben, mint ahogyan (régebbi olva­sóink emlékezhetnek rá) úttörői közé tartoztunk hazánkban a kibernetika megismer­tetésének is. És találhatunk-e különlegesebb feladatot folyóiratunk idei programja számára, mint városaink és falvaink modernizálásának szolgálatát? Azokról az alapvető élet­forma-egységekről van szó, melyeken belül az állampolgárok kifejtik gazdasági, poli­­tikai és társadalmi-kulturális tevékenységüket, s igazán nem mindegy, hogy a civili­záció általános behatolása és átalakító ereje spontánul, pusztán technikailag és „iro­dai“ intézkedéseken át érvényesül-e, avagy itt is a gondolkozó és döntő emberek egyénisége, tudományos munkaösszhangja, emelt intellektualizmusa játszik megha­tározó szerepet. Olvasóink mintegy fele falun él, s már ez a tény is kötelez arra, hogy a közigazgatási-területi szervezés javítása, a községrendezések során mi is hoz­zájáruljunk mindazok kiműveléséhez, akik a felmerülő kérdéseket valóban össze tud­ják egyeztetni „a termelőerők fejlődésében és földrajzi megoszlásában a társadalom fejlődése során bekövetkezett minőségi változásokkal, a lakosság szerkezetében, az egész ország városainak, községeinek és falvainak arculatában, méreteiben és élet­­feltételeiben végbement módosulásokkal" — ahogyan a jelentés feladatainkat meg­fogalmazta. Az új megye­rendszer, melynek térkép­javaslatát a Központi Párt­és Állami Bizottság januárban megvitatásra, a széles nyilvánosság elé terjesztette, lényegesen elősegíti a falu­kérdések konkrét megragadását. A falukutatásnak hazánkban nagy múltja van, s a régi Korunk is kritikailag gondozta-bővítette mind a Dimitrie Gusti-féle monografikus iskola egykorú törek­véseit, mind a hazai magyar értelmiség szerepvállalását a falvak fejlesztésében az Er­délyi Fiatalok problémafelvetésétől Balázs Ferenc szép gyakorlatán át a Falvak Népe legendás harcáig a vidéki elmaradottság felszámolásáért. Nos, ahogyan állandó tárgyunk az urbanisztika, és e téren közvetíteni is óharjuk mindazt, ami az ország szakköreiben jó és hasznos megfogan, éppen úgy felszínen akarjuk tartani a falu té­máit is, különös tekintettel arra a követelményre, amit érthetően a falusi értelmi­séggel , a tanszemélyzettel, agrármérnökökkel és technikusokkal, orvosokkal és egészségügyi személyzettel, a vidéki ipar, nép- és iparművészet, valamint a művelő­dés szakembereivel­­ szemben támaszt növekvő és másuló szocialista világunk. Itt adódik különben mindaz a konkrét feladat is, mellyel a román nép és a vele élő nemzetiségek együttműködését kell újabb és újabb vállalásokkal tovább erősítenünk. Szállóigévé vált Nicolae Ceaușescu elvtársnak ama szép s a nemzeti kérdés le­nini megoldását jelképező megfogalmazása, hogy hazánk román, magyar, német. 4

Next