Korunk 1983 (42. évfolyam)

1983 / 7. szám - DOKUMENTUMOK - BENKŐ ANDRÁS: Korai Kodály-portrénk a sajtó tükrében

gyar kultúra kapcsolatát az ázsiai művelődés nagy bölcsőivel, a sok ezer éves hindu, kínai és japán kultúrával.13 A másik csoportba sorolható például az Ellenzék olvasóit a magyar zenéről rendszeresen tájékoztató Gyalui Ilona-írások közül Molnár Antal könyvének is­mertetése, a Kodályra vonatkozó megállapítások kiemelése.14 Ugyanebben az idő­ben a hazai német nyelvű sajtóban is felbukkan — közös munka révén — a két modern magyar zeneszerző neve, akárcsak valamivel később a román nyelvű cikkekben, ahol szintén egymás mellett szerepel a „nagy ikerpár“.15 4. Korai Kodály-képünket tovább gazdagítják Bartók Béla romániai hangver­senyei. Mint ismeretes, Bartók Béla Kodály zongoraműveiből is játszik (a Zongora­muzsika, op. 3. hét-nyolc, a Hét zongoradarab, op. 11. öt számát), az interjúkban pedig többször utal Kodály művészetének értékére, munkáinak hangsúlyozottan ma­gyar jellegére.16 Az elhangzott zeneművek révén — ritkábban azoktól függetlenül is — a zenei szakírásban is nyoma marad egyesek, így például Seprődi János, Járosy Dezső, Széllő Károly, Andrei Tudor vagy Sárkány Gábor Kodály-értékelésének.17­5. A zeneszerző néhány jelentős művének sajtóismertetése tovább árnyalja a képet. Szabolcsi Bence erdélyi zenetörténeti kutatásai során Kodály művészetének — pontosabban: dalainak — elemzésére is vállalkozik: „Szöveg és dallam oly vég­leges, egyetlen zenei egységbe forrtak, hogy a hallgatóban fel sem merül a kérdés: maradt-e az a rég halott költő és a ma élő zeneszerző élménye — a kétféle szen­vedély, vívódás, öröm és alázat között?“ —­ írja 1923-ban.18 Valamivel később a Psalmus Hungaricust viszik közelebb ketten is a romániai újságolvasó zenekedvelők táborához. Tóth Aladár 1926-ban a Musikblätter des Anbruchban megjelent cikkét veszi át az Ellenzék, s a bevezetőtől a zárókórusig elemzi a véleménye szerint három részre tagolódó művet.19 Radu Urlăţeanu a Psalmus temesvári elhangzása idején románul és magyarul igyekszik — helyen­ként ironikusan szellemes hangvétellel — eloszlatni a közönség egy rétegének ké­telyeit, bizonyos félreértéseket, egyben válaszol is néhány újság tévedésére, illetve szándékos ferdítésére.20 Ugyanebbe a csoportba tartozik Fekete Tivadarnak két mű (Enescu-rapszódia, Kodály-Psalmus), két zeneszerző (Enescu, Kodály), illetőleg két népzene (román és magyar) találkozását köszöntő líraian személyes hangvételű írása.21­6. A két világháború között Kodállyal készült interjúk közül a Csányi Piros­káét és Károly Sándorét említhetjük elsősorban, a Psalmus aradi elhangzásának alkalmával. Kodály válaszainak egyike a zenével való kapcsolat mélyebb és tar­­tósabb kiépítésére figyelmeztet, s így a nevelő vonásai is felvillannak: „Nagyon szeretném, ha általában kevesebbet beszélnének és írnának a zenéről s többet hallgatnának! A közönség, sajnos, ma azt hiszi, hogy elég, ha elmegy egy-egy kon­certre, véleményt nyilvánít róla, és ezzel megtette kötelességét a zenével szem­ben.“22­7. Kodály-irodalmunk szerencséjére, az 1933-as ünnepi hangversenyek két be­vezető előadása nyomtatásban is megjelent. Járosi Andor szerényen így fogalmazza meg bevezetőjének célját: „Csak azt próbálom elmondani, hogy ma nekünk mit jelent Kodály Zoltán. [...] Valakit értékelni, megérteni csak úgy lehet, ha ismer­jük a területet, melyen újat kezdett, hozott, teremtett az építő. Aztán látnunk kell, hogy mi volt, milyen volt az eszmény, melynek megvalósítása szolgálatába állott. Majd azt kutatjuk, hogy megvalósítandó munkáját milyen eszközökkel vitte vég­hez, s végül beszélhetünk arról, hogy törekvéseinek megfelelően meggazdagította-e az alkotó az életet, vagy éppen nem tett és tesz még ennél is többet: nem áll-e egész magyar életünk gyökere és halálosan komoly szükséges megváltoztatása szol­gálatában Kodály Zoltán.“23 S megrajzolja a magyar zene helyzetét Kodályék indu­lása előtt, körvonalazza a magyar zene új irányát, Kodályt pedig a magyar mű­velődési élet egyik legnagyobb hősének könyveli el. Viski János — Kodály Zoltán tanítványa — beszédes alcímekkel (Ekhós sze­kérrel járta a Székelyföldet, hogy a székely nép költészetvilágát megismerje. A „Háry János“, „Székely fonó", és a „Psalmus Hungaricus" zeneköltője) jelzett váz­lat nyomán kíséri végig az életpályát, hangsúlyozva az életmű evolúciós jellegét.24­8. Hosszasan lehetne időzni a korabeli sajtó krónikáiban és kritikáiban jelent­kező Kodály-vonásoknál, hiszen a hangversenyszereplők méltatása mellett rend­szerint helyet kap ezekben az írásokban a szerző, az elhangzott művek értékelése is. Csak néhány példát említünk. Szentimrei Jenő a gyermekkórusok alkotójának nyomában új kóruskultúra kialakulásának távlatait sejteti és igényli: „Ezeknek a kitűnően feldolgozott énekeknek és ennek a kóruskultúrának gyökeret kell vernie és otthonossá kell lennie.“25 Braun Dezső a Psalmus temesvári elhangzását méltatja, s ennek kapcsán ír Kodályról. Cezar Petrescu a Psalmus temesvári előadása által

Next