Korunk 1969 (28. évfolyam)

1969 / 7. szám - LUKÁCSY SÁNDOR: A különböző (Petőfi eszmei forrásai)

LUKÁCSY SÁNDOR A különböző 1843 őszén Irinyi József cikksorozatban fejtette ki véleményét Széchenyi adóreform­javaslatáról. A nemes gróf a Jelenkorban válaszolta bírálatra, ingerülten, de feltűnő gonddal, komolyan vette, komolyan kellett vennie az ellenvéleményt. Noha annak szer­zője nem volt gróf, s akkor még csak húsz­éves. Éppen egykorú Petőfivel. Elképzelhetetlen, hogy a húszéves Pe­tőfi olyan cikksorozatot írhatott volna, mely Széchenyit, szakszerűségével, alapos vitára kényszerítse. Az igaz, 1842 májusa óta né­hány publikációt, verseket többnyire, már ő is maga mögött tudhatott, de adóügyben ér­tekezni? Irinyi és Széchenyi hírlapi vitája idején Petőfi falusi ivószobák hevenyészett színpadán szaval, majd Debrecenben teng „ínséges állapotban“, ,,csontváz“-zá sová­ny­odva. Nem a telekdíj, nem az adóügy az ő gondja, hanem a Laukának kölcsön adott nyolc pengő forint, melyből hármat még nem kapott vissza, s ezért Nagy Ignác „Te­kintetes Úrnál egy alázatos kérelemmel“ kölcsönért „alkalmatlankodni“ kényszerül. Közismertek Petőfi kamaszkori viszon­tagságai. Az iskoláit nem fejezte be; a kor szokásos és kötelező — jogászi — műveltsé­gét nem sajátította el. Helyette, hányattatá­sai alatt, élettapasztalatot busásan kapott, idővel kamatoztatta is költészetében; he­lyette, éppen Debrecenben, Bajza tanácsára Tieck és Rötscher dramaturgiai munkáit forgatta, vélhetőleg, ha megmarad a színé­szet mellett, nem is haszontalanul; de ami írói-közéleti föllépését megkönnyíthette vol­na, ami vele egykorú pályatársainak köny­­nyűszerrel a kezéhez állt, amit még Arany is, noha szintén félben maradt diák, úgy­­ahogy birtokolt, s első nyilvános jelentke­zésekor (Népnevelési ügyben, 1841) előmu­tatni kötelezőnek tartott­ a reformkor szab­vány politikai-jogi ismeretkészletét Petőfi Szervátiusz Tibor: Petőfi

Next